C betű

A C-faktor hatására az alapszín csak a tollazat egyes részeiben mutatkozik, mozaikszerűen. Ilyenformán a III-5d-C jelölésű színkanári piros, izabell szatén, mozaik - lásd: fotó!; a III-1b-C jelölés a piros-klasszikus achát mozaik madarakat illeti (lásd fotó!); a III-A-C-vel jelölt madár piros intenzív mozaik;

Az S- és T-faktorral együtt fekete szárnyszalag kialakításában játszik közre. De szürkéskék tollazat esetében a fekete szárnycsíkot önmagában a Ba faktor is eredményezheti;

2. eredetkód (fogságban szaporított) a CITES okmányokon. Jelentése: a példány az "A" oszlopba tartozó állatfajok nem kereskedelmi célból fogságban szaporított, valamint a "B" és "C" oszlopba tartozó állatok 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 1.§ (2) bekezdés c) pontja alapján fogságban szaporított példánya.

3. nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben – az angol checker rövidítése nyomán. Jelentése: kovácsolt színeloszlású. Domináns tulajdonság (a szalagossággal szemben), ezért írjuk nagy C-vel. (Anker nagy K-recesszív esetében kis k-betűt alkalmaz a tulajdonság jelölésére.)

(C): nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben – az angol checker rövidítése nyomán. Jelentése: kovácsolt színeloszlású. Domináns tulajdonság (a szalagossággal szemben), ezért írjuk nagy C-vel. (Anker nagy K- recesszív esetben kis k-betűt alkalmaz a tulajdonság jelölésére.)

2. (barles) házigalambnál a szalagnélküliség jele. Másutt a rec. vörös színt kialakító →színre ható faktor jele;

3. színkanári-tenyésztésben a színváltozat besorolását szolgáló első szám (római) I-II-III-IV-V-VI-VII az alapszínt jelöli, az ezt követő arab szám és kisbetű (pl. 1a vagy 1b vagy 1c vagy 1d) a rajzolat színárnyalatát adja meg (ha van ilyen, merthogy lipochrom kanárinak nincs rajzolata)

Ilyenformán a sárga alapszínű, klasszikus, barna rajzolatos, nem intenzív színkanári jelölése: I-c1-B (függetlenül attól, hogy a kötőjel után a c vagy az 1-es szám szerepel elől!).

c/2: a barnapasztell szín jelölése a színkanári-tenyésztés nemzetközi gyakorlatában.

c/4: a barna pheók jelölése a színkanári-tenyésztés nemzetközi gyakorlatában.

c/5: a →barnasorú kanári, v. satine, helyesebben szatén kanári jelölése a színkanári-tenyésztés nemzetközi gyakorlatában .

C/c: nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben. Jelentése: szalagtalanságra heterozigóta kovácsolt. A szalagtalanságra heterozigóta szalagos jele: +C/c.

A C kategóriába azokat sorolják, amelyeknek legalább egy egyede olyan önmagát fenntartani képes állományból jutott Magyarországra, mely emberi közvetítéssel alakult ki távol az eredeti, természetes elterjedési területétől (ide tartozik hazánk madárfajai

közül a kanadai lúd, a halcsontfarkú réce, a fácán és a parlagi galamb)

C típusú odú: ún. félig nyitott odú. Alapvetően a B típusú odúra hasonlít, de a berepülő nyílás (10x5-8 cm²) nem kerek. Azoknak a fajoknak (barázdabillegető, rozsdafarkú, vörösbegy) kedvez, amelyek üregekben, repedésekben költenek, mert kotlás közben szeretnek az odúból kilátni.

A fej és a nyak fekete, de a nyakon narancspiros díszítéssel. Az áll és a torok is narancspiros.

A hát és a szárny vörösesbarna, nagy feketeszegélyű izabell foltokkal. A test alul világos sárgásbarna.

A mell bíborfényű foltokkal narancsos, és 9 nagy sápadtzöld folt is díszíti.

A tojó viszonylag jellegtelen, a barna alapon mutatkozó fehér és fekete rajzolat messziről nem is nagyon látszik. A szem-gyűrű itt narancsszínű. A csőr és a láb vöröses szaruszínű.

Levelekkel és bogyókkal táplálkozik. A magas hegyek sűrű erdőségeit kedveli.

A fészekalj rendszerint 4 tojásból (50x40 mm) áll. Ezek izabell színűek, barna spricceléssel.

1882-ben mutatták be a londoni állatkertben. 2 évvel később szaporodott a franciáknál.

Cacatua (régen: Eolophus): papagájnemzetség, a →kakaduk (Cacatuinae) alcsaládjában 12 faj 20 alfajával (Forshawnál 11 faj 16 alfaj)

1. Cacatua

alba: →fehérbóbitás kakadu (Weisshaubenkakadu - White Cockatoo)

2. Cacatua

ducorpsii: →salamoni kakadu, v. Ducorp-kakadu (Salamon, v. Ducorps-Kakadu - Ducorp's Cockatoo)

3. Cacatua

galerita: →sárgabóbitás nagy kakadu (Grosser Gelbhaubenkakadu, Gelbhaubenkakadu - Sulfur-crested Cockatoo),

g. aruensis: érvénytelen,

g. eleonora: kis sárgabóbitás kakadu,

g. fritzroyi: északi sárgabóbitás kakadu,

g. kwalamkwalam: érvénytelen,

g. macrolopus: érvénytelen,

g. ophthalmica: →szemüveges kakadu (Brillenkakadu) - másutt önálló faj,

g. tobriandi: érvénytelen,

g. triton: →triton-, v. guineai kakadu (Triton-, v. Gelbhaubenkakadu),

(a régebbi rendszerekben itt még szerepel Plyctolophus galeritus rosinae néven egy alfaj, melyet Mathews írt le, s Dél-Ausztráliában és a Känguruh-szigeten lelt fel)

4. Cacatua

goffini: →Goffin-kakadu, v. tanimbar kakadu (Goffini-Nacktaugenkakadu, v. Goffins Kakadu - Goffin's Cockatoo)

- g. tanimberensis

5. Cacatua

haematuropygia: →pirosfarú kakadu, v. vörösfarú kakadu (Rotsteiskakadu, v. Philippenkakadu - Red-vented Cockatoo)

6. Cacatua

leadbeateri: →inka kakadu (Inkakakadu - Major Mitchell's Cockatoo),

- l. mollis: sötéthomlokú inkakakadu

7. Cacatua

moluccensis: →malukui kakadu (Molukkenkakadu, v. Rothaubenkakadu - Salmon-crested Cockatoo - fotó: Wendy Lee)

8. Cacatua

opthalmica: →szemüveges kakadu (Brillenkakadu - Blue-eyed Cockatoo)

9. Cacatua

pastinator: →piroskantáros kakadu (másutt az ormányos kakadu alfaja - Wühlerkakadu - Easter Long-billed Corella)/,

p. derbyi: Derby-kakadu,

- p. butleri

9/a. Cacatua (ma már Eolophus)

roseicapilla*: →rózsakakadu (Rosakakadu)

r. assimilis /Low nem jegyzi/,

r. kuhli: Grahlnál nem szerepel, Low sem jegyzi/,

r. roseicapilla: ausztráliai rózsakadadu,

r. cornelia**: sumba-szigeti edelpapagáj, helyesen a →nemespapagáj alfaja (Cornelias Edelpapagei)

10. Cacatua

sanguinea: →csupaszszemű kakadu (Nacktaugenkakadu, v. Rotzügelkakadu - Little Corella),

s. gymnopis:

s. normantoni: csupaszszemű kis kakadu /Lownál p. gymnopsis/,

s. transfreta:

- s. westralensis

11. Cacatua

sulphurea: →aranyosarcú kis (sárgabóbitás) kakadu (Gelbwangenkakadu, Kleiner Gelbhaubenkakadu - Lesser Sulfur-crested Cockatoo),

su. abbotti: nagy aranyosarcú kakadu /Low nem jegyzi/,

su. citrinocristata: szumba-szigeti kis aranyosarcú kakadu (Orangehaubenkakadu),

su. djampeana: djampeanai aranyosarcú kakadu - érvénytelen,

su. occidentalis: fehérfülű aranyosarcú kakadu - érvénytelen,

su. parvula: timori kis sárgabóbitás kakadu

12. Cacatua

tenuirostris: →ormányos kakadu (Nasenkakadu - Lownál a sulpurea alfaja - Long-billed Corella),

t. mcallani,

t. pastinator: érvénytelen - ma már önálló faj.

* másutt: Eolophus. S a faj külön genusban szerepeltetése ma már aligha kelt vitát, hiszen a külleme és a génkészlete alapján is kétségtelenül különbözik a kakaduktól.

És van a Gang-gang Cockatoo, amely más nemzetségben szerepel (Callocephalon fimbriatum), magyarul →vörösfejű kakadu (Helmkakadu).

Cade, Tom J. (1928-): 1951-ben az University Alaska hallgatójaként antropológiából szerzett diplomát és doktori címet, ezt követően múzeumokban munkatárs majd főmunkatárs, mígnem a

Cornell University tanáraként világhírnévre tett szert.

Ennek alapja az 1970-ben létrehozott Peregrine Alapítványban (Peregrine Fund in Boise) betöltött szerepe és a ragadozó madarak iránt megnyilvánuló megszállott elkötelezettsége lett.

A Cornell University amerikai vándorsólyom megmentési projektjét vezetve irányította a sólymok fogságban történő mesterséges szaporítását, s az abban szerzett tapasztalataival gazdagította az ornitológiát. Publikációinak zöme szintén a sólymokkal kapcsolatos és négy könyve is a veszélyeztetett fajok megmentésével kapcsolatos kérdésekre keresi a választ.

caeruleus (lat.): élőlények tudományos nevében azt jelzi, hogy a(z) (al)faj színében jellemzően megjelenik a kék szín.

cafeteria-módszer: ún. szabadválasztásos etető alkalmazásával folytatott takarmányozás.

A cafeteria több rekeszéből, a fogyasztás mértékében pótlódik a klf. magféleség.

Az amerikai Levi kísérletei fényesen bebizonyították, hogy az ilyen önetető segítségével táplált galambok 18%-kal kevesebb fajlagos takarmány-felhasználás mellett 50 százalékkal jobb eredményeket produkáltak, mint a kontrollcsoport.

A mell széles, kissé emelt. A fej gömbölyű, de a csőr irányába kissé nyújtott.

A középmagas homlok ívben domborodik, s kisebb orrkonty, v. szabályos homlokrózsa, ill. hátul, a tarkón pedig sűrű fésű díszíti.

A függőleges tartású nyak középhosszú és vastag. A hát vállban széles, hátrafelé esik és keskenyedik.

A kormánytollak száma 14-16, zsírmirigy nincs. A rövid láb élénkvörös, tollatlan.

- egyszínű (fehér, fekete, vörös, sötét sárga, világossárga, kávébarna, v. szalagos kávébarna), ill.

- lehet a vöröseknél jelzett is, amikor a begyet és a szárnyat fehér folt díszíti. Ilyenkor az evezők és a farcsík is fehér.

Calcimusc-injekció: a RG Kőbányai Gyógyszergyár hipokalcémia, tetániaszindróma, súlyos hiperkalémia, allergiás betegségek és gyulladások estében alkalmazható, ampullánként 5 ml, 500 mg calcium gluconicum (=44 mg kalcium) tartalmú humán (vényes) kalciumkészítménye. (Ismeretes 10 ml-es kiszerelésben, kétszeres hatóanyag tartalommal is.)

Hatásos oxálsav-, citrát-, fluorid- és Na-acetát mérgezés esetén is. 1-6 éves korig naponta 1-2-szer 1-2 ml ajánlott intravénásan. Felnőtteknek 5-10 ml intramusculárisan, esetleg igen lassan intravénásan.

Dihidrotachiszterollal, v. D-vitaminnal, per os kalciumkészítményekkel krónikus hipokalcémiában és tetániás roham megszüntetésére szintén adható.

Szoptatós kutyák hipokalcémiájának a kialakulása megelőzésére, szájon át, testsúlytól függően 1-3 ampulla is eredményes.

Madaraknál is kínálja a lehetőséget a mészforgalom helyrebillentéséhez, viszont tudni kell, hogy parenterális digitáliszkészítményekkel együtt nem alkalmazható.

Az oldatban esetleg előforduló kicsapódást az ampulla meleg vízbe való helyezésével lehet megszüntetni.

Calendula: a pacsirtafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Calicalicus: a vangagébicsfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Caliechthrus: a kakukkfélék alcsaládjának egyik monotipikus nemzetsége.

Callacanthis: a pintyfélék családjának tengelic-alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Creadion, újabban Philesturnus carunculatus (karéjos seregély - Tieke) és a sokáig kihaltnak hitt

Calliphlox: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal, az ametiszt kolibri.

Calochaetes: a tangarafélék (másutt a sármányfélék tangara al-)családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Calocitta: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a szarkaszajkók.

Calonectris: a viharmadárfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a vízvágók.

Calypte: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a méhkolibrik.

1. Calyptorhynchus funereus: →sárgafülű gyászkakadu (Gelbohr-, v. Rabenkakadu - Black Cockatoo),

2. Calyptorhynchus lathami: →barnafejű hollókakadu (Braunkopfkakadu - Glossy Cockatoo),

3. Calyptorhynchus baudinii: →fehérfülű gyászkakadu (Weissohr-Rabenkakadu, Langschnabel-Rußkakadu - White-tailed Black-Cockatoo), ****

/3/a. Calyptorhynchus magnificus: →pirosfarkú gyászkakadu, v. Banks-kakadu (Banks-Raubenkakadu - Red-tailed Cockatoo),

4. Calyptorhynchus latirostris*: fehérfarkú gyászkakadu (White-tailed Black Cockatoo),

5. Calyptorhynchus banksii banksii: →pirosfarkú gyászkakadu, v. Banks-kakadu (Banks-Raubenkakadu - Red-tailed Cockatoo - illusztráció: Mathews könyvében),

/5/a Calyptorhynchus tenuirostris: hosszúcsőrű gyászkakadu (Long-billed Cockatoo)/.

Régebbi rendszerekben itt szerepel a C. banks méghozzá 5 alfajjal, amely megkülönböztetést a jelek szerint ma már semmi nem indokolja, sőt, a C. banks fajnevet is megszüntették és az e néven szereplő változatokat beolvasztották a C. magnificusba

Egy másik rendszertani felosztásban a C. funereus, a C. baudinii és a C. latirostris Zanda*** nemzetségnéven van elkülönítve a többitől. Aki mindezek után egy kissé tanácstalan, az látogasson el a

Calyptura: a kotingafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

- pallidus: →harkálypinty (másutt Cactospiza, v. Certhidea pallidus - Woodpecker Finch),

caminguin-szigeti denevérpapagáj (Loriculus camiguinensis): a népes denevérpapagáj-nemzetség 2006-ban felfedezett (igazolt) faja.

A csőr itt narancsos, a homloktól a fejtetőn csaknem a tarkóig egy keskenyedő csíkban élénk piros. Az arci rész az állat is beleértve égszínkék, a félkör alakú, rövid farktollak alul szintén, de felül mutatják a korona színét, vagyis a farkfedők pirosak. A test alul, felül, a szárny és a fej hátul világoszöld. A láb halvány bézs színű, ólomszürke karmokkal. Ivari kétalakúságnak itt nincs jele, ami a fajon belül szokatlan, ezért vita van azon, hogy a caminguini denevérpapagáj mégsem alfaj, hanem önálló faj.
Fotó: Desmond Allen

- flava: →csíkos kakukkgébics valószínűleg átkerül C. petiti alfajnak (Kuckuckswürger - Black Cuckoo-shrike),

- hartlaubi - kérdéses, a vita tárgya: hogy flava legyen-e vagy petiti,

campo (sp.): füves pusztákhoz hasonló mezőségek neve spanyol nyelvterületen, amelyek leggyakoribb madarai a →pusztai tyúkok, v. az ugartyúkok.

A Földközi-tenger szigeteinek művelés alól kimaradt területeit is e néven említik, s voltaképpen a sivatag és a sztyeppe közötti átmenetet kell érteni alatta.

- hyperythrus: vörösesmellű kardszárnyú kolibri (Rufous-breasted Sabrewing),

Buffon leírásában turc (török) néven szerepel, másutt hívják ciprusi, v. arab galambnak, ill. perzsa hírvivőnek is.

Darwin amikor bagdadi, v. lassaroi galambot említ, akkor szintén valószínűleg a camusról értekezik.

Tény, hogy a camus Perzsiából a törökök révén Európába hozott ősi fajta nemesített változata, amely egyes vélemények szerint egy darabig az angol horseman és a scanderoon fajtákban maradt fenn.

Ez akkor is igaz, ha a kanárik mesterséges színezőanyaggal való táplálásának nagyon szigorú szabályát illetően meghátrálásra kényszerültek.

Be tudták látni, hogy hibáztak, v. az élet mást kíván - persze olykor már ez is óriási érdem.

candidosis, v. candidiasis: sarjadzógombák Candida osztályának a leggyakoribb faja, a Candida albicans által előidézett kórok. Az említett gomba normál körülmények között bármely szervezetben megtalálható, de a bél baktériumflórájának kontrollja alatt áll. Különböző változatai ismertek, mint pl. a csecsemőkori szájpenész.

Ha a hasznos baktériumflóra károsodást szenved, vagy megsemmisül, akkor a bélben lévő élesztőgomba elszaporodik és elözönli a szervezetet: a szájban, a garatban és akár a nemi szervek nyálkahártyáján (hüvelygomba) is. Ekkor étvágytalanság lép fel, savanyú szagú lehelet, gyomorpuffadás, hasmenés kíséri.

Papagájoknál jellemzően a csőr belső felületén fehéres lepedék jelenik meg. Apátia és fogyás kíséri. Lényegében itt is a megelőzés, a kielégítő, vitamindús táplálás az, amivel ezerszer könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Ha felüti a fejét, okvetlenül forduljunk állatorvoshoz! Az embert is megbetegítheti pl. a szájban. Fotó forrása:

- kioloides: madagaszkári szürketorkú guvat (Madagascar Grey-throated Rail),

Kicsiny fej, rövid csőr, a partfutókénál hosszabb nyak és élénksárga láb jellemzi.

Európába átsodródott példányai fel-felbukkannak a Brit-szigeteken, Hollandiában, Dániában és Franciaországban.

- natalensis: afrikai fehérfarkú lappantyú (African White-tailed Nightjar),

Ma már csak mosolygunk a paradicsommadarakról szóló leírásán, mely a tengerészek elmondásai alapján így került a könyvbe: "lábuk nincs, de nincs is rá szükségük, mert egész életüket magasan a levegőben töltik.."

Jelleméről emberi nagyságáról talán valamit az is elárul, hogy Leonardo da Vinci barátja volt.

Cardinalis cardinalis: kardinálispinty, piros meggyvágó, v. →vörös kardinális (Roter Kardinal - Northern Cardinal) 17 alfajjal,

Cardinalis(2): a sármányfélék családjának egyik nemzetsége két (másutt egyetlen) fajjal.

CARDUELINAE: a pintyfélék családjának egyik alcsaládja, a →tengelicek, v. kúpcsőrűek.

A melanin alapú színezet a hímek közötti szexuális versengés eszköze lehet. ennek azoknál a fajoknál mutatkozik markánsabb jelentősége, amelyeknél a hímek az utódgondozásban kevésbé jeleskednek. Ehelyett inkább a párszerzésre fordítják szaporodási erőfeszítéseiket.

Carduelis (kúpcsőrűek - 24 - csíz - fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/),

A Carduelis nemzetséget fűfélék gyomok magvait evő madarak csoportjaként jellemzik. Az alcsalád névadó faja, a tengelic (Carduelis carduelis) és a zöldike (Carduelis chloris) valóban gyommagvakkal táplálkozik, de például az eurázsiai zsezse (Carduelis flammea) étrendjében a fák (főként fenyő) magvai a meghatározóak (Borras és Senar 2004) A citromcsíz (Serinus citrinella) begytartalmát vizsgálva több kutató (Borras 2003, Forschler és Kalko 2006, Forschler 2007) talált jelentős mennyiségű gabonamagvat a faj étrendjében.

A fekete pinty (Carduelis atrata) begyében az árpa (Hordeum vulgare) és a búza (Triticum aestivum) mellett állati eredetű táplálékok (legyek, férgek és lárvák) domináltak (Dolset Asensio 2003). Ez arra irányítja a figyelmet, hogy a déli tengelicfajok főként rovarokkal táplálkoznak.

Számos kutató találta úgy, hogy a fekete pinty alacsony bokrok között vagy a földön rovarászik (Ridgely és Tudor 1989, Tomasević 2004, Becerra és Grigera Soros 2005). Egybevágó tapasztalataik szerint a rovarok soha nem alkottak egységes tétel.

mageleség miatt a fajok viszonylag sok apró – a mageleséghez színben, alakban, nagyságban hasonló – kavicsot (0,55-1,1 mm) fogyasztanak (Montalti et al. 2003).

(*Másutt a fajok egy része Cannabina, v. Serinus, ill. Spinus, v. Acantis - Mackenzie-nél Aeanthis.)

Carmiol-tangara (Chlorothraupis carmioli): a három szemöldökös tangara egyike. d-amerikai élőhelyekkel.

A tollazat itt alapvetően sárga barnás díszítéssel. Vagyis a tangarák színpompájának teljes hiánya jellemzi. A csőr rendkívül erőteljes.

Az USA-ban kitenyésztették a fehér színű változatát, mely 680-910 grammos testtömegével csaknem kétszerese az eredeti carneaunak (500 g).

Ilyenformán az utóbbit a carneau amerikai fajtaváltozatának kell tekintenünk, s a neve →amerikai-francia carneau.

Jó húsformákat mutató, magas testtartású fajta, széles mellel, mérsékelten hosszú, mindig sima fejjel.

Függőleges állású nyaka közepesen hosszú, felfelé elvékonyodó, a toroknál kikerekedik. A mell széles és mély.

A hát széles, kissé domborodó, a farok felé határozottan lejt. A szárny szorosan simul a testhez és jól takarja a hátat.

A szárnyvégek nem keresztezhetik egymást, az evezők a jól zárt, hosszú farok szélén nyugszanak.

A lábak egymástól viszonylag távol állnak, mindig tollatlanok. Egyébként a hibátlan tollazat dús, a fedőtollak enyhén hullámozottak, a vörös, v. a sárga szín fénylik rajtuk.

Kevés fehér tollból (12-16) álló szárnyrózsa elfogadott a szárnybúb közelében, és nem számít hibának némi fehér a farcsíkon. Sztenderd a http://www.pigeons-france.com/ szerint

A neve csak példaként maradt fenn. Annak példázatára, hogy a kiválóból is lehet középszerű.

Zárva tartotta a madarait, s amelyekkel színre lépett, azokkal sem igazán aratott kirobbanó sikereket.

Itt a hímek piros árnyalatosak, esetleg fehér foltokkal díszítettek. Főként ázsiai élőhelyeken lelhetők fel.

- erythrinus: →karmazsinpirók (másutt a Pinicola nemzetségben - Karmingimpel - Common Rosefinch),

- mexicanus: →mexikói pirók, v. házi pirók (Mexikanischer Karmingimpel - House Finch),

A carriereket gyors, egyenes vonalú repülés jellemzi. Az ókorban karavánutak mentén hírvivésre használták ezeket a jellegzetes alakú, a többi fajtától alakjában (hosszú láb és nyak) is könnyen elkülöníthető galambokat. A csőr is hosszú, s rajta az orrdudor is rendkívül jellegzetes. Az orrdudor mérete függ a galamb életkorától, minél idősebb a példány, annál kifejezettebb a szemölcsös orrdudor. A carrierek három éves korára az orrdudor akár dió nagyságú is lehet.
(→karrier)

Illusztrátorként is rendkívül tehetséges volt, két albumáért a műértők ma is dollár ezreket adnak, illetve lenyomataival az USA-ban ma is kereskednek /Illustrations of the Birds of California, Texas, Oregon, British and Russian America (1853-56), és Birds of North America (1860)/. A fotó forrása: http://www.answers.com/

Cassin-galamb, v. szürkemellű pufókgerle (Leptotila cassini - Cassin's Dove - Grey-chested Dove): a 10 amerikai földi galambfaj egyike Amerika középső részén, óriási területen (Mexikótól Costa Ricáig) a szubtrópusi és trópusi nedves síkvidéki erdők aljnövényzetében. Ám a populáció jelentősen lecsökkent az élőhelyek fogyatkozása miatt, s így a faj 2006-ban felkerült a Vörös Lista (IUCN) Veszélyeztetett fajai közé.

Ami itt figyelemre méltó, az a pirosas kantár és szemgyűrű, ennek színe megegyezik a láb színével.

Vékony ágakra szövi a gömb alakú fészkét, melynek az oldaláról csüng le a hosszú, és a végén tölcsérszerű bebúvónyílás.

- aurantiirostris: narancscsőrű fülemülerigó (Orange-billed Nightingale Thrus),

- gracilirostris: vékonycsőrű fülemülerigó (Slender-billed Nightingale Thrus),

Gazdag izomzatú, élénk fajta, hosszú farokkal és szárnnyal, enyhén emelkedő testtartással.

A hímek egy részénél a kissé felfújt begy - a begyen előírás szerint fehér jelzés, de elfogadják e nélkül is - utal a begyes ősökre.

Az írisz narancsos, a világosabb tollazatúaknál halványabb. A szemgyűrű keskeny és sötétvöröstől rózsaszínig elfogadott, a tollazat színének megfelelően.

A csőr színére ugyanez vonatkozik, vagyis a feketétől a viasz színűig elfogadott. A csőrdudor sima és hosszúkás.

A nyak közepesen hosszú, a fej felé elvékonyodik, a torok táján kikerekedő.

A mell kissé emelt, határozottan előre domborodó. A hát széles, mérsékelten lejt. A hosszú szárnyak jól takarják a hátat. Az evezők vége a széles, zárt farkon fekszik, az egymást keresztező szárnyvég hibának számít.

A láb erős és közepesen hosszú. A színe igazodik a tollazat színéhez - feketétől a rózsaszínesig.

a./ PIKKELYESEK (maille) szárnypajzzsal, amely lehet vörös, mahagóni, v. tűzszínű, sárga, v. diószínű, rózsavörös, v. barackvirágszínű, ill. fehér, v. jácintszínű;

b./ SZALAGOSAK (barre), mint kék színű vörös-, v. fehér-, továbbá kék fakó színű sárga szalaggal;

c./ EGYSZÍNŰEK (unicolore), vörös, fekete, v. sárga ill. "Rosa", rózsaszín tollazattal (utóbbit lásd →galamb színváltozatok.)

Minden változat elfogadott holdas mellrajzolattal (a mell fehér, sarló alakú rajzolatával).

caumonti tyúk (Poule de Caumont – ejtsd: kumonti): a francia Caumont (Norm

andia) a tenyésztési centruma ennek a csak fekete és kék tollazattal elfogadott, kettős hasznosítású házityúkfajtának.

2,5-3 kg testtömeg mellett karcsú, hengeres test, meredeken magasba törő sarlók, fehér fülfolt, pala színű láb jellemzi, de ami a legmeghökkentőbb, az a különleges taraj. Ezt a tarajtípust nevezik kehely, v. koronataréjnak.

caussade-i tyúk (Poule de Caussade – ejtsd: koszád): Franciaország déli részének közepén található 6771 lakosú kisváros a tenyésztési centruma ennek a fekete tollazatú, nagy vörös fűrésztarajú, de finom csontozatú házityúknak.

Szemmel láthatólag a mediterrán fajták rokona, nagyon hasonlít a bressei gall tyúkhoz, de annál sokallta törékenyebb. A fülfolt ovális, a színe fehér.

cauter (gör.): égetővas, ma már elektromos berendezések használatosak →kauter.

cayenne bíbic, v. tarka bíbic (Vanellus [Hoploxypterus] cayanus - Cayenne Plover - Pied plover):

Paraguay folyóparti, homokos dűnéin felbukkanó kedves madárka, fekete-fehér, tarka tollruhában, a szárnyakon halvány barna tollazattal.

Helytelenül hívják borsnak, de mára ez a név annyira gyökeret vert, hogy hiábavaló volna ellene küzdeni.

Tény, hogy a cayenni bors rendkívül csípős fűszernövény, sokkal erősebb a mi paprikáinknál.

Az angol kanáritenyésztők régebben a szárított változatát porrá törve ennek az egzotikus növénynek a színező hatásával érték el, hogy a sárga kanáriban megjelenjen a pirosas szín. Az ekként megfestett; →beetetéssel felkészített kanárikkal a versenyeken elsöprő sikereket értek el, mígnem az egyesületek megtiltották a kanári beetetését.

Ma már ez a tilalom nem érvényes, nem is volna értelme, mert a kanárinak a tűzpinttyel keresztezett szaporodásképes hibridjében sikerült rögzíteni a piros színt, ezért - legalábbis a kiállításokon nem - kérdés, hogy egy kanári festett-e avagy a távoli múltban szerepel az ősei között tűzpinty.

cebu-szigeti pirossapkás denevérpapagáj (Loriculus philippensis chrysonotus - Cebu Hanging Parrots): a Fülöp-szigetekhez tartozó Cebu endemikus papagája, a pirossapkás papagáj alfaja.

Mindössze 15 cm nagyságú, a törzsalakkal csaknem egyező tollruhában, de itt a piros sapka a szem magasságában sárgára vált.

Sajnos az élőhelyek (esőerdők) elvesztése miatt ez a gyönyörű madár valószínűleg kipusztult.

cédrus (Cedrus): sudár, főként a melegebb tájakat kedvelő fenyőfajta.

A csőr és a kantár, a szemen túl a tarkóig folytatódva fekete. Felette a mi csonttollunkéhoz hasonló hegyes tollbóbita ugyanolyan barnás drapp, mint a fej, a nyak és a test tollazata.

A szárny sötétebb, némi zöldes árnyalattal. Az evezők végén a csonttollúéhoz hasonló csontos lemezkék találhatóak.

Az evezők szegélye világosabb, a belsőket egy kis piros szalag díszíti. Az alsó farkfedők és a comb tollai zöldes fehérek.

Két haránt sáv mutatkozik a szárnyon, ezek színe szürkéskék. A test alul piszkos sárgával csíkozott. Az alsó farkfedők kékes árnyalatú világosszürkék.

A fekete szemcsík fölött a hosszú, vastag szemöldökcsík narancssárga. Ugyanez a szín jelentkezik félhold alakban a szemcsík alatt is. A mellcsík alatt pedig barnás árnyalattal mutatkozik.

A tojón, a hím narancssárgái helyett citromsárgát találunk. A nagy tollak itt sötétszürkék. A fejtető és a hát zöldesszürke.

ceglédi rövidcsőrű szívhátú keringő: a szolnoki keringővel rokon, annak a szívhátú változatával csaknem megegyező házigalamb fajta, a rövidcsőrű keringők alcsoportjában.

Kicsi test, ragyogó arányok, élénk vérmérséklet, sima fej, magasan ívelt, széles homlok, lapos tarkói rész jellemzi.

A tág, kissé dülledő szem szivárványhártyája sötét. A kétsoros, közepes szélességű szemgyűrű halvány sárga.

A kissé lefelé irányuló csőr vastag és ék alakú. Rajta a kicsiny orrdudor szív formájú, csak kissé domborodik elő.

A vastag nyak közepes hosszúságú, függőlegesen áll. A széles mell előre domborodik, kissé emelt.

A derék felé keskenyedő hát mérsékelten domború. A szárny a testhez simul, az evezők csúcsa majdnem a farok végéig ér. Egymást nem keresztezhetik. A láb tollatlan.

A színváltozatai: csak fehér fejjel és szarkarajzzal elfogadott, ami annyit jelent, hogy a nyak hátulja, elejének alsó része, részben a mell, a hát (a szárnyra terjedő szívrajzzal), a derék és a farok, ill. a kis homlokfolt színes, mégpedig lehet fekete, vörös, ill. sárga, v. fekete szalagos. Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.

celebeszi aranyoszöld lóri (Trichoglossus flavoviridis meyeri - Meyer's gelbgrüner Lori): az aranyoszöld, v. Meyer-lóri alfaja celebeszi élőhelyekkel.

A csőr piros, mint a rokonság többségénél, s a zöld tollazatot itt is piros díszíti: a farcsíkon és a felső farkfedőkön, vm. elől a nyakon egy oldalt kihegyesedő folt.

A fiatalok csőre sárgásbarna, az íriszük barna, a piros torokfolt hiányzik.

A természetes élőhelyén rendszerint pálmák törzsébe vájt odvakat felhasználva kétszer, februárban és augusztusban szaporodik, amikor a természet gyümölcsök és virágok formájában terített asztalt kínál számukra.

Fáradhatatlanul ugrik virágról virágra, csak késő este pihen el a legsűrűbb fák koronájában.

Vagyis a fej, a has, a hát, a szárny és a nagyon hosszú farok zöldes fekete.

A homlok és innen hátrafelé felül az egész madár - beleértve a nagy tollakat is - zöldes árnyalatú barnás fekete. Csak a kormánytollak vége fehér.

Az áll és a torok fémfényű zöldes fekete. A keskeny és rövid szemöldöksáv sárga. A test alul kanárisárga.

A tojó a torkán és az állán is sárga, de valamelyest világosabb, a hátán halványabb a barnás fekete is.

- brachyurus: →hangyászküllő, v. vöröses harkály (másutt Micropternus - Rufous Woodpecker),

A szerkezeti színek egyike pl. a kék, amely akkor keletkezik, amikor a tollágak között, sötét alapon, levegővel telt üregek, ún CELLÁK helyezkednek el.

Ha a tollak feletti szaruréteg sárgás árnyalatú, akkor az alulról visszaverődő kék + a felszíni sárga együtt zöldes szerkezeti színt eredményez.

A fémfényű ún. csillogó színek szintén a levegővel telt cellák következtében jönnek létre, s ilyenkor az emiatt sajátosan keletkező interferencia jelenségével állunk szemben.

cellulitisz: a felfúvódott zsírsejtek kitüremkedése a bőrön, emberekre köznyelvileg használva narancsbőr. A baromfitenyésztésben is alkalmazzák a kifejezést, de ott módosul az értelme: azokat a gyulladásos elváltozásokat illetik cellulitisz névvel, amelyek főként a hústermelésben a baromfi (pulyka, broiler) bőrén jelentkeznek, többnyire olyan testtájakon, amelyek közvetlenül érintkeznek az alommal.

Ezek a többnyire gyulladásos elváltozások (olykor ödéma, fibrines réteggel fedett tályog formájában) gyakran olyan mérvűek, hogy a vágóállat feldolgozása során a sérült részek elkobzásra kerülnek, s ez jelentős veszteséget okozhat.

Ilyen elváltozások a mellcsont két oldalán tolltüsző-gyulladás formájában eléggé ismertek. A gócos, fekélyes bőrgyulladás sem ritka (local ulceratic dermatitis, FUD), amely a bőr sérülése és fertőződése folytán keletkezik. A kezdetben 2-3 mm-es pörkös sebek összeolvadva akár tenyérnyi elváltozásokat is okozhatnak.

Az ún. kontakt bőrgyulladás következménye kezdetben pörkös kivörösödött bőrfelület, később fekélyes seb – pulykáknál az ún. talppárna-betegség (foot pad dermitis) megjelenése.

Ha a mell tollal nem fedett részén jelentkezik gombszerű elváltozás, akkor angol nyelvterületen breast button-ról beszélnek. Az ilyen kör alakú bőrmegvastagodások közepét rendszerint pörk fedi. Előfordul hogy elhanyagolt sebeknél a gyulladás átterjed a sternalis bursára, s a kórokozók ott is rombolnak. A bursa normális állapotában minimális folyadékot tartalmaz, de a gyulladás hatására a folyadékmennyiség felszaporodik és a gyulladás átterjed a környező szövetekre is.

A brojlereknél 4 hetes korban jelentkező kis göbök üszkösödhetnek, amikor a gangrenous dermatitis jelenségével találjuk szembe magunkat.

A cellulitisz egészen vad megjelenési formája, amikor a bőrön elhalt, nedvező, sötétre színeződött területek jelennek meg, s a gyulladás behatol az izmokba is. Ilyenkor a bőr alatt véres, kocsonyás folyadék jelenik meg.

A bőrrel összefüggő problémák zöme tartási, takarmányozási hibákra vezethető vissza! A fertőző formák okozói között az E. coli vezet, mert a baromfi magas testhőmérséklete kedvez ennek a baktériumnak.

A Mycoplasma synoviae főként a sternalis bursa gyulladásának kialakulásában játszik szerepet. A Staphylococcusok és az alfa-toxint előállító C. perfringens valamint a C. septicum a bél gyulladásos kórjaiban vitán felül ludas!

A madarak közül csak azok boldogulnak a növények cellulózanyagával, amelyeknek van vakbele.

centrifugális faroktollvedlés: a faroktollak vedlése általában párosan, belülről kifelé következik be, ezt nevezzük centrifugális vedlésnek.

centripetális farokvedlés: a fácánféléknél mutatkozó jelenség, amikor is a szokásostól eltérően nem belülről kifelé, hanem a farok széleitől kezdődik meg a kormánytollak vedlése.

- ornatus: →sisakos madár, v. díszes sisakosmadár (Amazonian Umbrellabird),

/- calvus: →kapucinusmadár (másutt Perissocephalus tricolor - Capuchin Bird)/.

- subcylindricus: fekete-fehér szarvascsőrű (Black and White Casqued Hornbill).

ceresz amandina, v. asztrild (Neochmia, v. Aidemosyne modesta - Zeresamadine - Plum-headed Finch), v. barnacsíkos pinty: nemes egyszerűségében is csodálatos szépségű díszpinty Ausztrália keleti részéről, ahol a tengerparti részek kivételével viszonylag nagy elterjedési területe van.

A hím és a tojó úgyszólván egyforma, mégis könnyű a nemek között különbséget tenni, mert a hím homloka a szem vonaláig és a fejtető közepéig, vm. az áll a csőr szélességében egy rövid kis szakaszon feketés vörös, s ez a szembetűnő jegy a tojókon nem lelhető fel.

A tojókon csupán egy halvány szürke kantár fedezhető fel a hím feji feketéi helyet.

A szemgyűrű fekete. A felső csőrkáva fénylő fekete, az alsó is, kivéve az alsó káva oldalait, melyek szaruszínűek. Az egész test - kivéve a hátat, amely a tarkóval és a nyak hátsó élével világosbarna - sárgásfehér.

Az arci részt és az alsó farkfedőket leszámítva mindenütt, a felső farkfedőkön is 1 mm-es világosbarna hullámvonalakkal díszített.

Fészekaljanként 4-6 tojásra számíthatunk. A kicsik viszonylag sokára, a 16. napon kelnek. 21 napos korukban hagyják el a fészket.

- (f.) brachydactyla: →rövidkarmú fakusz, v. rövidujjú fakusz (másutt alfaj - Short-toed Treecreeper),

- alcyon: →örvös halkapó /másutt a Megaceryle nemzetségbe tartozik - Father Sanchez felvételén egy tojó látható/,

- lugubris: →nagy tarka halkapó, v. bóbitás halkapó, (másutt Alcedo - Trauerfischer - Crested Kingfisher),

- torquata: →pirosmellű halkapó (másutt Alcedo - Rotbrustfischer - Ringed Kingfisher).

Kiterjesztett szárnyakkal kissé a vízbe merülve futnak a víz színén, s a csőrük szegletén levő számtalan szarulemez segítségével szűrik ki az előttük levő vízből a tengeri planktonokat. (→szélescsőrű hojsza)

ceyloni erdei galamb (Columba torringtoni - Sri Lanca Wood Pigeon): mintegy 36 cm nagyságú galamb a galambfélék alcsaládjában. Tollazatában a palaszürke dominál.

A neve szerint endemikus faj Sri Lankán, a domb- és hegyvidéki erdőségekben. A 900 m magasságot különösen kedveli.

A sziget hegyeinek 1500 m-es magasságaiban is előforduló, narancssárga csőrű, az agapornisokra hasonlító, egyik denevérpapagájféle hússzínű lábakkal.

Élőhelyén táplálékspecialista: erősen kötődik a kókuszpálmához. Annak virágával, termésével táplálkozik, s a pálma üregeibe fészkel.

Talán a család legdíszesebb tagja. Az arc kékes, a fülrész barna árnyalatos, a fejtető a homloktól a tarkó felé elvékonyodóan kárminpiros.

A szárny és a kormánytollak sötétebb zöldek, az evezők vége felé tovább sötétülve, míg a leghosszabb szárnyi tollak már egészen sötét kékek.

Melegigényes madár, mely a természetes élőhelyén a pálmák törzsébe váj (olykor 60-180 cm mélyre) magának odút.

1872-től tudunk Európában a létezéséről és több ízben importálták. A fajjal kapcsolatos tenyésztési eredmények sem egyedülállóak.

Először Németországban sikerült szaporítani. 3 tojásából a kicsik a 22. napon keltek, s 30 napos korukban repültek ki.

A sikerek mindig nagyobb volierhez fűződnek (2,4x2,4x 2,4). Az odú a madár méreteit tekintve szintén nagy: 25x15x25 cm, 5 cm-es röpnyílással.

Az angol tapasztalatok szerint egzoták számára szokásos magféleségek és fűmagvak, ill. klf. gyümölcsök mellett a fogságban tartás során gondoskodni kell számára külön B-, és C-vitamin (!) ellátásról, továbbá klf. rovarlárvákról.

A németek mézből, gyümölcspépből és gyermektápszerből, vitaminokkal dúsított keverékkel és frissen vedlett lisztkukaclárvákkal táplálják.

- madagascariensis: madagaszkári törpe halkapó (Madagascar Pygmy Kingfisher),

- pictus: →törpe jégmadár (másutt Ispidina - African Pygmy Kingfisher),

Előbb Thaiföld, Burma, Malajzia és Vietnám előkelőségei ismerték meg, majd valószínűleg a hollandok, hiszen egy 1660-ban keltezett festményen már szerepel.

De akkor még széles körben elterjedni nem tudott. Csak amikor 1856-ban hoztak egy nagyobb szállítmányt Angliába, ahol rögtön meghódította a madárkedvelőket. 1877-ben már a drezdaiakat is elbűvöli. Innentől töretlen a sikere, s ma már nemzetközi chabó-klubba (I.C.C.) tömörülnek a fajta kedvelői. De vannak neves nemzeti klubok is, mint a holland chabó-klub.

A többi őstörpe fajtával ellentétben nyugodt vérmérsékletű fajta, egészen kis ketrecben tartható.

A hatalmas, durván szemcsézett, fűrészes taraj (4-5 mélyen bevágott foggal) rögtön felkelti az ember figyelmét (Ettől eltér a szakállas változat - lásd fotón!)

A fehér füllebeny sima, a piros állebeny nagy és kagyló alakú - kivéve a szakállas változat.

Előre domborodó begy és mell, nagyon rövid nyak és hát, "függőlegesen" (100 fok) az "égbe" törő farok jellemzi, kard alakú kormánytollakkal.

A hát széles, de olyan rövid, hogy a függőlegesen emelkedő nyak és a farok között legfeljebb egy ujjnyi rés mutatkozik. A láb is rendkívül rövid (viszont eléggé vastag), az embernek ettől az a benyomása, hogy a chabó mindig ül. A lógó szárny súrolja a földet.

Viszont érdemes megjegyezni, hogy itt, ennél a fajtánál a láb zöldesen nem elfogadott, és súlyos hibának számít az is, ha a szem zöld, v. szürke.

Chaetoptila (Kioea): nemzetség a hímesmezű madárfélék családjában egyetlen, hajdanában mindössze a hawaii szigeten előforduló, réges-réges kihalt fajjal.

Valaha a magashegyi fennsíkok erdeiben fordult elő. 1840 és 1859 között 4 példány maradványai kerültek elő, az alapján sikerült rekonstruálni.

Chaetorhynchus: a drongófélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal:

Chaetura: a fecskefélék nemzetsége, régen Hirundo, Cypcelus és más nemzetségbeliek.

- adelberti: barnás mézmadár (Fahlkehl-Glanzköpfchen - Buff-throated Sunbird),

- hunteri: Hunter nektármadara (Purpurbürzel-Glanzköpfchen - Hunter's Sunbird),

- rubescens: zöldtorkú nektármadár (Grünkehl-Glanzköpfchen - Green-throated Sunbird),

Chalcophaps: a galambfélék családjának egyik nemzetsége, a zöldszárnyú galambok két faja számos alfajával:

Chalcostetha: érvénytelen taxon. Az e nemzetségben sorolt fajok ma már a Nectarinia nemzetségben szerepelnek.

Chalcostigma: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 5 fajjal, a töviscsőrű kolibrik.

challansi fekete (Noire de Challans): a challansi régióban előállított, fekete tollazatú francia házityúk. Már egy 1873-ban kiadott szakkönyv is elismeréssel szól erről a fekete tollazatú, fűrésztarajú fajtáról, s megemlíti, hogy az angol tengerészektől, az 1840-es években vett fekete orpingtonnal keresztezték az ősi challansit, ami magával hozta a fekete tollazati szín dominanciáját.

Rendkívül nyugodt vérmérsékletű fajta, amely egész nap szorgalmasan, hang nélkül keresi a betevőjét.

A robusztus kakas 3-3,5, a tyúk 2-2,5 kg-os. A tojása vörös, átlag 60 g/db.

challans kacsa (Le canard de Challans): a francia Challans város körüli, ill. a tengerpart menti mocsarakban úgyszólván őshonos házikacsafajta a kiindulási alapul szolgáló tőkés récéhez hasonló küllemmel, mely nem hagy kétséget

afelől, hogy itt egy ragyogó pecsenyekacsáról van szó. A terület híres az állattenyésztéséről, 23 baromfifélét jegyeznek, melyekkel kapcsolatban a helybeliek büszkén beszélnek az előnyös röghatásról.

A challans kacsa húsa a francia konyhán fogalom – amikor is nevezik nantesi kacsának («canard nantais»), s van ételféleség zöldborsós nantesi kacsa (Canard «nantais» aux petits pois), melyet az ínyencek kifejezetten ebből a fajtából várnak el a szakácstól.

A gácsértól elvárás a 3, a tojótól a 2,5 kg testtömeg. Kiállításokon 18-16 mm-es gyűrű nélkül nem bírálják.

Challenger-Lori (ném.): a →kék-vörös lóri, v. gyémántlóri alfaja, a nemsa kék-vörös lóri (Eos histrio chellengeri).

Chalybura: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a dísztollas kolibrik.

chamois (bar.): francia kifejezés, ejtsd: samoá - jelentése →borsárga. (A képen egy borsárga sebright.)

Elismertségére jellemző, hogy 1939-ben az American Ornithologists' Union elnökévé választják. A kép forrása:

Leginkább White bodroskontyos gyöngytyúkjára hasonlít, de annál lényegesen kisebb, a szárnyhossz itt mindössze 260-263 mm.

Elismertségét bizonyítja, hogy róla is neveztek el egy Pyrrhura alfajt (Bond). Évekig szerkesztette a BIRD-LORE magazint, a Handbook of Birds of Eastern North America anyagainak egy része tőle származik.

Chapman-aratinga (Aratinga mitrata alticola - Chapman's Parakeet): korábban önálló fajnak (Aratinga alticola) volt elismerve, de a későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy itt csak az A. mitrata alfajáról lehet szó. Következésképpen a Chapman-aratinga a →pirosálarcos aratinga papagáj alfaja.

Itt a piros a tollazatban különösen korlátozott, mindössze a fejtető elején mutatkozik vagyis a homlokon. A szemgyűrű pirosa sem folytonos, hátul megszűnik.

CHARADRIIDAE (Plovers): →LILEFÉLÉK, család a lilealakúak rendjében. Az ide sorolt nemzetségek (zárójelben a fajok száma):

Scolopacidae (szalonkafélék) 6 alcsaláddal (más rendszerekben az alcsaládok az önálló család rangján)

- leschenaultii: →sivatagi lile (Great Sand Plover - fotó: Jeff Blincow -

Charitospiza: a sármányfélék (másutt pintyfélék) családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Charmosyna (Zierloris): a lórik egyik nemzetsége, a →díszlórik 15 (Forshawnál 14) fajjal+14 alfajjal. Jellemző rájuk, hogy a farkuk középhosszú és 12 tollból áll. (Néhány rendszerezőnél a fajok egy része Hypocharmosyna).

charollaisi tyúk (Poule de Charolles – ejtsd: sarolészi): a házityúk egyik fehér tollazatú francia fajtája, melynek a Loire völgyi Charoles városka a tenyésztési centruma.

Hosszú lábakon robusztus test, egyenes hátvonal és ebből 45 fokban kiemelkedő sarlók jellemzik.

A hatalmas rózsataraj tövis nélküli, s a magyar szem számára nagyon egzotikus.

Chasiempis: a császárlégykapók családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Checker (ang.): galambászoknál a kovácsolt színváltozat. (Gehämmerte)

- tenebrosa: →fecskebukkó (Swallow-wing Nunbird - fotó: Peter Sheikli).

Az I. világháborúban súlyos sebesüléssel jutott vissza a dúcába, s az általa vitt üzenet megmentette egy zászlóalj életét.

A galambot zöld levél érdemkereszttel tüntették ki, s miután elpusztult, Pershing tábornok az USA nemzeti múzeumának adományozta.

Cheramoeca: a fecskefélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Chernel István (1865-1922): az egyik legnagyobb magyar ornitológus. 1890-ben részt vett a Herman Ottó által szervezett madárvonulási megfigyelésekben.

1902-ben elérte, hogy amerikai mintára (Day Birds) minden évben nálunk is egy napot országosan áldozzanak a madárvédelem fontosságának népszerűsítésére, ettől kezdve (1996-tól törvényben rögzítve) van a Madarak és Fák Napja országos rendezvény.

Herman O. halála után, 1916-ban a Madártani Intézet igazgatója lett. Hazánk madárvilágát tanulmányozta, a madárvédelem lelkes élharcosa volt. A "magyar" Brehm madarakat tárgyaló 3 kötetének nemcsak lektora, hanem annak a gondozása során a magyarításban is rendkívül hasznos tevékenységet fejtett ki, érdemei elévülhetetlenek.

Brehm munkáját kiegészítette magyar vonatkozásokkal és gazdagította a saját megfigyeléseivel. Főbb művei: Bibliotheca ornithologica hungarica, Bp. 1888., Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre, Bp., 1889-1900., s nem utolsó sorban A magyar birodalom madarainak névjegyzék, Bp. 1918.

Kőszegen emlékmúzeum és madárvárta őrzi emlékét. Ábra forrása: http://www.sulinet.hu

Chernel István Madárvárta: 1927-ben a Velencei-tó madárvilágának megfigyelése céljából létrehozták a dinnyési Madárvártát. Ez sajnos a II. világháborúban megsemmisült, de a veszteségbe a madárrajongók nem nyugodtak bele. A romokból újjáépítették a létesítményt, s a kiváló →Radeczky Jenő által 1961-ben a Velencei-tó partján, Agárdon létrehozott madár-megfigyelőtábor hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert.

A madárvárta 1965-ben felvette Chernel István nevét. Kezdetben a Velencei-tavi Intéző Bizottság kutatóállomásaként funkcionált, majd a Fejér megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, később a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának felügyelete alá került. a harmadik évezred első évtizedében május 1-től október 15-ig szerdánként, pénteki napokon és vasárnaponként 15-19 óráig várja a látogatókat.

Az intézmény - céljai szerint - az MME támogatásával, a Természetvédelem és a Hazafias Nevelés Alapítványra támaszkodva a tájba illő, hangulatos létesítményként a színvonalas ismeretterjesztés szolgálatában áll.

A híres velencei-tavi Madárvártán (Agárd, Balatoni út 60.) számos tudományos eredmény is született: itt fedezték fel a hagymaburok (Libaris loeselli) egyetlen hazai lelőhelyét, és innen jelezték a kék fú (Porphyrio) mediterrán madár és a fehér farkú lilebíbic (Chettusia leucura) továbbá a keleti sztyeppmadár első hazai előfordulását. Ezen túl több ritka, sőt hazánkra nézve új parazitákat fedeztek itt fel az évek során és számos érdekes rovart, pókot, apró emlőst írtak le.

Itt működik a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságának Vas Megyei Irodája, amely munkatársai hasznos információkat adnak a látogatóknak a madárvédelemről illetve a Kőszegi-hegy természetrajzi látnivalóiról.

A létesítmény mellett madárkórház működik, amelyben Dunántúlon sérült madaraknak adnak esélyt a gyógyulásra.

Nagy test, fehér

tollazat jellemzi. Megfelelő technológiával a klb. vérvonalaiból klb. testsúlyú végtermék állítható elő.

Tenyésztésben 1 gácsérra kivételesen csak 4 tojót lehet számítani. A pekingit maga mögé utasítja a kiváló takarmányértékesítésével, gyors fejlődésével és a nagyobb testsúlyával, ami a pecsenyekacsa előállításban nagy előny.

A nagytestű típus 49 nap alatt éri el a 3,5 kg-os súlyt (a takarmányhasznosítása imponáló 2,88 kg), de csak 160 tojást termel (átl. súly 80 g) és ezeknek is csupán 75%-a termékeny.

Chevi 45: kiváló fertőtlenítőszer, amely (2%-os töménységben) a fertőző nátha és az ornitózis megbetegedés utáni higiéniás, fertőtlenítő lemosásra, takarításhoz is alkalmazható. Már spray és bemártó fürdőzetéshez hígítható szer is kapható. http://www.eledel.hu

chicharon manok (filippínó): az olajban sült csirke (grillféleség) kedvenc a Fülöp-szigeteken, de akárcsak nálunk, ott is van, aki a sült csirke bőrét nem szívesen fogyasztja. Hogy az ilyen válogatós vendégek kedvére tegyenek, meg a kecske jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon, kitaláltak egy újfajta ételt, amely chicharon manok néven szerepel az étlapokon.

A röviden maharlika névvel illetett fogás az East Village feliratú filippínó étteremben cukornád-ecettel édesítve, sósan ingyenes ropogtatnivaló.

Nicole Ponseca, a tulajdonos szerint bevált a gondolat, s nem is csodálkozom, hiszen az újházi tyúkhúsleveshez előkészített tyúkról én is mindig levágom a feleslegesnek ítélt bőrt, zsíradékot. Egyszer vagy 3 éve Ildi beledobta a nyesedéket egy serpenyőbe, ropogósra kisütötte, s minek húzzam-nyújtsam, az azóta csibe chipsnek elnevezett csirketöpörtyű a család kedvence.

S mielőtt bárki elcsodálkozna, jelentem: a csibechips karrierje rakétagyorsasággal ível felfelé. Ma már az élelmiszerláncok is forgalmazzák 1-1,5 dollár/100 g körüli árakon, az ízesítéstől függően. Talán az ecetes-fokhagymás a legelismertebb.

A csőr pirossal díszített kékesszürke. A homlok és az áll fekete. Az áll feketéje vékony csíkban fut le a torok és a begytájék közepén. A mellen kiszélesedik és az egész melli részt matt fekete

jellemzi. A test alul, továbbá a fiókszárny és az alsó farkfedők fehérek.

A fej, a nyak és a begytájék másutt lilásszürke. A szárny ugyanilyen, de rozsdabarna csíkokkal díszített. A fejen, vékony, fekete tollakból egy csinos kis bóbita is mutatkozik.

A fejét a rendkívül sűrű hullámrajzolat teszi jellegzetessé. A tollazat szürkésbarna. A szárny zöldes tükörrel díszített. A hát világosbarna.

A tojó a fészekaljanként 5-6 krémszínű, v. vörösesbarna tojását 26 nap alatt költi ki.

Az északi típus a 43 cm-es nagyságával 2 sőt olykor 10 cm-rel is meghaladja a törzsalak példányait.

chilei énekes gezerigó (Mimus thenca - Chilean Mockingbird): a csúfolórigófélék családjában

a 9 énekes gezerigófaj egyike. Kizárólag Chilében fordul elő, s híresen jó énekes. Hangja fel-felcsendül még a hegyek 2200 méteres magasságaiban is.

A tollazatban két szín van jelen: a fehér és a kormosbarna. Előbbi a testet alulról uralja.

chilei flamingó (Phoenicopterus chilensis - Chilean Flamingo): a flamingófélék családjának egyik vitatott helyzetű faja (másutt a rózsás flamingó alfaja).

Mintegy félmilliós populáció Dél-Amerika délnyugati részében lel költőhelyekre.

A láb is itt inkább kékes árnyalatú, csupán bokában és az ujjakon piros.

Felhatol az Andok 3700 m-es magasságaiban, s ott esetenként a mínusz 14 fokkal is dacol.

Ismeretes a kereszteződése a kubai flamingóval. Fotó: Peter Sheikhli - http://www.design2d.co.uk/

A chilei galamb a mérsékelt égövi erdőkben, 1500 m magasságig, esetenként nagyobb kolóniákban bambusz bozótokban lelhető fel, főként a költési időben, amely decembertől januárig tart. Gyakran kerül sor második költésre május folyamán.

Viszont a helyzetet bonyolítja, hogy az előfordulási helyeken nagy ütemben folyik a fakitermelés.

chilei homokjáró (Thinocorus rumicivorus - Least Sees-Snipe): a homokjárófélék családjának leginkább sármányhoz, futás közben pedig liléhez hasonló, cikcakkos röptű madara a dél-amerikai száraz tengerpartoktól a Kordillerák hóhatáráig a legkietlenebb tájakon.

Tűrésükről az orrberendezésük is tanúskodik: résszerű, ezen túl bőrlebeny is védi, hogy a levegőben keringő homok ne hatolhasson bele. A fedőtollazatuk alatt sajátos piheréteg biztosít védelmet a magashegyi káros napsugarak ellen.

A körte alakú foltos tojásait kisebb - bolíviai, tűzföldi és ecuadori - költőtelepeken földmélyedésbe rakja.

A lilékkel való rokonsága ellen szól az is, hogy magevő. Ennek megfelelően erős fej, vaskos csőr, izmos gyomor és hosszú vakbél jellemzi.

A háta szürke fehéres, sárgás pikkelyszerű rajzolattal. A test alul fehér, de a hímen itt egy nagyobb fekete folt mutatkozik.

Chilia: a fazekasmadárfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Chinasittich (ném.): →fenyőpapagáj, v. kínapapagáj (Psittacula derbyana - Lord Derbys Edelsittich).

A torok itt sötétzöld. A nyak oldalán mindig fellelhető, hátul pedig gyakori egy keskeny fehér szalag.

A begy, a mell elülső része és a testoldal tollazatát nagyon széles sötétzöld, fémfényű tollszegély díszíti.

chlamydiosis (Ornithosis): a Chlamydophila psittaci (korábbi neve: Chlamydia psittaci) által keltett, régebben papagájkórnak nevezett betegség.

Chlamydera: a lugasépítő madárfélék egyik nemzetsége 4 fajjal, a lugasépítők

- violacea: fátyolos kertészmadár (másutt a Ptylonorhynchus nemzetségben).

Ha egy módunk van rá, használjuk a szirupnak álcázott változatát ivóvízben, amelyet gyermekeknek szoktak felírni.

- spiza: →zöld cukormadár (Kappensai - Green Honeycreeper - fotó: Peter Sheikhli és Father Sanchez -

Másutt a tündérkék madarakkal tárgyalják az ide sorolt nemzetségeket, amikor a család Irenidae (Leafbirds and ioras) néven található.

- aurifrons: →aranyhomlokú levélmadár (másutt Phyllornis - Goldstirnblattvogel - Golden-fronted Leafbird),

- cyanopogon: →zöld levélmadár (Grüner Blattvogel - Lesser Green Leafbird),

- hardwickei: →lazúr levélmadár (Blaubartiger Blattvogel - Orange-bellied Leafbird),

- ophthalmicus: →szemüveges pinty (másutt Sporophila - Common Bush Tanager),

- aureiventris: sárgahasú smaragdkolibri (Pucheran's GoldbauchKolibri - Glittering-bellied Emerald),

Chlorothraupis: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a szemöldökös tangarák.

Chlortetracyklin: klf. fertőző megbetegedések esetén (pl. →mycoplasmosis) az állomány védelméhez és a betegek gyógyításához egyaránt jó eredményekkel kecsegtetető gyógyszer.

/- wilsonii: →Wilson-csigászhéja - helyesen a hegyi Kubában előforduló alfaja/.

- gundlachii: antillai estifecske (Antillean Nighthawk - fotó Father Sanchez),

- crassirostris: vitatott faj, lehet, hogy C. minutillus alfaj lesz belőle (Pied Bronze-Cuckoo),

- lucidus: →énekes bronzkakukk régen Cuculus (Bronzekuckuck - Shining Bronze-Cuckoo),

Chrysolophus: a fácánok alcsaládjának egyik nemzetsége, a →galléros fácánok 2 fajjal és az aranyfácán két alfajával.

Chrysomitris: mára jelentőségét veszített nemzetség a pintyfélék családjában.

- sinense: →aranyszemű timália (Goldaugentimalie - Oriental Yellow-eyed Babbler).

Chrysuronia: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

Vegyületei kékes színűek, így madárnevekben (főként latinul) azt jelöli, hogy a tollazat legalább valamely részlete határozott, sötétkék.

cickafark (Achillea millefollium): illatos, fehér virágú gyógynövény, mely madarak számára is felkínálható.

Ciconiaa: a gólyafélék családjának legnépesebb nemzetsége, a gólyák 7 fajjal.

A feje rövidebb, mint a pehelyrécénél viszont a háta azéhoz hasonlóan fehér, nem úgy, mint a többi récénél.

A csőr sárgás heggyel tűzpiros, a homlok sötétbarnával keretezett narancssárga, s e különös homlokpajzsot fekete tollazat övezi.

A fejtető és a tarkó világos galambszürke. A szem alatt egy háromszög alakú terület lefelé fokozatosan fakuló zöld, a nyaknál a terület már egészen kifehéredik.

A testoldalak, a farok és a szárny egészen sötétbarna. Utóbbin egy fehéres folt díszlik. Ezen túl a szárnyon lefelé irányuló és felfelé ívelő dísztollak is vannak.

A tojó feje kerekebb, csőre rövidebb, mint a pehelyrécénél. Egyébként nagyon hasonlítanak. Tehát a test itt is sötétebbel díszített barnás.

Észak-Grönland vadászai nagyon kedvelik a húsát. Sőt, a koponyatetőt leharapva nyersen kiszürcsölik az agyvelejét.

Nálunk természetesen védett, és semmilyen része nem számít ínyenccsemegének.

Tipikus édesvízi réce, de sós vízben is előfordul. Csak ritkán kóborol el Európába, esetenként néhány példány Alaszkába.

A költőhelyek a tundraövezeti kis mocsarak, v. folyami delták közelében, a füves réteken, v. mezőkön találhatóak - fészekaljanként 8-10 tojásból kelnek kicsik. Szibériától Japánig, és D-Koreáig eléggé nagy állomány található. 1998-ban a populációszámlálás során Dél-Koreában mintegy 200 ezer, Japánban 10 ezer, Kínában (a Jangce mentén) 20 ezer telelő példányt regisztráltak - ilyenformán az angol tükörfordítás hatására, tévesen nevezik bajkáli récének is.

A neve nem véletlenül cifra, ugyanis nászruhában a hím az egyik legszebb réce.

Pompás madár az arci részen a feketés csíkjával, amely krémsárga mezőben húzódik a szemtől az állig.

Ezen túl a szem mögött, a nyakra húzódóan díszíti egy ércfényű, zöldes árnyalatos félholdminta is.

A fejtető, a nyak hátulsó éle és az áll, továbbá a farok szintén fekete. A hosszú, foszlott szárny-dísztollak is feketék.

Az utóbbi területet a testoldal szürkéjét és a farok feketéjét egy kisebb fehér mező választja el egymástól.

A tojó sárgásbarna, a test alul világosabb és pettyezett. Vagyis hasonlít a csörgő réce tojójára, de itt a csőr töve mögött mutatkozik egy kis fehéres foltocska.

El lehet a szemsáv felett húzódó, megszakadó szemöldöksáv alapján is a két faj tojóit egymástól különíteni.

A gácsér vot-vot-pruup hangokkal leírható, kacagásszerű hangokat hallat. A tojó halkan hápog.

cifraszárnyú lappantyú (Macrodipteryx /Cosmetornis/ vexillarius - Pennant-winged Nightjar): két kivétellel a lappantyúknak a környezetbe teljesen beleolvadó színük van. Az egyik kivétel a →hosszúszárnyú lappantyú, a másik a neve szerint is cifraszárnyú lappantyú.

Afrika déli részén a ritkás erdőkben költ. Márciusban felkerekedik, s északra vonul a nyílt szavannákra, ahol szeptemberig hemzsegnek a rovarok.

E madáron a kilencedik evező a rendkívüli. Az ivari ciklusban meghosszabbodik, s csaknem fél méterrel nyúlik túl a farkon.

A 8. és a 10. evező is valamelyest meghosszabbodik, így a sajátos képződmény a fehér színével olyan lesz, mint egy hosszú fátyol.

A szárnyfátyol nélkül a cifraszárnyú lappantyú 30 cm nagyságú, s ha eltekintünk a fehér torkától és a szintén fehér szárnytükörtől, akkor olyan, mint a mi lappantyúnk.

A tojóra fokozottabban vonatkozik ez, s meg kell jegyezni, hogy egyedül neveli fel a kicsinyeit.

További érdekesség, hogy a hím a nász után maga harapja le a feleslegessé vált, s a repülésben őt akadályozó uszálytollakat.

cigánycsuk, v. cigány csaláncsúcs (Saxicola /régen Pratincola/ torquata, v. rubicola - Schwarzkehlchen - Stonechat), v. feketefejű stiglic, cigánygébics: a csukok 13 fajt számláló nemzetségének kis termetű, 11,5-13,6 cm nagyságú, de a többinél erőteljesebb színű faja a légykapófélék családjában.

Érdekes, hogy miközben már Németországban is elég ritka, Szibériában egészen magasra felhatol. Különösen a napos, füves, bokros hegyoldalakat kedveli.

Fellelhető a Himalája 4800 m magasságaiban és az afrikai Atlasz hegységben is. Sőt előfordul az Egyenlítőtől délre, pl. Madagaszkáron is. Az óriási area következtében számos alfaja alakult ki. Sőt! Időről-időre nem kis zavar támad, mert az új ismeretek fényében új gondolatok támadnak a fajjal kapcsolatban. A rendszerezők egy része a

African Stonechat.

A helyzet az által is kezd általánossá válni, hogy a legelfogadottabb rendszerekben az European Stonechat tudományos neve Saxicola rubicola, a másiké, az African Stonechat tudományos neve pedig Saxicola torquata lett.

Ha ezt a gondolatmenetet el tudjuk fogadni, akkor egyértelmű, hogy a →szibériai csaláncsúcsnak - amely a többségi vélemény szerint nem önálló faj, hanem a cigánycsuk alfaja - nem lehet sok köze a Saxicola torquata-hoz, következésképpen, ha nem vitatjuk hagy a cigánycsuk alfaja, akkor csakis a Saxicola rubicola alfaja lehet: Saxicola rubicola maura.

A vitát eldönteni nem tisztünk, de fel kellene mutatni az alfajok sokaságát:

A Saxicola torquata alfajai:

torquata torquatus
torquata adamauae
torquata axillaris
torquata altivagus
torquata amkaratae
torquata clanceyi
torquata felix
torquata jebelmarrae
torquata moptanus
torquata nebularum
torquata oreobates
torquata pallidigula
torquata promiscuus
torquata salax
torquata sibilla
torquata stonei
torquata tsaratanae
torquata voeltzkowi

A nálunk előforduló cigánycsuk a bokrokkal tarkított árokpartokat és nedves réteket kedveli. A nagysága 12 cm (testtömeg: 14-17 gramm).

Szemben a rozsdás csukkal télen is gyakran kitart az élőhelyén. Hazánkban szintén előfordulnak áttelelő példányok.

A neve részben a sötét színére, részben arra a tulajdonságára utal, hogy gyakran látni csalán hegyén.

Ilyen, magasan álló leshelyről csap le a repülő rovarokra, v. szöcskékre, amelyekkel táplálkozik.

A test felül, a fej és a torok, ill. a szárny (60-65 mm, a fesztávolság: 18-21 cm) és a farok (46-52 mm) fekete. A hát feketésbarna, pikkelyes rajzolatú.

A test alul rozsdavörös. A farcsík és a has, vm. a nyak oldalt és a szárnytükör fehér.

A csüd 20-23 mm. A csőr 10-12 mm.

A tojó összességében szürkésfekete, de alul rozsdás sárga. Felül a tollvégek ugyanilyennel szegettek.

Április közepe táján érkezik meg Északkelet-Afrikából. Szeptemberben vonul el Spanyolországon át. (Esetenként áttelel.)

Fürge, mozgékony madarak, amelyek ahol előfordulnak, ott nem kerülhetik el a figyelmet, fáradhatatlanul kapdossák a repülő rovarokat. Fogyaszt pókokat, ászkákat és százlábúakat is.

Általában réteken fészkelnek (áprilistól augusztusig), a fűben, hevenyészett alkalmatosságban. 5-7 db, kékeszöld alapon barnával foltozott tojásból áll egy fészekalj, s a tojások a hegyesebbik végükön gyakran sárgásvörössel pettyezettek.

Mindkét ivar megkotlik. A kelési idő 12-14 nap. Kirepülésre a 12-16. naptól lehet számítani.

A kicsiknek számos ellensége van: patkány, menyét, ragadozó madár.

A szülők rendkívüli féltéssel vigyáznak rájuk. Ha veszélyt tapasztalnak, minden furfanggal próbálják elterelni az ellenség figyelmét a kicsikről.

Az ember nem gonoszkodik velük. Sőt, pl. Svájcban a hiedelem is védelmet nyújt számukra: eszerint, ahol megölnek egy csaláncsúcsot, ott attól az órától fogva a tehenek véres tejet adnak.

Hangfelvétel: Midori Iwashita -

http://midopika.cool.ne.jp/english

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

cigány csér: a →kormos szerkő (Chlidonias niger) egyik népi neve.

cigányderes: az egri kék keringőxbudapesti deres keresztezésével létrehozott galambszínváltozat, palafekete alappal, szürke farokkal. A begy a has és a mell deresfehér. Nevezik barna simlinek is.

cigány gébics: a →cigánycsuk, v. cigány csaláncsúcs (Saxicola torquata) egyik népi neve.

cigány kacsa: a →barátréce (Aythya /Nyroca/ ferina) egyik népies neve.

cigánymadár: tekintve, hogy a →keresztcsőrű a lucfenyő magvaival táplálkozik, s ez nem terem minden évben mindenütt egyenletes mennyiségben, e madárfaj a termés mennyisége szerint gyakran változtatja a költőhelyét. Emiatt nevezik cigánymadárnak is.

cigányréce (Aythya nyroca - Moorente - Ferruginous Duck), v. fehérszemű, bukdácsoló réce: 36-40 cm nagyságú, feltűnően nagy fejű költöző madarunk a récefélék családjában. Nevezik csokoládérécének, v. bagórécének is.

A feje, a nyaka és a teste alul gesztenyebarna. A csőre (36-43 mm) kékes árnyalatú ólomszürke, a csőrköröm csaknem fekete. A test felül feketébe hajló barna. A hasán és a szárnyán (174-192 mm) van egy-egy fehér folt.

E fehér szárnycsík és a fehér alsó farkfedők alapján reptében könnyen el lehet különíteni a hozzá hasonló barátrécétől.

A farok 53-63 mm hosszú.

A tojó nagyon hasonlít a hímre, de a színei fakóbbak, és míg a kifejlett gácsér szeme fehér, addig a tojóké (és a fiataloké) világosbarna.

A láb (a csüd 28-38 mm) zöldesszürke, az úszóhártya fekete.

A kifejlett példányok súlya csaknem fél kilónyi.

Évenként kétszer költ. Először áprilisban, majd júniusban.

A tojó fészekaljanként 7-12 zöldes, barnás, sárga tojást ül meg.

A kicsik a 21-28. napon kelnek a sűrű bozótba rejtett fészekben, melyet a tojó növényi rostokból épít, s pihével gazdagon bélel. Az íriszük barnás, s csak az ivaréréssel fehéredik ki.

Főként növényi táplálékon él, imádja a békalencsét. De fogyaszt csigákat és némi rovart is, sőt, apró halakat is.

A hangja érdekes, tak-tak-tak hangokkal írható le.

Hazánkban is fészkel, főként sűrű növényzetű nagy tavakon, v. mocsarakban.

A vadászvizsgán elvárják, hogy a jelölt tudja: a cigányréce kisebb termetű, mint a tőkés. (Az előbbi 38-42, az utóbbi 50-65 cm, de ilyen pontosan nem kell tudni.)

A cigányréce fajvédelmi besorolása sebezhető ugyanis az állománycsökkenés mértéke 10 év vagy 3 generáció alatt 30 és 49% közé tehető.

cigánytyúk, v. búbostyúk: →hoacin (Opisthocomus hoacin).

ciklus: szabályosan ismétlődő körfolyamat. Pl. ivari ciklus.

ciklon: a Csendes-óceán partvidékén tájfunnak, az Atlanti-óceánnál hurrikán nevezett forgómozgású szélvihar, több száz kilométer átmérőjű felhőörvény, amelynek oka a Coriolis-erő – azaz a Föld forgásából adódó eltérítő erő. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban téríti el a zivatarfelhő-rendszereket.

Magyarországon ciklon nem tapasztalható.

címermadár: a madarak becsét mutatja, hogy számos jelképben, közösség megkülönböztetésére alkalmazott, alakos jelvényen szerepelnek.

Pl. a Hunyadiak címermadara a holló.

Országcímerekben sem ritkák.

Guatemala - kvézál,

Új-Guinea - paradicsommadár,

Új-Zéland - kivi,

USA - fehérfejű rétisas,

(A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag.

Az ábra forrása: http://www.ujakropolisz.hu/).

cimet (ném.): fahéj.

cin (nép.): a →széncinege (Parus major).

cince: 1. (nép.): a →széncinege (Parus major);

2. számos →cinegeféle.

cincér paradicsommadár: →fátyolos paradicsommadár (Pteridophora alberti).

CINCLIDAE (Dippers): a →VÍZIRIGÓFÉLÉK, az énekesmadáralakúak rendjének egyik családja, egyetlen nemzetséggel: →Cinclus.

(Más rendszerekben jegyeznek itt még egy nemzetséget →Cinclidium néven, amely valójában a rigófélék közé tartozik.)

Cinclidium: a rigófélék családjának egyik nemzetsége 3 fajjal (másutt a vízirigók családjában), a kékbegyek.

- diana: szunda kékbegy (Sunda Blue Robin),

- frontale: kékhomlokú begy (Blue-fronted Callene),

- leucurum: →kék tükrösfarkú (White-tailed Blue Robin).

Cinclocerthia: a csúfolórigófélék családjának egyik nemzetsége egyetlen /másutt két/ fajjal.

/- gutturalis: szürke reszketőmadár (Grey Trembler - másutt alfaj)/,

- ruficauda: barna reszketőmadár (Brown Trembler -

fotó Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/).

Cincloides: a fazekasmadárfélék családjának egyik nemzetsége 12 fajjal, a partibillencsek.

- antarcticus: →falklandi partibillencs (Blackish Cincloides),

- atacamensis: fehérszárnyú partibillencs (White-winged Cincloides),

- comechingonus: comechingonei partibillencs (Comechingones Cincloides),

- excelsior: erőscsőrű partibillencs (Stout-billed Cincloides),

- fuscus: hegyesszárnyú partibillencs (Bar-winged Cincloides),

- olrogi: Olrog-partibillencs (Olrog's Cincloides),

- oustaleti: szürkefoltos partibillencs (Grey-flanked Cincloides),

- nigrofumosus: feketés partibillencs (Seaside Cincloides),

- pabsti: hosszúfarkú partibillencs (Long-tailed Cincloides),

- palliatus: fehérhasú partibillencs (White-bellied Cincloides),

- patagonicus: →parti farokbillegető (Dark-bellied Cincloides),

- taczanowskii: Taczanowski-partibillencs (Taczanowski's Cincloides).

Cincloramphus: a poszátafélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, az pacsirtaposzáták.

- cruralis: barna pacsirtaposzáta (Brown Songlark),

- mathewsi: vörös pacsirtaposzáta (Rufous Songlark).

Cinclosoma: a varrómadárfélék (másutt Cinclosomatidae) egyik nemzetsége 6 fajjal, az avarjárók.

- ajax: →fehértorkú avarjáró (Ajax Quail-Thrush),

- alisteri: avarjáró (Nullarbor Quail-Thrush),

- castaneothorax: gesztenyeszínmellű fürjrigó (Chestnut-breasted Quail-Thrush),

- castanotum: gesztenyeszínű avarjáró (Chestnut Quail-Thrush),

- cinnamomeum: fahéj fürjrigó (Cinnamon Quail-Thrush),

- cristatus: másutt alfaj (Glockenflöter, v. Buschflöter - Chirruping Wedgebill),

- punctatum: →tarka avarjáró (Spoted Quail-Thrush).

Cinclus: a vízirigófélék egyetle nemzetsége 5 fajjal, a vízirigók.

(Másutt Cinclidum néven is jegyeznek egy nemzetséget.)

- cinclus: →vízirigó (White throated Dipper),

- c. albicolis: rozsdáshasú vízirigó,

- c. baicalensis: bajkáli vízirigó,

- c. leucogaster: fehérhasú vízirigó - fotó: http://www.birds.kz/ ,

- c. melanogaster: feketehasú vízirigó,

- c. septentrionatis,

- leucocephalus: →koronás vízirigó (White-capped Dipper)

- mexicanus: →szürke vízirigó (North American Dipper),

- pallasii: →hegyi vízirigó (Brown Dipper),

- schulzi: →vöröstorkú vízirigó (Rufous-throated Dipper).

Cindarella: angolul Cinderella, híres mesealak, Hamupipőke.

cinderella asztrild (Estrilda /régen Glaucestrilda/ thomensis - Cinderella Schönbürzel - Cinderella Waxbill): 11 cm nagyságú díszpinty angolai élőhellyel.

A vörösfarkú asztrild 2 rokon fajának egyike.

A szép(farú) asztrildtól csupán abban különbözik, hogy itt a csőr kevésbé bordós, inkább piros, s a gerincén a fekete kisebb helyet foglal el.

A comb felett is jelentkezik a farkfedők pirosa. A cinderella, és a másik rokon faj, a feketefarkú asztrild (melynek a csőréről hiányzik a piros szín) tartása és tenyésztése megegyezik a vörösfarkúnál leírtakkal.

Cinderella Schönbürzel (ném.): →cinderella asztrild, a vörösfarkú asztrild rokona (Estrilda /régen: Glaucestrilda/ thomensis).

cinege: 1. (nép.): a →széncinege (Parus major);

2. kistestű, mozgékony énekesmadarak, hasznos rovarpusztítók a cinegefélék családjában.

cinegeasztrildok (Nesocharis): a díszpintyfélék családjának egyik nemzetsége 3 afrikai fajjal, a trópikus övben.

A tollazatuk olajzöldes szürkével. A csőr fekete. A finom kapaszkodóláb sötétszürke. A szem piros. (→kis cinegeasztrild; →fehérarcú cinegeasztrild; →fehérörvös cinegeasztrild)

cinegebegyek (Petroica): a légykapófélék családjának egyik nemzetsége Ausztráliában és Polinéziában honos fajokkal.

A fej itt nagynak látszik, ehhez kis csőr járul, miből adódóan az a benyomásunk, hogy fiókát látunk. Ezért tűnnek ezek a kis apróságok olyan bájosaknak. (→tarka cinegelégykapó)

CINEGEFÉLÉK (PARIDAE - Tits and Chickadees): a veréb, v. énekesmadáralakúak rendjébe tartozó család. Kis termetű, 8-20 cm nagyságú zömök testalkatú énekesmadarak tartoznak ide.

A szárnyuk kerek, s 10 elsőrendű evezőjük van. A farktollak száma 12.

A csőrük pici, rövid és egyenes, v. kúpos. A farkuk szintén rövid.

A tollazatuk dús, tömött, de lágy és puha. Rendszerint élénken színezett.

Fekete, szürke, fehér, kék, barna, zöld és sárga széles eloszlásban jelentkezik, de soha nem tapasztalhatunk a tollazatban pettyeket, v. csíkokat.

Rendszerint fák, v. bokrok ágain fedezhetjük fel őket, ahol akrobatikus ügyességgel mozognak. Ennek megfelelően a lábuk viszonylag hosszú és erős. A csőrük a táplálékhoz idomulva rövid és vaskos.

A család fajai a Csendes-óceáni szigeteket kivéve az egész világon elterjedtek. Az északi féltekén a leggyakoribbak, a többi földrészen csak gyér fajszám található. Európában 11, hazánkban 8 faj költ.

Az ide tartozó nemzetségek külső megjelenésre nagy eltéréseket mutatnak. Pl. a Himalája fenyveseiben élő fenyvescinegék testalja narancsos és bóbitájuk van.

Bóbita más fajoknál is előfordul, egyebek mellett a mi búbos cinegénken és 4 észak-amerikai fajon. Másoknál izgalmi állapotban mered fel a fej tollazata. E viselkedési sajátosságot, ill. a bóbitát egymástól függetlenül "szerezték", e jegyek nem utalnak közelebbi rokonságra.

A leggyakoribbak a Parus nem fajai és egyedei. 28 nemzetség 126 (másutt 162) faja tartozik ide.

Télen nagy, vegyes csapatokban kóborló, rendkívül élénk madarak. A csapat nem rekeszti ki magából a közéjük keveredő királykát, fakuszt, csuszkát sem.

Nagyon hasznos rovarirtók.

A fészekaljuk - különösen a fenyves-, a kék- és az amerikai kormoscinegénél - gyakran tíznél több csöppségből áll.

Odvakban, lyukakban fészkelnek. Kivétel három vitatott faj, amely maga építi a fészkét.

Legismertebb a →széncinege (Parus major) a legnagyobb termetű hazai faj. Erdőkben, kertekben egyaránt gyakori. Felül olajzöld, alul kénsárga, a feje fekete.

A →kékcinege (Parus coeruleus - fotó: Annette Cutts) a széncinkétől kisebb és annál ritkább, általában tavakat, patakokat övező fákon fészkel.

Az →őszapó (Aegithalos caudatus - fotó: Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm) lényegesen eltér a többi cinkefélétől, az egyik legkisebb madarunk, de nagyon hosszú farka miatt nagyobbnak véljük.

Sok kutató az őszapót nem ebbe a családba sorolja, hanem a számukra létesített őszapók (Aegithalidae) családjába.

Ugyanígy bizonytalanság van a →barkós cinege hovatartozását (Panurus biarmicus) illetően is. Egyesek szerint a papagájcsőrű cinegék családjába tartozik, mások - az angol szisztematikusok - úgy vélik, a timáliák családjában van a helye.

A barkós cinege az őszapóhoz hasonlatos, viszont a nádasaink madara.

A harmadik kérdéses faj, a →függőcinege (Remiz pendulinus) nevét onnan kapta, hogy fészkét a fák lehajló ágaira függeszti, a bebúvónyílást alulra építi, s oda csak függeszkedve lehet bejutni.

A cinegefélék 4-14 tojást raknak. A tojások pettyesek, ami arra utal, hogy a fajok nem mindig költöttek odvakban.

Többnyire csak a tojó kotlik, de a hozzá hasonlatos hím is részt vállal a fiatalok felneveléséből.

Az idetartozó nemzetségek (zárójelben a fajok száma):

Melanochlora (szultáncinege - 1),

Parus (erdei cinegék - 48),

Sylviparus (sárgaszemöldökű cinege - 1).

(Más rendszerekben további nemzetségek: Aegithaliscus, Remiz, Psaltriparus, Anthoscopus és Cephalopyrus)

(→afrikai fenyvescinege; →angol fenyvescinege; →ázsiai szakállas cinege; →barátcinege; →barkós cinege; →búbos cinege; →dorongfarkú cinege; →északi barátcinege, →feketefejű cinege; →fenyvescinege; →függőcinege; →füstös cinege; →hegyi barátcinege; →himalájai fenyvescinege; →hosszúfarkú cinege; →kamcsatkai barátcinege; →kékcinege; →kínai fenyvescinege; →közönséges barátcinege, →lazúrcinege; →molnárcinke; →nádi cinege; →oregoni cinege; →orosz függőcinege; →perzsiai fenyvescinege; →sárgaarcú sárgacinege; →szakállas cinege; →szegcinege; →széncinege; →szövőcinege; →tökcinege; →turkesztáni fenyvescinege)

cinegehília, v. lombjáró függőcinege (Pholidorni rushiae - Red-fronted Weaver Finch, v. Tit-Hylia): a díszpintyfélék családjának egyik monotipikus nemzetségének ritka faja. Másutt a szintén vitatott →Parmoptila nemzetségben szerepel. A zavart fokozza, hogy nevezik angolul Red-fronted Weaver Finch-nek, v. Tit-Hylia-nak, ami megegyezik a piroshomlokú hangyászpinttyel.

Másutt a Parmoptila woodhousi alfajként tárgyalják. Hogy létező fajról van szó, arra bizonyság, hogy felvették a CITES-listára.

A címszóban szereplő formában szabályos taxon: http://www.itis.gov/servlet/SingleRpt/SingleRpt?search_topic=TSN&search_value=562039, de meg kell említeni, hogy a magyar nyelvű irodalomban szerepel lombjáró függőcinege néven is.

cinegelégykapók (Microeca): az ausztrál-légykapófélék családjának egyik nemzetsége 6 fajjal.

cinegeposzáta (Parula americana - Northern Parula): kékhátú, sárga torkú madárka az amerikai poszáták családjába.

A szárnyát két fehér csík díszíti.

A hímeken gesztenyebarna mellörvet találunk.

Az USA keleti részein költ, s a trópusi Közép-, és Dél-Amerikában telel. A párás erdőket kedveli, de megtelepszik elvadult kertek rejtett zugában is. Gyakran látni csuszka módjára futni a fa oldalán, v. háttal lefelé függeszkedni, mint a cinegéket.

A fészkét zuzmóval béleli. Csaknem kizárólag pókokkal és rovarokkal táplálkozik.

Fotó: Corbin Ginger L. (FWS) és Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/

cinegevanga (Calicalicus madagascariensis - Red-tailed Vanga): a vangagébicsfélék családjának 12 cm nagyságú faja a gébicsekére emlékeztető csőrrel. Máskülönben olyan mint egy cinke, s a gyanútlan szemlélődő az első pillanatban meg is lepődik, hiszen az élőhelyén, Madagaszkáron semmi keresnivalója cinegének.

A hát szürkés, az arci rész és a test alul fehéres. A szemcsík és a torok fekete, a váll és részben a farok gesztenyebarna.

Az életmódja sem tér el a mi cinkéinktől. Költési időn kívül szívesen társul más fajok kisebb-nagyobb csoportjához, s együtt vizsgálják át a fák koronaszintjét.

cink, Zn (horgany): kékesfehér árnyalatú kristályos szerkezetű fém.

Az élet minden megjelenési formája számára nélkülözhetetlen. A szabályozó agyalapi mirigy normális működéséhez nélkülözhetetlen.

Hiánya a növényekben aprólevelűséget, a levelek rozettás elrendezését, a fiatal hajtások pusztulását okozza.

Viszont a sói mérgezőek, ezért állattenyésztésben kerülni kell a cinkedények (v. horganyzott - cinkkel kezelt) használatát, mert azokon sav hatására cinksók keletkeznek. (→méreg)

cinke: →CINEGEFÉLÉK.

cinkeharkály: →csuszka (Sitta europaea/caesia/).

cinkepuliszka: Szatmárcsekén a népi hagyományok ápolása keretében minden év őszén (októberben) megrendezik a Nemzetközi Cinkefőző Versenyt, melyen a térség három országának lakói vesznek részt, s ilyenkor sor kerül Guinness-rekord kísérletre. 2009-ben 191,6 méteres puliszkakígyóval döntötték meg a korábbi 156 méteres rekordot.

A rendezvény névadó programja a cinkepuliszka készítés. Erről az ételről annyit kell tudni, hogy lisztes, burgonyás, a tájegységben hagyományos étel.

(A meghámozott, karikára vágott krumplit annyi sós vízzel tesszük fel főni, hogy ellepje. A megfőtt krumplit csomómentesre törjük, majd a saját főtt levébe visszahelyezve folyamatos keverés mellett liszttel – 1 kg krumplihoz 40 dkg. liszt - sűrítjük.

A két anyagot jól összefőzzük. Kicsit állni hagyjuk, hogy összeérjen, majd olajba mártott evőkanállal kiszaggatjuk és ízlés szerint: hordós káposztával, vagy hagymás zsírral vagy kapros juhtúróval nyakon öntjük és összekeverve tálaljuk.)

A rendkívül jó hangulatú, a határokon átnyúló barátságokat is erősítő 2 napos rendezvény keretében libafogó-versenyre, puliszkabálra, hagyományőrző együttesek fellépésére.

A zárónapon az érdeklődök a helyi disznótoros ételekből kapnak ízelítőt.

cinnamon színkanári (ejtsd: szinnemon, jelentése: fahéj): a színkanári egy a többitől elkülönített változata a melaninok csoportjában. Az elkülönülés alapja, hogy a valódi színkanárinál valamelyest nagyobb (14-16 cm között elfogadott), az alakja inkább a norwich-ot idézi, s a színe egészen eredeti. Mások szerint ez a kanárimadár legrégebbi színmutációja, melyből sok fajtát tenyésztettek ki, így már a kezdetekben több típusban jelentkezett.

A szakirodalmi adatok szerint a zöld-sárgákkal és a sárgákkal egy időben, a XVI. században - mutáció folytán - keletkezett.

Fő jellegzetessége, hogy a fekete melaninok a tollazatban nem alakulnak ki, ezért a tollazat mintázata fahéj tónust kap. Az alapszín is sárgásbarna, így csaknem egyszínű madár mutatkozik a szemünk előtt.

Meg kell említeni, hogy az első fahéjak szeme a fekete melaninok hiánya miatt pirosas volt, s az egész tollazatot egy a sárgabarack színét idéző tónus uralja.

Ez a változat a XIX-XX. sz. fordulóján nagyon népszerű volt, aztán divatja múltán szinte teljesen eltűnt. Ma újra nagy irántuk az érdeklődés, mert kiderült, hogy afféle színbankárokként lehetőséget kínálnak új színváltozatok megteremtésére.

Magának a cinnamonnak három árnyalata ismeretes:

1. barack,

2. sárga és

3. ezüst.

A CINNAMON KANÁRINÁL mások a bírálati tételek is a 100 pontos rendszerben:

ADHATÓ MAX.

SZÍN 35 pont

ALAK ÉS TÍPUS (norwich) 20 pont

TOLLAZAT 15 pont

SZÁRNY és FAROK 10 pont

TESTNAGYSÁG (14-16 cm) 10 pont

ÖSSZHATÁS 10 pont

http://www.petcraft.com/docs/cangal33.shtml és http://www.canaries.org.uk/cinnamons/cinnamon.html

Cinnycerthia: az ökörszemfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a vörhenyes ökörszemek.

- peruana: szépia ökörszem (Sepia-brown Wren),

- unirufa: →vörhenyes ökörszem (Rufous Wren).

Cinnyricinclus: a seregélyfélék családjának egyik nemzetsége 3 fajjal, ametiszt seregélyek.

- femoralis: Abborr-seregély (Abborr's Starling),

- leucogaster: →ametiszt seregély (Amethyst Starling),

- sharpii: Sharpe-seregély (Sharpe's Starling).

Cinnyris: a nektármadárfélék családjának egyik nemzetsége olyan fajokkal (8), melyek másutt a Nectarinia nemzetségbe olvasztva szerepelnek.

/- afer: →pirosmellű nagy nektármadár, v. kétörves nektármadár (már Nectarinia - Rotbrustnektarvogel)/,

- asiatica: →bíbornektármadár (másutt Nectarinia - Purpurnektarvogel - Purple Sunbird),

- bifasciatus: →bíboros szalagos mézmadár (másutt Nectarinia - Purple-banded Sunbird),

- chalybeus: →kékszalagos nektármadár (másutt Nectarinia - Halsbandnektarvogel),

- coccinigastrus: →pompás mézmadár, (helyesen; Nectarinia coccinigastra),

- cupreus: rezes nektármadár (másutt Nectarinia chalcea - Coppery Sunbird),

- dussumieri: seychelle-i nektármadár (másutt Nectarinia - Seychelles Sunbird),

/- henkei: Henke nektármadara/,

- jugularis: →sárgahasú nektármadár, másutt Nectarinia (Grünrücken-Nektarvogel -Yellow-bellied Sunbird),

/- leucogaster: →fehérhasú nektármadár (Weissbauchnektarvogel)/,

/- mariquensis: →szalagos nektármadár, v. Mariqua-nektármadár (másutt Nectarinia - Bindennektarvogel - Mariqua Sunbird)/,

- osea: →lép-nektármadár, v. jerikói nektármadár (másutt Nectarinia - Nothern Orange-tufted Sunbird),

/- regius: király-nektármadár (másutt Nectarinia - Regal Sunbird)/,

- sperata: manilai nektármadár (másutt Nectarinia - Van Hasselt's Sunbird),

- superbus: →kékmellű nektármadár, v. ragyogó nektármadár (másutt Nectarinia - Superb Sunbird),

- tsavoensis: vitatott faj, másutt a →bíboros szalagos mézmadár alfaja,

- zeylonica: →citrom nektármadár (másutt Nectarinia, v. Leptocoma - Purple-rumped Sunbird).

cinóber: a cinnabarit ásvány hétköznapi elnevezése. Ennek jellemzően élénkvörös, piros a színe, ami után a cinnabarithoz hasonló színű festéket, tollazatot, stb. szokták cinóberpirosnak is nevezni.

Fotó: Rainer Bode -

http://www.am.de/deutsch/lexikon/mineral/sulfide/cinnabarit-bild1.htm

cippegés: az →erdei szalonka nász idején hallatott hangja, mely a hímektől származik. Az ún. szalonkasíppal a vadászok utánozzák és a hímeket ezzel sikerül puskacső elé csalni. Újabban, Angliában magnóról is sikeresen alkalmazzák. A 85/2008. (VII. 5.) FVM rendelet alapján az erdei szalonka vadászható, de nincs vadászidénye.

ciprusi galamb: az egyik legszebb házigalamb a különleges tollalakulásúak között, a →parókás galamb.

ciprusi galamb(2): a →parókás galamb mellett a szakirodalomban mint ősi házigalambfajtát említik, amely a korszerű postagalamb kialakításánál is szerepet játszott.

Ebben az összefüggésben helyesebb a →camus galamb elnevezés.

Circaëtus: a vágómadárfélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a kígyászölyvek.

- cinerascens: keskenyszalagos kígyászölyv (Smaller Banded Snake Eagle),

- cinereus: barna kígyászölyv (Brown Snake Eagle),

- fasciolatus: délvidéki szalagos kígyászölyv (Southern Banded Snake Eagle),

- gallicus: →kígyászölyv (Short-toed Eagle).

circovírus: az AIDS-hez hasonló fenyegetésű fertőző megbetegedés, tudniillik az immunrendszert gyengíti, s ez által nyit utat más kórokozók, egyebek között általában ártalmatlan mikrobák számára is! Először 1996-ban sikerült izolálni sertéseknél (PCV) majd madaraknál (kanári állományban és galamboknál) ütötte fel a fejét.

Boncolási leletként sertéseknél nyirokcsomó nagyobbodás és tüdőszövet-károsodás mutatkozik. Érdekes, hogy a kórokozó 1-es típusa mintha ártalmatlan volna.

Madaraknál leggyakrabban fiatal, egy esztendő alatti egyedeket veszélyeztet. Amikor pl. galambdúcban egyszerre több, klb. betegség üti fel a fejét, ráadásul szinte csak fiatalokat károsít, akkor gyanakodhatunk a vírus támadására. És ezt azért fontos hangsúlyozni, mert diagnosztizálása is nagyon nehéz.

Annak is mutatkoznak jelei, hogy a circovírus látens aktíválója a parvovírusnak.

Sajnos nincs hatékony ellenszere, ezért a veszélyeztetett állomány lehető legteljesebb ellátására kell koncentrálni, a vitaminok és immunerősítő szerek adagolásának fokozásával.

Bár 2006-ban jelentek meg híradások inaktívált vírusokat tartalmazó oltóanyagról, amely gátat vetett a fertőzéseknek.

Ezen túl a dimetilglicin - Vetri–DMG adagolása – ha hihetünk a reklámnak - produkált már több esetben kedvező hatást.

circovírus okozta betegség: a madarak circovírus okozta megbetegedését az 1990-es évek elején írták le, miután fiatal galambok között nagy pusztítást végzett. Az alapos vizsgálatok során kiderült, hogy az immunszerveket (bursa Fabricii, lép, thymus) támadja meg, emiatt társfertőzések lépnek fel (E. coli, mycoplasmák, salmonellák). Tulajdonképpen a betegség klinikai tünetei és a kórbonctani lelet is azoknak megfelelő.

A vírus legkönnyebben a tollvelő anyagából (PCR-vizsgálattal) mutatható ki. A hazai vizsgálatok során húsz galambállomány fertőzöttségét vizsgálták meg és az állományok fele fertőzöttnek bizonyult. Következésképpen leszögezhetjük, hogy csak szigorú dúchigiéniával, jó vitaminellátással és immunglobulinok adásával lehet a károkat megelőzni, a baktériumok okozta társfertőzések miatt antibiotikumok adása indokolt.

circulus sanguinis: kisvérkör. →szív.

Circus: a vágómadárfélék családjának egyik nemzetsége 10 fajjal, a rétihéják.

- aeroginosus: →barna rétihéja (másutt Falco - Marsh Harrier),

- approximans: →ausztrál rétihéja, vitatott faj, másutt a barna rétihéja C. aeroginusus alfaja

(Swamp Harrier - Sumpfweihe),

- assimilis: foltos héja (Spoted Harrier),

- buffoni: hosszúszárnya héja (Long-winged Harrier),

- cinereus: fahéjszínű héja (Cinereous Harrier),

- cyaneus: →kékes rétihéja (Hen Harrier),

- melanoleucus: tarka rétihéja (Pied Harrier),

- macrourus: →fakó rétihéja (Pallid Harrier),

- maurus: →fekete héja (másutt Falco - Black Harrier),

- pygargus: hamvas rétihéja (Montagus Harrier),

- ranivurus: afrikai mocsári héja (African Marsh Harrier).

Ciridops: az énekesmadárfélék monotipikus nemzetsége egyetlen, ma már nem tanulmányozható hímesmezű gyapjasmadár fajjal - kihalt.
Ciridops
anna: hímesmezű annamadár (Ula-ai-Hawane).

A svédek szerint nem csak a C. anna tartozott ide, hanem egy másik faj is, a C. tenax – a vita eléggé akadémikus, tekintve, hogy itt már csak fosszilis leletek állnak rendelkezésre.

cirmos (gal.): leggyakrabban fehérrel csíkozott, v. tarkázott tollazat.

Ha a fej ilyen, akkor mondják fröcsköltnek is.

cirok (Sorgum bicolor): a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó növény. Hosszú tenyészidejű, melegigényes. A szárában sok cukor van. A nálunk termesztett fajok Olaszországból származnak.

A legelterjedtebb fajta a fehér magvú korai hegari. Lévén melegigényes, a kukorica után két héttel vetendő.

Vadföldeken 60 cm sortávra, 5-6 cm tőtávra, amikor a vetőmagigény 5-6 kg/ha.

Kezdetben lassan fejlődik, s ilyenkor nagy gondot kell fordítani a vetés tisztántartására. Sajnos az édescirokkal és a szudáni cirokfűvel ellentétben érzékeny a hormonhatású gyomirtószerekre.

Hektáronként 1-1,5 tonna termésre lehet számítani.

A buga virágzatában hosszú szálakon ülnek a kalászkák, amelyek félérett magvacskáival örömmel szórakoznak el a papagájok.

A galambok is szívesen fogyasztják, s őket a jelek szerint nem befolyásolja a cirok fajtánként változó tannintartalma sem.

A cirokmag tannintartalom mellett a takarmányként való hasznosítást bonyolítja, hogy a cirokmag héja alatt könnyen telepszenek meg olyan készletkártevők, amelyek károsíthatják a madarakat.

E problémát a legeredményesebb magyar papagájtenyésztő, a bólyi Gálos István a cirokmag etetés előtti leforrázásával hárítja el.

A cirok vetése sajnos a mi éghajlati viszonyaink közepette nem mindig gazdaságos, így a kínálati keresztmetszet eléggé szűk. Reménykeltő viszont, hogy a klb. cirok hibridek viszonylag jól vizsgáznak a termelésben.

Vadföldeken kiváló vadtakarmány, a fácán és a fogoly különösen kedveli. Szerencsére a veréb nem csépeli ki. Érett bugáit kévében tárolhatjuk, a lábon hagyott termést a szükségletnek megfelelően törjük le! Az ábra forrása: http://www.indobiogen.or.id (→cukorcirok; →seprűcirok; →szudáni fű)

Cirrepidesmus asiaticus: érvénytelen taxon, ma már Charadrius asiaticus →kaszpi lile.

Cissa: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 3 (másutt 6) fajjal, a zöld szarkák.

- chinensis: →nagy zöld szarka (Green Magpie),

/- erythrorhyncha: →vöröscsőrű kitta (másutt Urocissa - Red-billed Blue Magpie)/,

- hypoleuca: keleti zöldszarka (Eastern Green Magpie),

/- occipitalis (másutt Dendrocitta - Malaysian Treeple)/,

/- ornata: →díszes szarka (másutt Urocissa - Ceylon Blue Magpie)/,

- thalassina: →kis zöldszarka, v. rövidcsőrű kitta (Short-tailed Green Magpie).

Cissilopha: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a bíboros szajkók.

- beecheii: bíboroshátú szajkó (Purplish-backed Jay),

- melanocyanea: bozontos koronás szajkó (Bushy-crested Jay),

- sanblasiana: san blas-i szajkó (San Blas Jay),

- yucatanica: yucatáni szajkó (Yucatan Jay).

Cissomela: a mézevőfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

- pectoralis: szalagos mézevő (Banded Honeyeater).

Cissopis: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

- leveriana: →szarkácska, v. szarkatangara (Magpie Tanager).

Cistensänger (ném.): →európai szuharbújó (Cisticola juncidis).

Cisticola: a poszátafélék családjának egyik, népes nemzetsége 45 fajjal, a →szuharbújók.

- aberdare: aberdarei szuharbújó (Aberdare Mountain Cisticola),

- aberrans: tunya szuharbújó (Lazy Cisticola),

- angusticauda (Tabora Cisticola),

- anonyma: fecsegő szuharbújó (Chattering Cisticola),

- aridula: homoki szuharbújó (Desert Cisticola),

- ayresii: szárnycsattogtató szuharbújó (Wing-snapping Cisticola),

- bodessa: borani szuharbújó (Boran Cisticola),

- brachyptera: →gyepi szuharbújó (Siffling Cisticola),

- brunnescens: →fakófejű szuharbújó (Pectoral-patch Cisticola),

- bulliens: buborék-szuharbújó (Bubbling Cisticola),

- cantans: →énekes szuharbújó (Singing Cisticola),

- carruthersi: Carruthers-szuharbújó (Carruthers' Cisticola),

- cherina: madagaszkári szuharbújó (Madagascar Cisticola),

- chiniana: →vörhenyes szuharbújó (Rattling Cisticola),

- chubbi: Chubb szuharbújója (Chubb's Cisticola),

- cinereola: hamuszínű szuharbújó (Ashy Cisticola),

/- cisticola: szuharbújó/,

- dambo: felhős szuharbújó (Cloud-scraping Cisticola),

- erythrops: pirosarcú szuharbújó (Red-faced Cisticola),

- exilis: aranysapkás szuharbújó (Gold-capped Cisticola),

- eximia: →feketésnyakú szuharbújó (Black-necked Cisticola),

- fulvicapilla: dalos szuharbújó (Piping Cisticola),

- galactotes: →süvöltő szuharbújó (Winding Cisticola),

- haesita: sokotrai szuharbújó (Socotra Cisticola),

- hunteri: Hunter szuharbújója (Hunter's Cisticola),

- incana: inka szuharbújó (Incana),

- juncidis: →európai szuharbújó (Zitting Cisticola),

- lais: jajongó szuharbújó (Wailing Cisticola),

- lateralis: füttyös szuharbújó (Whistling Cisticola),

- lepe: angolai szuharbújó (Angolan Cisticola),

- melanura: vékonyfarkú szuharbújó (Slender-tailed Cisticola),

- nana: vékonyka szuharbújó (Tiny Cisticola),

- natalensis: krákogó szuharbújó (Croaking Cisticola),

- nigriloris: feketeszemöldökű szuharbújó (Black-browed Cisticola),

- njombe: csiripelő szuharbújó (Churring Cisticola),

- pipiens: ciripelő szuharbújó (Chirping Cisticola),

- restricta: sárgásbarna szuharbújó (Tana Riber Cisticola),

- robusta: testes szuharbújó (Stout Cisticola),

- rufa: vöröses szuharbújó (Rufous Cisticola),

- ruficeps: vöröskoponyás szuharbújó (Red-pate Cisticola),

- rufilata: szürke szuharbújó (Grey Cisticola),

- subruficapilla: pirosfejű szuharbújó (Red-headed Cisticola),

- textrix: tink-tink szuharbújó Tink-tink Cisticola),

- tinniens: Levaillant szuharbújó (Levaillant's Cisticola),

- troglodytes: rókavörös szuharbújó (Foxy Cisticola),

- woosmani: trillás szuharbújó (Trilling Cisticola).

Cisticolinae: a poszátafélék alcsaládja, a cc. 10 cm nagyságú szuharbújók. (→Cisticola)
Cistothorus: az ökörszemfélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a mocsári ökörszemek.

- apolinari: Apolinar-ökörszem (Apolinar's Wren),

- medidae: paramoi ökörszem (Paramo Wren),

- palustris: hosszúcsőrű ökörszem (Marsh Wren),

- platensis: →mocsári ökörszem (Sedge Wren).

ciszta (cysta): kisebb-nagyobb, kötőszövetes tokkal körülvett, folyadékkal (víz, vér, váladék, vizelet, emésztőnedv), v. gázzal töltött, kóros, zsákszerű testüreg, rendszerint jóindulatú daganat. A ciszták megjelenése madaraknál a bőr alatt bizonyos fajtáknál (pl. párizsi trombitás) gyakori. Oka a toll növekedésének örökletes zavara. A tüszőből nem tud felszínre törni a toll. Visszacsavarodik a bőr alá, ott gyulladást okoz.

Megelőzés: megfelelő párosítással, az örökítő egyedek tenyésztésből való kizárásával megelőzhető a probléma.

Kezelés: steril tűheggyel szabadítsuk ki a rosszul növekedő toll hegyét! Fertőtlenítéssel előzzük meg a keletkező seb elgennyesedését!

Fotó forrása: http://www.ordinace-lekarny.cz/clanky/Kozni_nemoci_vse_o_cystach_lipomech_a_vyrustcich.html

(→betegség)

cisztein: a ma ismert 23 aminosavféleség közül az egyik.

Tekintve, hogy a házigalamb begytejének alkotórésze, feltételezhetjük, hogy azok számára nélkülözhetetlen.

CITES (ang. ejtsd: szájtisz): a →Washingtoni-egyezmény által érintett fajok és származékaik forgalma engedélyének köznyelvi elnevezése. Valójában az egyezmény angol elnevezésének rövidítése /Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora/.

Ez a betűszó rendszerint szerepel a veszélyeztetett fajok forgalmát engedélyező hivatalos okmányokon.

Aki tehát veszélyeztetett (ún. első, v. második listás) madarat tart ill. elad, annak rendelkeznie kell CITES-engedéllyel, ami lehet EU-bizonylat (sárga dokumentum - régen Honosított CITES engedély), tenyésztői bizonylat (zöld dokumentum), v. a nyilvántartásba vételt igazoló hivatalos értesítő, ill. külföldről engedéllyel behozott példány esetében Származási igazolás (kék dokumentum).

Konkrétan azt kell tudni, hogy mi az az 1. lista, mely fajok, s miért szerepelnek a 2. illetve a 3. listán.

Nos, az egyezmény hatálya alá közel 35.000 állat- és növényfaj tartozik, ezeket a veszélyeztetettségük alapján a következő 3 listára (törvény szerinti megnevezéssel: függelékbe) sorolták be:
I. függelék

Vészhelyzetben lévő fajok szerepelnek benne, amelyek klb. okokból, közöttük a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt is a kipusztulás szélére kerültek. Több fajnak már csak néhány tíz, vagy száz egyede él szabadon. Ezek védelme igényli a legszigorúbb megoldásokat, ezért az egyezmény kategórikusan tilt minden velük kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet.

Befogásuk - http://www.youtube.com/watch?v=26DJ2kiCUdE&NR=1 -, vadászatuk csak természetvédelmi célból engedélyezhető, az élő állatok, részeik, származékaik illetve a belőlük készített termékek, preparátumok exportja, importja és re-exportja is tilos.
II. függelék

A 2. listán felsorolt fajok helyzete ma még nem kritikus, de többek között a velük való nagymértékű kereskedelem miatt állományuk már szintén veszélyeztetett. Ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradhassanak az egyezmény szigorúan szabályozza a velük folytatott kereskedelmet. A szabályozás alapja a tudományos állományfelmérés, mely alapján meghatározzák azt az éves mennyiséget, amely befogását (export kvóta) engedélyezik, illetve engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.

Előfordul, hogy egy faj valamilyen okból egy bizonyos területen kerül veszélybe, de a helyi természetvédelem nem elég erős ahhoz, hogy a fajt a kereskedelem káros hatásaitól megvédje, ezért a védelemhez nemzetközi segítséget igényel. Ilyenkor alapos megfontolások után a faj az adott ország kérésére és az adott területre vonatkozóan felkerül erre, a 3. listára. S az onnan származó példányok kereskedelme fog korlátozás alá esni.

Ezért és az élet változásai miatt a listák nem egyszer és mindenkorra adottak, hanem időről-időre változások következnek be rajtuk, egyes fajok enyhébb, mások szigorúbb elbírálás alá esnek.

Például a részes felek 2005. évi konferenciája kapcsán kiadott 2005. augusztus 9-i rendelet 6. pontja szerint

(http://www.kvvm.hu/cimg/documents/32005R1332_HU.pdf)

az Agapornis roseicolist törölték az egyezmény II. függelékéből. A 7. pontban leírtak szerint viszont Kína kérésére a III. függeléket számos fajjal bővítették.

A változásokat érdemes figyelemmel kísérni, mert pl. a Cacatua sulphurea is 2005-ben átkerült a II. listáról az I. függelékbe. Illetve akinek bármely kérdésben van bizonytalansági érzése, az okvetlenül vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes hivatallal. (→természetvédelmi hatóságok)

Az egyezmény hatálya eléggé érthető okokból érinti a tenyésztett egyedeket is, hiszen egy kereskedelmi helyen (kiállításon vagy bárhol), illetve az államhatáron megfelelő okmányok nélkül nehéz bizonyítani (és elhinni) hogy az egyezmény által érintett példányok honnan származnak. Ezért, bár a CITES alapvető célja az egyes fajok természetben élő állományainak megőrzése, az egyezmény, illetve a hatóság foglalkozik a tenyészetből származó egyedek kérdéskörével is.

Természetes, hogy a CITES a tenyészetekből, növények esetében mesterséges szaporításból származó egyedekkel történő kereskedelmet nem tiltja, de logikus, hogy a forgalmat ellenőrizni kell.

Az is fekete-fehéren rögzítve lett, hogy fogságban szaporított állatnak kizárólag azt az egyedet lehet tekinteni, amelynek már a szülei is fogságban születtek, és ez dokumentumokkal igazolható.

http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Szaporulat_bejelent_s.xls

Ennek első feltétele volt a tenyészetek és a tenyészállatok nyilvántartásba vétele.

Ahol ez megtörtént (mint hazánkban is) ott a fogságban szaporított példányok kereskedelmére az egyezmény bizonyos fokú mentességet biztosít. Leszögezi, hogy az I. függelékbe tartozó fajok igazoltan tenyészetből származó, második generációs egyedeivel kapcsolatban úgy kell eljárni, mintha azok a II. függelékbe tartoznának. Gyakorlatilag ezek a példányok forgalomba hozhatóak, de az I. függelékes fajok csak a CITES Nemzetközi Titkársága által nyilvántartásba vett és rendszeresen ellenőrzött tenyészetekből kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.

E tekintetben meg kell különböztetni

1./ A. mellékletes,

2./ B. mellékletes és

3./ BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓL KIVONT FAJOKAT.

Utóbbiak jelenleg érvényes jegyzékét a 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 4. melléklete (lásd a szócikk végén!) tartalmazza – anélkül, hogy ez érintené a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvényt és a 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet behozatali/kiviteli, tartási engedélyre vonatkozó előírásait. Tudniillik ez utóbbi két dokumentum a hazánkban előforduló, vadon élő madarakkal foglalkozik.

Az ún. A. mellékletes madarak kizárólag az alábbi dokumentumokkal tarthatók, forgalmazhatók, állíthatók ki:

1. EU-bizonylat, melyet hazai tenyésztésű példány esetén a KvVM Természetvédelmi Egyezmények Osztálya állít ki (SÁRGA DOKUMENTUM) – fogságban szaporított példányok az EU területén - kiállításának feltétele a zárt gyűrű vagy pl. microchip;

2. a harmadik országból behozott példányok ún. Származási igazolással (KÉK DOKUMENTUM), amely akkor elégít ki minden követelményt, ha a területileg illetékes hivatal a madarat nyilvántartásba vette és a példány megbízhatóan azonosítható (zárt gyűrű);

3. a behozott példányok szaporulata vagy a hazai szülőktől származó szaporulatnak egyedi azonosításra alkalmas jelölés mellett rendelkeznie kell Tenyésztői bizonylattal (ZÖLD DOKUMENTUM).

Az előzőekből logikusan adódik hogy a CITES-es fajok bármely példánya csak akkor legális, ha

a./ a területileg illetékes hivatalnál be van jelentve;

b./ nyilvántartásba vették;

c./ tenyésztői bizonylattal legalizált, vagy róla

d./ származási igazolást állítottak ki, s az azon szereplő egyedi azonosító jel megegyezik a madáron található egyedi azonosító jelzéseivel.

E jelzések gyűrű esetében, amennyiben a madár hazai tenyészetből származik:

1. karakter: H, mint Magyarország;

2-3. karakter: a szervezet száma, melynek a tenyésztő tagja;

4-5-6-7. karakter: a tenyésztőazonosító száma;

8-9. karakter (függőleges elrendezésben): évjárat, a tenyésztés évszámának utolsó 2 jegye;

10-11. karakter: a madár egyedi száma a tenyésztés menetében.

Az egyedi azonosíthatóság (és a bejelentés) kötelezettségét a 271/2002.(XII.2.) Korm. rendelet írja elő.

A Washingtoni-Egyezmény által érintett madarak kivitele az országból, v. a behozatala szintén CITES-papírhoz kötött.

A behozatalnak két feltétele van (2002. dec. 28-i szabályozás):

- a származási ország kiviteli, és

- a célország beviteli engedélye.

Import-export engedély (szállítmányonként 20 000 Ft) űrlapja Magyarországon:

http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Import_export_enged_ly_k_relem.doc

A kivitelt

Ausztriából a

Bundesministerium für Wirtschaftliche Angelegenheiten

Abteilung II/A/3 Landstrasser Hauptsrasse 55-57

A-1031 Wien (Tel.: /431/ 71102-0; fax: /431/ 71-58347);

Csehországból a

Ministry of the Environment Nature Protection Department CITES Management Authority

Virsovická 65.

100 10 Praha 10 (Tel.: /422/ 67-310309; fax: /422/ 67-310308);

Szlovákiából a Ministry of the Environment of the Slovak Republic Department of Nature and Landscape

Protection Hlboká 2

812335 Bratislava (Tel.: /427/ 492-451-9; fax: /427/ 311 368);

Oroszországból a

Ministry of Protection of the Environment and Natural Resources

B. Grusinskaya ul. 4/6. 123812 Moskow, GSP (Tel.: /7095/ 254-6763; fax: /7095/ 254-8283)

intézmény engedélyezi.

Import engedélyezési űrlap:

http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Import_export_enged_ly_k_relem.doc

A nyilvántartásba vett "CITES"-es madarak belföldi forgalmát is feltételhez köti - hazánkban - a természetvédelmi hivatal: be kell jelenteni a tulajdonosváltozást. Az e célra rendszeresített űrlap megtekinthető a http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Tulajdonos_v_ltoz_s_bejelent_s.xls honlapon. A tulajdonosváltozás bejelentése illetékmenetes.

A nyilvántartásba vett madarak szaporulatát is be kell jelenteni, ez egyébként a tenyésztő érdeke, ugyanis a nyilvántartásba vett szaporulat természetszerűen kap CITES-papírt (Tenyésztői bizonylat – 5000 Ft/ fészekalj), tehát értékesítése, v. kiállításokon való szerepeltetése nem jár az elkobzás veszélyével.

http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Import_export_enged_ly_k_relem.doc

Azoknak a madaraknak a kereskedelme, forgalma, kiállítása, amelyek az ún. B melléklet fajlistáján szerepelnek, NINCS EU-BIZONYLATHOZ kötve, de legális eredetüket dokumentummal kell igazolni. Ez lehet:

a./ állatorvosi engedély,

b./ tenyésztői bizonylat,

c./ származási igazolás vagy

d./ számla.

Bármelyikről legyen szó, a dokumentumból ki kell derüljön, hogy a madarat hol tenyésztették vagy melyik 3. országból származik. Utóbbi esetben akkor problémamentes a dolog, ha a dokumentumon szerepel a CITES-engedély száma és annak a kiállítási dátuma is!

Mind az A./, mind a B./ mellékletes madarak

- szerzéséről,

- eladásáról, illetve

- elhullásáról

az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül értesíteni kell a CITES Igazgatási Hatóságot!

(Környezetvédelmi minisztérium Nemzetközi Egyezmények Osztálya CITES Igazgatási Hatóság. Email kapcsolat Práger Anna: cites2@mail.kvvm.hu)

A madárneveket illetően a http://www.kvvm.hu/cimg/documents/865_2006_EK.pdf honlap 59. oldalán találjuk annak az irodalomjegyzéknek a listáját, melyet az Európai Közösségben hivatalosnak elfogadnak. Ugyanabban a dokumentumban együtt meg lehet tekinteni a CITES-szal összefüggésben alkalmazott valamennyi dokumentumformát (űrlapot).

(Jó tudni, hogy a papagájok közül csupán három fajra - a hullámos, a nimfa és az örvös papagájra NEM VONATKOZIK a Washingtoni-Egyezmény. Ennek ellenére a helyzet korántsem annyira bonyolult, mint azt első pillanatra gondolnánk.)

Az illetékes hivatal (a KTM 1990/4. rendeletének melléklete alapján) már szinte a kezdetektől eltekint azoknak a papagájfajoknak a belföldi forgalmában is a CITES-engedélytől, amelyek tenyészetekben közönségesek, s a tenyésztésük nem okoz különösebb nehézséget, ill. olyan mutációk, melyhez hasonló madarak a szabad természetben nem fordulnak elő. Az a bizonyos 36-os lista időközben bővült - nevezetesen:

4. számú melléklet a 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelethez

Tudományos név	Magyar név

ANSERIFORMES	Lúdalakúak
Anas farmosa	Cifra réce
Coscoroba coscoroba	Koszkorobahattyú
Cygnus melanocoryphus	Feketenyakú hattyú
Dendrocygna arborea	Pálmafütyülőlúd (Karibi fütyülőlúd)
Sarkidiornis melanotos	Bütykös fényréce

GALLIFORMES	Tyúkalakúak
Arborophila charltonii	Örvös hegyifogoly
Arborophila orientalis	Fehérarcú hegyifogoly
Argusianus argus	Argosz-páva
Gallus sonneratii	Gyöngyös bankivatyúk
Ithaginis cruentus	Vérfácán
Lophura bulweri	Fehérfarkú fácán
Lophura diardi	Hamvas fácán
Lophura erythrophthalma	Sárgafarkú fácán
Lophura haitiensis	Annami fácán
Lophura ignita	Tűzfácán
Lophura inornata	Salvadori fácán
Lophura leuclanos	Ördögfácán (Nepáli fácán)

Pavo muticus	Zöldpáva
Polyplectron bicalcaratum	Szürke pávafácán
Polyplectron germaini	Barna pávafácán
Polyplectron malacense	Maláj pávafácán
Polyplectron schleiermacheri	Borneói pávafácán

PSITTACIFORMES	Papagájalakúak
Agapornis canus	Szürkefejű törpepapagáj
Agapornis fischeri	Barackfejű törpepapagáj
Agapornis personatus	Feketefejű törpepapagáj
Agapornis roseicollis	Rózsásfejű törpepapagáj
Alisterus scapularis	Ausztrál királypapagáj
Aprosmictus erythropterus	Vörösszárnyú papagáj
Aratinga spp.	Aratinga-fajok
Barnardius barnardi barnardi	Keleti gallérospapagáj törzsalakja
Barnardius barnardi macgillivrayi	Keleti gallérospapagáj macgillivrayi alfaja
Barnardius zonarius semitorquatus	Nyugati gallérospapagáj zöldhasú alfaja
Barnardius zonarius zonarius	Nyugati gallérospapagáj sárgahasú alfaja
Bolborhynchus lineola	Katalin-papagáj
Brotogeris chrysopterus	Aranyszárnyú papagáj
Brotogeris versicolurus	Fehérszárnyú papagáj
Cyanoliseus patagonus	Sziklapapagáj
Cyanoramphus auriceps auriceps	Aranyhomlokú kecskepapagáj törzsalakja
Eolophus roseicapillus	Rózsás kakadu
Forpus spp.	Verébpapagáj fajok
Lathamus discolor	Fecskepapagáj
Myopsitta monachus	Barátpapagáj
Nandayus nenday	Kucsmás papagáj (Nanday-papagáj)
Neophema chrysostoma	Pápaszemes fűpapagáj (Aranyosarcú papagáj)
Neophema elegans	Díszes fűpapagáj (Kékhomlokú papagáj)
Neophema petrophila	Kövi fűpapagáj
Neophema pulchella	Ékes fűpapagáj
Neophema splendida	Vörösmellű fűpapagáj (Vörösbegyű papagáj)
Neopsephotus bourkii	Alkonypapagáj (Bourk-papagáj)
Pionites spp.	Pionites-fajok
Pionus spp.	Pionus-fajok
Platycercus adelaidae	Adelaide-rozella
Platycercus adscitus	Sápadt rozella
Platycercus caledonicus	Tasmániai rozella (Sárgahasú rozella)
Platycercus elegans	Pennant-papagáj
Platycercus eximius	Keleti rozella
Platycercus flaveolus	Szalmarozella
Platycercus icterotis	Nyugati rozella (Stanley-papagáj)
Platycercus venustus	Feketefejű rozella
Poicephalus senegalus	Szenegáli papagáj
Polytelis alexandrae	Rózsástorkú papagáj
Polytelis anthopeplus	Esőpapagáj (Hegyi papagáj)
Polytelis swainsonii	Sárgatorkú papagáj
Psephotus haematogaster	Kékmaszkos papagáj (Vöröshasú papagáj)
Psephotus haematonotus	Énekes papagáj
Psephotus varius	Sokszínű papagáj

Psittacula alexandri	Szakállas papagáj
Psittacula cyanocephala	Szilvafejű papagáj
Psittacula derbiana	Fenyőpapagáj (Kína-papagáj)
Psittacula eupatria	Nagy sándorpapagáj
Purpureicephalus spurius	Vörössapkás papagáj
Pyrrhura spp.	Pyrrhura-fajok
Trichoglossus haematodus	Szivárványos lóri

PASSERIFORMES	Verébalakúak
Carduelis yarrellii	Aranyarcú csíz
Garrulax canorus	Énekes álszajkó
Gracula religiosa	Beó
Leiothrix argentauris	Ezüstfülű napmadár (Ezüstfülű fülemüle)
Leiothrix lutea	Piroscsőrű napmadár (Kínai fülemüle)
Padda oryzivora	Rizspinty
Paroaria capitata	Vöröslábú kardinálispinty
Paroaria coronata	Szürke kardinálispinty
Poephila cincta cincta	Szakállas amandina törzsalakja

Természetesen időről időre áttekintik a listákat és szükség szerint módosítják. Egyes fajokat szigorúbb besorolásba tesznek, mások besorolását enyhítik. S merthogy 2004-től az EU tagállamá váltunk, a BIZOTTSÁG mindenkori vonatkozó határozatai hazánkra nézve is érvényesek. Például a 2005. augusztus 9-i változásokat (1332/2005/EK rendelete) megtekinthetik a

http://europe.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexplus!prod!DocNumber&type_doc=Regulation&an_doc=2005&nu_doc=1332&lg=hu

honlapon. http://www.kvvm.hu/cimg/documents/2003.__vi_XXXII._t_rv_ny.doc (→természetvédelmi hatóságok)

citológia: sejttan.

citoplazma (gör.), sejtplazma: a protoplazmának a sejtmagot magába foglaló híg állománya, amelyet az állati sejtek esetében csak a sejthártya határol.

A sejtek protoplazmájának citoplazmára és sejtmagra való tagolódása a protoplazma evolúciója során jött létre, és a sejten belüli működésmegosztás elsődleges kifejeződése.

A sejtmagnak fő feladata a fajra jellemző genetikai konstitució fenntartása és továbbadása, a növekedés, a szaporodás és a fejlődés biztosítása, addig a többi életműködés (anyagcsere, ingerlékenység, mozgások) közvetlen megvalósítása a citoplazmára hárul.

A legtöbb sejtféleség éppen a citoplazmájának mennyisége, szerkezete és biokémiai összetétele alapján jellemezhető.

A citoplazma felvilágosítást ad a sejt korára és egészségi állapotára is.

citrin: →P-vitamin.

citrancs (grape fruit): a narancshoz és a citromhoz hasonló, lédús, nagy vitamintartalmú, kissé kesernyés déligyümölcs. Nevezik grapefruitnak is.

Könnyen rászoktatható szinte minden papagáj, a díszpintyek és tulajdonképpen az ember által tartott csaknem valamennyi madár.

citrom-aymarapapagáj (Bolborhynchus aurifrons - Zitronensittich - Mountain Parakeet): a vastagcsőrű papagájok nemzetségének egyik közismert faja Dél-Amerika több, egymástól elszigetelt élőhelyén: Közép- és Dél-Peruban, Középnyugat-Bolíviában, Észak- és Közép-Chilében, vm. Középnyugat-Argentinában.

A nagysága 18 cm. Összességében sárgával díszített zöld színű, de az arc és a torok világos arany.

A tojónál az aranysárga területek kisebbek.

Alfajai:

- a. margaritae: bolíviai citromaymara (a törzsalakénál rövidebb farokkal);

- a. robertsi: perui citromaymara (az arca és a torka a törzsalaktól eltérően zöld);

- a. rubrirostris: chilei citromaymara (a zöld tollazat egészen sötét, a csőre rózsaszínes).

A chilei citromaymarát a nyári hónapokban 3-4 ezer méteres magasságokban is megfigyelték már.

Grahl 3 pár citromaymarát tartott sokáig jó egészségben, de szaporítania nem sikerült. Viszont megfigyelte, hogy e faj egyedei nagy örömmel fürödnek friss vízben.

Valószínűleg az eredeti élőhelyen is ezt teszik, éppen ezért gyakoribbak a citromaymarák a folyók, vizek mentén.

Másutt leginkább a félérésben levő kukorica fölött gyűlnek össze nagyobb csapatokban. A földművelők nagy bánatára csemegének tartják a tejes kukoricát.

Szaporítani e faj Európába hozott példányait elsőnek a berlini Striemernek sikerült: a 7 db (átlagosan 28,4x20,1 mm-es) tojásból a 23. napra keltek a kicsik.

citrombillegető, v. sárgafejű billegető (Motacilla citreola - Citrine Wagtail): a billegetőfélék családjának 17 cm nagyságú, Ázsiában költő faja.

A nászruhás hímnél a fej, ahogyan a neve után várnánk, élénksárga. Ugyanilyen a tarkó.

A hát kékesszürke, de legfelül egy félhold alakú fekete folt (gallér) díszíti.

A tojó inkább barnás, gallérja nincs.

Ismeretes alfaja:

c. calcarata: Hodgson sárgafejű billegetője,

c. werae - lásd fotón!

Említést érdemel, hogy a farkát alig-alig billegteti, s a fejével sem bólintgat olyan feltűnően, mint a barázdabillegető.

A mocsaras lápokat kedveli, de költési időn kívül messzire elkóborol. Ennek ellenére nálunk ritkán mutatkozik. 2004 és 2009 között mindössze 10 alkalommal, minden esetben április folyamán.

Védett. Az eszmei értéke: 20 000 Ft.

citromcsíz, v. citromcsicsörke (Chrysomitris /Serinus/ citrinella - Zitronenzeisig - Citril Finch): ezt a 14 cm nagyságú pintyfélét sorolták már a csízfélék közé is (Carduelis citrinella), de a viselkedése alapján végre megállapodott a Serinus nemzetségben.

Délnyugat-Európában eléggé gyakori. Leginkább a ritkás hegyoldalakat és a bokros tájakat kedveli.

Táplálékát csaknem olyan ügyesen keresi, mint a tengelic. A hosszú vékony csőre jelzi, hogy előnyben részesíti az apróbb, puha magvakat.

Szürke hátú, a tollazata foltok nélküli. Így aztán a zöldikéhez nagyon hasonló, de annál kisebb, sárgás madárka a főként Afrikában előforduló csicsörkék nemzetségében.

Főként a fenyőkkel tarkított hegyoldalakat kedveli, s csak télen húzódik az alacsonyabb fekvésű területekre.

citromfélék, citrusfélék (Aurantioideae): a rutafélék alcsaládja. Délkelet-Ázsiából származó fás növények, nagyobbrészt örökzöld, bőrnemű levelekkel.

Jellegzetességük a narancstermés, amely felsőállású bogyótermésnek tekinthető:

illóolajban gazdag külső, majd

szivacsos, legbelül pedig

hártyás termésfal alakul ki.

A lágyevők, sőt, a díszpintyek is szívesen fogyasztják a citromfélék vitaminokban gazdag gyümölcsét.

http://www.infoagro.com/citricos/mandarina.htm

citromgébics (Telophorus sulfurepectus - Sulphur-breasted Bush Shrike): a gébicsfélék afrikai faja a bozótgébicsek nemzetségében. Dél-Afrikában egészen közönséges.

A felül kissé kampós csőr fényes fekete, s a csőrszeglet mélyen benyúlik a fekete szem alá.

Az orrnyílástól induló kantár szintén fekete. A szem alatt vékony vonalban folytatódik, s a nyakon kiszélesedve keretezi a narancsos árnyalatú sárga áll, ill. torok által rajzolt "partedlit".

A csőr vonalát törésmentesen követő homlok szintén sárga.

Finom átmenettel válik a fejtetőn galambszürkévé, amely szín a fültájékot, a tarkót és a nyak hátsó élét is jellemzi.

A hát és a szárny szürkével árnyalt sárga. A test alul egyszínű narancsos sárga, de a farcsík szürkéje lehúzódik a testoldal alsó részére.

A hosszú farok sárgával árnyalt sárga.

Kaméleonokat, békákat zsákmányol és hernyókat kutat a fákon.

Bokorban, a talaj közelében, csésze alakú alkalmatosságban fészkel.

citromnektármadár (Leptocoma /Nectarinia, v. Cinnyris/ zeylonica - Purple-rumped Sunbird): Indiában közismert, bíborvörös hátú és vállú, hosszú, lefelé hajló csőrű madár a nektármadárfélék családjában. Linné írta le 1766-ban.

A Brahmaputránál Hermann fedezte fel az egyetlen alfaját: N. z. flaviventris. Ennek fotóját is megszemlélhetik Abhijit Gandhi jóvoltából.

A nagysága 11 cm.

A fej fémfényű zöld. A szárnyfedők gesztenyebarnák. A test alul citromsárga. Az alsó farkfedők és a fartájék fénylő kék.

A farok, továbbá a hosszú és lefelé hajló csőr fekete. A szem sötétbarna.

A tojó alul szürkés zöld, rozsdaszínnel díszítve. És itt a farok szürkésbarna.

Tartásánál tekintettel kell lenni a magas hőigényére. A komfortzóna 20-24 fok Celsius.

Robiller ajánlja a táplálásához az

1 evőkanál gyermektápszer,

1 evőkanál tejpor,

1/2 evőkanál virágméz feloldását

1/4 liter forralt vízben.

És összességében az igényei nagyjából egybeesnek a nagy zafírkolibri elvárásaival.

citromposzáta, v. aranyos lombjáró (Dendroica petechia - Yellow Warbler): az amerikai poszátafélék fajokban leggazdagabb nemének legismertebb, széles közben elterjedt faja.

Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig széltében elterjedt az USA-ban. Kanadában, sőt, a Galápagos-szigeteken is előfordul, ennek megfelelően számos alfaját lehet feltalálni, melyek egymástól a tollazatuk színezetében különböznek.

A csőr szürkésfekete. A láb barnásfekete. A szem a fej sárgájában olyan, mint egy fekete gombocska.

Az evezők barnák, de világos szegéllyel. A hát barnás árnyalatos sárga.

A test alul valamennyinél sárga.

Az északi alfajoknál a fej is egészen világos.

Viszont a martinique-szigeti alfaj feje vörösesbarna, s csak a hát és a szárny sárga.

A hímek teste alul vöröses sávokkal hosszanti vonalakkal csíkozott.

A tojó felül zöldessárga. A nagy tollai khaki színűek. A test alul citromsárga.

A fák lombkoronájában gyűjti a levelekről a rovartáplálékát.

Kitűnik a rokonságból kiváló alkalmazkodó-képességével: látni mangróvésben, vízparti füzesekben, de az embertől sem idegenkedik, s a bokros erdőségeket is lakja.

Rendszerint bokrokba építi a csésze alakú fészkét, de találtak már citromposzáta-fészket 10 méter magas fa tetején is.

Mint rovarpusztító nagy megbecsülésnek örvend.

Csak a fészekparazita gulyajáró gátolja, melynek egyedüli gazdamadara. A dajka érdekes módon próbál védekezni a parazitizmus ellen: a gulyajáró tojása fölé bealmoz, hogy az idegen tojástól elzárja a kotlási meleget.

A hideg elől délre vonul: K-Amerikába, ill. D-Amerika északi erdeibe.

Fotó: FWS és Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/

citromsárga kanári: a →lipochrom színkanári sárga csoportjának legvilágosabb változata. Zöldes árnyalatú a nagy tollakon is.

Itt az evezőkön és a kormánytollakon sem megengedett a kifehéredés. (→citromzöld)

citromsármány (Emberiza citrinella - Goldammer - Yellowhammer), v. sármán, aranyáruló: 14,5-16,5 cm nagyságú, 26-32 g súlyú, állandó pintyfélénk (másutt a sármányok családjában), amely évenként két, sőt, esetenként három fészekaljat nevel.

Európában, a Kaukázusban és Szibéria nyugati részein otthonos.

Két alfaja ismeretes:

Emberiza

c. caliginosa (a Brit-szigeteken),
c. erythrogenys (Délkelet-Európában és Szibériában -
nagyobb fotón Askar Isabekov - http://www.birds.kz/).

Gyakran látni erdőszéleken, mezei facsoportoknál és töltésoldalakban. Csak télen húzódik be lakott területekre.

A tollazata alul sárgás, a hátán barnával csíkozott. A farcsík rozsdavörös.

A sárgás szaruszínű csőr 12-14 mm. Meg kell viszont említeni, hogy az alsó káva szűkített, a szélesebb felső káva széle pedig hullámozott.

A sárgásbarna csüd 18-21 mm. A barnás szárnytollak közepe fekete. maga a szárny 80-93 mm hosszú.

A barnás fekete farok szélül fehérrel keretezett, a nagysága 66-75 mm.

Az éneke kellemes cincogás (ci-ci-ciiiü), az utolsó hangokat fél hanggal fel-, v. leviszi.

Áprilisban és júniusban 4-6 sárgás, barnás fehér tojásán 12-14 napig kotlik a tojó.

Mag- és bogyóevő, de főként a fiókák neveléséhez fogyaszt rovarokat. Mi több, kizárólag rovarokkal nevel, holott máskor az olajos magvakkal szemben - a rokonsági körtől eltérően - előnybe részesíti a lisztes magvakat.

Érdekes, hogy a fészkét nem kizárólag a földre, hanem esetenként alacsonyabb bokrok alsó ágaira építi.

A csapatai télen lakott területekre is behúzódnak. Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

Fotó: Faragó András

http://www.youtube.com/watch?v=iQtk5H1V3FA&NR=1

citromzöld: a melanin festékezett kanáriknál az egyik alapszín, amely a normál zöldektől egy enyhe kékes árnyalat miatt különbözik.

Az Ostwald-skálán 1 - 1 1/2 között mutatkozik. (→citromsárga)

citrus: →citrom.

Cittocincla tricolor: →sámarigó (helyesen: Copsychus malabaricus).

Cittura: a jégmadárfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

cyanotis: kékfülű halkapó (Sulawesi Blue-eared Kingfisher).

ciung (ejtsd: csung) keringő: valójában két házigalambfajtát jelöl a név. Az egyik a román fővárosban és a környékén elterjedt, a másik tenyésztési centruma Plojesti, ennek megfelelően beszélhetünk

bukaresti ciungról és

plojesti ciungról.

Mindkettő közepes testnagyságú, vízszintes testtartású, kiváló röpképességű galamb kicsiny, gömbölyű fejjel, magas, határozottan domborodó homlokkal.

A fejtető viszont csaknem lapos. Az írisz gyöngyszínű, enyhén véreres (a fehéreknél vörösbarna). A széles szemgyűrű kétsoros, sima szövetű, a színe vajsárga, v. szaruszínű.

A közepes csőr lefelé mutat. Rajta a csőrdudor szív alakú. A vékony nyak függőleges tartású, kissé ívelt.

A mell kissé emelt, s mérsékelten előre domborodik. A hát vállban széles.

A kormánytollak száma 14-16. A vállbúb szabadon álló.

A plojesti ciungnál a szárny a testhez lazán simul, az evezők vége a farkon nyugszik, esetleg kismértékben csüng.

A középhosszú láb tollatlan.

A fej itt valamelyest hosszúkásabb.

Kiváló röpteljesítményükről híresek, akár 8-11 órán át is a levegőben maradnak. A színváltozatai: a legkedveltebbek a kékes szárnypajzsú és fakó vörös szalagosak, ill. a kék pajzsú kovácsoltak. Az ún. plojesti buzsor kékes árnyalatú vörösfakó.

Elismertek a sötét kovácsolt kékek, a fekete és a fehér szalagos kékek, továbbá a bükkönyszemű fehérek, a fehér nyakörvösök és a tarkák.

A fehér nyakörvösöknél fehér félhold mutatkozik, v. a nyakuk körül gallért viselnek.

A tarkáknál a fehér alapszínen kék foltok mutatkoznak. Általában a kormánytollak is tarkák, ritkábban fehérek.

Az ún. bajszos fehéreknél a csőrzugokban a csőrkáva tövétől 8-10 kiforduló, felfelé álló tollacska alkotja a bajuszt.

A bukaresti ciungnál a láb határozottan rövidebb. A szárny pedig lóg.

Az említett különbségek mellett az itt elfogadott színváltozatok: különösen szépek a világosszürke farkú vörösek, amikor is a farok, a derék, a lágyék és az evezők gyöngyszürkék, másutt a tollazat meggypiros;

az ún. ezüst változat egyszínű, világosszürke, csak a keskeny szárnyszalag élénkvörös;

vörösfakóról akkor beszélhetünk, ha a tollazat összességében szürke, de a nyak, a begy és a szalagok vöröses fémfényűek;

a kovácsolt vörösek feje és nyaka sötét vörös, a szárnypajzs viszont ritkásan, v. sűrűn kovácsolt;

a deresek szemgyűrűje halvány rózsaszín, a farok itt szürkésfehér, a szárnyalj fehér, a szalagok vörösek, a szárnypajzsok ellenben finoman deresek. www.youtube.com/watch?v=m11eyWHH7tA

cize (→Cyanerpes, régen: Arbelorhina): →türkizmadár.

cl: házigalambnál az egyik →öröklődő rendellenességek jelölése az angol clumsy alapján.

Következtében látási, járási és röpülési zavarok lépnek fel.

Cladorhynchus: a gulipánfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

leucocephalus: →iszaptöcs (Banded Stilt).

Clamator: a kakukkfélék alcsaládjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a bóbitás szajkók.

coromandus: pirosszárnyú bóbitáskakukk (Red-winged Crested Cuckoo),
glandarius: →szajkókakukk, v. búbos kakukk (Great Spotted Cuccoo).
- jacobinus: tarkafejű kakukk (Pied cuckoo - Jakobinerkuckuc) két alfajjal (C. j. pica és C. j. serratus)
- levaillantii: Levaillant kakukk (Levaillant's Cuckoo - Kapkuckuck)

Clamatores: →álénekesek (Brehmnél Pseudoseines - érvt.).

Clamatores(2): →rikácsolók 10 amerikai és 3 óvilági családdal együtt a madarak sajátos csoportja.

haploophonae: a rikácsolóknak azon alcsoportja, melynél a bronchus is részt vesz a hangadásban. Érdekes, hogy itt találunk sárga, vörös és zöld zsírfestéket is a tollazatba.
tracheophonae: a rikácsolóknak azon faji, amelyeknél a hangadó szerv a légcsőre korlátozódik. Ide tartoznak a fahágók, amelyek tollazatából jellemzően hiányzik a sárga, a zöld és a vörös zsírfesték.

Clamatores haploophonae: a →rikácsolók két nagy csoportjából az egyik, amelynél a hangadásban a bronchusok is részt vesznek. Az ide tartozó családok:

élescsőrű madárfélék,

karéjos pompásrigófélék,

királygébicsfélék,

kaszálómadárfélék,

kotingafélék,

piprafélék,

pittafélék,

új-zélandi pittafélék.

Clangula: a récefélék alcsaládjának egyik monotipikus nemzetsége.

hyemalis: →jeges réce (Eisente - Long-tailed Duck).

Clapperton frankolinja (Francolin clappertoni - Clapperton's Frankolin): Kelet- és Nyugat-Afrikában fellelhető fogoly nagyságú, s a tollazatában is ahhoz hasonló fácánféle a frankolinok nemzetségében.

Leggyakoribb a Fehér Nílus völgyében és Szudánban.

A szemgyűrű piros. A fültollak barnák.

Az arc és a nyak feketefoltos fehér. A hát és a szárny (utóbbi 162-182 mm) egyszínű barna.

A test alul fehér, de világosbarnával csíkozott. A karevezők izabellával díszített barnák.

Az írisz sötétbarna, a csőr fekete, piros csőrtővel. A láb sötétbarna, v. feketés.

Áprilistól októberig fészkel. A tojásai porcelánszerűek (43x33 mm), sárgásbarnával.

A fészekalj 4-6 tojásból áll, s a csibék a 21-23. napon kelnek.

Claravis: a galambfélék családjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a bíborszárnyú földi galambok.

godefrida: →bíborszárnyú földi galamb, v. lilaszárnyú földi galamb (Purple-winged Ground-Dove),
mondetoura: →bíbormellű földi galamb (Purple-breasted Ground-Dove),
pretiosa: →kék ékszer galamb (Blau-, v. Schmucktäubchen - Blue Ground Dove).

Clark, John Henry (1829-1892): amerikai felügyelő, aki autodidakta természettudósként szerzett elismerést, s tiszteletére egy vöcsökfajt (Aechmophorus clarkii) és a Clarke vérfácánt nevezték el.

Clarke-vérfácán (Ithaginis cruentus clarkei - Clarke-Blutfasan): a →vérfácán alfaja Északkelet-Jünnanban.

Valamennyi vérfácán közül itt a legerősebb a piros elszíneződés a fejen és a mellen.

A homlok viszont széles csíkon fekete.

A tyúkon itt sokkal több a szürkésbarna, mint a többi alfajon és a törzsalakon.

Clark-vöcsök (Aechmophorus clarkii - Clark Grebe): Násztánca, melyet természetesen a vízen jár csodálatos: valóságos szinkronúszás. Szeretném hinni, hogy a tökéletes szinkron az utódokról való közös gondoskodás garanciája a tojó számára. Különben mi értelme volna az egésznek?

http://www.youtube.com/watch?v=v1XAFo_uVgk

Claviceps purpure: egy viszonylag közönséges, gabonaélősködő gombaféle, ismert nevén az →anyarozs, mely idült mérgezés formájában károsítja a lábvégeket.

clavigula (lat.): madaraknál ez a két csont, a kulcscsontok a végüknél összeforrtak és V alakot formálva képezik az ún. villacsontot, v. más néven kulcscsontot.

Ilyenformán repüléskor szerepük lehet a két vállízület egymástól való távolsága megtartásában.

Persze e tekintetben is vannak kivételek. Nem forrt eggyé a strucc, néhány papagájfaj, a borsevők, a kazuár és a kivi kulcscsontja.

Clermontia: hosszú, hajlott, csöves virágok, főleg lobéliák, melyek a →félcsőrűek egyik táplálékforrásai.

Cleptornis: a mézevőfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

marchei: arany mézevő (Golden Honeyeater).

CLIMACTERIDAE (Australian Creepers): →FACSÚSZKÁLÓFÉLÉK, család Ausztráliában honos énekesmadár alakúakkal.

Mindössze egyetlen nemzetség tartozik ide: Climacteris (7).

Climacteris: a facsúszkálófélék családjának egyetlen nemzetsége 7 fajjal.

affinis: →aranytükrös földifakusz (White-browed Treecreeper),

erythrops: pirosszemöldökű földifakusz (Red-browed Treecreeper),

leucophaea: →fehértorkú földifakusz (White-throated Treecreeper),

melanura: feketefarkú földifakusz (Black-tailed Treecreeper),
placens: pápua fakusz (Papuan Treecreeper),
picumnus: →rőt facsúszkáló (Brown Treecreeper),

rufa: vöröses földifakusz (Rufous Treecreeper).

Clitospiza: →Clytospiza.

Clivicola: a fecskefélék családjának ma már nem érvényes nemzetsége.

riparia: →parti fecske másutt /Riparia riparia (Bank Swallow)/,
rupestris: →szirti fecske (→Ptyonoprogne),

- r. obsoleta: afrikai szirti fecske.

cloaca (lat.) →kloáka.

cloncurry-i Barnard-papagáj (Cloncurrysittich): a keleti galléros, v. →Barnard-papagáj (Barnardius barnardi macgillivrayi - Barnard-, Bulla-bulla-, v. Gelbnackensittich - Mallee Ringneck Parrot) alfaja.

Cloncurrysittich: cloncurry-i →Barnard-papagáj.

close breeding (ang.): →beltenyésztés.

Clostridium botulinum: baktérium, mely idegmérget termel, s gyakran károsítja, elsősorban a vízi szárnyasokat.

1932-ben 250 ezer, többségében nyílfarkú réce pusztult el a baktérium idegmérgétől.

Amikor felfedezték a járványszerű megbetegedések, ill. elhullások okát, és ellenméreggel kezelték a madarakat, azok szinte percek alatt rendbe jöttek.

clumsy: házigalambnál az →öröklődő rendellenességek egyikének az angol neve.

Clusisus, Carolus (l526-1609): természettudós, az 1605-ben megjelent "Exoticorum libri decem" c. munkája már törpepapagájoknak említi az Agapornis nemzetség fajait.

Clyde Davis: birminghami pergő-szakértő. Az általa készített ábrák alapján öt főbb →pergési stílus értékelésére kerül sor a versenyeken, ill. a fajta egyedeinek teljesítmény-megítélése során.

Clytoceyx: a jégmadárfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

rex: →békacsőrű halción (Shovel-billed Kingfisher).

Clytoctantes: a hangyászmadárfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal

alixii: →kampóscsőrű bozótjáró (Recurvebill Bushbird).

Clytolaema: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

rubricauda: brazil rubintkolibri (Brazílian Ruby).

Clytomyias: a létrafarkúfélék egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

insingis: →sáfrányos tündérmadár (Orange-crowned Fairy-Wren).

Clytorhynchus: a császárlégykapók családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a gébicscsőrű légykapók.

hamlini: Rennell gébicscsőrű légykapója (Rennell Shrikebill),
nigrogularis: feketetorkú gébicscsőrű légykapó (Black-throated Shrikebill),
pachycephaloides: délvidéki gébicscsőrű légykapó (Southern Shrikebill),

vitiensis: fidzsi gébicscsőrű légykapó (Fiji Shrikebill).

Clytospiza: a díszpintyfélék egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

monteiri: →barna pettyesasztrild (Brown Twin-spot).

Cnemidocoptes: az atkafélék egyik nemzetsége, mely a madarászoknak is szokott gondot okozni

laevis: → rühatka,
mutans: →meszesláb-atka.

Cnemophilnae: a paradicsommadárfélék családjának alcsaládja 3 monotipikus nemzetséggel. (→Loria, →Loboparadisea és →Cnemophilus)
Cnemophilus: a paradicsommadárfélék egyik nemzetsége ma már két fajjal (a Loriae megszűnt).

macgregorii: csutakbóbitás paradicsommadár (Sickle-crested Bird of Paradise)
loriae: Loria paradicsommadara (Loria's Bird of Paradise).

Cnemoscopus: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

rubrirostris: szürkefőkötős bozóttangara (Grey-hooded Bush Tanager).

Cnemotriccus: a királygébicsfélék családjának egyik nemzetsége 1 fajjal.

fuscatus: barnított légykapó (Fuscous Flycatcher).

Cnipodectes: a királygébicsfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

subbrunneus: barnás légykapó (Brownish Flycatcher).

cobacilosis: az Escherichia coli által keltett, közismerten erőteljes hasmenéssel járó megbetegedés. Meg kell azonban említeni, hogy e baktérium rendesen hozzá tartozik a melegvérű állatok bélflórájához. Sőt, a veszélytelen törzsekről bebizonyosodott, hogy már a 2 hetes csecsemő emésztőcsatornájában megtelepszenek, K₂-vitamint termelnek és gátolják a patogén baktériumok fejlődését. Az Escherichia colit a német gyermekgyógyász, Theodor Escherich fedezte fel, s a nevét róla kapta.

Viszont vannak típusai, amelyek komoly veszélyt jelentenek emberre, állatra: vérzéses vastagbélgyulladást okoznak, és olyan mérgeket termelnek, amelyek gyógyszeres segítség nélkül nagyon problémásak lehetnek.

Az ilyen típusú fertőzések tünetei: bágyadtság, étvágytalanság, zöldes széklet. Kanárimadárnál rendkívül gyors lefolyású és végzetes kimenetelű lehet, ezért a lehető leggyorsabban kérjük állatorvos segítségét!

A kórokozó szájon át, fertőzött étellel v itallal kerül a szervezetbe. S nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a higiéniai szabályok szigorú betartásával el lehet kerülni a megbetegedést. Tartsuk tisztán a madár élőhelyét, rendszeresen fertőtlenítsük az itatókat és az etetőket!

A colival fertőzött kanári esetében rendszerint eredményes a 4-5 napon át, napi 4 alkalommal 1-2 mg sztreptomicin adagolása. A hasmenés által vesztett folyadék, ásványi anyagok és vitaminok pótlására és kímélő diéta alkalmazásárra is kell gondolnunk!

De hogy senki ne ringassa magát illúziókban: az ember húgyúti gyulladását okozó egyik coli típus az ún. P tapadó faktora segítségével szilárdan megtapad a hámsejtekben s az orvosoknál nem kelt meglepetést, ha időről-időre kiújul.

coccidiosis (gör.): →kokcidiózis.

Coccoborus: a Cardinalis nemzetség régen.

cardinalis: piros magvágó, v. →vörös kardinális (másutt Cardinalis nemzetség),
ludovicianus: vörösbegyű magvágó,

Coccothraustes: a pintyfélék tengelic alcsaládjának meggyvágók nemzetsége 9 fajjal.

abeillei: főkötős magvágó (Hooded Grosbeak),
affinis: rokon meggyvágó (Allied Grosbeak),
carnipes: →borókavágó (White-winged Grosbeak),
coccothraustes: →meggyvágó (Kernbeisser - Hawfinch),
icterioides: fekete-sárga magvágó (Black and Yellow Grosbeak),
melanozanthos: foltosszárnyú magvágó (Spoted-wing Grosbeak),
migratorius: feketefarkú meggyvágó (Black-tailed Hawfinch),
personatus: →álarcos meggyvágó (másutt Euphona - Masked Hawfinch),
vespertinus: →nyugati meggyvágó, v. esti meggyvágó (másutt Hesperiphona - Evening Grosbeak).

Coccyzinae: esőkakukkok, alcsalád.

Coccyzus: a kakukkfélék egyik alcsaládjának (Phaenicophaeinae) legnépesebb nemzetsége, az →esőkakukkok 9 fajjal.

americanus: →sárgacsőrű esőkakukk (Yellow-billed Cuckoo),
cinereus: hamuszínű kakukk (Ash-coloured Cuckoo),
erythrophthalmus: →feketecsőrű esőkakukk (Black-billed Cuckoo),
euleri: gyöngyösmellű esőkakukk (Pearly-breasted Cuckoo),
ferrugineus (Cocos Cuckoo),
lansbergi: szürkesapkás esőkakukk (Grey-capped Cuckoo),
melanocoryphus: sötétcsőrű esőkakukk (Dark-billed Cuckoo),

minor: kis mangróve esőkakukk (Mangrove Cuckoo -
fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/),
pumilus: satnya esőkakukk (Dwarf Cuckoo),
rufigularis - másutt Hyetornis: dominikánus kakukk (Bay-breasted Cuckoo)
vetula: jamaikai gyíkkakukk, másutt Saurothera (Jamaikakuckuck - Jamaican Lizard-Cuckoo),

vieilloti: puerto ricoi gyíkkakukk - vitatott faj, másutt Saurothera, sőt, a jamaikai gyíkkakukk alfaja.

cochin: →kohin, v. kokinkína tyúk.

Cochinchina-Bankivahuhn (ném.): →bankivatyúk (Gallus gallus, v. ferrugineus).

Cochlearius: a gémfélék egyik monotipikus nemzetsége.

- cochlearius: →kanalascsőrű bakcsó (Boat-billed Heron).

Cochoa: a rigófélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a maláj rigók.

azurea: azúr maláj rigó (Malaysian Cochoa),
beccarii: szumátrai rigó (Sumatra Cochoa),
purpurea: →bíborrigó (Purple Cochoa),

viridis: →zöld rigó (Green Cochoa).

cocoi gém (Ardea cocoi - White-necked Heron): a gémfélék ritka faja Dél-Amerikában. számos helyen előfordulhat, egy-egy példány felbukkan a Falkland szigeteken, Trinidad Tobagón is, de ott nem költ.

Tipikusan folyópartokon, mocsaraknál és tavakon lehet megfigyelni e fehér nyakú, és fejű gémet, melynek a fején nagy sötét bóbita mutatkozik. Sajnos egyre ritkábban, minekután az IUCN 2008-ban felvette a veszélyeztetett fajok listájára.

Fotó: Jeff Blincow -

http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm és Antonio Maureira -

http://avesdeconcepcion.blogspot.com

Coeligena: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 11 fajjal, a csillagos kolibrik.

bonepartei: aranyhasú csillagos kolibri (Golden-bellied Starfrontlet),
coeligena: bronzos csillagos inkakolibri (Bronzy Inca)

http://ibc.hbw.com/ibc/phtml/votacio.phtml?idVideo=3455&tipus=1

helianthea: kéktorkú csillagos kolibri (Blue-throated Starfrontlet),
iris: szivárványos csillagos kolibri (Rainbow Starfrontlet),
lutetiae: barnásmellű csillagos kolibri (Buff-winged Starfrontlet),
orina: fátyolos csillagos kolibri (Dusky Starfrontlet),
phalerata: fehérfarkú csillagos kolibri (White-tailed Starfrontlet),
prunellei: fekete csillagos inkakolibri (Black Inca),
torquata: →galléros inka kolibri (Collared Inca),
violifer: ibolyaszínmellű csillagos kolibri (Violet-throated Starfrontlet),
wilsoni: barna inkakolibri (Brown Inca).

Coenocorypha: a szalonkafélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

aucklandica: auklandi szalonka (Subantarctic Snipe).

Coereba: az amerikai poszátafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal. (Másutt a cukormadárfélék családjába sorolva.)

flaveola: →sárgás cukormadár (Bananaquit).

COEREBIDAE (Bananaquit): a →CUKORMADÁRFÉLÉK családja.

Colaptes: nemzetség a harkályfélék családjában, a valódi harkályok (Picinae) alcsaládjában 12 (másutt 8) fajjal, a mezei küllők.

auratus: →aranyküllő (Northern Flicker),
atricollis: feketenyakú küllő (Black-necked Flicker),
campestris: →mezei küllő (Campo Flicker - fotó: Pablo Rodríguez),
campestroides: réti küllő (Field Flicker),
/- cafer: →rézküllő, másutt az aranyküllő alfaja/,
/- erythrocephalus/
fernandinae: Fernandina-küllő (Fernandina's Flicker),
/- formicivorus: →lármás küllő/,
melanochloros: zöldbajszos küllő (Green-barred Flicker),
/- mexicanus/,
pitius: chilei küllő (Chilean Flicker),
punctigula: foltosmellű küllő (Spot-breasted Flicker),
rupicola: →andok-küllő (Andean Flicker - lásd fotó).

Coleus monedula: →csóka helyesen →Corvus.

coli: →Escherichia coli.

Colibri: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, az ibolyakolibrik.

coruscans: →ibolyakolibri (Veichenohr Kolibris - Sparkling Violetear),
delphinae: barnás ibolyakolibri (Brown Violetear),
serrirostris: fehérfarú ibolyakolibri (White-vented Violetear),
thalassinus: →zöldes ibolyakolibri (Green Violetear).

COLIIDAE (Mousebirds): →EGÉRMADÁRFÉLÉK, az egérmadáralakúak egyetlen családja. Két nemzetségben (Colius és Urocolius) mindössze 6 faj tartozik ide.

COLIIFORMES (Colies or Mousebirds): a madarak osztályának egyik rendje, az →EGÉRMADÁRALAKÚAK. Egyetlen család (→COLIIDAE) tartozik ide 2 nemzetséggel.

Colinus: a fácánfélék családjában a fogasfürjfélék alcsaládjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a bóbitás fogasfürjek.

cristatus: bóbitás fogasfürj (Crested Bobwhite).

c. horvathi: →Horváth fürje (Haubenbaumwachtel - Crested Bobwhite),
nigrogularis: feketetorkú fogasfürj (Black-throated Quail),
virginianus: →virginiai fogasfürj, v. bozótfürj (Virgnische Baumwachtel - Northern Bobwhite - lásd fotó!),
v. cubanensis: →kubai fogasfürj (Kuba-Wachtel),
v. ridgwayi: →Ridgway álarcos fogasfürje, v. sonora sivatagi fürj (Ridgway-Wachtel).

Colistin: a Salmonella-fertőzések megelőzésére és kezelésére alkalmazott szer.

Colius: az egérmadárfélék családjának a névadó nemzetsége 4 (másutt 6) fajjal.

castanotus: gesztenyeszínhátú egérmadár (Red-backed Mousebird),
colius: fehérhátú egérmadár (White-backed Mousebird),
/- indicus: →piroskantáros egérmadár - másutt Urocolius/,
leucocephalus: fehérfejű egérmadár (White-headed Mousebird),
/- macrourus: →kéktarkójú egérmadár - helyesen Urocolius/,
striatus: csíkos egérmadár (Speckled Mousebird).

Coliuspasser: a vidapintyek egyik vitatott nemzetsége 5 fajjal.

ardens →galléros özvegypinty (másutt Euplectes - Red-collared Widowbird)
axillaris: pirosvállú vidapinty (másutt Euplectes - Fan-tailed Widowbird),
macrocercus: →sárgavállú vidapinty (másutt Euplectes - Gelbschulterwidafink),
macrourus: →sárgaköpenyes özvegypinty, v. vidapinty (másutt Euplectes - Yellow-mantled Widowbird),
progne: →kakasfarkú vidapinty (másutt a Diatropura, v. az Euplectes nemzetségbe van sorolva).

Collocalia: a sarlósfecskefélék családjának egyik nemzetsége 4 (másutt 14) fajjal, a hegyi szalangánák.

brevitostris: →hegyi szalangána (másutt az Aerodramus nemzetség tagja),
esculenta: →fényes szalangána (White-bellied Swiftlet),
francica: →hosszúszárnyú szalangána (másutt az Aerodramus nemzetség tagja),
fuciphaga: →réti sarlósfecske (másutt az Aerodramus nemzetség tagja),
f. brevirostris (másutt önálló faj, a →hegyi szalangána),
f. unicolor (másutt önálló faj az Aerodramus nemzetségben),
f. francica (másutt önálló faj az Aerodramus nemzetségben),
germani (másutt az Aerodramus nemzetség tagja),
g. inexpectata,
linchi: Linch szalangánája (Linchi Swiftlet),
marginata: filippínó szalangána (Philippine Swiftlet),
troglodytes: törpe szalangána (Pygmy Swiftlet).

http://www.charliesbirdblog.com/~charlie/ediblenest/ediblenest.html

(→kuszappi)

collum (lat.): →nyak.

Colluricincla: a vaskosfejű légyvadászok családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, a szürkés gyümölcsrigók.

boweri: csíkosmellű gébicsrigó (Stripe-breasted Shrike-Thursh),
harmonica: szürkebegyű gyümölcsrigó (Grey Shrike-Thursh),
megarhyncha: vöröses gyümölcsrigó (Rufous Shrike-Thursh),
woodwardi: szirti gyümölcsrigó (Sandstone Shrike-Thursh).

Colobris brachyurus (érvt.): →barnasapkás pitta, v. nurang (→Pitta brachynura).

Coloeus (érvt.): csókák; →VARJÚFÉLÉK (→Corvus).

monedula: →csóka (Western Jackdaw),
m. collaris,
m. spermolegus.

cologne tumbler: →kölni keringő, a házigalamb erőteljes fajtája a keringők csoportjában.

colom pappataci: →ó-spanyol parókás galamb.

colon (lat.): vastagbél.

Colonia: a királygébicsfélék családjának egyik nemzetsége egy fajjal.

colonus: →nyársas tirannus (Long-tailed Tyrant).

Colonel Fearless: angol katonagalamb az I. világháború idején (Rettenthetetlen ezredes). Történetét Szikora András Katonagalambok, hírvivő galambok című könyvéből (Zrínyi Katonai Kiadó, 1963.) ismerhetjük, a kiváló példája a galambok hasznosításának.(→galambok hasznosítása)

Color Standards and Nomenclature (Színsztenderd és elnevezések): az amerikai ornitológus és botanikus Robert Ridgway (1850-1929) expedíciós utjai során tapasztalta, a természet olyan gazdag a színárnyalatok sokaságában, hogy az ember szavakkal azt nehezen tudja leírni, s a tudományos leírások csak akkor lehetnek pontosak, egyértelműek, ha a színek felidézését valamiféle szabványosítás teszi egyértelművé.
Sikerült meggyőznie a tudóstársadalmat e lépés szükségességéről és 1912-ben szabványosították a színek megnevezését és elfogadták azt a megalkotójáról elnevezett színatlaszt, amelyet a mai napig használnak a növények és az állatok színének meghatározásához. →Ridgway-színatlasz
http://www.hna-design.hu/szintervezes/szinharmonia/szintudomany.pdf

Coloramphus: nemzetség egyetlen fajjal a királygébicsfélék családjában

- parvirostris: →patagoniai tirannus (Patagonian Tyrant).

columba (lat.): a házigalamb neve a rómaiaknál, akik a föníciaiak (→kolümbosz) közvetítésével ismerkedtek meg a szirti galamb házasított változatával.

Már →Varro, Marcus, a római tudós részletesen taglalta a galambtenyésztést.

Columba(2): a legnépesebb nemzetség a →GALAMBFÉLÉK családjában, a nagygerlék - régi rendszerekben 51, ma már csak 35 fajjal.

/- albilinea/,
albinucha: →fehértarkójú galamb (White-naped Pigeon),
albitorques: →fehérgalléros galamb (White-collared Pigeon),
araucana: chilei galamb (Chilean Pigeon) érvt.,
argentina: →ezüstgalamb (Silver Pigeon),
arquatrix: →bíborgalamb (Oliventaube - Olive Pigeon),
/- berlepschi/,
bollii: →Bolle galambja (Bolle's Pigeon),
caribaea: jamaikai szalagosfarkú galamb (Jamaican Band-tailed Pigeon) - érvt.,
cayennensis: →vöröses galamb, (másutt Patagioenas - Rufous Pigeon) - érvt.,
/- chiriquensis/,
corensis: →csupaszszemű galamb (másutt Patagioenas - Bare-eyed Pigeon) - érvt.,
delegorguei: →Delegorgue galambja (Delegorgue's Pigeon),
/- duboisi/,
elphinstonii: →erdei galamb (Nilgiri Wood Pigeon),
eversmanni: →sárgaszemű szirti galamb (Yellow-eyed Stock Dove),
fasciata: →szalagos galamb (másutt Patagioenas - Bindentaube - Banded-tailed Pigeon) - érvt.,
flavirostris: →piroscsőrű galamb (másutt Patagioenas - Red-billed Pigeon) - érvt.,
goodsoni: fátyolos galamb (Dusky Pigeon) - érvt.,
guinea: →csíkosnyakú galamb (Guineataube - Specled Pigeon),
/- gymnopltalmus/,
hodgsonii: →foltos erdei galamb (Speckled Wood Pigeon),
inornata: szivárványos galamb (Plain Pigeon) - érvt.,
iriditorques: →bronznyakú galamb (másutt Turturoena - Bronze-naped Pigeon),
janthina: →fekete erdei galamb (Black Wood Pigeon),
jouyi: →ezüstszalagos fekete galamb (Silver-banded Black Pigeon),
junoniae: →babérgalamb (másutt Palumbus - Laurel Pigeon),
larvata: →afrikai citromgalamb (African Lemon Dove v. Lemon Dove),
leucocephala: →fehérsapkás galamb (másutt Patagioenas - Weiskopftaube - White-crowned Pigeon),
leucomela: →fehérfejű galamb (White-headed Pigeon),
leuconata: →ázsiai fehérhasú vadgalamb, v. hógalamb (Snow Pigeon),
livia: →szirti galamb (Felsentaube - Rock Dove),
maculosa: →foltos galamb (másutt Patagioenas - Spotted Pigeon) - érvt.,
malherbii: →bronztarkójú galamb (Sao Thome Bronze-naped Pigeon),
mayeri: rózsás galamb (másutt Nesoenas - Rosataube - Pink Pigeon) - érvt.,
/- melanoleuca: →vongagalamb, másutt Leucosarica/,
/- migrotoria/,
nigrirostris: rövidcsőrű galamb (Short-billed Pigeon) - érvt.,
/- norfolciensis/,
oenas: →kék galamb (Hohltaube - Stock Dove),
oenops: →perui galamb (másutt Patagioenas - Salvin's Pigeon) - érvt.,
oliviae: →szomáli galamb (Somali Pigeon),
pallidiceps: →sárgalábú galamb (Yellow-legged Pigeon),
/palumba/,
palumboides: →andamáni erdei galamb (Andamán Wood Pigeon),
palumbus: →örvös galamb (Ringeltaube - Woodpigeon),
picazuro: →pikazuró galamb (másutt Patagioenas - Pikazurotaube - Picazuro Pigeon) - érvt.,
/- picturata/,
pollenii: →komorói olajgalamb (Comoro Olive Pigeon),
plumbea: →borgalamb (másutt Patagioenas - Plumbeous Pigeon) - érvt.,
pulchricollis: →himalájai galamb (Ashy Wood Pigeon),
punicea: →halványsapkás galamb (Pale-capped Pigeon),
/- purpureotincta/,
/- risoria/,
/- rodericana/,
/- rufina/,
rupestris: →sziklagalamb (Eastern Rock Pigeon),
/- simplex/,
squamosa: →antillai galamb (másutt Patagioenas - Red-necked Pigeon - fotó: Dave Mangham - http://calphotos.berkeley.edu/) - érvt.,
sjostedi: →kameruni olajgalamb (Cameroun Olive Pigeon),
speciosa: →pikkelyesnyakú galamb (másutt Patagioenas - Scaled Pigeon) - érvt.,
subvinacea: →pirosas galamb (Ruddy Pigeon) - érvt.,
thomensis: →thomé-szigeti olajgalamb (Sao Thome Olive Pigeon),
torringtoni: →ceyloni erdei galamb (Sri Lanca Wood Pigeon),
trocaz: →trocaz galamb (Trocaz Pigeon),
unicincta: →kongói erdei galamb (African Wood Pigeon),
versicolor: →bonini sokszínű galamb (Bonin Pigeon),
/- vioscae/,
vitiensis: →fehértorkú galamb (másutt Alsocomus - White-throated Pigeon),

Columbia: a Magyar Postagalamb Szövetség jogelődje, hazánk első, önálló madarász egyesülete, mely 1882. jan. 7-én alakult a Bp. VIII. kerületi Fecske u. 17. alatti Kurz-féle vendéglőben. Elnöke Gasparetz Géza, a titkára Stürzbaum János lett.

Kezdetben a Szárnyasaink c. folyóiratban publikálnak. Három évvel később Pécsett alakult egy másik, szintén országos hatáskörű egyesület (→Első magyar..), amely 1887-ben a Gallus című lap közös kiadásában egyezik meg a budapestiekkel, így a lap XI. évfolyamának az 5. számát a két egyesület már közösen jegyzi.

Nem sokkal ez után hosszú ideig csak a Columbiával kapcsolatban maradtak fenn említésre méltó események: évenként egyre nagyobb érdeklődés mellett rendezték meg a postagalamb-versenyeiket, mígnem a I. világháború szétzilálta a hazai galambászsportot is.

1920-ban kezdődnek el újra a gyakorló röptetések, s a 30-as években sorra alakulnak a Columbia fiókegyesületei: Miskolc, Győr, Tata, Tatabánya, Szolnok, Rákosszentmihály, Salgótarján, Székesfehérvár, Kispest, Komárom, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Felsőgalla és Eger.

Aztán 1936-ban megszűnik a Columbia és helyette megalakítják a Hungaria Postagalamb Tenyésztők Egyesületét.

Columbia Persica seu Turcica: szakirodalomban e néven is említik a perzsa hírvivőt, amely a postagalamb alapjául is szolgáló →camus galamb őse.

Columbicola columbae: a 11 →tollmolyfaj

közül az egyik, madárélősködő. Nevezik →tolltetűnek is.

A hússzoros nagyítású ábra forrása:

http://animaldiversity.ummz.umich.edu/

COLUMBIDAE (Doves and Pigeons): a →GALAMBFÉLÉK, család a galambalakúak rendjében 314 fajjal. Az ide tartozó nemzetségek* Dr. Ch. Perrins szerint (zárójelben a fajok száma):

Alectroenas (madagaszkári kékgalambok - 3),

Aplopelia (fahéjgalamb - 1),

Caloenas (sörényes galamb - 1),

Chalcophaps (zöldszárnyú galambok - 2),

Claravis (bíboros földi galamb ok - 3),

Columba (nagygerlék - 35),

Columbina (törpegalambok - 9),

Cryptophaps (sötét galamb - 1),

Didunculus (fogasgalamb - 1),

Drepanoptila (osztottszárnyú gyümölcsevő galamb - 1),

Ducula (gyümölcsevők - 36),

Gallicolumba (fürjgalambok - 18),

Geopelia (díszgerlék - 5),

Geotrygon (amerikai fürjgerlék - 13),

Goura (koronás galambok - 3 - fotó: Rácz Sándor - http://www.madarkert.fw.hu),

Gymnophaps (hegyigalambok - 3),

Hemiphaga (óriás gyümölcsevő - 1),

Henicophaps (ausztrál bronzszárnyúak - 2),

Leptotila (amerikai földi galamb ok - 10),

Leucosarcia (vongagalamb - 1),

Lopholaimus (kontyos gyümölcsevő - 1),

Macropygia (kakukkgalambok - 9),

Metriopelia (szemüveges galambok - 4),

Microgoura (törpekoronás földi galamb - 1),

Ocyphaps (copfosgalamb - 1),

Oena (fokföldi galamb - 1),

*Otidiphaps (fácángalamb - 1),

Petrophassa (dísztollas galambok - 6),

Phapitreron (barna gyümölcsevők - 2),

Phaps (bronzszárnyú földi galamb ok - 3),

Ptilinopus (pihéslábú gyümölcsevők - 49),

Reinwardtoena (hosszúfarkú galambok - 3),

Scardafela (pikkelyes galambok - 2),

Starnoenas (kék fürjgalamb - 1),

Streptopelia (vadgerlék - 16),

Treron (gyümölcsevő galambok - 23),

Trugon (nagycsőrű földi galamb - 1),

Turacoena (feketés kakukkgalambok - 2),

Turtur (erdei gerlék - 5),

Uropelia (hosszúfarkú földi galamb - 1),

Zenaida (kisgerlék - 5),

* a legújabb, általánosan elfogadott rendszertani helyzetet a Galambtábla1-2 részen találod.

Columbinae (29 családnem - 185 fajjal),

Gourinae (1 nem - 3 faja),

Treroninae (10 nem - 124 faja).

(→díszgalambok, →egzotikus galambok)

COLUMBIFORMES (Pigeons and Sandgrouse): a →GALAMBALAKÚAK, a madarak osztályának egyik rendje. Vannak rendszerezők, akik alrendekkel bővítik ki, mások e rendben egyetlen családot, a galambféléket tárgyalják.

Utóbbi megoldás vitathatónak látszik, tekintve a galambok sokaságát, hiszen csupán a galambfélék családjában 299 (másutt 300-nál lényegesen több) fajjal kell számolni.

Az ide tartozó családok:

Columbidae (galambfélék),

Pteroclidae (pusztai tyúkok).

Columbigallina: a galambfélék családjának egyik nemzetsége, a törpe galambok (ma már e fajok a Columba, ill. a Columbina nemzetséghez tartoznak).

buckleyi: →Buckley-galamb (Buckleytäubchen - Ecuadorean Ground Dove),
minuta: →törpegalamb (Zwergtäubchen - Plain-breasted Ground Dove),
passerina: →verébgalambocska (Sperlingstäubchen - Common Ground Dove),
talpacoti: →fahéjszínű galambocska (Rosttäubchen - Ruddy Ground Dove).

Columbina: a törpegalambok nemzetsége (másutt a fajok egy része Columbigallina) a galambfélék családjában 9 fajjal.

buckleyi: →Buckley-galamb (Buckleytäubchen - Ecuadorean Ground Dove),

cruziana: →perui galamb (Perutäubchen - Gold-billed Ground Dove - Fotó: Peter Sheikhli),
cyanopis: →kékszemű földi galamb (Blue-eyed Ground-Dove),
inca: →inka galamb (Inca Dove, Tórtola cola larga)
minuta: →törpegalamb (Zwergtäubchen - Plain-breasted Ground Dove),
passerina: →verébgalambocska (Sperlingstäubchen - Common Ground Dove),
picui: →picui galambocska (Picuitäubchen - Picui Dove),
squamata: →pikkelyes galambocska (Scaled Dove - Fogo-apagou),
talpacoti: →fahéjszínű galambocska (Rosttäubchen - Ruddy Ground Dove).

columbus fancy (America's Type Canary): Amerikában sztenderdizált kanári az alakkanárik nem fodros csoportjában. A feje a norwichot, a testalakulása a bordert idézi, de mindkettőnél nagyobb (15 cm), és nem is vitatják, hogy kialakításában jelentős szerepet kapott a harzi roller búbos változata.

1983 óta Adható max. pont:

Szín 15 pont

Testalakulás 45 fok 20 pont

Nagys. 6 hüvelyk 10 pont

Fej (és bóbita) 20 pont

Tollazat* 10 pont

Szárny 5 pont

Farok 5 pont

Láb 5 pont

Összhatás 10 pont

Elfogadott koronás változatban is, amikor elvárják a hézagmentes, ovális bóbitát. Ez nem érhet a csőr végéig és nem akadályozhatja a látást. *Tollazatában nem tűrik a piros színt! De mindez csak az USA-ra érvényes, mert másutt nem ismerik el fajtának a columbus fancy kanárit.

http://www.angelfire.com/wv2/columbusfancy/

COM: Confédération Ornithologique Mondial - a Világ Madarász Szervezeteinek Szövetsége, amely 1952-ben alakult és minden országból csak egyetlen nemzeti szervezetet fogad a soraiba, többségi döntés alapján, az illető szervezet kérelmére.

Minden 1000 taglétszám alatti szervezet COM-tagdíja évenként 500 USA dollár. És minden 1000 tag után további 100 USA dollár a tagdíj.

A COM világkiállításra nevezett minden madár után 0,50 USA dollár illeti a szervezetet, ez a fő bevételi forrásuk, amit a klb. kiadványaikból (pl.: az 1992-ben kiadott Színkanári sztenderd példányonkénti ára 10 USA dollár) bővítenek.

A szövetség alapszabályzata szerint a világkiállítást megpályázók

- 5000 USA dollár kauciót kötelesek a szövetségnek befizetni,

- vállalniuk kell a soros kongresszus megrendezését a saját költségvetésükből,

- a COM vezető testületei tagjainak elhelyezéséről gondoskodnak a kiállítás idején 5-3 csillagos szállodákban, kinek-kinek rangja szerint,

egyébként nem foglalkoznak a kérelemmel, ill. ha a pályázó az összes feltételnek nem felel meg, akkor a kauciót elveszíti.

A COM kiállításain 18 kategóriában kell fogadni a nevezéseket, s összesen 302 osztályban hirdetnek I-II-III-IV-V-VI. helyezést.

1993. január 22-31. között a hollandiai BRENDA városban rendezték meg a szövetség évenkénti soros, 41. VILÁGKIÁLLÍTÁSÁT. Ugyanabban az évben a déli félteke COM VILÁGKIÁLLÍTÁSÁNAK Uruguay adott otthont, amikor is eldöntötték, hogy

az északi féltekén a déli féltekén

1994-ben a német BOCHOLT-ban ARGENTINÁBAN

1995-ben OLASZORSZÁGBAN és KOLUMBIÁBAN

1996-ban BELGIUMBAN és VENEZUELÁBAN

1997-ben FRANCIAORSZÁGBAN és PERUBAN

rendezték a soron következő világkiállításokat..

2006-ban (NÉMETORSZÁG) magyar sikereknek is örülhettünk

Tóth István (Budapest) sárgamellű kékaráival lett világelső,

Gyerkó Tibor (Budapest) pedig hullámos papagájaival aratott.

2008-ban (Belgium - Hasselt) →Pócsi Béla a pizángevők kategóriájában érdemelt ki turákóival 2 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzérmet

2001-ben újabb 6 esztendőre megválasztották a szövetség vezetőit:

elnök: C.G. Maandag (Hollandia)

főtitkár, s egyúttal az osztrák, a bulgár, a magyar, az olasz, a lengyel, a cseh, a szlovák, az USA, a jugoszláv, az ausztráliai, a mexikói, a román és az orosz kapcsolattartó:

B. Yeves Valero

ESPANA Salas Quiroga 11, 14a

E-46007 VALENCIA

Tel.: (96) 325-27-32

fax: (96) 384-56-92

Alelnökök: R. Hoffmann, Svájc és

J.P. Nery d'Azevedo Portugália
Főtitkár: G. Motta Olaszország,
helyettese: M. Picco Olaszország
Pénzügyi vezető: W.J. Mulder Hollandia

Dél-Amerikai ügyek felelőse: L.F.F. Beraldi Brazília

2007-től pedig a szervezet élén PIERRE GROUX és SALVATORE CIRMI áll, ők írták alá Pócsi Béla világbajnokunk okleveleit

A COM tagszervezetei és képviselői

ANGLIA

Nino Castellano

President IOA / COM - GB

18a Reynards Road, Welwyn

Herts AL6 9TP (Grande-Bretagne)

ARGENTÍNA:

Federacion Ornitologica Argentina (F.O.A.)

Virrey Liniers 1277

RA-1241 - Buenos-Aires

AUSZTRIA:

Christian REIZELSDORFER O.K.B.

Böhmerwaldstrasse 12

A - 4600 Wels (Autriche)

Gerald BRÜNDL

Prunerstrasse 3

A - 4020 Linz (Autriche)

BELGIUM:

De Heer Roger President

B.O.U. - U.O.B.

Kalkover, 97

B-3700 Vreren (Belgique)

B - 1730 Asse (Belgique)

BRAZÍLIA:

Federacao Ornitologica do Brasil (F.O.B.)

Av. Francisco Matarazzo, 455

Parque da Agua Branca - Cx.Postal 61131

BR - CEP 05001 - 970 Sao Paulo SP (Brasil)

BOSZNIA-HERCEGOVINA

Savez Uzgajivaca Ptica Bosna i Hercegovina

ul. Augusta Brauna 10

BIH - 71000 Sarajevo (Bosna i Hercegovina)

BULGÁRIA:

C.O.M.-Bulgaria - Association Bulgare d'Oiseaux Décoratifs

c/o M. Tr. Trendafilov, Président

Strelbichte 19A/B App. 68

BG - 1404 Sofia (Bulgarie)

CHILE:

Sociedad Ornitologica Chilena (S. O. Ch.)

Casilla 325-2 - Correo 2

RCH-SANTIAGO de Chile

CIPRUS:

S. Courtellarides

Secrétaire «Cyprus Canary Association »

P.O. Box 20673

CY - Nicosia (Chypre)

CSEHORSZÁG:

Cesky Svaz Chovatelu Ustredni Vybor

Maskova 3.

CS-18253 - Praha 8 (Kobylisy)

DÁNIA

Ronald Hvam

President C.O.M. Danmark

Moselundvej 10

DK - 7442 Engesvang (Danemark)

EGYESÜLT ÁLLAMOK:

Mr. G. A. ABBATE Sr

C.O.M. USA Inc.

P. O. Box 122

USA-Elizabeth, NJ 07207 (USA)

FRANCIAORSZÁG:

M. Bernard GASSMANN

Secrétair Général

U.O.F. - C.O.M.

2. rue des Dalhias

F-95500 Gonesse (France)

GÖRÖGORSZÁG

Dimitri Gurtis

President C.O.M. HELLAS

Moraïti 81, Neo Psychiko

GR - 11527 - Athènes (Grèce)

HOLLAND ANTILLÁK

«De Vogelvriend» Curaçao -c/o Postbus 4169

Curaçao (Nederlandse Antillen)

HOLLANDIA:

COM Nederland

c/o de heer A.P. BRAAM

Keiendriesstraat 20

N 6685 AL Haalderen (Pays-Bas)

HORVÁTORSZÁG

"HRVATSKI ORNITOLOSKI SAVEZ"

c/o Mr. Adnan Kalajdzic,

'Enel-Split', Trg Hrvatske bratske zajednice 8 / III,

HR - 21000 Split (Croatie)

IZRAEL

Israel Federation of Bird Breeders

c/o Mr. Avi RUBENS

P.O. Box 20534

IL - 38491 Hadera (Israel)

KANADA

M. Jacques Robichaud, Président

Association des Eleveurs d'Oiseaux de Montréal (A.E.O.M.)

7110, 8ieme Avenue

Montréal. Québec

Canada - H2A 3C4

KOLUMBIA

Federacion Ornitologica Colombiana (F.O.C.)

c/o Asociacion de Canaricultores y Ornitofilos de Colombia (A.C.R.O.C.)

Apartado Aero n° 58206

CO - Bogota D.E. 2 (Colombie)

KUBA:

Asociacion Nacional Ornitologica de Cuba (ANOC)

Calle Infanta 402 (altos) Esq. a San Miguel

C - 10400 Municipio Centro Habana (Cuba)

e-mail: anoc3112@enet.cu

LENGYELORSZÁG:

Polskiej Federacji Ornitologicznej (P.F.O.)

c/o M. Gabriel Zawadski, ul. M. Wiory 15

PL - 47-240 Bierawa (Pologne)

LUXEMBURG:

Federation Luxembourgeois d'Ornithologie

c/o Secrétaire M. Louis Muller

33a, Haaptstrooss

L - 9835 Hoscheid-Dickt (Grand Duché de Luxembourg)

MACEDONIA

Ornithology Federation of Macedonia (O.F.M.)

c/o Dr. Dragan Kamilovik

ul. Kosta Novakovik 44 - 2 / 3

1000 Skopje (R. Macédonie)

Tel: +389 (0)2 2461 278 Mobi-tel: +389 (0)70 333 791

e-mail: gloster333@mt.net.mk

MAGYARORSZÁG:

Confédération Nationale des Eleveurs d'Oiseaux d'Agrément Hongrois

M. Sándor Tóth, Président

Sóstói út 7/b III/7

H - 4400 Nyíregyháza (Hongrie)

Confédération Nationale des Eleveurs d'Oiseaux d'Agrément Hongrois

† M. Endre Müller, Vice-Président

HRSZ 23801/2

H - 2071 Páty Külterület (Hongrie)

korábban saját költségén: MOLNÁR LÁSZLÓ (H2 Budapest), azt megelőzően pedig Benedek Béla (Csatár)

MÁLTA:

Bird Breeders' Association

c/o Mr. Joseph BARBARA-Rudabell

L.Gonzi Street

M - Tarxien Pla 12 (Malte)

NÉMETORSZÁG:

W. Wulf - Ewertstraße 7.

D - 33154 Salzkotten (Allemagne)

D. Wirges - Technische Kommission AZ/DKB

Oberdorf 19.

D - 64572 Büttelborn / Worfelden

OLASZORSZÁG:

Federazione Ornicoltori Italiani (FOI)

Via Conciliazione 45/A

I-29100 Piacenza (Italie)

PERU:

Federación Ornitológica del Perú (F.O.P.E.)

Av. La Molina 1441 Urb. Sol de la Molina

La Molina - Lima 12 (Pérou)

PORTO RICO:

Edgardo Oyola COM - Puerto Rico

PO Box 132

Palmer PR 00721 - 0132 (Puerto Rico)

PORTUGÁLIA:

Président C.O.M Portugal

M. Raul Manuel Andrade Leitâo

Av. Vasco da Gama, Nº 317, 9º FC

P - 4490-410 Póvoa de Varzim (Portugal)

Secrétaire C.O.M.Portugal

M. Adelino Vieira

Rua dos Marecos

P - 2000-764 Vale de Santárem (P)

SPANYOLORSZÁG

COM Espana, Président

Sr.D. Jesús JIMENEZ COSSIO Mairena 59.

C/Mairena 59, 2º

E - 41500 Alcalá de Guadaira / Sevilla (Espagne)

C.O.M. España, Secrétaire Général

Sr.D. Vicente Ruiz Cano

Partida Covatelles 21 Ñ

E - 46900 Torrente / Valencia (Espagne)

SVÁJC:

Secrétaire C.O.M. Suisse, M. F. Vuillaume

Route du Jura, 40

CH - 2926 Boncourt (Suisse)

SZERBIA-MONTENEGRO:

Savez organizacija za zastitu i odgoj ptica Srbija & Crna Gora

c/o Mr. Slobodan Kulic, President

28, marta 25,

SCG - 16000 Leskovac (Serbie & Montenegro)

SZLOVÁKIA:

Slovensky Zväz Chovatelov Ustredny Vybor

Krizna 44

CS - 824 76 Bratislava 26 (Slovaquie)

SZLOVÉNIA:

ZDVVP SLOVENIJE

Président Iztok CILENSEK

C. 9. avgusta 8/d

SLO - 1410 Zagorje ob Savi (Slovénie)

TÖRÖKORSZÁG:

The Canary & Cage Birds Federation

Pak Piliç Tesisleri

Yenibosna Metro Istasyon Yani

TR - Bakirköy - Istanbul (Turquie)

URUGUAY:

Asociacion Canaricultores Roller del Uruguay (ACRU)

Av. General Rivera 3066

ROU-Montevideo (Uruguay)

VENEZUELA:

President C.O.M. Venezuela

Antonio Vieira - Pajarolandia

Apartado Postal 4160

Final Av. Casanova Edif. Ionio, Local 1

YV - Caracas (Venezuela)

Vice-Président COM-Vénézuéla

Dr. Augusto José Esteva H.

Av.3G entre Calles 68A y 70

Nº 68A - 54 Sector Bellas Artes

Apdo. 10.166 - YV - Maracaibo (Vénézuéla)

A COM időszaki kiadványa, Les Nouvelles de la C.O.M. címmel jelenik meg. A kiadvány nem szakmai, tenyésztési szaklap, hanem a szervezeti élet kérdéseit tárgyszerűen boncolgató füzet.

Ebből tájékozódhatnak a tagszervezetek és a tagság a világkiállításokkal egy időben tartott kongresszusokon történtekről, az elnökség munkájáról és a klb. szakmai bizottságokban született döntésekről.

A beszámolókból mindenki értesülhet, hogy a vitás kérdésekben ki miként foglalt állást, milyen a szövetség anyagi helyzete. A szakmai újdonságok fóruma, a tenyésztési tapasztalatok közkinccsé tételének fóruma félhivatalosan a PáJáros című spanyol nyelvű lap, melynek felelős kiadója a COM főtitkára, B. Yeves Valero.http://www.conf.org/com/

És nyilván a hazai olvasóközönséget érinti, hogy 2007. szeptemberében az MDOSZ rendezésében Nyíregyháza adott otthont a COM kihelyezett ülésének, melyen tíz ország képviselőit (Bulgária, Franciaország, Lengyelország, Macedónia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovénia) látta vendégül a hazai madarászszervezet. A tanácskozáson Salvatore Cirmi, COM új elnöke is jelen volt. A megbeszélés kulcsponti témái - gyűrűzés, európai madárfajok tartása, nemzetközi bírálóképzés – tekintetében közös álláspont körvonalazódott.

Hasselt http://www.youtube.com/watch?v=-4mN19rIvYs&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=YnfkUS7T4iE&feature=related

comb: embernél és madaraknál az alsó, emlősöknél a hátulsó végtag térdízület feletti része.

A madaraknál rendszerint tollas testrész, a törzs függeléke, a hátulsó végtag felső szakasza, mely beleolvad a testoldalba.

Így a szárnyasoknál sokan tévesen az alsó lábszárat vélik combnak.

combcsont (femur): a láb csontjai közül csak az ujjak és a felső combcsont azonosítható a többi gerinces állat csontjaival, mert azokhoz képest madaraknál az összes többi lábcsont jelentősen módosult.

combrózsa (gal.): valójában az alsó lábszárat borító módosult tollazat. Pehely, v. félpehely-tollak alkotják. A kínai galambnál előírás a megléte.

Comore-szigetek (Union des Comores): három nagyobb (Comore, Anjouan és Mayotte-, utóbbi maradt francia gyarmati terület) ill. több kisebb korall- és vulkanikus szigeten elhelyezkedő, 1975 óta független szövetségi köztársaság. A legnagyobb szigetén még az ezredfordulón is működő Kartala vulkán 2560 m magas. Lakói döntő többségben iszlám hitűek. A csecsemőhalandóság ijesztően magas! Trópusi-tengeri éghajlat jellemzi. Július-augusztus hónapokban a legalacsonyabb a középhőmérséklet (22 °C), február-március hónapokban a legmagasabb (27 °C). Az északnyugati monszun novembertől áprilisig szállít ide csapadékot (a tengerszinttől való távolság függvényében 1000-4000 mm), viszont a május és október között jellemző délkeleti passzát következménye: szárazságot okoz. A forró időszakokban előfordulnak trópusi forgószelek. Az eredetileg a szigeteket borító trópusi őserdőket mára javarészt kiirtották. Értékesebb nemes fák már csak szórványosan találhatók a magasabban fekvő területeken. A comorei tájra szavannák és ültetvények jellemzőek. A síkvidéki tájakon mangófák, kókusz-, és banánültetvények találhatóak. A vízparti tájat főként mangrove borítja. A szigetek állatvilága szegényes: néhány ritka madár-

→komorói olajgalamb (Columba pollenii)

→kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis),

malgasi pocsolyagém (Ardeola idae),

kék vanga (Cyanolanius madagascarinus),

→gémlile (Dromas ardeola),

és teknősfaj mellett, a mongúzmaki figyelemre méltó. Viszont a parti vizekben nagyon gazdag az élővilág. A Comore-szigetek körüli vizekben fogtak már néhány példányt a már rég kihaltnak vélt bojtos úszójú halból, ami hatalmas szenzációnak számított.

comorei olajgalamb: →komorói olajgalamb.
Compospiza: a sármányfélék (másutt pintyfélék) családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a hegyi pintyek.

baeri: tukuman hegyipinty (Tucuman Montain Finch),
garleppi: cochabamba hegyipinty (Cochabamba Montain Finch).

Compsothraupis: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

loricata: skarláttorkú tangara (Scarlet-throated Tanager).

Conioptilon: a kotingafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

mcilhennyi: feketearcú kotinga (Black-faced Cotinga).

Conirostrum: az amerikai poszátafélék családjának egyik nemzetsége 10 fajjal, a kúposcsőrű amerikai poszáták.

albifrons: fehérhomlokú kúposcsőrű poszáta (Capped Conebill),
bicolor: kétszínű kúposcsőrű poszáta (Bicoloured Conebill),
cinereum: →fahéjszínű kúposcsőrű poszáta (Cinereous Conebill),
ferrugineiventer: fehérszemöldökű rozsdás kúposcsőrű (White-browed Conebill),
leucogenys: fehérfülű kúposcsőrű poszáta (White-eared Conebill),
margaritae: gyöngyösmellű kúposcsőrű poszáta (Pearly-breasted Conebill),
rufum: vörösszemöldökű kúposcsőrű poszáta (Rufous-browed Conebill),
sitticolor: kékhátú kúposcsőrű poszáta (Blue-backed Conebill),
speciosum: gesztenyeszín farú kúposcsőrű poszáta (Chestnut-vented Conebill),
tamarugensis: fehérszemöldökű kúposcsőrű poszáta (White-browed Conebill).

Conopias: a királygébicsfélék családjának egyik neme 3 fajjal, a szúnyogkapó tirannusok.

cinchoneti: citromszemöldökű szúnyogkapó tirannus (Lemon-browed Flycatcher),
parva: →fehérgyűrűs szúnyogkapó tirannus (White-ringed Flycatcher),
trivirgata: háromcsíkú szúnyogkapó tirannus (Three-striped Flycatcher).

Conopophaga: →szúnyogevő madarak, egyes rendszerekben az önálló család rangján, másutt a hangyászmadárfélék egyik nemzetsége 8 fajjal.

ardesiaca: palaszínű szúnyogevő (Slaty Gnateater),
aurita: →barnamellű szúnyogevő (Chestnut-belted Gnateater),
castaneiceps: gesztenyeszín koronás szúnyogevő (Chestnut-crowned Gnateater),
lineata: vöröses szúnyogevő (Rufous Gnateater),
melanogaster: →feketehasú szúnyogevő madár (Black-bellied Gnateater),

melanops: →álarcos szúnyogevő (Black-cheeked Gnateater),
peruviana: hamutorkú szúnyogevő (Ash-throated Gnateater),
roberti: főkötős szúnyogevő (Hooded Gnateater).

CONOPOPHAGIDAE (Gnateaters): →SZÚNYOGEVŐFÉLÉK CSALÁDJA, más rendszerekben nem tartják indokoltnak a család rangot, hanem a hangyászmadárfélék családjába sorolják a szúnyogevőket.

Conopophila: a mézevőfélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, díszes mézevők.

albogularis: vörösszalagos mézevő (Rufous-banded Honeyeater),
picta: festett mézevő (Painted Honeyeater),
rufogularis: pirostorkú mézevő (Red-throated Honeyeater),
whitei: szürke mézevő (Grey Honeyeater).

Conostoma: a papagájcsőrű cinegék egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

oemodium: →narancscsőrű madár (másutt Gonostoma - Great Parrotbill).

Conothraupis: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége 2 fajjal, fehéres tangarák.

mesoleuca: kúposcsőrű tangara (Cone-billed Tanager),
speculigera: fekete-fehér tangara (Black and White Tanager).

constantai forgó keringő: a házigalamb egyik kevéssé ismert, régi fajtája. (→konstancai forgó keringő)

Contopus: a királygébicsfélék családjának egyik nemzetsége 10 fajjal, a pivik.

albogularis: fehértorkú pivi (White-throated Pewee),

- blancoi - másutt az antillai kis pivi alfaja,

borealis: →olajzöld légykapó (Olive-sided Flycatcher),

- brachytarsus - másutt a cinereus alfaja,

caribaeus: →kubai pivi, v. antillai nagy pivi (Greater Antillean Pewee -
Fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/),
cinereus: trópusi pivi (régen cineraceus - Tropical Pewee),

- cooperi,

fumigatus: füstös pivi (Smoke-coloured Pewee),

- hispaniolensis - →haitii pivi, régen Tyrannula carriboea hispaniolensis, most is vitatott, valószínűleg a kubai pivi alfajaként kerül rendszerbe- fotó Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/,

latirostris: →antillai kis pivi (Lesser Antillean Pewee -
fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/)
nigrescens: feketés pivi (Blackish Pewee),
ochraceus (Ochraceous Pewee),

- pallidus: jamaikai pivi - másutt a kubai alfaja, régen Miobius,

- portoricensis: →puerto ricoi pivi - vitatott faj -

Father Sanchez

http://www.kingsnake.com/westindian/

- punensis - ma már cinereus alfaj,

sordidulus: →nyugati pivi (Western Wood Pewee),
virens: keleti pivi (Eastern Pewee).

contresi tyúk (Poule de Contres): Contres Franciaország központi régiójában, a Loire mentén elhelyezkedő piciny település, mely a róla elnevezett fehér és hermelin fekete színben elfogadott kettős hasznosítású házityúkról lett nevezetes.

A fajtát fűrésztaraj, vastag nyak, kissé lejtő rövid hát, magasra törő sarlók mellett 3 kg-os kakasok, és 2,5 kg-os tyúkok képviselik a kiállításokon.

Harmonikus testarányok a hosszabb, palakék láb sem zavarja meg.

Tekintve, hogy ősi fajta, a régiek minden jó tulajdonságával rendelkezik, igénytele, a betegségekkel szemben ellenálló, könnyen szaporítható.

http://freeride-vtt.fr/poule de contres.htm

Conurinae (érvt.): az ékfarkú papagájok a régebbi rendszerekben (→Aratinga).

Conuropsis: papagájnemzetség egyetlen fajjal, amely a XX. század elején még előfordult Észak-Amerikában. Aztán viharos gyorsasággal beszűkült az élőhelye, s mára hírmondó sem maradt belőle: kipusztították.

Conuropsis

carolinensis: →karolina papagáj (Karolinasittich) - kipusztították;
c. ludoviciana: Mississippi-i karolina papagáj - kipusztították.

Conurus (ang.): →aratinga.

Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora: a közismerten →Washingtoni-egyezmény hivatalos neve. (→CITES)

Cooper héja (Accipiter cooperi - Cooper's Hawk): észak-amerikai vágómadárféle, mely a küllemét tekintve a mi héjánkra hasonlít.

Közepes nagyságú, és tudni kell róla, hogy a földön is ügyesen vadászik.

Fotó: San Andreas National Wildlife Refuge Galery - FWS

copf: 1. hajfonat; 2. (gal.) színes rajzolat a fej hátsó részén, gyakran a tarkó alá is lehúzódik - galamboknál hibás rajzolat; 3. más madaraknál a hosszú hegyes →bóbita neve.

copfos fácán, v. közönséges copfos fácán (Pucrasia macrolopha - Gemeine Schopffasan - Koklass Phaesant): a valódi fácánok egyik monotípusos nemzetségének (Pucrasia), a →copfos fácánoknak a faja.

Fotó: Horst Bielfeld - http://www.horst-bielfeld.de/

Elterjedésének centruma a Nyugat-Himalája, ahol a hegyek 1800 m-es magasságaiban a leggyakoribb.

A fej zöldes fekete, fehér fülrésszel. A bóbita barnás fekete. A nyak, a begy, a mell és a has kakaóbarna.

A hát feketésbarna, de a tollak sárga szegélyűek, s ettől gyönyörű csíkozottság alakul ki. Az evezők sárgásbarnák. A rövid farktollak vörösesbarnák.

Az írisz barna. A csőr fekete. A láb szürke, de barnával csíkozott.

A kakas 580-640 mm nagyságú. A szárnyhossz 215-245 mm. A farok 226-240 mm. A testtömeg kilón felüli: 1200 g körül alakul.

A tojó álla és torka sárgásfehér. Másutt sötétbarnával és sárgával díszített rozsdaszínű.

Az evezők lilás barnák. A copf itt szürkés.

A tojók átlagos nagysága 525-560 mm, 180-218 mm-es szárnnyal és 172-195 mm-es farokkal. A súlyuk 840-1110 g.

A fiatalok sárgásbarnák. A nyak és a hát feketével spriccelt.

A fészekalj 5-7 tojás.

A csibék vörösesbarnával foltozottak, így a sziklák közé rejtett fészekben ragyogóan rejtve maradnak.

Az alfajok:

Pucrasia macrolopha

(Kashmir Koklass pheasant),
bethelae (érvt.)
castanea (Afghanistan-Koklassfasan),

darwini (Darwin-Koklassfasan),
joretiana (Anhwei-Koklassfasan - Joret's Koklass pheasant),
meyeri (Meyer-Koklassfasan),

nipalensis (Nepal Koklassfasan),
ruficollis (Rothals-Koklassfasan),

xanthospila (Gelbhals-Koklassfasan).

http://www.vzi.de/p/z1/faskkok.htm

copfos fácánok, v. pucras fácánok (→Pucrasia - Schopffasanen, v. Keilschwanzfasanen - Koklass Phaesant): magashegyi fácánok nemzetsége egyetlen fajjal és számos alfajjal. Afganisztántól É-Kínáig a Himalája 1200-4500 m magasságáig fellelhetők. A sziklás élőhelynek megfelelően hosszú lábbal.

Nevüket arról a sajátos feji tollképződményről kapták, amely nem téveszthető össze egyetlen más fácánféle fejdíszével sem, ugyanis hegyes és hátra, lefelé áll.

Nevezik az ide tartozó fácánokat koklas, v. pukras fácánoknak is. Mindkét név hangutánzó, ugyanis a szapora kok-kok-kok hangok után mindig pokrass-pokrass kiáltással fejezik be a mondanivalójukat.

Bogyókkal, gyökerekkel magvakkal táplálkoznak, s gondolhatjuk, hogy a mostoha körülmények közepette nem lehetnek finnyásak, ill. keményen megdolgoznak az életben maradásért.

Április-június a dürgés ideje. A fészekalj általában 5-9 tojásból áll, a költési idő 25-26 nap. A csibéknek nagyon kell igyekezniük, hogy a kemény hidegekig megerősödjenek.

Az európai madárkedvelők 1890-ben ismerték meg a törzsalakot a francia ornitológus, Delacour révén.

(→afgán; →kasmír; →pandzsáb; →nepáli; →pirosnyakú; →sárganyakú copfos fácán; →Meyer; →Darwin; →Joret-copfos fácánja)

copfos fürjgalamb: →rőtbóbitás galamb (Petrophassa /Lophophaps/ plumifera - Weissbauch-Schopfwachteltaube - Spinifex Pigeon).

copfos galamb: →ausztrál copfosgalamb (Ocyphaps lophotes - Schopftaube-Australische - Crested Pigeon).

Copsychus: a rigófélék családjának egyik nemzetsége, a sámarigók 8 faja.

albospecularis: madagaszkári szarkabegy (Madagascar Magpie Robin),
luzoniensis: luzoni fehérszemöldökű sáma (White-browed Shama),
malabaricus: →sámarigó (másutt Kattacincla - Schamadrossel - White-rumped Shama - lásd fotó Will Slegers -
http://home.versatel.nl/akosua/1327337.htm),
niger: fekete sámarigó (Black Shama),
pyrrhopygus: narancsfarkú sámarigó (Orange-tailed Shama),
saularis: →dayalrigó (Dajadrossel - Asian Magpie Robin).
sechelarium: seychelle-i sámarigó, v. szarkarigó (Seychelles Magpie Robin),
sticklandii: Strickland sámája (Strickland's Shama).

Coqui-frankolin (Francolin coqui - Coqui's Frankolin): a fácánfélék egyik kevéssé ismert faja.

cor: →szív (Heart).

Coracias: a szalakótafélék családjának az egyik nemzetsége, az igazi szalakóták 8 fajjal.

abyssinica: →etióp szalakóta (Abyssinian Roller),
benghalensis: →indonéz szalakóta (Indian Roller),
caudata: →fecskefarkú szalakóta (Lilac-breasted Roller),
cyanogaster: →kékhasú szalakóta (Blue-bellied Roller),
garrulus: →szalakóta (European Roller),
naevina: →vöröses szalakóta (Rufous-crowned Roller),
spatulata: →zászlósfarkú szalakóta (Racquet-tailed Roller),
temminckii: sötét →kucsmás szalakóta (Sulawesi Roller).

CORACIIDAE (Rollers): →SZALAKÓTAFÉLÉK, a szalakótaalakúak rendjének családja. 5 nemzetség tartozik ide (zárójelben a fajok száma):

*Atelornis (pitta-földiszalakóták - 2),

*Brachypteracias (pikkelyes szalakóták - 2),

Coracias (igazi szalakóták - 8),

Eurystomus (szélesszájú szalakóták - 4),

*Uratelornis (bozótjáró szalakóta - 1).

* másutt a földiszalakóták önálló családjában.

CORACIIFORMES (Kingfishers and Allies): a →SZALAKÓTAALAKÚAK. A madarak osztályának ebbe a rendjébe 9 család tartozik (zárójelben a nemzetségek száma):

Alcedinidae, a jégmadárfélék, két alcsaláddal

Alcedininae (halciónok - 11),

Cerylinae (halkapók - 3),

Bucerotidae (11),

*Coraciidae (szalakótafélék - 5),

Leptosomatidae (kurolfélék - 1),

Meropidae (gyurgyalagfélék - 3),

Momotidae (motmotfélék - 6),

Phoeniculidae (kúszóbankák - 2),

Upupidae (bankafélék - 1),

Todidae (todifélék - 1).

* másutt a családból leválasztják a sajátos →FÖLDISZALAKÓTÁKat, három nemzetség 5 faját.

Coraciinae: az igazi szalakóták alcsaládja, de csak azokban a rendszerekben, ahol a →FÖLDISZALAKÓTÁK nem élvezik az önálló család rangját.

Rövid csüdű, fán élő madarak. A földön nem érzik magukat jól, még az ágak között is repülve mozognak.

Egyetlen fajuk eljutott Madagaszkárra is. (→Coracias)

Coracina: nemzetség a →TÜSKÉSFARKÚFÉLÉK családjában 46 fajjal, a kakukkgébicsek. Valamennyi közös jellemzője a szürkés tollazat.

abbotti: törpe kakukkgébics (Pygmy Cuckoo-Shrike),
analis: kaledóniai szürkemadár (Caledonian Greybird),
azurea: kék kakukkgébics (Blue Cuckoo-Shrike),
atriceps: malukui kakukkgébics (Moluccan Cuckoo-Shrike),
bicolor: tarka kakukkgébics (Pied Cuckoo-Shrike),
boyeri: fehérkantáros kakukkgébics (White-lored Cuckoo-Shrike),
caeruleogrisea: nagycsőrű szürkemadár (Stout-billed Greybird),
caesia: →natáli rigó (African Grey Cuckoo-Shrike),
caledonica: melanéziai szürkemadár (Melanesian Greybird),
ceramensis: halvány kakukkgébics (Pale Cicadabird),
cinerea: madagaszkári kakukkgébics (Madagascar Cuckoo-Shrike),
coerulescens: filippínó fekete kakukkgébics (Philippine Black Greybird),
dispar: kei-szigeti kakukkgébics (Kei Cicadabird),
dohertyi: szumba kakukkgébics (Sumba Cicadabird),
fimbriata: →szürke kakukkgébics (Lesser vagy Grey Cuckoo-Shrike),
fortis: burui kakukkgébics (Buru Is Cuckoo-Shrike),
graueri: Grauer kakukkgébics (Grauer's Cuckoo-Shrike),
holopolia: feketehasú kakukkgébics (Black-bellied Cuckoo-Shrike),
incerta: fülöpszigeti hernyókapó (Philippine Cicadabird),
larvata: feketearcú szürkemadár (Black-faced Greybird),
leucopygia: fehérfarcsíkú kakukkgébics (White-rumped Cuckoo-Shrike),
lineata: →karvaly-hernyókapó (Lineated Cuckoo-Shrike),
longicauda: fekete főkötős kakukkgébics (Black-hooded Greybird),
mcgregori: hegyesfarkú kakukkgébics (Sharp-tailed Greybird),
melaena: fekete kakukkgébics (Black Greybird),
melanoptera: →feketefejű kakukkgébics (Black-headed Cuckoo-Shrike),
melaschistos: →palaszínű hernyókapó (Dark-grey Cuckoo-Shrike),
montana: feketehasú szürkemadár (Black-bellied Greybird),
morio: sula hernyókapó (Sulawesi Cicadabird),
newtoni: reunion kakukkgébics (Reunion Greybird),
novaehollandiae: →álarcos kakukkgébics (Black-faced Cuckoo-Shrike),
ostentata: fehérszárnyú kakukkgébics (White-winged Cuckoo-Shrike),
panayensis: fülöpszigeti szürkemadár (KÉRDÉSES C. ostenta ALFAJ - Philippines Greybird),
papuensis: pápua kakukkgébics (Papuan Cuckoo-Shrike),
parvula: halmaherai kakukkgébics (Halmahera Cuckoo-Shrike),
pectoralis: fehérmellű kakukkgébics (White-breasted Cuckoo-Shrike),
personata: álarcos kakukkgébics (Wallacean Cuckoo-Shrike),
poliptera: indokínai kakukkgébics (Indichinese Cuckoo-Shrike),
robusta: kis kakukkgébics (Little Cuckoo-Shrike),
schistacea: palaszürke kakukkgébics (Slaty Cuckoo-Shrike),
schisticeps: új-guineai szürkemadár (New Guinea Greybird),
striata: szakállas kakukkgébics (Barred Cuckoo-Shrike),
sula: sula-szigeti kakukkgébics (Sula Cicadabird),
temminckii: Temminck kakukkgébicse (Caerulean Cuckoo-Shrike),
tenuirostris: közönséges kakukkgébics (Common Cicadabird),
typica: mauritiusi kakukkgébics (Mauritius Greybird).

coracoideum (lat.): a mellcsontot a vállal összekötő csont, a hollócsőr csont.

Madaraknál a vállízületet fixáló, biztosító képlet, s az eggyé forrt kulcscsonttal megakadályozza, hogy repülés közben a két vállízület egymástól számított távolsága növekedjék.

Coracopsis: a valódi papagájok alcsaládjának egyik nemzetsége, a →vázapapagájok.

1. Coracopsis nigra: →kis vázapapagáj (Kleiner Vasa, v. Vasapapagei - Black Parrot),

n. barklyi: seychelles-szigeti kis vázapapagáj,
n. libs: nyugati kis vázapapagáj,
n. sibilans: comore-szigeti kis vázapapagáj,

2. Coracopsis vasa: →nagy vázapapagáj, (Grosser Vasa, v. -Vasapapagei, Grosser Schwanzpapagei - Vasa Parrot)

v. comorensis: komorói nagy vázapapagáj,
v. makawa,
v. drouhardi: nyugati nagy vázapapagáj.

Coracornis: a vaskosfejű légyvadászok családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

raveni: gesztenyehátú légyvadász (Maroon-backed Whistler).

Coragyps: az újvilági keselyűfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

atratus: →hollókeselyű (American Black Vulture).

Corapipo: a piprafélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a fehérdíszes piprák.

gutturalis: fehértorkú pipra (White-throated Manakin),
leucorrhoa: fehérbodros pipra (White-ruffed Manakin).

CORCORACIDAE: vannak rendszerezők, akik a 4 fajt felölelő rigóbillegetőfélék családját kettébontva ebben a családban tárgyalják a →fekete hegyivarjat, és a →pirókszajkót; →AUSZTRÁL VARJAK családnév alatt.

Két nemzetségbe vannak sorolva:

Corcorax (hegyivarjú - 1),

Struthidae (pirókszajkó - 1).

Corcorax: a rigóbillegetőfélék családja egyik nemzetségének egyetlen faja. Más felfogás szerint az ausztráliai varjak családba tartozó nem faja.

melanorhamphus: →fekete hegyivarjú (White-winged Chough).

Coriolis-erő: a madarak tájékozódásának, hazatalálásának magyarázatára számos elmélet született, ezek közül az egyik leginkább megalapozott a Föld forgásával összefüggő, sodró hatás, a Coriolis-erő érzékelésére alapozza a galambok tájékozódását.

Eszerint a forgás által keltett erő és a gravitáció együtt hat a madarak fülében található egyensúlyérzékelő szervecskére, s alapul szolgál a tájékozódáshoz. Az elmélet Margaria Rodolfo, milánói egyetemi tanár nevéhez fűződik.

Szerinte a galamb tájékozódása már akkor kezdődik, amikor a madarat a dúcból elviszik.

A galamb memorizálja a távolodás folyamán kapott ingereket, s visszafelé a megfelelő sorrendben azokat a helyeket keresik, ahol azonos (sodró és gravitációs) hatásokkal találkozik.

Coriphilus taitiensis: érvénytelen taxon, ma már Vini peruviana, a →zafírlóri (Saphirlori - Tahitian Lory).

corium (lat.): a bőrszövet része, a felhám alatti irharéteg.

Cornelias Edelpapagei (ném.): szumba-szigeti edelpapagáj (Cacatua /Eclectus/ r. cornelia), a →nemespapagáj alfaja.

Cornell Egyetem: 1865-ben létesített alapítványi, de államilag is támogatott egyetem New York államban (a fő campus helye Ithaca város). Célja, hogy az élet minden területén gyarapítsa a tudást.

A szellemiségére jellemző, hogy a felsőfokú oktatási intézmények között elsőként valósította meg a villanyvilágítást. 2800 hektáros botanikus kertje is világhírű. New Yorkban orvosi egyetemet üzemeltet, 2004-ben Katarban hoztak létre orvosi kollégiumot. Puerto Ricoba ők telepítették a világ máig egyetlen tányéros rádióteleszkópját

A 150 éves intézmény az ezredfordulóig mintegy negyedmillió hallgatónak nyújtott lehetőséget, s hogy ez milyen szinten sikerült, arra beszédes bizonyíték: közülük 41 tudós érdemelte ki valamely Nobel-bizottság elismerését.

Campephilus S hogy a mi szempontunkból is fontos tevékenységeikről is essék szó: az egyetem kutatócsoportja 2004-ben szenzációszámba menő felfedezést tett közzé arról, hogy a kihaltnak leírt →királyharkály (Campephilus principalis - Ivory-billed Woodpecker) példányait lelte fel az arkansasi Cache River National Wildlife Refuge (nemzeti vadrezervátum) területén – sajnos később a bizonyítékok nem bizonyultak elegendőnek. Vagy pl. a Cornell Egyetem Ornitológiai Intézete sólyomtenyészetében alkalmazták először a tíz napnál fiatalabb vágómadaraknak a fiziológiás sóoldatba mártott húscsíkokkal való etetését. Ennél sokkal nagyobb eredmény, hogy Tom Cade a DDT-hatás következtében a kihalás szélére került amerikai vándorsólyom állományt az egyetem mintegy 30 évig tartó programja révén (Cornell Raptor Program), képzett személyzet és önkéntesek bevonásával visszatornáztatta a normális szintre. Az első nagy siker 1973-ban született, amikor 20 fiatal, mesterséges tenyésztéssel létrehozott vándorsólymot bocsátottak a szabad természetbe.

A http://www.birds.cornell.edu/Publications/LivingBird/summer99/missionaccomplished.html honlap adatai szerint a program során az USA 36 államában 6000 sólymot tenyésztettek, mentettek meg és engedtek vissza a természetbe.

Számos módszert alkalmaztak. Nem önmagáért a változatosság kedvéért, hanem a helyzet bonyolultsága miatt. Gondoljunk bele, hogy nyilvánvalóan más lehetőségeket kínál és igényel a sérült, a természetben életképtelen példányokkal való foglalkozás, mást az a pár, amelynek a tojásai a DDT miatti héjelvékonyodás okán folyton eltörnek, így a szabad természetben tőlük nem lehet várni szaporulatot.

A program során hasznát vették a madarak fészekaljjal kapcsolatos azon tulajdonságának, hogy ha elveszünk 1-2 tojást, a tojó újra és újra késztetést érez a fészekaljanként jellemző tojásszám kialakítására.

A program során derült fény arra is, hogy a fiatal sólymok mintegy 50%-a nagyobb ragadozók, sasok áldozataivá válnak. A kisebbeket, még a fészekből nem ritkán baglyok ragadják el.

→imprintált madár

cornish (ejtsd: kornis): Angliában kitenyésztett, nemrégiben még egész Európaszerte az egyik legkedveltebb, nagytestű, húshasznosítású házityúkfajta volt, mely ma már leginkább a →húshibridek egyik biztos alapja.

Sötét és az S faktor hatására kialakult fehér változatban ismeretes. (A fotón látható fehér különlegességes gyöngyszín szem!)

Szegfűtaraj, rövid nyak, rendkívül széles mell, enyhén emelkedő, közepesen hosszú és széles hát, rövid farok és hosszú, csontos, sárga színű láb jellemzi.

A kakas 3,5-5 kg közötti, a tojó 3-5 kg.

Mindössze 80-90 db barna tojást termel, ezek a testtömeghez képest kicsik (átlagsúly 50 g).

Mindezért kárpótol, hogy 9 hónapos korára eléri a kifejlettkori súlyát, vagyis nagyon imponáló a növekedési erélye.

Ismeretes a bantamizált változata - Katherine Plumer felvételén egy flitteres (spangled) törpe cornish látható.

http://www.feathersite.com/Poultry/CGA/Cornish/BRKCornish.html

corp: →begy, ingluvies.

Corti-féle-szerv: a belső fülben elhelyezkedő készülék, a hallás végső szerve.

A rajta levő érzéki hámsejtek fogják fel a hangingerek folyadékrezgéseit, ill. örvényléseit. Ezeket az ingereket ingerület formájában vezetik az agyba.

Valószínűleg a rendkívül jó hallással van összefüggésben, hogy a nagy és erőteljes hanghatások a madaraknál pánikot keltenek.

Az ábra forrása: http://www.bmb.leeds.ac.uk/

Corunus (érvt.): régebbi állatrendszerekben az →aratinga(2) nemzetség. Valaha ide sorolták a →Branicki-papagájt is, amely ma már önálló nemzetségbe (Leptosittaca) tartozik.

CORVIDAE (Crows and Jays): →VARJÚFÉLÉK, család az verébalakúak rendjében több, mint 100 fajjal. A fajok 26 nemzetségbe vannak sorolva.

Corvinae (érvt.): a varjúfélék alcsaládja.

Corvinella: a gébicsfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a szarkagébicsek.

corvina: →sárgacsőrű gébics (Yellow-billed Shrike),
melanoleuca*: →szarkagébics (Magpie Shrike).

* másutt önálló nemzetségben, Urolestes.

Corvitál: takarmánykiegészítő vitaminkombináció.

Corvus: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége, a hollók és a varjak 40 fajjal.

americanus: másutt C. brachyrhynchos: →rövidcsőrű varjú (American Crow),
albicollis: →fehérnyakú varjú, v. örvös holló (African White-necked Raven),
albus: →fehérmellű pajzsos varjú (Pied Crow),
/- australis,/
bennetti: kis varjú (Little Crow),
brachyrhynchos: →rövidcsőrű, v. amerikai varjú (American Crow),
capensis: →fokföldi varjú (Black Crow),
caurinus: északnyugati varjú (Nortwestern Crow),
corax: →holló (Common Raven),
corone corone: →kormos varjú (Carrion Crow),
c. cornix: →dolmányos varjú,
c. capellanus: sapkás dolmányos varjú,
c. sharpei: Sharpe dolmányos varjúja,
c. orientalis: →fekete varjú,
coronoides: ausztráliai holló (Australian, v. Torresian Raven),
crassirostris: →vastagcsőrű varjú, v. holló (Thick-billed Raven),
cryptoleucus: fehérnyakú holló (White-necked, v. Chihuahuan Raven),
dauricus: daurian csóka (Daurian Jackdaw),
enca: vékonycsőrű varjú (Slender-billed Crow),
florensis. virágos varjú (Flores Crow),
frugilegus: →vetési varjú (Rook),
fuscicapillus: barnafejű varjú (Brown-headed Crow),
hawaiiensis: hawaii varjú (Hawaiian Crow),
imparatus: mexikói varjú (Mexican, v. Tamaulipas Crow),
jamaicensis: jamaikai varjú (Jamaican Crow),
kubaryi: marianai varjú (Marianas Crow),
leucognaphalus: fehérnyakú varjú (White-necked Crow),
macrorhynchos: →bozótszarka (Jungle Crow),
mellori: kis holló (Little Raven),
monedula: →csóka (Western Jackdaw - fotó:
http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm),
moneduloides: →új-kaledóniai varjú (New Caledonian Crow),

nasicus: →kubai varjú (Cuban Crow - Fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/),
orru: ausztrál varjú (Torresian, v. Australian Crow),
ossifragus: halászvarjú (Fish Crow),

palmarum: →pálmavarjú (Palm Crow - fotó: - http://www.kingsnake.com/westindian/),
rhipidurus: legyezőfarkú varjú (Fan-tailed Raven),
ruficollis: barnanyakú holló (Brown-necked Raven),
scapulatus: másutt a dolmányos alfaja,
sinoloae: sinaloi varjú (Sinaloa Crow),
splendens: →házi szarka (House Crow),
tasmanicus: erdei holló (Forest Raven),
torquatus: színes varjú (Collared Crow),
tristis: szürke varjú (Grey Crow),
typicus: füttyös varjú (Piping Crow),
unicolor: egyszínű varjú (Banggai Crow),
validus: malukui varjú (Moluccan Crow),
woodfordi: fehércsőrű varjú (White-billed Crow).

Corydon: a ricsókafélék egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

sumatranus: szürkés szumátrai ricsóka (Dusky Broadbill).

Coryphaspiza: a sármányfélék (másutt pintyfélék) családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

melanotis: fekete álarcos pinty (másutt Coryphospingus - Black-masked Finch).

Coryphistera: a fazekasmadárfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

alaudina: pacsirta-fazekasmadár (Lark-like Brushrunner).

Coryphospingus: a sármányfélék (másutt a pintyfélék) családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a koronáspintyek.

cristatus (másutt cucullatus): →piroskoronás pinty (Haubenfink - Red-crested Finch),

/- melanotis: feketeálarcos pinty (másutt Coryphaspiza - Black-masked Finch)/,

pileatus: →szürke koronáspinty (Haubenfink - Pileated Finch).

Corythaeola: a pizángevőfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

cristata: →óriás turákó, v. kokó (Great Blue Turaco).

Corythaixoides: a pizángevőfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a lármásmadarak.

concolor: →szürkés lármásmadár (Grauer Larmvogel - Grey Go-away Bird),

/- leucogaster: →fehérhasú lármásmadár (másutt Criniferoides)/,

personata: csupaszarcú lármásmadár (Bare-faced Go-away Bird).

Corythopis: a királygébicsfélék családjának egyik neme 2 fajjal, a hangyászgébicsek.

delalandi: Delalande hangyászgébics (Delalande's Antpipit),

torquata: gyűrűs hangyászgébics (Ringed Antpipit).

Cory, Charles B. (1857-1921): amerikai ornitológus, aki a Harwardon szerzett diplomát, majd az American Ornithologist Union alapítvány foglalkoztatta, s ennek során bejárta a ny-indiai szigetvilágot. 19 ezer darabos kollekciója a chicagói The Field Museum anyagát gazdagítja.

Cory vízvágója (Calonectris diomedea - Cory's Shearwater): a viharmadárfélék családjában a két vízvágófaj egyike 45-56 cm nagysággal, 112-126 cm szárnyfesztávolsággal.

Alfaja:

C. d. borealis.

Fotó: Jeff Blincow -

http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm

Coscoroba: a lúdfélék alcsaládjának egyik monotipikus nemzetsége.

coscoroba: →koszkoróba hattyú (Koskorobaschwan - Coscoroba Swan).

Cosmetornis: a lappantyúfélék egyik hajdani nemzetsége. Ma már Macrodipteryx.

vexillarius: →cifraszárnyú lappantyú (Pennant-winged Nightjar).

Cosmopsaurus: a seregélyfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a királycsirögék.

regius: →királycsőricse (Golden-breasted Starling),
unicolor: egyszínű királycsiröge (Ashy Starlig).

Cossypha: a rigófélék családjának egyik nemzetsége 12 fajjal, a rozsdafarkúak.

albicapilla: →fehérkoronás rozsdafark (White-crowned Robin Chat),
ansorgei*: →tükrös csuk, v. Ansorge rozsdafarkúja (Ansorge's Robin Chat),
caffra: →fokföldi rozsdafarkú (Kaprötel - Cape Robin Chat),
cyanocampter: kékvállú rozsdafark (Blue-shouldered Robin Chat),
dichroa: kórista rozsdafark (Chorister Robin Chat),
heinrichi: Rand rozsdafarkúja (Rand's Robin Chat),
heuglini: →bozótrozsdafarkú (White-browed Robin Chat),
humerais: fehértorkú rozsdafark (White-throated Robin Chat),
natalensis: pirossapkás pirosfarkú (Red-capped Robin Chat),
niveicapilla: →hósapkás rozsdafark (Snowy-headed Robin Chat),
roberti: fehércsőrű rozsdafark (White-bellied Robin Chat),
semirufa: feketefarkú rozsdafark (Black-tailed Robin Chat).

* másutt Xenocopsychus.

costa: borda.

costa fluctuans: lengőborda.

Costa Rica-Amazone (ném.): a →lisztes amazon alfaja (Amazona farisona virenticeps).

costa ricai fürjgalamb (Geortigon costaricensis): a földi galambok egyike a galambfélék családjában.

costa ricai koronás papagáj [Touit (dilectissima) costaricensis - Costa-Rica-Papagei - Red-fronted Parrotlet]: Costa Rica és Panama nedves erdeiben, akár 1000-3000 m magasságokban is kedvező életfeltételeket találó papagáj, mely a száraz évszakban elő-előfordul a tengeri partvidékeken is. Rendszerint kisebb csapatokban mutatkozik - ezek egy családot alkotnak: hím a tojójával és a fiatalok.

15-17,5 cm nagyság zöldes tollazat a homlokán, a szem alatt és a vállon vörös jel jellemzi. A kormánytollak széle sárgás.

Némely rendszerekben alfaj.

costa ricai lisztes amazon (Amazona farinosa virenticeps - Costa Rican Mealy - Kostarika-Amazone): a lisztes amazon (Amazona farinosa) alfaja. A fiókszárny itt aranysárga. az arci részt is aranyossárga árnyalat díszíti. a farktollad vége szintén sárgával szegélyezett.

cotentini tyúk (Poule de Cotentine): a normandiai Cotentin félszigetről származó fekete tollazatú, de zöldes tónussal árnyalt, ősi francia házityúk 3-3,5 kg-os kakasokkal és 2-2,5 kg-os tyúkokkal.

Kicsiny, de erőteljes, sötét csőr, élénkvörös nagy fűrésztaraj, ugyanilyen színű bőrfüggelékek jellemzik. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a hozzá hasonló francia fajtáknál a fülfolt fehér.

A hát egyenes, a váll széles. A farok díszes sarlóival nagyon mutatós.
Kiválóan alkalmazkodott a nedves, hűvös időjáráshoz.

Tojástermelése (120 db/év, 65 g/db) nem teszi híressé, inkább brojler típusú, amihez jelentős növekedési erély párosul.

Előírásos gyűrűméret 18, ill. 20 mm.

http://www.normandie-heritage.com/spip.php?article483

Cotinga: a kotingafélék névadó nemzetsége 7 (másutt 8) fajjal. Az ide tartozó fajok hímjeinél lakkfényű tollazat a jellemző. A tojók és a fiatalok - fehér pettyekkel és foltokkal - barnás színűek.

amabilis: →azúr kotinga (Lovely Cotinga),
cayana: →türkizkotinga (Spangled Cotinga),
cotinga: →bíborosmellű kotinga (Purple-breasted Cotinga),
(- cincta),
maculata: kobaltkotinga, v. szalagos kotinga (Banded Cotinga),
maynana: szilvatorkú kotinga (Plum-throated Cotinga),
nattererii: kék kotinga (Blue Cotinga),
ridgwayi: Ridgway kotingája (Ridgway's Cotinga).

COTINGIDAE (Cotingas): →KOTINGAFÉLÉK, család az verébalakúak rendjében. 25 nemzetség lett ide sorolva.

Coto Donana: dél-spanyolországi mocsarak, melyek az ott fészkelő flamingók sokaságáról váltak híressé.

A terület természeti értékként védelem alatt áll. Fotó forrása:

http://www.sylviastuurman.nl/stories/spanje2000/dag14/flamingoos.jpg

Coturnicops: a guvatfélék családjának egyik nemzetsége 12 fajjal, a bolyhosfarkúak.

affinis: gesztenyeszín farkú (Chestnut-tailed Crake),
ayresi: fehérarcú bolyhosfarkú (White-winged Crake),
boehmi: csíkosmellű bolyhosfarkú (Streaky-breasted Crake),
elegans: barnafoltos bolyhosfarkú (Buff-spoted Crake),
insularis: madagaszkári bolyhosfarkú (Madagascar Crake),
lugens: →pettyes bolyhosfarkú (másutt Sarothrura - African Chestnut-headed Crake),
notata: Darwin guvat (Darwin's Rail),
noveboracensis: sárga guvat (Yellow Rail),
pulchra: fehérfoltos bolyhosfarkú (White-spoted Crake),
rufa: vörösmellű bolyhosfarkú (Red-chested Crake),
schomburgkii: sötétfoltos bolyhosfarkú (Ocellated Crake),
watersi: Waters bolyhosfarkúja (Waters' Crake).

Coturnix: →fürjek, a →TYÚKALAKÚAK rendjében a fácánfélék családjának egyik közismert nemzetsége a fácánok alcsaládjában 8 fajjal.

australis: ausztráliai fürj (Brown Quail),
chinensis: →kínai törpe fürj (Chinesische Zwergwachtel - Indian Blue Quail),
coromandelica: →esőfürj (Regenwachtel - Rain Quail),
coturnix: →fürj (Europäische Wachtel - Common Quail),
delegorguei: →harlekin fürj (Harlekinwachtel - Harlequin Quail),
japonica: →japán fürj (Japanische Wachtel - Japanese Quail),
pectoralis: →feketemellű fürj (Schwarzbrustwachtel - Pectoral Quail),
ypsilophura: →tasmániai fürj (Tasmanian Brown Quail).

Coua: a kakukkfélék családjának egyik nemzetsége 9 fajjal, melyek a selyemkakukkok alcsaládját alkotják.

caerulea: →kék selyemkakukk (Blue Madagascar Coucal),
coquereli: Coquerel selyemkakukkja (Coquerel's Madagascar Coucal),
cristata: bóbitás selyemkakukk (Crested Madagascar Coucal),
cursos: hírvivő kakukk (Running Coucal),
gigas: →óriás selyemkakukk (Giant Madagascar Coucal),
reynaudii: piroslábú selyemkakukk (Red-footed Madagascar Coucal),
ruficeps: pirossapkás selyemkakukk (Red-capped Madagascar Coucal),
serriana: vörösmellű selyemkakukk (Rufous-breasted Madagascar Coucal),
verreauxi: délvidéki bóbitás selyemkakukk (Southern Crested Madagascar Coucal).

Couinae: a kakukkfélék családjának alcsaládja egyetlen nemzetséggel (→Coua), a selyemkakukkok.

coverts (ang.): fedőtollak (→szárny).

Coxens Feigenpapagei (ném.): az →aranyostestű álarcospapagáj alfaja (Opopsitta diophthalma coxeni).

cönológia: társulástan (→biocönózis).
cövekhelyzet: a nádlakó gázlómadarak, főként a pocgém és a bölömbika tollazata kiváló rejtőszín, s emellett a viselkedésük is olyan, hogy egészen közelről sem képes őket az ember felfedezni.

Ún. cövekhelyzetbe merevednek, amely mozdulatlanságot akár órákig is tartani tudják. Ehhez a helyzethez a szemük is alkalmazkodott, s csupán a szemgolyó forgatásával képesek minden irányba látni.

cr (crest – rövidítve kis c, kis r): nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben. Jelentése: a fésűs fejű.

Vagyis házigalambnál az →öröklődő rendellenességek egyikeként jelentkező fésűskontyot előidéző faktor jelölése.

CR (nagy C, nagy R - Critical Endangered): a Vörös Lista (IUCN) egyik rövidítése, a kritikusan veszélyeztetett, kihalással fenyegetett fajok jelölésére.

+Cr: nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben. Jelentése: fésű nélküli, azaz simafejű. (Nagy C-vel vagyis domináns tulajdonság.)

CRACIDAE (Curassows and Guans): →HOKKÓFÉLÉK, család a →TYÚKALAKÚAK rendjében 8 nemzetséggel.

CRACTICIDAE (Butcher Birds): →FUVOLÁZÓMADÁRFÉLÉK családja. Mindössze 3 nemzetség tartozik ide (zárójelben a fajok száma):

Cracticus (mészárosmadarak - 6),

Gymnorhina (fuvolázómadár - 1),

Strepera (rablóvarjak - 3).

Cracticus: a fuvolázómadárfélék családjának három nemzetsége közül az egyik, 6 fajjal, a mészárosmadarak.

cassicus: →trombitás gébics (Black-headed Butcherbird),
louisiadensis: fehérfarcsíkú mészárosmadár (White-rumped Butcherbird),
mentalis: →feketehátú mészárosmadár (Black-backed Butcherbird),
nigrogularis: →feketetorkú fuvolázómadár (Black-throated Butcherbird),
quoyi: fekete mészárosmadár (Black Butcherbird),
torquatus: →örvös fojtógébics, v. fuvolázó madár (Grey Butcherbird).

craiovai tükrösfarkú keringő: kevéssé ismert, kisebb jelentőségű házigalambfajta.
Crake (ang.): →vízicsibe.

Craspedophora: a paradicsommadárfélék egyik hajdani nemzetsége. Ma már Ptiloris.

magnifica: →ausztrál búbosbanka, v. fekete paradicsommadár.

Crataerina pallida: légyféle, melytől a sarlósfecskék sokat szenvednek.

Crateroptus: a csúfolórigófélék családjának egyik nemzetsége, a bújórigók.

leucopygius: →fehérfejű bújórigó,
carolinensis: →macskamadár (másutt Dumatella).

Crateroscelis: a trópusi légykapófélék családjának egyik nemzetsége 4 fajjal, az egérposzáták.

gutturalis: páfrányökörszem (Fernwren),
murina: alföldi egérposzáta (Lowland Mouse Wrabler),
nigrorufa: dombvidéki egérposzáta (Mid-mountain Mouse Wrabler),
rubosta: hegyi egérposzáta (Montain Mouse Wrabler).

Crax: a hokkófélék családjának névadó nemzetsége 12 fajjal, a mituk. (Másutt Mitu-nemzetség).

alberti: kékcsőrű mitu (Blue-billed Curassow),
alector: →simacsőrű hokkó (Black Curassow),
blumenbachii: →vöröscsőrű hokkó (Red-billed Curassow),
daubentoni: sárgabütykös hokkó (Yellow-knobbed Curassow),
globulosa: →bütyköscsőrű hokkó (Wattled Curassow),
fasciolata: →csupaszarcú hokkó (Bare-faced Curassow),
mitu: →mitu (Razor-billed Curassow),
pauxi: →sisakos hokkó (régen: Pauxi - Helmeted Curassow),

rubra: →púpos hokkó (Great Curassow - lásd ábra!),
salvini: Salvin-hokkó (másutt Mitu - Salvin's Curassow),
tomentosa: kis mitu (Lesser Razor-billed Curassow),
unicornis: szarvas hokkó (Horned Curassow).

Crawfurd-fekete fácán (Lophura /Gennaeus/ leucomelanos crawfurdi - Crawfurd-Fasan): a →fekete fácán, v. nepáli fácán alfaja.

Nyugat-Thaiföldön alakult ki, a csíkos fácánnal közel azonos élőhelyeken lelhető fel.

Ennek megfelelően gyakori a keveredésük, és a hasonlóságuk.

A tojója sötétebb, mint a csíkos fácáné. A V-alakú rajzolat itt erőteljesebb.

A kakasok szárnyhossza 240-250 mm-esnek, a farkuk 270-290 mm-esnek mutatkozik.

CRD: fertőző gombás légzőszervi megbetegedés; →mikoplazmózis.

Creadion: a karéjosmadárfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen (másutt 2) fajjal.

/- acutirostris/

carunculatus: →karéjos seregély, v. nyerges madár (Saddleback).

Creagrus: a sirályfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

furcatus: →villásfarkú sirály (Swallow-tailed Gull).

Creatophora: a seregélyfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

cinerea: →lebenyes seregély

crele (Crele Old English Game Bantams): a házityúk bantam változatai között egy nagyon tetszetős ó-angol fajta.

A kakasa különösen szép a fénylő, dús nyaki tollazatával. A farok itt olyan, mint egy ragyogó legyező. A tollak egyenesek, felfelé irányulnak.
Rendkívül éber és határozott, magabiztos jelenség a baromfiudvarban. Az impozáns tollazat mellett rögtön szembeötlik a vörös bőrfüggelék.
Rendkívül piciny tojásokat tojik, a színük akár a vajkrém. Sajnos nem szívesen kotlik meg, ezért rendszerint dajkaságba kell adni a tojásait, vagy keltetőbe teszik.
A kakas a hatalmas 5-6 fogú fűrésztarajával 24 dkg, a tojó mindössze 22 dekás.

crespo (sp.): fodros (baromfi).

crested kanári (ejtsd: kresztíd, a jelentése: bóbitás): a valódi alakkanárik Angliában kitenyésztett egyik legrégebbi, viszonylag nagytestű (16,5 cm) fajtája.

Számos alakkanári alapjául szolgált.

A virágkorát a XIX. sz. végén élte, amikor King of the Fancy (a díszesek királya) névvel illették.

Két változatban ismert:

1. koronás (Crest Corona – lásd fotó),

2. simafejű (Crest Bred).

Érdekes, hogy a simafejű változat sem cáfol rá a nevére, ugyanis fajtajellegként itt a gloster kanári sapkájához hasonló, sajátos színezetű, szemöldökös fejet találunk. koronásnál követelmény, hogy a bóbita egy pontból induljon ki és kör alakban terüljön el a fejen.

Akkor nevezhető kifogástalannak, ha ráborul a csőrre és a tarkóra is. Oldalról nézve a tökéletes bóbita alsó vonala vízszintes, s a szemet félig takarja. A színe valamivel sötétebb, mint a testen a tollazat. A kiálló tollak hibának minősülnek, és jelenlétük következménye pontlevonás.

A koronát kialakító gén káros mellékhatása, hogy rombolja a tollazat szerkezetét, ezért betartandó szabály, hogy koronást csak simafejűvel érdemes párosítani.

A crested tollazata nagy és tömör. Az egyes tollak erőteljesek, de nem tapadnak úgy a testhez, mint a norwichnál. Sőt, itt kívánatosak az ún. kakastollak, a lelógó farcsíktollak.

A testállás tekintetében korábban a lapos, vagyis a vízszinteshez képest 45 fok alatti volt a kívánatos. Újabban visszatértek a normál pozícióra: 45 fok.

A színével kapcsolatban elvárás, hogy legyen erőteljes. Két egyébként azonos minőségű madár közül a sötétebb koronást kell előnybe részesíteni. De a világos, v. a pettyezett bóbita nem számít hibának. A szimmetrikus tarkák is elfogadottak, sőt, kívánatosak, és a bíráló két azonos minőségű madár közül a szimmetrikus tarkát hozza ki győztesnek. Viszont újabban a piros faktor nem kívánatos.

A láb legyen kicsi és rövid! A szárny enyhén lóghat. A vérmérséklet legyen nyugodt, akár flegmatikus.

Hibának számít a koronás változaton a lyuk a koronában,

a koronából kiálló toll,

a bozontos korona,

a hegyes és erős csőr,

a farokig érő, hosszú szárny.

Hibának számít a simafejű cresteden

a kicsiny fej,

a nagy nyaki bemélyedés,

a lapos mell,

a púpos hát.

A CRESTED KANÁRINÁL BÍRÁLANDÓ:

adható max.

A FEJ (1. bóbita sűrűsége, terjedelme és formája; 2., v.

a szemöldök és a fej formája 45 pont

A TOLLAZAT 10 pont

A TESTÁLLÁS 10 pont

A FORMA 10 pont

A NYAK 5 pont

A HÁT 5 pont

A SZÁRNY 5 pont

A LÁB 5 pont

ÖSSZAHATÁS, KONDÍCIÓ 5 pont

Creurgops: a tangarafélék (másutt a sármányfélék tangara alcsaládjának) egyik nemzetsége 2 fajjal, a bóbitás tangarák.

dentata: palaszínű tangara (Slaty Tanager),
verticalis: vörösbóbitás tangara (Rufous-crested Tanager).

Crevecoeurs: baromfiféle jellegzetes V-szarvval, a →créve-coeur.

créve-coeur (ejtsd: krév-kör): a franciák által kedvelt, s dísztyúkként tartott 5 ujjú houdán tyúk egyik, a fekete színváltozata. Másutt a házityúk önálló fajtája a parlagiak csoportjának

bóbitás alcsoportjában, és elfogadott a fekete mellett kék, fehér, ill. kendermagos változatban.

A fej tollazata a legmeghökkentőbb: szerte-szétálló, borzas.

A taraj is rendkívül különös: két szarvacska formájú hegy mered fel, s különösen tőben apró gyöngyözöttség díszíti. A két, hosszan lenyúló áll-lebeny kagyló alakú.

A kakas 2,5-3,5 kg (csüdátmérő 20 mm), a tyúk 2-3 kg (csüd 19 mm.)

120-150 tojást ad egy évben, s ezek 55 g átlagsúlyúak. Forrás:

http://www.feathersite.com

Crex: a guvatfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

- crex: →haris (Corn Crake).

Crinifer: nemzetség a pizángevő madárfélék családjában, a gugukák 2 (másutt 3) fajjal, a gugukák.

/- concolor: →szürkés lármásmadár (másutt Corythaixoides - Grauer Larmvogel - Go-away Bird)/,

- piscator: →szürke guguka (Grey Plainted-eater),

- zonurus: →barna guguka, v. lármás madár (Eastern Grey Plantain-eater).

Criniferoides: nemzetség a pizángevő madárfélék családjában egyetlen fajjal.

- leucogaster: →fehérhasú lármásmadár (White-bellied Go-away Bird).

Criniger: a bülbülfélék családjának egyik nemzetsége, a szakállas bülbülük 10 fajjal, a szakállas bülbülök.

- barbatus: szakállas bülbül (Bearded Greenbul),

- bres: szürkearcú szakállas bülbül (Grey-cheeked Bearded Bulbul),

- calurus: pirosfarkú szakállas bülbül (Red-tailed Greenbul),

- finschii: Finch szakállas bülbülje (Finsch's Bearded Bulbul),

- flaveolus: hamuszínhomlokú szakállas bülbül (Ashy-fronted Bearded Bulbul),

- ndussumensis: fehérszakállas bülbül (White-bearded Bulbul),

- ochraceus: szakállas bülbül (Ochraceous Bearded Bulbul),

- olivaceus: sárgatorkú olajszínű bülbül (Yellow-throated Olive Bulbul),

- pallidus: →olajszínű szakállas bülbül (Olivaceous Bearded Bulbul),

- phaenocephalus: szürkefejű szakállas bülbül (Grey-headed Bearded Bulbul).

criss-cross öröklődés (ang.): a nemhez kötött öröklés egyik esete, mely abban nyilvánul meg, hogy a vizsgált tulajdonságpárt tekintve az F1-ben a hímeken az anyai, a nőstényeken az apai tulajdonságok manifesztálódnak.

A criss-cross öröklődés akkor következik be, ha a heterogamétás szülő X-kromoszómájában a domináns allél, a homogamétás szülő X-kromoszómáiban pedig a recesszív allélpár lokalizálódik.

crista sterni (lat.): madaraknál a mellcsont taraja.

Minél nagyobb, annál jobb és több a repülés szolgálatában álló izmok tapadási felülete.

A jó kondícióban levő madárnál az izmok jól fedik.

Ha előre mered, s éles a tapintása, akkor az a lesoványodás jele.

crista ossea - homlokszarv.

Croad-langschan: házityúk, melynek első példányait az angol Croad importálta a kínai Lang San városkából (Jangce partján terül el). Hamar népszerűvé vált, amit impozáns megjelenésének, zöldes árnyalatú, fekete tollazatának köszönhet. A kiindulási anyag kakasa mintegy 4,5 kg-os volt, a maiak közelítik a 10 kilót. A tyúkok 3-3,5 kg-osok.

A nagy testtömeghez arányosan nagy tojásokat ad (58 g/db – tyúkokként évente 140-150 db). Ezek sötét színűek, de színüket illetően - angolból véve – nevezik plum-nak, amikor is arra utalnak, hogy a tojás az embert a szilva hamvasságára emlékezteti.

1878-ban már bemutatták az USA-ban is, ahol szintén divattá vált a tartása – a fekete mellett a fehér és a kék változata is létrejött. Az utóbbit nagyon vontatottan, csak 1987-ben sztenderdizálták, s ma is a legritkább. A német baromfitartók szintén megkedvelték, s kialakították a langsan német típusát.

Valamennyi változatot nagy test, mély és hosszú mellkas, piros bőrfüggelékek, hosszú, meredeken emelkedő farok jellemzi, amely a büszke tartású nyakkal együtt szabályos u-alakot formál.

A tojók híresen jó kotlósok.

A fajta közismerten békés, barátságos természetű.

Arra okvetlenül figyelemmel kell lennünk, hogy a mocsaras területeket nem kedveli.

A fajta részt vett a barnevelder, az orpington és a marans előállításában is. Az USA-ban számon tartják a langschan bantam változatát.

Crocethia alba: világos →fenyérfutó (másutt: Calidris).

Crocias: a timáliafélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a sziszegő timáliák.

albonotatus: foltos sziszegő (Spotted Sibia),
langbianis: langbian hegyi sziszegő (Mt Langbian Sibia).

Crossoptilon: a valódi fácánok alcsaládjának nemzetsége, a →fülesfácánok 4 /másutt csak 3/ faja.

Crossoptilon

auritum: →kék fülesfácán (Blaue Ohrfasan - Blue-eared Pheasant),

crossoptilon: →fehér fülesfácán (Weisse Ohrfasan von Szetschwan - White-eared Pheasant),

cr. dolani: fodros hátú fehér fülesfácán (→Kräuselfeder-Ohrfasanan),

cr. drouynii: →mekongi fülesfácán (Mekong-Ohrfasan),

/- harmani: →Harman-fülesfácán, v. tibeti fülesfácán (Harman-Ohrfasan)/

mantchuricum: →barna fülesfácán (Braune Ohrfasan - Brown-eared Pheasant).

crossing over (ang.): →génkicserélődés.

Crotophaga: a nyűvágó kakukkok egyik nemzetsége a kettőből 3

fajjal, az anik.

ani: →ani, v. simacsőrű ani (Smooth-billed Ani),
major: óriás ani (Greater Ani),
sulcirostris: →rovátkoltcsőrű ani (Groove-billed Ani).

Crotophaginae: a nyűvágó kakukkok, v. anik, alcsalád a kakukkfélék családjában 2 nemzetséggel. (Zárójelben a fajok száma.)

Crotophaga (anik - 3),

Guira (guira - 1).

crown (ang.): →korona, fejtető.

crowny: koronás bangladesi viador. A fajta elnevezéséhez kulcs a a tarajalakulás.

cröllwitzi pulyka: a Halle melletti Cröllwitzben kitenyésztett, német házipulyka fajta.

A tollazat színe itt rendkívül eredeti. Fehér alapon feketével sávozott, de a természetpiktor a váll és a hát tollait felül kihagyta. Ugyanígy egyszínű fehér a szárny nagyobbik része és felül a farok.

A kakas szőrszerű melli tollpamata feketésszürke.

A nyak hátulsó élén és elől felfelé fokozatosan elhalványuló a hullámszerű csíkozás látható.

A kakas itt 6-8, a tojó 4-5 kg súlyú.

Az éves tojáshozam 40-50 db. Az átlagsúlyuk 70-75 g/db.

http://www.g-e-h.de/geh-raku/geflueg/geflcroell.htm

(crp): nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben. Jelentése: hegyes kontyos.

Crypsirina: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, rakétafarkú szarkák.

cucullata: főkötős rakétafarkú szarka (Hooded Racquet-tailed Tree Pie),
temia: →rakétafarkú fekete szarka (Black Racquet-tailed Tree Pie).

Cryptolybia: a bajszosmadárfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

olivacea: zöld bajszosmadár (Green Barbet).

Cryptophaps: a galambfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

poecilorrhoa: sulai sötét galamb (Sulawesi Dusky Pigeon).

Cryptospiza: a díszpintyfélék egyik nemzetsége, a hegyi asztrildok 4 faja.

jacksoni: →Jackson hegyi asztrildja (Dusky Crimson-wing),
reichenovii: →Reichenow hegyi asztrildja (Red-faced Crimson-wing),
salvadorii: →hegyi asztrild (Ethiopian Crimson-wing),
shelleyi: →Shelley hegyi asztrildja (Shelley's Crimson-wing).

Crypturellus: a tinamufélék családjának egyik nemzetsége 21 fajjal, a díszes tinamuk.

atrocapillus: feketesapkás tinamu (Black-capped Tinamou),
bartletti: Barlett tinamuja (Bartlett's Tinamou),
casiquiare: szakállas tinamu (Barred Tinamou),
berlepschi: Berleps tinamuja (Berlepsch's Tinamou),
boucardi: palaszínmellű tinamu (Slaty-breasted Tinamou),
brevirostris: rozsdás tinamu (Rusty Tinamou),
cinereus: fahéj tinamu (Cinereous Tinamou),
cinnamomeus: jelzéses tinamu (Thicket Tinamou),
duidae: szürkecsüdű tinamu (Grey-legged Tinamou),
erythropus: piroslábú tinamu (Red-footed Tinamou),
kerriae (Choco Tinamou),
noctivagus: →vöcsöktyúk (Yellow-legged Tinamou),
obsoletus: →barna tinamu (Brown Tinamou),
parvirostris: kesekenycsőrű tinamu (Small-billed Tinamou),
ptaritepui: tepui tinamu (Tepui Tinamou),
souti: kis tinamu (Little Tinamou),
strigolosus: brazil tinamu (Brasilian Tinamou),
tataupa: tataupa tinamu (Tataupa Tinamou),
transfasciatus: halványszemöldökű tinamu (Pale-browed Tinamou),
undulatus: →hullámos tinamu (Undulated Tinamou),
variegatus: tarka tinamu (Variegated Tinamou).

Crytolybia: nemzetség a bajszos madárfélék családjában egyetlen fajjal.

olivace a: olajzöld bajszosmadár (Green barbet).

CT (Tpattern): házigalambnál a →színre ható faktorok egyike, mely sötét kovácsoltságot eredményez.

cubalaya: Kubában, a spanyolok által, valószínűleg a Fülöp-szigetekről, bevitt állományból kitenyésztett viador típusú házityúk. A kakas (2,2 kg) gyönyörű lelógó (a vízszintes alatt 20 fokkal!) sarlói a szumátrai tyúk hímjét idézik.
Széles, hosszú farok, szúrós tekintetű szem, a harcban kiváló fegyvernek bizonyuló ívelt csőr jellemzi. Az USA-ban, ahol szintén sokan hódolnak a tenyésztésének, már 1939-ben bejegyzett fajta.
Testtartása méltóságteljes. A taraj borsótaraj.
A tojója híresen gondos anya.
Tenyésztik bantam változatban is, amikor a kakas mindössze 26 dkg.

CUCULIDAE (Cuckoos): →KAKUKKFÉLÉK, család a kakukkalakúak rendjében. 6 alcsalád 129 faj tartozik ide.

CUCULIFORMES (Cuckoos and allies): →KAKUKKALAKÚAK, rend három (másutt két) családdal.

1. kakukkfélék /Cuculidae/,

2. turákó-, v. pizángevőfélék /Musophagidae/ és

3. búbostyúk-, v. hoacinfélék /másutt a tyúkalakúak rendjében - Opisthocomidae/.

Cuculi (érvt.): kakukk idomúak.

Cuculinae: a valódi kakukkok, alcsalád a kakukkfélék családjában. 17 nemzetség tartozik ide (zárójelben a fajok száma):

Cacomantis (bozótkakukkok - 6),

Caliechthrus (fehérkoronás koel - 1),

Cercoccyx (hosszúfarkú kakukkok - 3),

Chalcites (bronzkakukkok - 11),

Chrysococcyx (aranykakukkok - 4),

Clamator (bóbitás kakukkok - 2),

Cuculus (kakukkok - 14),

Eudynamys (koel - 1),

Microdynamis (feketesapkás koel - 1),

Micropterus: →rövidszárnyú kakukk (Short-winged Cockoo),

Misocalius (feketefülű kakukk - 1),

Oxylophus (fekete-fehér kakukkok - 2),

Pachycoccyx (vastagcsőrű kakukk - 1),

Penthoceryx (szalagos pej kakukk - 1),

Rhamphomantis (hosszúcsőrű kis kakukk - 1),

Scythrops (sólyomkakukk - 1),

Surniculus (drongókakukk - 1),

Urodynamis (vándor koel - 1).

Cuculus: a kakukkfélék alcsaládjának legnépesebb nemzetsége 14 fajjal, a névadó kakukkok.

canorus: →kakukk (Kukuck - Eurasian Cockoo - fotó: Askar Isabekov -
http://www.birds.kz/index.html)

clamosus: fekete kakukk (Black Cuckoo),

crassirostris: sulai sólyomkakukk (Sulawesi Hawk Cuckoo),
fugax: bujkáló sólyomkakukk (Fugitive Hawk Cuckoo),
gularis: afrikai kakukk (African Cockoo),
micropterus: →rövidszárnyú kakukk (Short-winged Cockoo),
pallidus: sápadt kakukk (Pallid Cockoo),

poliocephalus: kicsi kakukk (Small Cockoo),
rochii: madagaszkári kakukk (Madagascar Cockoo),
saturatus: keleti kakukk (Oriental Cockoo),
solitarius: pirosmellű kakukk (Red-chested Cuckoo),
sparverioides: nagy sólyomkakukk (Large Hawk Cuckoo),
vagans: kicsi sólyomkakukk (Small Hawk Cuckoo),
varius: →indiai sólyomkakukk (Common Hawk Cuckoo).

cukorcirok, v. édescirok (Sorghum dochna): igénytelen, homokon is jól díszlő, viszont a nitrogént

nagyon kedvelő, fő-, v. másodvetésként, vadföldön is termeszthető, szeptember végén, október elején érő gabonaféle.

50-60 cm sortávot kell tartani, 2-3 cm-re, 8 cm tőtávolságra vetendő (10-12 kg/ha).

Vadtakarmánynak 25-30 cm tőtávra ritkítandó.

1-1,2 tonna termést ad hektáronként, s mert erős a szára, jó takarást biztosít a vadnak.

Kévében lehet tárolni, a száron hagyott termést szükség szerint letörjük. Tavasszal a szárát össze kell gyűjteni és ajánlott elégetni. (→cirok)

cukormadár: fordítási hiba miatt e néven szerepelt a régebbi magyar művekben a →kanárimadár.

cukormadarak: 1. (Coerebidae) a nektármadarakra emlékeztető madarak csoportja 38 fajjal a →CUKORMADÁRFÉLÉK családjában (másutt önálló család).

Növények levével és nektárral táplálkoznak.

A nyelvük a fő táplálékhoz idomulva csőszerű. Újabban család rangú rendszertani egységbe vannak sorolva;

2. a tangarafélék családjának nektárevői (→Cyanerpes).

CUKORMADÁRFÉLÉK (COEREBIDAE /Bananaquit/, v. DACNIDIDAE): az énekesmadár, v. verébalakúak rendjének egyik vitatott családja.

Amerikában élő, a nektármadarakkal ugyanakkor a poszátákkal és a tangarákkal is szoros rokonságot mutató madarak csoportja 38 (másutt 22) fajjal, melyek valamennyien főként növények levével és nektárral táplálkoznak.

A hovatartozásuk sokszor kavar vitát tudományos berkekben, s vannak, akik a család létjogosultságát nem tartják indokoltnak. Ők a fajokat részben az amerikai poszátákhoz, részben a tangarákhoz sorolják.

A csoportba tartozó fajok nyelve a táplálkozásuknak megfelelően mély bevágású, s csőszerű képződmény. Rajta vékony szarurostok segítik a nektár szívogatását.

De tudnunk kell, hogy sok rovart is fogyasztanak.

Az ide tartozó nemzetségek:

Coereba (másutt az amerikai poszátafélék családjába sorolva - 1 fajjal -, v. az önálló család rangján - Coereba flaveola - sárgás cukormadár,

Fotó: Pablo Rodríguez - http://www.art-natura.com.ar),

Cyanerpes (másutt a tangarákkal együtt tárgyalják - 4 faj),

Dacnis (másutt a sármányfélék családjában 9 fajjal),

Diglossa (másutt a sármányfélék családjában - 8 faj).

(→indigó cukormadár; →sárgás cukormadár; →kék cukormadár; →közönséges pitpit; →türkizmadár; →kampóscsőrű cukormadár; →piroslábú türkizmadár)

Culicicapa: a légykapófélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a kanárilégykapók.

ceylonensis: →zöldes kanárilégykapó (Grey-headed Canary Flycatcher),
helianthea: citromszínű kanárilégykapó (Citrine Canary Flycatcher).

Culicivora: a királylégykapófélék monotipikus nemzetsége.

cadacuta: hegyesfarkú királygébics (Sharp-tailed Tyrant).

cumberland fancy (ang.): nevezik így is a →border kanárit.

cumulet keringő: a franciák hozzáértését dicséri, de érdekes módon ma inkább Angliában és az USA-ban népszerű, kitartó, magasszálló házigalamb a keringők fajtacsoportjában, amelynek a magas- és gyorsröpülő ősei részben a postagalamb alapjául is szolgáltak.

Annakidején nagyon hasonlított a sima lábú holland keringőre, s könnyen lehet, hogy a régebbi szakirodalomban két néven egyazon fajtáról van szó.

A csapatok lassú röpmódban, tűnőkkel akár 10 órát is keringenek. Nem véletlenül kedveltek Belgiumban és Hollandiában is.

Közepes testnagyság, vízszintes testtartás, széles, jól izmolt mell, középhosszú, vastag, szaruszínű csőr, tőben jól fejlett, középhosszú nyak, mérsékelten lejtő hát jellemzi.

Valaha a babos változata sem volt ismeretlen, amely tollazatból fokozatosan fogyott ki a pigmentáció.

Erre utal, hogy a fészekruhában még szokott mutatkozni néhány színes toll (sárga pikkelyesség), s az írisz gyöngyszínű. A kifejlett példányok ma már csak fehérben elfogadottak.

http://hooting.yard.users.btopenworld.com/mar04.htm

cuppy (ang.): bóbitás, a →lancashire kanári egyik változata.

Curaeus: nemzetség a csirögefélék családjában 2 fajjal, az ausztrál csirögék, de a jelző ne tévesszen meg senkit, hiszen itt dél-amerikai fajokról van szó!

curaeus: ausztrál csiröge (Austral Blackbird),
forbesi: Forbes-csiröge (Forbes's Blackbird).

Curio, E.: német kutató, aki a nemzetközi együttműködésben főként a populációvizsgálat és az etológia területén halmozott fel értékes ismeretanyagot.

curl galamb (Krulduif): fodros galamb, a házigalamb röpképtelen fajtája.

Cursoriinae: a futómadarak alcsaládja a székicsérfélék családjában 3 nemzetséggel, mint

Cursorius (futómadarak - 4),

Pluvianus (krokodilusmadár - 1),

Rhinoptilus (4).

Cursorius: a székicsérfélék családjában az egyik alcsalád névadó nemzetsége, a futómadarak 4 fajjal.

coromandelicus: →indiai futómadár (Indian Courser),
cursor: →futómadár (Cream-coloured Courser),
rufus: Burchell futómadara (Burchell's Courser),
temminckii: →vörösfejű futómadár (Temminck's Courser).

Cutia: a timáliafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

- nipalensis: →erdei timália (Nepal Cutia).

cutis (lat.): →bőr, cutis.

Cuvier-tukán (Ramphastos cuvieri - Cuvier's Toucan): a tukánfélék egyik kevéssé ismert, 58-61 cm nagyságú faja fehér torokkal.

Peru keleti, Bolívia északi és Venezuela déli esőerdeiben előforduló, a fehértorkú tukánhoz nagyon hasonlító tukánféle.

Alfajai:

R. c. cuvier

R. c. inca.

Fotó: Peter Sheikhli

cvikk: az erdei szalonka, ez a titokzatos madarunk húzáson volt vadászható, de akinek sikerült elejteni, az nemcsak kiváló lövő, rendkívüli türelemmel megáldott ember, hanem azt lehet állítani, hogy szerencsés erdőjáró is egyben. Tudniillik a hajnali v. alkonyi percekben lesben álló vadász soha nem lehet biztos a dolgában. (Az erdei szalonka 85/2008. (VII. 5.) FVM rendelet alapján vadászható, de nincs vadászidénye) Azt sem lehet tudni, merről, azt sem mikor, és azt sem, hogy egyedül vagy másodmagával érkezik e az erdei szalonka. Cvikkről akkor beszélhetünk, amikor legalább két madár érkezik a vadászhoz. Az elnevezés a madarak cikk-cakkos röptére utal.

Amikor kettőnél több madár vág be a vadász elé, akkor is cvikket lát, de ez sokkal bonyolultabb a páros cvikknél, hiszen ilyenkor nem párban levő madarak nászröptére kerül sor, hanem emellett még a hímek harcára is. →trible, →ecsettoll, →duble.

Cyanecula (érvt.): a rigófélék egyik csoportja, a begyek. Az újabb rendszerekben a régebben ide sorolt fajok a fülemülék (Erithacus) nemzetségét gazdagítják, ill. alfaji besorolással megszűntek.

dichrosterna,
orientalis,
suecica: →kékbegy (másutt Erithacus svecicus),
s. coerulecula: →északi kékbegy,
s. cyanecula: déli kékbegy,
wolfi: Wolf-begy.

Cyanerpes: a cukormadárfélék (másutt a sármányfélék) családjának egyik nemzetsége a tangarák alcsaládjában 4 fajjal, a cukormadarak.

- caeruleus: →indigó cukormadár (Purple Honeycreeper - fotó: Peter Sheikhli),

- cyaneus: /piroslábú/ →türkizmadár, v. kék cukormadár (Türkisvogel - régen cize - Red-legged Honeycreeper),

- lucidus: →fénylő cukormadár (Glänzender Honigsauer - Shining Honeycreeper),

- nitidus: rövidcsőrű cukormadár (Short-billed Honeycreeper).

Cyanicterus: a tangarafélék (másutt a sármányfélék tangara al-)családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

cyanicterus: kékhátú tangara (Blue-backed Tanager).

Cyanistes: a cinegefélék nemzetsége. Ma már Parus.

caeruleus: →kékcinege (Blaumeise - Blue Tit),

cyanus: →kékcinege (Blaumeise - Blue Tit - Lazurmeise),

flavipectus: →azúr cinege (másutt a →lazúrcinege alfaja),

semilarvatus: fehérhomlokú cinege (White-fronted Tit);

varius: változatos cinege (helyesen Poecile - Varied Tit).

Cyanochen: a récefélék alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

cyanopterus: →kékszárnyú lúd (Blauflügelgans - Blue-winged Goose).

Cyanocitta: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 2 (másutt 3) fajjal, a bóbitás szajkók.

cristata: →kék szajkó (Blue Jay), /- diademata/,
stelleri: →szarvasbóbitás szajkó (Steller's Jay).

Cyanocompsa: a sármányfélék családjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a kék meggyvágók.

brissonii: Brisson meggyvágója (Ultramarine Grosbeak),
cyanea: →kék meggyvágó (Blue-black Grosbeak - Dunkelblauer Bischof),
http://ibc.hbw.com/ibc/phtml/votacio.phtml
parellina: világoskék meggyvágó (Blue Bunting).

Cyanocorax: a varjúfélék családjának egyik neme 12 fajjal, a koronás szajkók.

affinis: feketekoronás szajkó (Black-chrested Jay),
caeruleus: azúr szajkó (Azure Jay),
cayanus: cayanei szajkó (Cayenne Jay),
cristatellus: fürtöskoronás szajkó (Curl-crested Jay),
chrysops: →amerikai kékvarjú (Plish-crested Jay),
cyanomelas: bíborkék szajkó (Purplis Jay),
cyanopogon: fehértarkójú szajkó (White-naped Jay),
dickeyi: bóbitás szajkó (Tufted Jay),
heilprini: azúrtarkójú szajkó (Azure-naped Jay),
mystacalis: fehérfarkú szajkó (White-tailed Jay),
violaceus: ibolyaszín szajkó (Violaceous Jay),
yncas: →zöld szajkó (Green Jay).

Cyanolesbia kingi: →fecskekolibri (→Aglaiocercus kingi).

Cyanolimnas: a guvatfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

cerverai: →zapata-guvat (Zapata Rail).

Cyanoliseus (Felsensittich): a valódi papagájok alcsaládjának egyik nemzetsége (ma már csak) egyetlen fajjal, és annak 2 alfajával.

patagonus*: →patagóniai papagáj (Felsen-, v. Patagoniensittich - Patagonian Conure),
p. andinus: északi, v. →andesi sziklapapagáj, v. patagóniai papagáj (Anden-Felsensittich),
p. bloxami,

p. conlara,

p. byroni: chilei patagóniai papagáj (Grosser Felsensittich).

* A világ madarai magyar nyelvű kiadásában üregi papagáj néven írták le.

Cyanoliseus whitleyi (érvt.): a Kinnear által 1937-ben leírt papagájfajt Peters felismerései nyomán Forshaw, a saját méréseivel kiegészítve, átsorolta az Aratinga nemzetségbe A. wagleri néven.

Cyanoloxia: a sármányfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

glaucocaerulea: indigó magvágó (Indigo Grosbeak).

Cyanolyca: a varjúfélék családjának egyik nemzetsége 9 fajjal, kékszajkók.

argentigula: ezüsttorkú szajkó (Silvery-throated Jay),
armillata: színes szajkó (Collared Jay),
cucullata: →csuklyás azúrszajkó (Azure-hooded Jay),
mirabilis: fehértorkú kékszajkó (White-throated Jay),
nana: satnya kékszajkó (Dwarf Jay),
pulchra: gyönyörű kékszajkó (Beautiful Jay),
pumilo: feketetorkú kékszajkó (Black-throated Jay),
turcosa: török kékszajkó (Turquoise Jay),
viridicyana: →lazúr szajkó (White-collared Jay).

Cyanophaia: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

bicolor: kékfejű kétszínű kolibri (Blue-headed Hummingbird).

Cyanopica: a varjúfélék családjának egyik neme (régen Cyanopolius) egyetlen fajjal

cyanea: →kékszarka (Blauelster - Azure-winged Magpie).

Cyanops asiatica: →kékarcú bajszika. (Ma már: Megalaima asiatica - Blue-throated Barbet).

Cyanopsitta: a valódi papagájok alcsaládjának az egyik, az arákkal rokon monotipikus nemzetsége.

spixii: →Spix kis tengerkék arája (Kleiner meerblauer Ara, v. Spix's Blauarara - Spix's Macaw).

Cyanoptila: a légykapófélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

- cyanomelana: →kék légykapó (Japanischer Blauschnäpper - Blue-White Flycatcher).

Cyanoramphus (Spring-, v. Laufsittich): →futópapagájok, v. ugráló papagájok nemzetsége 4 /másutt 6/ fajjal és 1+8 alfajjal,

1. Cyanoramphus auriceps: aranyhomlokú kecskepapagáj →ugráló papagáj, v. futópapagáj (Springsittich, v. Gelbstirniger Neuseelandsittich - Yellow-fronted Parakeet), a. forbesi: chatham-szigeti futópapagáj, v. Mangere-kecskepapagáj - újabban önálló faj, - a. malherbi: →hegyi rozella (Malherbesittich - Malherbe's Parakeet)	/1/a. Cyanoramphus cornutus: (átkerült az Eunymphicus nemzetségbe - Horned Parakeet)/
2. Cyanoramphus cookii: norfolk-szigeti kecskepapagáj (régebben C. novaezelandiae alfaja volt - Ziegensittich)
3. Cyanoramphus forbesi: Mangere-kecskepapagáj (mások szerint a C. auriceps alfaja - Chatham Parakeet)
4 . Cyanoramphus malherbi: →hegyi rozella (megfontolás tárgyaként a C. auriceps alfaja - Alpensittich - Malherbesittich)
5. Cyanoramphus novaezelandiae: →piroshomlokú kecskepapagáj (Ziegensittich, v. Laufsittich, ill. Rotstirniger Neuzeelandsittich - Red-fronted Parakeet), n. chathamensis: chatham-szigeti kecskepapagáj - valaha önálló fajként jegyezték, n. cyanurus: kermandec-szigeti kecskepapagáj (Kermandec-Ziegersittich), n. erythrotis: macquarie-szigeti kecskepapagáj - valaha önálló fajként jegyezték, n. hochstetteri: antipoden-szigeti kecskepapagáj - valaha önálló fajként jegyezték, - n. subflavescens: howa-szigeti kecskepapagáj
6. Cyanoramphus saisseti: új-kaledóniai kecskepapagáj - régen alfaj (Red-crowned Parakeet)
7. Cyanoramphus ulietanus: →feketehomlokú kecskepapagáj (Braunkopfsittich, v. Braunkopflaufsittich, ill. Schwarzstirniger Laufsittich - Raiatea Parakeet)
8. Cyanoramphus unicolor: →egyszínű kecskepapagáj (Einfarblaufsittich - Antipodes Green Parakeet)
9. Cyanoramphus zealandicus: →tahiti kecskepapagáj (Tahitilaufsittich - Black-fronted Parakeet)

Cyanosylvia (érvt.): a rigófélék családjának egyik nemzetsége, amely más rendszerekben Erithacus, v. Luscinia /régen: Cyanecula/.

svecica: →kékbegy (Blaukehlchen - Bluethroat).

Cyclarhinae: papagájgébicsek alcsaládja, a vireó-, v. lombgébicsek családjában.

Erős, oldalról lapított, kampós csőrrel, nagy fejjel és kicsi, tömzsi testtel jellemezhető madarak.

Rövid, kerek szárnyukkal nem éppen légi mutatványosok. A Mexikó és Uruguay közötti bokros területek lakói, amelyek soha nem merészkednek mélyen az erdőségekbe.

Magányosan, v. párban élnek, rovar és gyümölcseleséget fogyasztanak.

A lombgébicsekéhez hasonló, de nem olyan akkurátus fészket építenek. 2-3 tojást raknak.

Egyetlen nemzetség (→Cyclarhis) 2 faja tartozik ide.

Cyclarhis: a vireómadárfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a papagájgébicsek.

gujanensis: →barnafejű gébicsvireó (Rufous-browed Peppershrike),
nigrirostris: →szürkefejű papagájgébics, v. feketecsőrű papagájgébics (Black-billed Peppershrike).

Cyclopsitta: a fügepapagájok, másként álarcos törpepapagájok nemzetsége, mely fajai sokáig - keresték - a helyüket (másutt →Opopsitta)

1. Cyclopsitta diophthalma: pirosarcú fügepapagáj, másutt →aranyostestű álarcospapagáj (Rotwangen-Zwergpapagei - Double-eyed Fig-Parrot). Ábra: CITES

Alfaja, a

- d. coxeni: Coxen fügepapagája, v. pirosarcú fügepapagáj 1. listás (Queensland Rotwangen-Zwergpapagei - Coxen's Fig-Parrot),

- d. aruensis: aru-szigeti aranyostestű törpepapagáj,
- d. coccineifrons: aranyostestű álarcos nagy törpepapagáj,

- d. virago: fekete homlokú aranyostestű törpepapagáj,

- d. inseparabilis: aranyostestű zöldarcú törpepapagáj,

- d. macleayana: aranyostestű kék törpepapagáj,

- d. marshalli: quenslandi aranyostestű törpepapagáj (Rotbraunen - Feigenpapagei),

2. Cyclopsitta gulielmitertii: Reichenow narancsmellű törpepapagája (Reichenow's Orangebrust-Zwergpapagei - Orange-breasted Fig Parrot),

- amabilis: →Reichenow narancsmellű fügepapagája,

- melanogenia: Reichenow aru-szigeti törpepapagája,

- nigrifrons: Reichenow feketehomlokú narancsmellű fügepapagája,

- ramuensis: Reichenow kék-fekete díszítésű törpepapagája,

- fuscifrons: Reichenow narancsmellű sötét fügepapagája (hnedocely),
- suavissima: Reichenow feketearcú narancsmellű törpepapagája.

Cyclopsittacus: érvénytelen taxon. Ma már a fajok a Psittaculirostris nemzetségben szerepelnek.

Cyclorrhyncus: az alkafélék családjának egyik monotipikus nemzetsége.

psittacula: →piroscsőrű alka (Parakeet Auklet).

Cyclopsittacus desmarestii: régen a →pirosfejű Desmarest-papagáj, v. fügepapagáj (→Psittaculirostris).

CYGNIDAE: →hattyúfélék. Másutt csupán a ludak egyik nemzetsége.

Cygnopsis: régebben a récefélék családjának egyik nemzetsége, egyetlen fajjal.

cygnoides: búboslúd, v. kínai hattyúlúd. (Ma már Anser - Swan Goose).

Cygnus: a ludak egyik nemzetsége, a hattyúk 6 (másutt 7) faja.

atratus: →fekete hattyú (Trauerschwan - Black Swan),

/- bewickii: →kis hattyú/,

buccinator: →trombitás hattyú (Trompeter Swan),
columbianus, v. bewickii: →kis hattyú (Tundra Swan),
cygnus: →énekes hattyú (Whooper Swan),
melanocoryphus: →feketenyakú hattyú (Schwarzhalsschwan - Black-neked Swan),
olor: →bütykös hattyú, v. néma hattyú (Höckerschwan - Mute Swan -
fotó Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm).

Cymbilaimus: a hangyászmadárfélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

lineatus: →sávozott hangyászgébics (Fasciated Antshrike).

Cymbirhynchus: a ricsókafélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

macrorhynchos: →fekete-vörös ricsóka (Black and Red Broadbill).

Cynanthus: a kolibrifélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a szélescsőrű kolibrik.

latirostris: →szélescsőrű kolibri (Broad-billed Hummingbird),
sordidus: fátyolos szélescsőrű kolibri (Dusky Hummingbird).

Cyornis: a légykapófélék családjának egyik nemzetsége 22 fajjal, a niltava légykapók. régebben a nemzetség

→Niltava néven szerepelt!

banyumas: dombi kék niltava (Hill Blue Niltava),

caerulata: szélescsőrű niltava (Large-billed Niltava),

concreta: →fehérfarkú niltava (White-tailed Niltava),

hainana: Grant niltavája (Grant's Niltava),

herioti: kékmellű niltava (Blue-breasted Niltava),

hudgsoni: →törpe kék légykapó (Pygmy Blue Fly catcher),

hoevelli: kékhomlokú niltava (Celebesblauschnäpper - Blue-fronted Niltava),

hyacinthinus: (Hyazinthenblauschnäpper - Timor Blue-Flycatcher),

lemprieri - régebben C. banyumas (Palawanblauschnäpper - Palawan Blue-Flycatcher),

omissus - régebben C. rufigastra (Sulawesi Blue-Flycatcher),

pallipes: fehérhasú niltava (White-bellied Niltava),

poliogenys: Brook-niltava (Brook's Niltava),

rubeceloides: kéktorkú niltava (Blue-throated Niltava),
ruckii: Rueck-niltava, v. Rück- niltava (Sumatrablauschnäpper - Rueck's Blue-Flycatcher - Rueck's Niltava),
rufigastra: mangrove-niltava (Mangroveblauschnäpper - Mangrove Niltava),

sanfordi: Sanford-niltava (Sanford-Schnäpper - Matinan Niltava),

superba: borneói niltava (Bornean Niltava),

tickelliae: →Tickell kék légykapója, v. niltavája (Braunbrust-Blauschnäpper - Tickell's Niltava),

turcosus: →maláj niltava (Malaysian Niltava),
toliapicus: kipusztult,

unicolor: →halvány niltava (Blaubrustschnäpper - Pale Niltava).

Cyphorinus: az ökörszemfélék családjának egyik nemzetsége 2 (másutt 3) fajjal, muzsikus ökörszemek.

aradus: muzsikus ökörszem (Musician Wren),
/- musicus: →harangmadár/,
thoracicus: gesztenyeszínmellű ökörszem (Chestnut- breasted Wren).

Cypseloides: a sarlósfecskefélék családjának egyik nemzetsége 7 fajjal, a foltos fecskék.

cherriei: foltoshomlokú fecske (Spot-fronted Swift),
cryptus: fehérállú fecske (White-chinned Swift),
fumigatus: kormos fecske (Sooty Swift),
lemosi: fehérmellű fecske (White-chested Swift),
major: nagy fecske (Great Swift),
phelpsi: tepui fecske (Tepui Swift),
rutilus: gesztenyeszínörves fecske (Chestnut-collared Swift).

Cypseloidinae: alcsalád a sarlósfecskefélék családjában 4 nemzetség 12 fajával, a fekete sarlósfecskék.

Aerornis (kormos sarlósfecske - 1),

Cypseloides (foltos sarlósfecskék - 7),

Nephoecetes (fekete sarlósfecske - 1),

Streptoprocne (örvös sarlósfecskék - 3).

(Zárójelben a fajok száma.)

Cypsiurus: a sarlósfecskefélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal, a pálmafecskék.

parvus: →óvilági pálma-sarlósfecske (másutt a Tachornis nemzetség faja - African Palm Swift),
balasiensis: →ázsiai pálmafecske (Asian Palm Swift).

Cypsnagra: a sármányfélék tangara alcsaládjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.

hirundinacea: fehérfarcsíkú fecsketangara (White-rumped Tanager).

Cyrtonyx: a fácánfélék családjában a fogasfürjfélék alcsaládjának egyik nemzetsége 3 fajjal, a foltos fogasfürjek.

montezumae: →pettyes fogasfürj (Massena-Haubenwachtel),
ocellatus: sötétfoltos fogasfürj (Ocellated Quail),
sallei: Salle fogasfürje (Salle's Quail).

Cyrtostomus: a nektármadárfélék családjának egyik újkeletű nemzetsége.

fraternatus var. nov.: →celebeszi sárgahasú nektármadár (Gelbbauch Nektarvogel - Celebes Sunbird).

Cytoleichus nudus: légúti élősködő, mely eléggé gyakori, de viszonylag nagy mennyiségben sem okoz légzőszervi megbetegedést.

C-vitamin, aszkorbinsav: kristályos formában, elsőként, 1928-ban Szent-Györgyi Albert állította elő, mégpedig mellékveséből.

Tudjuk, hogy e vitamin a zöld növényekben és a gyümölcsökben (leginkább a citromban, a csipkebogyóban és a paprikában) fordul elő. Hő hatására lebomlik.

Jelenősége abban rejlik, hogy részt vesz az oxidációs folyamatokban, erősíti az adrenalin hatását, a mérgek hatását pedig csökkenti.

Hiánya a madaraknál és az emlősöknél (kivéve az embert és a tengerimalacot) nem szokott előfordulni, mert ezek a szervezetek előállítják a C-vitamint.

Ha a szervezet egyensúlyának megbomlása következtében mégis előfordul a hiánya, akkor a foghúson, a csonthártyában, az ízületekben, a bőrben és a belső szervekben vérzések keletkeznek, a fogínyen fekélyek mutatkoznak.

A C-vitamin avitaminózisa a skorbut, amely teljesen legyengíti a szervezetet, miből adódóan a beteg könnyen válik fertőzés áldozatává. Az aszkorbinsav meggyorsítja a véralvadást, így hemofiliában is megszünteti a vérzéseket, a foszfatáz aktiválásával elősegíti a csontosodást. Előnyös a heg-, és a kötőszövet, vm. a sarjképződésben.

Feltételezik, hogy extra adag a meghűlések megelőzését és a kialakult betegség gyógyulását elősegíti, vm. a tumorképződést gátolja.

A P-vitamin erősíti a C-vitamin hatásait.

Fertőző megbetegedésekkor a C-vitaminigény megnő.

Hiányát a vizelet aszkorbinsav mennyisége mérésével lehet megállapítani. Mindaddig emelni kell a bevitt mennyiséget, míg a vitamin a vizeletben megjelenik.

Madaraknál erre nincs lehetőség, viszont fertőzés, v. a C-vitamin hiány gyanúja esetén bátran megnövelhetjük a C-vitamin bevitelt, mert mint vízben oldódó vitamin soha nem okoz hipervitaminózist.

cysta (lat.): →ciszta.

Csaba (Walzel) József (1903-1983): etnográfus, ornitológus. A természettudományok iránt a figyelmét Herman Ottó és Chernel István könyvei, írásai keltették fel. Foglalkozott vonuláskutatással és madárgyűrűzéssel, Csörgey Titusszal való megismerkedése után a Madártani Intézet naplójának vezetője.

Vas megye 60 évet felölelő madártani adatai általa ismertek.

Nagy feltűnést keltett a sárgafejű királyka (Regulus regulus) hazai fészkelésének dokumentálásával, és azzal, hogy felhívta a figyelmet az országúti balesetek által bekövetkező madárpusztulásokra.

csacsala, v. guán (Ortalis): a hokkófélék családjának sajátos hangú, kistermetű fajainak a csoportja.

A csacsalák legszívesebben bokros erdők aljában élnek, bogyókkal és magvakkal táplálkoznak.

Az ágak között ugrálva a hosszú farkukkal egyensúlyoznak.

A torkuk csupasz, piros.

(→foltos guán; →mexikói guán; →szürkefejű csacsala; →vörösbarna arcú guán)

csádi amarant (Lagonosticta umbrinodorsalis - Chad Firefinch - Red-fronted Weaver Finch - Amarante de Reichenow): a díszpintyfélék Lagonosticta családnemének ritka faja. Nevezik Reichenow amarantnak is. Régen alfajként (L. rhodopareia umbrinodorsalisv. bruneli) jegyezték.

csája (Chauna torquata - Crested Screamer): Dél-Brazília, Paraguay, Uruguay és Argentina mocsaras pampáinak madara a tüskésszárnyú madárfélék családjában.

A tollazat a fejen, a nyakon és a test legfelső részén szürke. Ugyanilyenek a nagy tollak, ill. a szárnyfedők.

Az alsó farkfedők és a váll viszont fehér.

A fejtetőn található búbszerű bóbita is szürke. Viszont a szemgyűrű és a kantár csupasz bőre, ill. a csőr alsó kávájának töve piros.

A nyakán, mint egy valóságos nyakörv, egy fekete szalag fut körbe.

A szürkésbarna csőrön hatalmas csőrköröm mutatkozik.

A tyúkszerű láb narancsos sárga, de a karmok sötétek.

Fotó: Pablo Rodríguez - www.art-natura.com.ar

csáják: a törzsfejlődés során a ludakról régen levált ág, a →TÜSKÉSSZÁRNYÚ MADÁRFÉLÉK családjának jellegzetes képviselői a Chauna nemzetségben.

(→csája; →fehérarcú csája)

csakli: a →csóka (Corvus monedula) egyik népi neve.

család família: 1. (antr.) biológiai értelemben a szülők és a vér szerinti gyermekeiknek a közössége, mindazok, akik közös őstől származnak, vérrokonok, ez a lefelé származtatás adja az ún. nagycsaládot;

2. (állt.) rendszerint egy nőivarú egyedtől származó utódok csoportja (baromfitenyésztésben szűken véve egy hím és egy tojó teljes testvérekből álló utódcsoportja);

3. (növ. nemesítés) idegentermékenyülő anyanövény szabad levirágzásból származó utódainak összessége;

4. (bar.) lúdtenyésztésben a gúnár és a tojói. A lúdcsaládot a tenyésztési évet megelőző őszön kell összeállítani;

5. família: állat-, v. növényrendszertani kategória. A testük felépítése, bonctani azonosságaik és az egyedfejlődésük tekintetében megegyező családnemek, nemzetségek (genius) egy családba tartoznak.

A madarak osztályának (Aves) az A. Wetmore általa felállított szisztematika szerint - amelyet ma már csaknem általánosan elfogadnak - 28 rendbe 163 (másutt 173-176) család tartozik. E családok abc-sorban a családnevek.. címszó alatt találhatóak.

CSALÁDNEVEK: az állatrendszertanban a faj és a rend között a család található. A családnevek magyarul mindig -féle végződésűek, latinul a végződés -dae.

Itt a madarak osztályába tartozó családnevek mindkét változatát abc-sorrendben megtalálja. NEM EGY ADOTT RENDSZER CSALÁDNEVEIT SOROLJUK FEL, hanem a klb. szisztematikákban alkalmazott családneveket. Így vannak átfedések és kettősségek, amelyeket a konkrét családnév címszó alatt tisztázhat.

Tehát a félreértések elkerülése végett: a kérdéses család jellemzőit és az oda tartozó nemzetségeket (zárójelben a fajok számával) keresse a lexikon megfelelő helyén!

Családnevek magyarul:

albatroszfélék (Diomedeidae),

álcsuszkák, v. ausztráiai csuszkafélék (Neosittidae),

alkafélék (Alcidae - fotó: Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm),

álmosmadárfélék (Nyctibiidae),

amerikai poszátafélék (Parulidae),

ausztráliai csuszkafélék, v. álcsuszkák (Neosittidae),

ausztráliai poszátafélék (Acanthizidae),

ausztráliai varjúfélék (Corcoracidae),

ausztrál légykapófélék (Eopsaltriidae),

ausztrál sertefarkúfélék (Ephthianuridae - Australian Chats),

avarjárók, v. varrómadarak (Orthonychidae),

bagolyfecskefélék (Podargidae),

bagolyfélék (Strigidae),

bajszos madárfélék (Capitonidae),

bankafélék (Upupidae - a fotón búbosbanka),

barkós cinegék (Panuridae),

barkós fakuszfélék (Rhabdornithidae),

baromfifélék - nem rendszertani fogalom - a fácánfélék családjába tartoznak,

bársonyosfejű pintyfélék (Catamblyrhynchidae),

billegetőfélék (Motacillidae),

borsevőmadár-félék (Ramphastidae),

borzastollú madárfélék (Mohoidae – új család 4 már kihalt fajjal)

bozótjárófélék (Atrichornithidae),

búbostyúkfélék (Opisthocomidae): →HOACINFÉLÉK,

bujkáló-, v. →TIMÁLIAFÉLÉK (Timaliidae),

bukkók, v. bajszos kakukkfélék (Bucconidae),

bukóhojszafélék, v. lummavészmadárfélék (Pelecanidae),

búvárcsibefélék (Heliornithidae - 2),

búvárfélék (Gaviidae),

bülbülfélék (Brachypodidae, v. Pycnonotidae),

cinegefélék (Paridae- fotó Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm),

cukormadárfélék (Coerebidae),

császárlégykapófélék (Monarchidae),

csérfélék (Sternidae - másutt alcsalád),

csigaforgatófélék (Haematopodidae),

csirögefélék (Icteridae),

csonttollúfélék (Bombycillidae),

csúfolórigó-félék (Mimidae),

csúszkafélék (Sittidae),

darufélék (Gruidae),

díszpintyfélék /régen szövőpintyfélék/ (Estrildidae),

dobosdarufélék (Psophiidae - 1),

dodófélék (Raphidae, v. Dididae),

drongófélék (Dicruridae),

egérmadárfélék (Coliidae),

élescsőrű madárfélék (Oxyruncidae),

emufélék (Dromaiidae),

erdei sarlósfecskefélék (Hemiprocnidae),

fácánfélék (Phasianidae),

/fácángalamb (Otidiphapidae)/,

facsúszkálófélék (Climacteridae),

fahágófélék (Dendrocolaptidae),

fajdfélék (Tetraonidae - másutt alcsalád),

fakuszfélék (Certhiidae),

fazekasmadárfélék (Furmariidae),

fecskefélék (Hirudinidae),

fecskeseregélyfélék (Artamidae),

fedettcsőrű madárfélék (Rhynocryptidae),

feketetangarafélék (Tersinidae),

flamingófélék (Phoenicopteridae),

/fogascsőrű galamb (Didunculidae)/,

fogolyfélék (Perdicidae),

földi(v. Darwin)pintyfélék (Geospizidae),

földiszalakóták alcsaládja (Brachypteraciidae),

fregattmadárfélék (Fregatidae),

fuvolázómadárfélék (Cracticidae),

függőcinegék (Remizidae),

füzikék (Phylloscopus),

galambfélék (Columbidae),

gébicsfélék (Laniidae),

gémfélék (Ardeidae),

gémlilefélék (Dromadidae),

geze(v. csúfoló)rigófélék (Mimidae),

gogófélék (Scopidae),

gólyafélék (Ciconiidae),

gólyalábú varjúfélék (Picathartidae),

gödényfélék (Pelecanidae),

gulipánfélék (Recurvirostridae),

guvatdarvak, v. →KAGUFÉLÉK (Rhynochetidae - 1),

guvatfélék (Rallidae),

guvatfürjfélék (Turnicidae - 2),

guvatgémfélék (Eurypygidae - 1),

- guvatszalonkafélék (Rostratulidae),

/gyémántmadárfélék (Pardalotidae)/,

gyöngybagolyfélék (Tytonidae),

gyöngytyúkfélék (Numididae),

gyurgyalagfélék (Meropidae),

/gyümölcsevő galambok (Treronidae)/,

halászsasfélék (Pandionidae),

halfarkas-, v. rablósirályfélék (Stercorariidae),

hangyászmadárfélék (Formicariidae),

harkályfélék (Picidae),

hegyi bagolylepkefélék, v. →KUVIKFECSKEFÉLÉK (Aegothelidae)

hímesmezű-, v. gyapjasmadárfélék (Drepanididae),

hoacinfélék (Opisthocomidae),

hojszafélék (Procellariidae),

hokófélék (Cracidae),

homokjárófélék (Thinocoridae),

hosszúfarkú mézevők (Promeropidae - másutt mézevőfélék),

íbiszfélék (Threskiornithidae),

jakamárfélék (Galbulidae),

jégmadárfélék (Alcedinidae),

kacsafélék - nem rendszertani egység, ill. récefélék (Anatidae)

kagufélék, v. guvatdarvak (Rhynochetidae - 1),

kakadufélék (Cacatuidae),

kakukkfélék (Cuculidae),

karéjosmadárfélék (Callaeidae),

karéjos pompásrigófélék (Philepittidae),

kárókatonafélék (Phalacracidae),

kaszálómadárfélék (Phytotomidae),

kazuárfélék (Casuariidae),

keselyűfélék (Aegypiidae),

kígyászdarufélék (Cariamidae),

kígyászkeselyű-félék (Sagittariidae),

kígyónyakú madárfélék (Anhingidae),

királygébics-, v. →TIRANNUSFÉLÉK (Tyrannidae),

királykafélék (Regulidae),

kivifélék (Apterygidae),

kolibrifélék (Trochilidae),

/koronás galambok (Gouridae)/,

kotingafélék (Cotingidae),

kurolfélék (Leptosomatidae),

kuszóbankafélék (Phoeniculidae),

kuvikfecskefélék (Aegothalidae),

lábasguvat-, v. madagaszkárcsibefélék (Mesitornithidae - 2),

lábastyúk-, v. →TALEGALLATYÚK-FÉLÉK (Megapodiidae),

lantmadárfélék (Menuridae),

lapos szegycsontúak (Ratitae),

lappantyúfélék (Caprimulgidea),

légykapófélék (Muscicapidae),

létrafarkúak (Maluridae),

levéljárófélék (Jacanidae),

levélmadárfélék (Chloropsidae, v. Irenidae),

lilefélék (Charadriidae),

lomb-, v. vireógébicsfélék (vireónidae),

lombjárófélék, v. amerikai poszátafélék (Parulidae),

lórifélék (Trichoglossidae),

lugasépítő madarak (Ptilonorhynchidae),

lummavészmadárfélék (Pelecanoididae),

madagaszkári pittafélék: →KARÉJOS POMPÁSRIGÓFÉLÉK (Philepittidae),

madaraszkár-csibefélék, v. →LÁBASGUVATFÉLÉK (Mesitornithidae - 2),

/Magellán-lilefélék (Pluvianellidae)/

mézevőfélék (Meliphagidae),

mézkalauz madárfélék (Indicatoridae),

mézmadárfélék (Nectariniidae),

motmotfélék (Motmotidae),

nandufélék (Rheidae),

/napmadár-, v. guvatgémfélék (Eurypigidae - 1),/

ollóscsőrű madarak (Rhynchopidae),

óriásguvatfélék (Aramidae - 1),

orrszarvúmadár-félék (Bucaretidae),

ökörszemfélék (Troglodytidae),

ökörszemrigófélék (Zeledoniidae),

őszapók (Aegithalidae),

pacsirtafélék (Alaudidae),

pálmajárófélék (Dulidae),

papagájcsőrű cinegék (Paradoxornithidae),

papagájfélék (Psittacidae),

pápaszemes gébicsfélék (Prionopidae),

pápaszemes madárfélék (Zosteropidae),

papucscsőrű gólyafélék (Balaencipitidae),

paradicsommadár-félék (Paradisaeidae),

pergőlégykapó-félék (Platysteiridae),

pingvinfélék (Spheniscidae),

pintyfélék (Fringillidae),

piprafélék (Pipridae),

pittafélék (Pittidae),

pizángevőfélék (Musophagidae): →TURÁKÓFÉLÉK,

poszátafélék (Sylviidae),

pulykafélék (Meleagrididae),

pusztai tyúkfélék (Pteroclididae),

récefélék (Anatidae),

ricsókafélék (Eurylaimidae),

rigóbillegetőfélék (Grallinidae),

rigófélék (Turdidae),

sárgarigófélék (Oriolidae),

sarlósfecskék (Apodidae),

sármányfélék (Emberizidae),

seregélyfélék (Sturnidae),

serima-, v. →KÍGYÁSZDARUFÉLÉK (Cariamidae),

sirályfélék (Laridae),

sólyomfélék (Falconidae),

struccfélék (Struthionidae),

szalakótafélék (Coraciidae),

szalonkafélék (Scolopacidae - apró partfutó - Tommy Pedersen -

http://www.tommypedersen.com/Species-account.htm),

szarvascsőrű madárfélék (Bucerotidae),

székicsérfélék (Glareolidae),

szélesszájú madárfélék: →RICSÓKAFÉLÉK (Eurylaimidae),

szövőpintyfélék (Ploceidae),

→sztyeppefutók, v. törpe guvatfürjfélék (Pedionomidae - 1),

szúnyogevőfélék (Conopophagidae),

szúnyogkapófélék (Polioptilidae),

szulafélék (Sulidae),

szuszókfélék (Steatornithidae),

szürkebegyfélék (Prunellidae),

talegallatyúk-félék (Megapodidae),

tangarafélék (Thraupidae),

timália-, v. bujkálófélék (Timaliidae),

tinamufélék (Tinamidae),

tirannusz-, v. királygébicsfélék (Tyrannidae),

todifélék (Todidae),

tokoscsőrű madárfélék (Chionididae),

töcsfélék (Ibidorhynchidae),

törpe guvatfürjfélék, v. →SZTYEPPEFUTÓFÉLÉK (Pedionomidae - 1),

trogónfélék (Trogonidae),

trópusi madárfélék (Phaethontidae),

trópusi légykapófélék, v. →AUSZTRÁL POSZÁTAFÉLÉK (Acanthizidae)

tukánfélék (Ramphastidae),

turákó, v. pizángevőfélék (Musophagidae),

túzokfélék (Otididae),

tündérkék madárfélék (Irenidae),

tüskésfarúfélék (Campephagidae),

tüskésszárnyú madárfélék (Anhimidae),

ugartyúk-félék (Burhinidae),

újvilági keselyűk (Cathartidae),

új-zélandi pittafélék (Xenicidae - másutt Acanthisittidae)

vágómadárfélék (Accipitridae - karvaly A. Isabekov felvétele),

vangagébicsfélék (Vangidae),

varjúfélék (Corvidae),

varjúgébicsfélék (Pityrisidae, v. alcsalád),

varrómadarak, v. avarjárófélék (Orthonychidae),

vaskosfejű légyvadászok (Pachycephalidae, másutt alcsalád),

viharfecskék (Hydrobatidae),

viharmadár, v. →HOJSZAFÉLÉK (Procellariidae),

virágjárófélék (Dicaeidae),

vireó-, v. lombgébicsfélék (vireonidae),

vízirigófélék (Cinclidae),

víztaposófélék (Phalaropidae),

vöcsökfélék (Podicipidae).

CSALÁDNEVEK latinul:

Acanthizidae - ausztráliai poszátafélék (másutt trópusi légykapófélék),

Acanthisittidae - új-zélandi pittafélék (másutt Xenicidae),

Accipitridae - vágómadárfélék,

Aegithalidae - őszapók (másutt alcsalád),

Aegothelidae - kuvikfecskefélék, v. hegyi bagolylepkék,

Aegypiidae - keselyűfélék,

Alaudidae - pacsirtafélék,

Alcedinidae - jégmadárfélék,

Alcidae - alkafélék,

Anatidae - récefélék,

Anhimidae - tüskésszárnyú-madárfélék,

Anhingidae - kígyónyakú-madárfélék,

Apodidae - sarlósfecskék,

Apterygidae - kivifélék,

Aramidae - óriásguvatfélék (1),

Ardeidae - gémfélék,

Artamidae - fecskeseregélyfélék,

Atrichornithidae - bozótjárófélék,

Balaencipitidae - papucscsőrű-gólyafélék,

Bombycillidae - csonttollúfélék,

Brachypteraciidae - földiszalakóta-félék,

Bucconidae - bukkók, v. bajszos kakukkfélék,

Bucerotidae - szarvascsőrű-madárfélék,

Bucorvidae - szarvasvarjúfélék,

Burhinidae - ugartyúkfélék,

Cacatuidae - kakadufélék,

Callaeidae - karéjosmadárfélék,

Campephagidae - tüskésfarúfélék,

Capitonidae - bajszosmadárfélék,

Caprimulgidea - lappantyúfélék,

Cariamidae - seriema(kariáma)félék, v. kígyászdarufélék,

Casuariidae - kazuárfélék,

Catamblyrhynchidae - bársonyosfejű pintyfélék (másutt alcsalád),

Cathartidae - újvilági keselyűk,

Certhiidae - fakuszfélék,

Charadriidae - lilefélék,

Chionididae - tokoscsőrű-madárfélék,

Chloropsidae - levélmadárfélék,

Ciconiidae - gólyafélék,

Cinclidae - vízirigófélék,

Climacteridae - facsúszkálófélék,

Coerebidae - cukormadárfélék,

Coliidae - egérmadárfélék,

Columbidae - galambfélék,

Conopophagidae - szúnyogevőfélék,

Coraciidae - szalakótafélék,

Corcoracidae - ausztráliai varjúfélék (másutt alcsalád),

Corvidae - varjúfélék,

Cotingidae - kotingafélék,

Cracidae - hokkófélék,

Cracticidae - fuvolázómadárfélék,

Cuculidae - kakukkfélék,

Dendrocolaptidae - fahágófélék,

Dicaeidae - virágjárófélék,

Dicruridae - drongófélék,

/Dididae - dodófélék (kihalt),

/Didunculidae - fogascsőrű galamb (másutt nemzetség)/,

Diomedeidae - albatroszfélék,

Drepanididae - hímes mezű(v. gyapjas) madárfélék,

Dromadidae - gémlilefélék,

Dromaiidae - emufélék,

Dulidae - pálmajárófélék,

Emberizidae - sármányfélék,

Eopsaltridae - ausztrál légykapófélék,

Ephthianuridae - ausztrál sertefarkúfélék (Australian Chats),

Estrildidae - díszpintyfélék,

Eurylaimidae - ricsóka(v. szélesszájú madár) félék,

Eurypygidae - guvatgémfélék, v. napmadárfélék,

Falconidae - sólyomfélék,

Formicariidae - hangyászmadárfélék,

Fregatidae - fregattmadárfélék,

Fringillidae - pintyfélék,

Furnariidae - fazekasmadárfélék,

Galbulidae - jakamárfélék,

Gaviidae - búvárfélék,

Geospizidae - földi(v. Darwin)pintyfélék (másutt nemzetség),

Glareolidae - székicsérfélék,

/Gouridae - koronás galambok (másutt nemzetség)/,

Grallinidae - rigóbillegetőfélék,

Gruidae - darufélék,

Haematopodidae - csigaforgatófélék,

Heliornithidae - búvárcsibefélék,

Hemiprocnidae - erdei sarlósfecskefélék,

Hirudinidae - fecskefélék,

Hydrobatidae - viharfecskék,

Ibidorhynchidae - töcsfélék,

Icteridae - csirögefélék,

Indicatoridae - mézkalauzmadár-félék,

Irenidae - tündérkék madárfélék (levélmadárfélék),

Jacanidae - levéljárófélék,

Laniidae - gébicsfélék,

Laridae - sirályfélék,

Leptosomatidae - kurolfélék,

Loridae - lórifélék,

Maluridae - tündérmadárfélék, v. létrafarkúak,

Megapodiae - talegalla (v. lábas)tyúk-félék

Meleagrididae - pulykafélék (másutt alcsalád),

Meliphagidae - mézevőfélék,

Menuridae - lantmadárfélék,

Meropidae - gyurgyalagfélék,

Mesitornithidae - lábasguvat-, v. madagaszkár-csibefélék(2),

(Mesoenatidae - lábasguvatfélék - helyesen: Mesitornithidae),

Mimidae - geze(v. csúfoló)rigófélék,

Mohoidae* - borzastollú madárfélék, (új, még el nem fogadott, de valószínűleg a jövendő rendszerekben megjelenő család a madarak osztályában. A borzastollúak számára javasolják nyitni, mert az ide tartozó fajok ugyan már kihaltak, mégis az evolúciós sajátosságaik indokolják a család megnyitását),

Momotidae - motmotfélék,

Monarchidae - császárlégykapófélék,

Motacillidae - billegetőfélék,

/Motmotidae - motmotfélék (helyesen: Momotidae)/,

Muscicapidae - légykapófélék,

Musophagidae - turákó, v. pizángevőfélék,

Nectariniidae - mézmadárfélék,

Neosittidae - ausztráliai csuszkafélék, v. álcsuszkák,

Numididae - gyöngytyúkfélék (másutt alcsalád),

Nyctibiidae - álmosmadárfélék,

Opisthocomidae - hoacin(v. búbostyúk)félék,

Oriolidae - sárgarigófélék,

Orthonychidae - varrómadarak, v. avarjárók,

Otididae - túzokfélék,

/Otidiphapidae - fácángalamb/,

Oxyruncidae - élescsőrű madárfélék,

Pachycephalidae - vaskosfejű, v. paradicsomlégyvadászok (v. alcsalád),

Pandionidae - halászsasfélék,

Panuridae - barkós cinegék,

Paradisaeidae - paradicsommadár-félék,

Paradoxornithidae - papagájcsőrű cinegék (másutt alcsalád),

Pardalotidae - gyémántmadárfélék (másutt nemzetség),

Paridae - cinegefélék,

Parulidae - amerikai poszátafélék, v. lombjárófélék,

Passeridae - verébfélék (másutt alcsalád),

Pedionomidae - sztyeppefutók, v. törpe guvatfürjfélék (1),

Pelecanidae - gödényfélék,

Pelecanoididae - lummavészmadár-, v. bukóhojszafélék,

Phaethontidae - trópusi madárfélék,

Phalaropodidae - víztaposófélék (másutt alcsalád),

Phalocracoracidae - kárókatonafélék,

Phasianidae - fácánfélék,

Philepittidae - karéjos pompásrigó (v. madagaszkári pitta)félék,

Phoenicopteridae - flamingófélék,

Phoeniculidae - kúszóbankafélék,

Phytomidae - kaszálómadárfélék,

Picathartidae - gólyalábú varjúfélék,

Picidae - harkályfélék,

Pipridae - piprafélék,

Pittidae - pittafélék,

Pityriasidae - varjúgébicsfélék (másutt alcsalád),

Plataleidae - íbiszfélék (másutt alcsalád),

Platysteiridae - pergőlégykapó-félék,

Ploceidae - szövőmadárfélék,

Pluvianellidae - Magellán-lilefélék,

Podargidae - bagolyfecskefélék,

Podicipedidae - vöcsökfélék,

Polioptilidae - szúnyogkapófélék,

Prionopidae - pápaszemes gébicsfélék (másutt alcsalád),

Procellariidae - viharmadárfélék (hojszafélék),

Promeropidae - hosszúfarkú mézevők (másutt mézevőfélék),

Prunellidae - szürkebegyfélék,

Psittacidae - papagájfélék,

Psophiidae - dobosdarufélék,

Pteroclididae - pusztai tyúkfélék,

Ptilonorhynchidae - lugasépítő madarak,

Pycnonotidae - bülbülfélék,

Rallidae - guvatfélék,

Raphidae - dodófélék (másutt Dididae - kipusztult),

Recurvirostridae - gulipánfélék,

Regulidae - királykafélék (másutt nemzetség),

Remizidae - függőcinegék,

Rhabdornithidae - barkós fakuszfélék,

Rhamphastidae - tukánfélék, v. borsevőmadár-félék,

Rheidae - nandufélék,

Rhinocryptidae - fedettcsőrű madárfélék,

Rhynchopidae - ollóscsőrű madarak,

Rhynochetidae - kagufélék (guvatdarvak),

Rostratulidae - guvatszalonkafélék,

Sagittariidae - kígyászkeselyű-félék,

Sauriurae - ősmadárféle (kipusztult),

Scolopacidae - szalonkafélék,

Scopidae - gogófélék,

Sittidae - csuszkafélék,

Spheniscidae - pingvinfélék,

Steatornithidae - szuszókfélék,

Stercorariidae - halfarkas-, v. rablósirályfélék,

Sternidae - csérfélék (másutt alcsalád),

Strigidae - bagolyfélék,

Struthionidae - struccfélék,

Sturnidae - seregélyfélék,

Sulidae - szulafélék,

Sylviidae - poszátafélék,

Tersinidae - fekete tangarafélék (másutt alcsalád),

Tetraonidae - fajdfélék (másutt alcsalád),

Thraupidae - tangarafélék (másutt alcsalád),

Thinocoridae - homokjárófélék,

Threskiornithidae - íbiszfélék,

Timaliidae - timália(v. bujkáló)félék,

Tinamidae - tinamufélék,

Todidae - todifélék,

/Treronidae - gyümölcsevő galambok (másutt nemzetség)/,

Trichoglossidae - lórifélék (ma már nemzetség),

Trochilidae - kolibrifélék,

Troglodytidae - ökörszemfélék,

Trogonidae - trogónfélék,

Turdidae - rigófélék (feketerigó Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm),

Turnicidae - guvatfürjfélék,

Tyrannidae - királygébics(v. tirannus)félék,

Tytonidae - gyöngybagolyfélék,

Upupidae - bankafélék,

Vangidae - vangagébicsfélék,

Vireónidae - vireó-, (v.lomb)gébicsfélék,

Xenicidae - új-zélandi pittafélék (másutt Acanthisittidae),

Zeledoniidae - ökörszemrigófélék,

Zosteropidae - pápaszemes madárfélék.

*A borzastollúak számára javasolják nyitni, mert az ide tartozó fajok ugyan már kihaltak, mégis az evolúciós sajátosságaik indokolják a család megnyitását.

családfa: (ált.) törzskönyvezett állat származási lapjának a felmenőket megjelenítő adatai.

A családi kórelőzmény feldolgozásának, az öröklődő jellegek, ill. elváltozások, v. betegségek öröklésmenete tisztázásának kitűnő segédeszköze. Egyezményes jelei vannak.

családszelekció: a fajtatiszta tenyésztésnél a továbbtenyésztésre alkalmasnak vélt egyedek, pontosabban családok kiválogatásának módszere, amikor nem az egyedek teljesítményét mérjük, favorizáljuk, hanem a családok által mutatott átlagteljesítmények alapján rangsoroljuk a családokat, szemben a →tömegszelekciónál alkalmazott elvekkel.

Ehhez tudnunk kell, hogy a baromfitenyésztésben család alatt az azonos apától és anyától származó ivadékcsoportot értjük.

Tágabb értelemben el lehet fogadni az apai, v. anyai féltestvérek által alkotott családot is.

A családszelekció a gyengén öröklődő tulajdonságok tekintetében mutatkozik a tömegszelekciónál eredményesebbnek, mint pl. röpképesség, szaporaság. (→tenyészkiválasztás; →öröklékenység)

családtenyésztés: 1. (növ. nemesítés) idegentermékenyülő növények mesterséges szelekciójának egyik módszere;

2. (állteny.) a leszűkített egyedi kiválasztás helyett egy nőivarú szülőtől származó állatcsoportból, a családból származó, egymással rokonságban levő állatcsoport megbízhatóbb genetikai képességére alapozott tenyészkiválasztással folytatott tenyésztést.

A tiszta tenyésztés azon formája, amelynél egy család tagjait párosítjuk.

csaláncsapó: a →mezei poszáta (Sylvia communis, v. sylvia) egyik népi neve.

csaláncsattogató (nép.): az →ökörszem (Troglodytes troglodytes).

csaláncsipegető: a →mezei poszáta (Sylvia communis, v. sylvia) egyik népi neve.

csaláncsúcs: →csukok.

- cigány,

- keleti cigány,

- rozsdás (Saxicola /Pratincola/ rubetra).

csaláncsuk (nép.): a →rozsdás csaláncsúcs (Saxicola /Pratincola/ rubetra).

csalifészek: néhány díszpintyfaj épít ún. csalifészket a fiókák felnevelésére szolgáló valódi fészek fölé, amely az ellenségeik megtévesztésére szolgál.

csaligalamb, csalimadár (gal.): a jól trenírozott röpgalamboknak a tenyésztő az ún. csalimadárral ad jelet, hogy visszatérhetnek a dúcba, azzal csalogatja őket vissza.

Az →angol tippler-tenyésztők leginkább fehér pávagalambot használnak erre a célra. (→keringő galambok; →röptetőláda)

csalikacsa, csalimadár: élethű kacsa- v. pl. lúdmodell (a videón nagylilik csalimadarak láthatóak), mely vadászok számára készült, hogy vonulás közben a leshely előtti nyílt vízterületre (v. vetésre) eredményesen lecsalják a pihenésre vágyó vadkacsákat v. ludakat.

A tőrbecsalás azon alapszik, hogy ludak szívesen ereszkednek le oda, ahol látják ”fajtársaikat”.

A festett eszköz tartós polietilénből készül, víznek jól ellenáll. Kerti tavak dekorálására is megfelel.

Gyártó: Greenhead Gear, USA

http://indavideo.hu/video/Sokkolo_vizivad_vadaszat#p_comments=2

csalogány: 1. a csalog(at) - vágyakozva hívogat szóból - a fülemülék;

2. álmoskönyvekben a szerelmi vágyakozás, a kellemes szexuális élmény jelképe;

3. átvitt értelemben a megnyerő hangú énekesnőkre használják (Blaha Lujza, a nemzet csalogánya);

4. a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó, szép énekhangjukról ismert →fülemüle nemzetség egyik fajának a nyelvújítás korából származó neve. Használják a kerti gezére is.

csánkízület: ízület az alsó comb és a csüd között, melyet sokan tévesen térdnek vélnek.

csap (gal.): →csapos.

csapadék: az eső és a zivatar nagy megterhelést jelent a madarak számára. A többség nem is szívesen áztatja el magát, hanem védett helyre húzódva próbálja szárazon tartani a tollazatát. Érdekes, hogy viszont az egyébként állóvízben nem fürdő papagájok szívesen "zuhanyoznak" záporban, ha nyilvánvaló, hogy utána lesz lehetőség a napon megszárítkozniuk.

Sajnos a zápor, v. akár egy kiadós eső is komoly kárt okozhat a volier nyitott részében épített fészekben. A lelkiismeretes tojó testével próbálja védeni a tojásokat, s akár el is pusztulhat, v. komoly megfázás miatt kerülhet veszélybe az egészsége.

Az eső befolyással van a postagalamb-versenyekre is. Érdekes, hogy a zivatarban a gyengébb képességű, kényelmes galambok törnek az élre. A meglepő tapasztalat magyarázata: a buzgó, életerős, kiváló képességű galambok ellenállhatatlanul törnek hazafelé, s a zivatar leveri őket. Ezzel szemben a bumlizók szépen elülnek az eső elől, s a zivatar elvonulása után szép kényelmesen "sétarepülve" nyernek.

csapat: embereknek, ill. állatoknak a többé-kevésbé rendezett csoportja. A csapatok kialakulásával, működésével kapcsolatos norvég kutatások érdekes tényekre mutatnak rá. Eszerint a hollóknál a fiatal madarak gyakran tömörülnek csapatba, amely legkifejezőbb megnevezés szerint bandának mondható. A tömörülés célja ilyenkor a felnőtt madarak élelmének megszerzése.

Sasha Dall biológus (Trondheimi Műszaki Tudományos Egyetem - NTNU) és brit társa Jonathan Wright (exteri egyetem) vizsgálatai szerint a Walesben tanulmányozott fiatal hollók nem ritkán 30 fős csapatokban kényszerítik meghátrálásra a felnőtt madarakat.

Más fiatalok az éjszaka közeledtével alkotnak ún. alvócsoportot. Egy ilyen kb. 200 fős alvócsapat néhány tagja alkonyattájt egy tetemre talált, amelyből nem lakmározhattak, mert a tetemet egy idős pár birtokolta. Reggel ezek az elzavart fiatalok klb. repülési manőverekkel beszámoltak a lehetőségről a társaiknak és együtt indultak a zsákmányhoz, melyet a területet birtokló pártól sikerült is megszerezniük.

Ez a művelet több napon keresztül, mindaddig folytatódott, míg az élelemforrás rendelkezésre állt. És a bandák a szervezettség jeleit mutatva zárták ki a terület valódi birtokosait a lakomából.

A további megfigyelések szerint az ilyen esetek megerősítették néhány madár kapcsolatát és ezek valóságos bandakapcsolatban járták a vidéket és szereztek maguknak táplálékot.

(→mob)

csapatban repülők, v. falkarepülők (gal.): a házigalambokon belül a röpgalambok egyik fajtacsoportja.

Azok a fajták tartoznak ide, amelyek 16-24 egyedből álló sűrű csapatban sokszor 2-6 órán át keringenek anélkül, hogy leszállnának.

Esetenként nagy magasságban el is tűnek a szem elől.

csapatmadarak (→Agelaius): Brehmnél a csirögefélék legkisebb fajainak (9 faj) a családneme.

Egyenes csőrű madarak kerek, v. lapos orommal. A kávák élei nem alkotnak egyenes vonalat, mert a hátsó részük az orrlyukak alatt tompa szögben megtörik, mint a sármányoknál.

A farkuk mindig rövidebb a szárnynál. A színűk általában fekete, de a fekete kísérőszíne lehet a vörös, a sárga, v. a barna. A fiatalok sármányszerűek, vagyis a színük lényegesen letér a felnőtt madarakétól.

Agelaius:

oryzivorus (érvt. →Scaphidura): seregélysármány,
phoeniceus: →vörösszárnyú gulyamadár,
pecoris (érvt.): →gulyamadár.

csapatsneff: a →pajzsos cankó (Philomachus pugnax) egyik népi neve.

csapda: állatok befogására ritkábban elpusztítására szolgáló eszköz.

Madarat szoktak fogni fagyöngyből főzött "→léppel". E módszer hátránya, hogy a befogott madár tollazatát összeragacsozza, lehetetlenné teszi. Továbbá kell hozzá már beszoktatott, lehetőleg tüzes hím, s leginkább a szaporodási ciklusban hatékony.

(Persze védett madarak háborgatása tilos, így evidens, hogy a befogásuk is csupán az illetékes hatóság engedélyével lehetséges.)

A hálózás vékony, alig látható hálóval történik, amely "zsebeibe" éppen úgy gabalyodnak bele a madarak, mint a halászhálóba a halak. Hátránya, hogy a háló drága, s válogatás nélkül fog.

Ha tenyészetből szökik meg valamelyik madár párja, akkor hatásos szokott lenni, ha kettős kalitban, jól látható helyre tesszük ki a szökevény párját.

A fogoly legyen akár hím, akár tojó, fogja hívni a párját, s ha szerencsénk van, akkor az megtalálja hozzá az utat. Spárgával behúzzuk a külső kalit ajtaját, s megvan a szökevény.

A kerti volierekben élő madarakat gyakran támadja meg macska, v. valamilyen kisragadozó: menyét, görény stb. Ezeknek rugós tört szoktak kitenni, ami kárt tehet a háziállatokban is. Ezért helyesebb, és biztosabb is, ha a röpdére "villanypásztort" szerelünk. Ennek áramütése egy életre elveszi a betolakodó kedvét a kalózkodástól.

A dúvadirtás eszköze is lehet a csapda, amelyhez terelőösvényekkel, v. kényszerváltókkal terelhetjük a ragadozókat. Az ún. ládacsapdába a vad előtt és mögött mozgásra becsukódik az ajtó. A csapdát rendszeresen ellenőrizni kell. Miután a ládacsapda az állatot élve fogja meg, gondosan kell azt onnan kivenni. (Nevezik →élvefogó csapdának, is -

http://www.metaprint.hu/csapda.jpg). Leginkább bevált, hogy a foglyot zsákba ugratjuk.

Kisebb szőrmés ragadozók ellen alkalmazhatók a billenős csapdák.

Amikor Ausztráliában hajtóvadászat indult az oda - mint később kiderült - felelőtlenül betelepített mejnók ellen, akkor nagy elismertségre tett szert a Tindall Trap és a Tidemann Trap - mindkettő élve fogó, ún. táplálkozási csapdarendszer, melyben az élve elfogott madarakat később gázzal ölik meg. Ezekhez hasonló táplálkozási csapdák a Cecoy Trap, a Kadavu Trap, a Larsen Trap és egyebek mellett a Rat Snap-trap.

A héja elfogásának bevált eszköze a héjafogó. Ezt 2,5-5 m magas oszlopra kell szerelni. Valójában egy 3 részes drótketrec, mely alsó rekeszébe csalinak egy fehér galambot szoktak tenni.

Ismeretesek még a rugós tőrök (→csapóvas) is, amelynek nagy előnye, hogy a ragadozó nyakát, v. törzsét roppantja össze, így nem okoz szenvedést.

(→egérfogók, →élvefogó csapda, →MEPISZ)

csapócsapda: http://www.youtube.com/watch?v=yvoKLczK5Cg&feature=related

borulócsapda http://www.youtube.com/watch?v=hUMyPG9NyjQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=9iR_3zWd0hA&feature=related

csapkodva úszás (gal.): erőtakarékos, de gyors röpmód, amely a vágtatva repüléstől csak annyiban különbözik, hogy itt a szárnycsapások közötti siklások, vagyis csapásszünetek hosszabbak, ill. gyakoribbak. A kitárt szárnyú madár úszása a levegőben nagyobb pihenőkre nyújt lehetőséget.

csapkodó repülés: az evező repülés egyik változata, a →röpmódok egyike.

csapó (gal.): a →galambház tetejére épített mini röpde, amelynek nem elsődleges haszna a napozási lehetőség, hanem, hogy ott a falka összerendeződhet, s biztosítja az együtt szárnyra kelés lehetőségét.

csapófészek: a baromfifélék egyedi tojástermelésének ellenőrzésére szolgáló, csapóajtóval ellátott tojató berendezés.

A csapóajtó megakadályozza, hogy a tojó a tojásrakás után elhagyja a fészket, így biztosítható az egyedi ellenőrzés.

csapok: a szem ideghártyájában, a retinában található fényérzékeny receptorok. A nappali fény a csapokban található rodopszin bomlását eredményezi, minek folytán kialakul a kép.

A csapok az ideghártya bemélyedési területén sűrűn, a széleken ritkábban helyezkednek el. Döntő szerepet játszanak a színlátásban.

csapókalitka: Ez egy 1 méter széles, 140 cm hosszú és 120 cm magas kalitka, amelynek egyik oldala nyitott, illetve egy csapóajtóval zárható. A csapóajtó madzagon van felhúzva, amelynek könnyű mozgását két csiga segíti elő. A madzag végén pecek van, amely egy belső keret bevágásához illeszkedik. A ketrec hátterében kis kalitkát teszünk ugráló apró madárral. A karvaly, ha bevág, megüti a belső keretet, vagy az abba kifeszített hajszálvékony drótok valamelyik szálát, a keret kissé elfordul, a pecek kikapcsolódik, erre a csapóajtó lezuhan és a karvaly fogva marad. A kalitkában ugráló verebek jó csalétkek és sokminden megy rájuk. Ilyen csapókalitkát csináltam és tettem ki a kert szélére 1948 telén. Csak decemberben a következők mentek bele: 5 karvaly (ebből 1 öreg, 1 fiatal tojó, 3 fiatal hím), 1 görény, 1 erdei fülesbagoly, 2 macskabagoly, 1 kóbor macska, és 1 kutya. Egy alkalommal élő verebem nem volt, de mindenáron karvalyt akartam fogni. Egy lőtt verebet kiterjesztett szárnyakkal, kipeckelve, tűvel a hasán beszúrtam s a cérnát a háti "súlypontján" húztam ki és a keret mögé kötöttem lebegő helyzetben, mintha egy helyben keringene. Egy kis szellő állandóan mozgatta. Egy megtévesztett fiatal karvaly hímecske menten bevágott és fogoly lett. Írja A SOLYMÁSZAT KÉZIKÖNYVE c. kötetben Lelovics György.

csapos (gal.): színváltozat a házigalambnál, pl.: ó-német begyes.

Az evezők egy része, ált. mindkét oldalon 7-10 db fehér.

A →kassai bukónál a csaposokat fehér végeseknek nevezik, s ott 4-8 evezőnek kell fehérnek lenni, a többi toll egyszínű.

Előfordul fehér galamboknál is csapos változat, amikor a kormány-, v. az evezőtollak színesek.

csapótoll (gal.): valójában az evezőtollak, melyek a csattogva repülő (ún. szász röpmód; →sziléziai begyes) házigalamboknál a levegőben összecsapódnak, s a csattogó hangot adják. A jó "szászoknál" ezek vége a sok összecsapódás miatt kirojtosodik. (→evezőtollak)

csapott szárny (gal.): a szárny rajzolata, amely az által jön létre, hogy színes tollazat mellett valamennyi, v. legalább 6 elsőrendű evező fehér. A csapott szárny rendszerint fehér farokkal jár együtt, amikor is csapott farokról beszélünk.

csapóvas: acélból készített rugós szerkezet, mely érintésre összecsapódva fogja meg a vadat. A sokféle →csapda egyik fajtája.

csapper: a kanárik között két éneklési típus lehetséges. Az egyik éneklési módban a madarak csukott csőrrel, halkan, de rendkívül dallamgazdagon énekelnek, ezek a roller kanárik. A névadó típust (→harzi füttykanári, v. roller kanári) a Harz-hegység bányászfalvaiban tenyésztették ki.

A másik éneklési típus követői nyitott csőrrel, rendkívül harsányan, ám dallamokban szegényesen adják elő dalaikat, ezek a csapperek.

A gyenge fülhallású, kevéssé hozzáértő a csappereket részesíti előnyben, míg a vájtfülű valószínűleg tíz csapperért nem adná a jó rollert, még ha az féllábú, félszemű is.

Megfigyelhető, hogy azok a csapperek, amelyek fütyülő erdei pinty, fülemüle, v. poszáta mellett tanulták az éneklést, különösen harsányan énekelnek.

Az is egyértelmű, hogy ha bármely éneklésben tehetséges madár gyenge énekesek mellé kerül, a rosszul éneklő "mester" (csíz, v. pl. sármány) strófáit fogja eltanulni. Míg a feketerigó, az erdei pinty, v. pl. a kerti poszáta sokat javíthat az éneken. Hangfelvétel: Schalk Endre - http://sleepingdancer.freeblog.hu

http://www.landhaus-fischer.info/haus.html

csapva bukók: a →vízimadarak egyik csoportja.

császáramazon (Amazona imperialis - Kaiser-, v. Braunschwanz-Amazone - Imperial Amazon): az amazonpapagáj nemzetség legnagyobb, 45 cm nagyságú, az egész testi tollazatában lilás, rendkívül robusztus faja.

Fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/

Erőteljes csőre szürkés szaruszínű. A szem kárminpiros.

A fejen a tollak vége türkizkék, a testen szürkésfekete, így szinte mindenütt hullámozott. A szárny zöld, a farok barna. A láb szürkés.

A tojó színei valamelyest világosabbak.

Areája a karibi Dominica-sziget, ahol a mind inkább szűkülő élőhely és az orvgyűjtők miatt nagy veszélyben van. Rendkívül melegigényes madár, 32 fokon érzi magát jól. 7 méteres magasságokban fészkel.

Tojásának mérete 45,5x40 mm, de ilyent európai madarász a saját tenyészetében már aligha láthat.

A walsrodei madárpark egyetlen kiállítási példánya is keltett már elég tiltakozást. Úgy hírlik, a közönség előtt elzárt tenyésztői részben tartanak egy párat is.

Nincs adat tenyésztési eredményről.

http://www.dog.bg/index.php?breeds=271&ac=breed_view&catid=4

császárfácán (Lophura /Hierophasis/ imerialis - Kaiserfasan - Imperia Pheasant): a három kékfácán faj egyike a tyúkalakú fácánok csoportjában. Újabban tűzhátú fácánok között. Ábra: CITES

Dél- és É-Vietnamban lelhető fel.

A tollazatában dominál a sötétkék. A fekete tollak is fémfényűek. A bóbitán a tollak hegye szintén fémfényű kékesfekete.

Az írisz vöröses narancsszínű. A csőr fekete orommal sárgászöld. A láb kárminpiros.

A kakast 750 mm nagyság, 252 mm-es szárny és 300 mm-es farok jellemzi.

A tojó feje szürkésbarna. A 190 mm-es farok feketével díszített erőteljes gesztenyebarna. A kézevezők világosszürkével hullámozott feketék. A csőr, a láb és az írisz olyan, mint a kakasé. tojók max. 600 mm-esek, a szárnyhossz 214 mm.

Az egynyaras kakas tollazat sötétbarna, a háti részen kékes fénnyel. A mell és a fej gesztenyebarna.

A fészekalj 5-7 tojásból áll. A színük izabell, kevés porszerű fehérséggel.

A fészekalj áprilisra teljes.

A kelési idő 25 nap.

A kicsik hidegre nagyon érzékenyek.

császárfajd: →császármadár (Bonasa /Tetrastes/ bonasia - Haselhuhn).

császárharkály (Campephilus imperialis - Imperial Woodpecker): a harkályfélék családjába tartozó veszélyeztetett faj.

(Fotó: Jeff Blincow -

http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm)

Mauersberger a legnagyobb aggodalom hangján ír arról, hogy az élőhelyén, a mexikói Sierra Madre hegység erdeiben egy 1962-es expedíció hetekig tartó kutatás során sem talált egyetlen példányt sem.

A legnagyobb testű harkály, s a vesztét valószínűleg az okozta, hogy a húsát ízletesnek tartják a helybeliek.

császárkormorán, v. kékszemgyűrűs kormorán (Phalacrocorax atriceps - Blue-eyed Cor

morant): a kárókatonafélék 72 cm nagyságú faja Dél-Amerika óceáni partvidékein.

Az erőteljes, csipeszszerű, halfogó csőr - világos heggyel - barnás fekete. A homlok tollazata valószerűtlenül piros. A szemgyűrű kék. Egyébként a fej tollazata felül fekete, beleértve az előre hajló mókás bóbitát is.

A meredeken állú nyak hátsó éle, a test felül és a nagy tollak kékes feketék, de egy szabálytalan, fűrészfogszerű fehér csík mutatkozik. A test alul hófehér.

CSÁSZÁRLÉGYKAPÓ-FÉLÉK (MONARCHIDAE - Monarchs and Faintails): az énekesmadárfélék rendjének egyik családja, más rendszerekben a légykapófélék alcsaládja, ahová a különösen szép, de rendszertanilag eléggé tisztázatlan paradicsom-légyvadászok is lettek sorolva.

Afrikában, Ausztráliában és Ázsiában lelhetjük fel ezeket a rovarevőket.

Többnyire az ágakat, leveleket vizsgálgatva keresik a rovartáplálékukat, de előfordul, hogy repülő rovart zsákmányolnak.

A tollazatuk élénk színekben pompázik.

Az ide sorolt nemzetségek három alcsaládban, mint

Platysteirinae* (pergőlégykapók - 3),

Rhipidurinae (legyezőfarkú légyvadászok - 2) és

Monarchinae (19),

szerepelnek (zárójelben a nemzetségek száma).

* másutt az önálló család rangján, amikor is szerepel itt egy további nemzetség (Platysteira), amely 10 faja másutt a Rhipidurinae alcsaládot gazdagítja.

császárlúd (Philacte canagica, v. Anser canagicus - Emperor Goose): Északkelet-Ázsia és Alaszka tundráin költ ez az ezüstszürke, de feketés barnával "cizellált" réceféle.

Fotó: Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm

Vannak rendszerezők, akik a szürke, v. mezei ludak között tárgyalják.

Rendkívül látványos madár, a nyári lúdhoz hasonló testalakulással.

A csőrköröm fekete, az orr felett a felső káva leheletnyi kékkel díszített, egyébként sárgásfehér. Az alsó káva feketésbarna. Ez a szín az állon, a torkon és a nyak elején is mutatkozik.

Egyébként a fej és a nyak fehérrel halványan vonalkázott élénksárga.

A tollazat másutt olyan mint a fakéreg: sötétbarnával nagyon sűrűn, szabálytalan vonalkákkal hullámozott.

A hason mutatkozik némi vöröses árnyalat. A láb sárga.

A nemzetség többi fajával ismeretes a kereszteződése.

császármadár (Bonasa /Tetrasia/ bonasia - Haselhuhn - Hazel Grouse): A Magyarországon fészkelő egyetlen fajdféle, nevezik mogyoróstyúknak is. Valaha irigyelt vadászzsákmány volt, ma már védett.

A fogolynál nagyobb, bóbitás, tollas csüdű madár.

A kakas 380-400* mm, ebből a világosszürke farok 119-125 mm hosszú. A szárnyhossza 163-173 mm. 360-500 g súlyú. (A tojó nem sokkal kisebb: 340-490 g.) Tehát a nagyságát tekintve, mintha a foglyokkal állna rokonságban.

A kakas felül rozsdaárnyalatos szürke, de a fejtető sárgás, s ott a meghosszabbodott tollak sötéttel sávozottak, felmereszthetőek.

A torok fekete, széles, fehér szalaggal határolva. A szem mögött is mutatkozik egy fehér foltdíszítés.

A begy rozsdás sárga, sötét szárfoltokkal. A testet alul fehérrel szegett sárgásbarna tollak fedik.

Az evezők világos harántsávozott sárgásbarnák.

A tollakkal borított csüd 35-36 mm-es. A csupasz ujjakon a fajdfélékre jellemző szarulemezkék mutatkoznak.

A csőr 14-16 mm.

A szem sötétbarna.

A tojóról hiányzik a fekete torokfolt, egyébként nagyon hasonlít a hímhez.

A középhegységek boróka és mogyorós sűrűségeiben a foglyot helyettesítette.

Jól futott és repült. Finom húsáért vadászták.

A Mátrában, a Pilisben és a budai hegyekben fordult elő.

Ma már nagy ritkaság s mindössze a páfrányos bükköseinkben, nyírfaelegyes fenyveseinkben (első sorban É-Magyarországon) költ, tuskók tövében, a földbe vájt, kapart mélyedésben. 8-10 barnásvöröses, sötétebbel foltozott tojásából a 21-23. napon kelnek a fészekhagyó kicsik, s 30-40 napos korukig élvezik a tyúk támogatását. (Egy-egy tojás 39,4x28,1 mm nagyságú és 20 g súlyú.)

Ősszel állt párba és szigorú egynejűségben élt, noha a kicsiket kezdetben csak a tojó vezetgette. Már négy napos korukban próbálgatják a szárnyaikat.

Érdekessége, hogy nem dürög.

A Kárpátokban elég gyakori volt. Hazánkban az utolsó párokat a Sopron, Kőszeg és a Szentgotthárd körüli erdőségekben figyelték meg.

Főként bogyókkal, fűfélékkel és friss növényi hajtásokkal táplálkozik.

A császármadár (Bonasa bonasia) külföldről jogszerűen megszerzett trófeájának tartása, országba történő behozatala, országból való kivitele, országon történő átszállítása esetén, a jogszerű megszerzést a tulajdonosnak igazolnia kell.

Vagyis a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (10)-(13) hatályát veszíti, helyette a 2012-ben létrejött megállapodásban rögzítettek érvényesek.

http://www.kormany.hu/download/c/58/70000/vadaszhato%20fajok%20megallapodas.pdf

A természetvédelmi törvény fokozott védelembe részesíti, eszmei értéke: 500 000 Ft.

* Mountfort szerint 35 cm.

császármadarak (Bonasa, v. Tetrastes): a →TYÚKALAKÚAK rendjének fajdfélék (Tetraonidae) családjába tartozó madárnemzetség.

A tollazat fekete, fehér, szürke és barna mintázott.

A hím díszesebb, s a szeme körül rózsa ékesíti. A fehérrel szegett fekete torka és a csinos bóbitája is megkülönbözteti a tojótól.

Három faja ismert Európában és Ázsiában. Az erdei aljnövényzetben kutatnak apróbb rovarok magvak után.

Nálunk a 36-40 cm nagyságú →császármadár, v. mogyoróstyúk (T. bonasia) fordult elő. (→galléros fajd)

császár-paradicsommadár (Paradisaea guilielmi - Emperor of Germany Bird of Paradise): akárcsak a család többi tagjánál, itt is erőteljes lábakat találunk, melyek könnyűszerrel megtartják a szépségéről híres madarat fejjel lefelé is az ágon.

E képességét kamatoztatja a násztáncában is. Csak a Huon-félsziget hegyein fordul elő.

A hím feje, nyaka és melle fémfényű zöld. A dísztollai sárgásfehérek. Ha ezeket kiterjeszti, akkor nagyon hasonlít a lantfarkú paradicsommadárra.

A kevésbé díszes tojókat e pozícióból magát az ágon hátravetve - a csupasz ágon fejjel lefelé lógva - kápráztatja el.

császárpingvin, v. óriás pingvin (Aptenodytes forsteri - Emperor Penguin): 15-40 kg-os testsúlyával, 1-1,2 m magasságával a legnagyobb faj a pingvinfélék családjában.

Komoly zsírréteg védi a hideg ellen, s erre nagy szüksége van, mert a madarak közül a világon a legzordabb körülmények között él.

Sokáig csak néhány költőtelep volt ismeretes, de az 1957-58. Nemzetközi Geofizikai Év alkalmából több kutatóállomást létesítettek az Antarktiszon, s legfőképpen Prévost és Sapin-Jaloustre, francia kutatók révén 22 költőtelepet sikerült feltérképezni.

A populációt mintegy 150 000 párra becsülik, közülük a legnagyobb költőtelep 50 000 párnak biztosít helyet.

A két kutatótól tudjuk, hogy a császárpingvin olykor mínusz 60 fokos hideggel dacol, ami azt jelenti, hogy a belső szervek és a külvilági hőmérséklet között csaknem 100 fok a különbség.

Hát még, ha hozzászámítjuk, hogy a mínusz 20 fokban tomboló viharnak a hűtőhatása a szélcsendi mínusz 180 foknak felel meg!

A császárpingvin élőhelyén pedig nem ritkák a 200 km/órás orkánok sem. Olyankor szorosan egymáshoz tapadva, mozdulatlanul dacolnak a viharral. Természetesen ezt csak úgy tehetik meg, ha a szélről állók, amelyek testhőmérséklete sokszor 2 fokkal csökken, egy idő után bebocsátást nyernek a csapat védettebb közepébe.

Az első pillanatra még meghökkentőbb, hogy a tél közepén költenek. A nász ideje május-júniusban következik be. A császárpingvin ilyenkor hájasra felhízva nagy csapatokban, sokszor hason csúszva, kilométereket tesz meg a tengertől - amelyben 300 (!) méter mélyre képes lebukni - a szárazföldi költőhelyek felé.

Egyesek szerint a párválasztásnál a tojók egyetlen szempontja: hímben a minél kövérebb a jobb. Ugyanezek a megfigyelők kétségbe vonják, hogy itt lehet szó monogámiáról, hiszen a folyton kavargásban, mozgásban levő költőtelepen lehetetlenség az újbóli egymásra találás.

Hosszú, lefelé hajló végű, tőrszerű csőr jellemzi. A színe fekete, de a két káva érintkezésében a két káva szegélye vékony csíkban lilás árnyalatú narancsszínű.

A láb szürkésfekete, hatalmas karmokkal.

A kámzsaszerű barnás fekete fej szinte nyak nélkül kapcsolódik a vastag zsírréteggel kipárnázott testhez. A prémszerű, test elől krémszínű, a nyakon a fej feketéjéhez egy vékony, finom átmenetes narancsszínű "nyakkendővel" csatlakozik. A hát, a szárny és a csutakszerű, rövid farok, ill. a szárny kékesfekete, de fehér pettyekkel gyöngyözött.

A szárny is gyöngyös, de itt a fehér pettyek függőleges sorokban rendezettek, s a szárny hátsó (alsó), keskeny, fehér szegélye előtt mutatkozik négy, egyszínű, fekete csík.

Az ivari kétalakúság nem alakult ki. Viszont a fiatalokon nincs narancsos "nyakkendő".

A tojó egyetlen tojást rak, s azt a szó szoros értelmében átadja a hímnek, aztán elvonul a tengerre.

A költés a hím dolga, s becsületére váljék, hogy a költés 2 hónapja során, a Föld leghidegebb, legbarátságtalanabb táján szinte mozdulatlanul, étlen-szomjan, szinte az éhenhalással dacolva melengeti a tojást a hasbőr sajátos ráncában.

Itt oly szorosan megtapad a tojás, hogy amikor pl. a fejét vakargatva felborul a hím, akkor sem gurul elő. A titok nyitja: itt egy speciális, rendkívül jól hőszigetelt erszényről (kalcium- és kartinburok) van szó, valóságos bunker, amelyből a kicsi mégis tud jelzéseket adni az apjának. Buborékokat ereget, amikor fázik, erre az apaállat megnöveli az erszény vérellátását.

A kelés sem egyszerű. A pingvinnél az embrió kelés előtt ideiglenes izmokat fejleszt a nyakán, amely ettől jelentősen megduzzad és rendelkezni fog azzal a plusz erővel, amely a kemény héj feltöréséhez nélkülözhetetlen.

A második hónap végén megérkezik a tojó, s mintegy 3 kg előemésztett halat hoz a fiókának, amely keléskor mindössze 300 g. Az akkor már túl van az első táplálkozáson.

Csodával határos módon, miközben a hím a saját testsúlya 1/3-át, felét leadja a koplalás miatt, még van annyi energiatartaléka, hogy a gyomrában képződött begytejszerű anyaggal megetesse a fiókáját. S ha megérkezik a párja, akkor ő indul a tengerre, hogy felerősödve, 2-3 hét múltán leváltsa a tojót.

A tojó tehát 2-3 hétre osztja be a magával vitt halat és szintén a gyomrában képződő begytejszerű anyaggal eteti a kicsit. A tojónak is van a hasán egy erszényszerű redő, a kicsi abban fejlődik.

A hím 2-3 hét múlva néz újra a család felé, s a következő 2-3 hétben ugyanúgy gondoskodik a kicsinyéről, mint a párja.

A fióka mintegy 5 hetes korában hagyja el a szülő testmeleg ráncát, és 5 hónapos koráig óvodában nevelkedik, ahol szorosan egymás mellé bújva védekeznek a hideg és a halfarkasok támadásai ellen.

Amikor a felmelegedés hatására elkezd töredezni a jég, a kicsik önállósulnak, s kisebb csapatokban lemennek a vízhez. Ilyenkor terített asztal várja őket, s aki idáig követte a fejlődésüket, az most érti meg, hogy a párzás, költés miért a legzordabb időszakban következik be.

csatarál: tájnyelvekben a tyúk, amikor kárál, v. kotkodácsolva hangoskodik.

Csató János (1833-1913): ornitológus, botanikus. Érdeklődésének a középpontjában Erdély flórája és faunája állt.

16 évesen beállt Bem seregébe, s részt vett az erdélyi hadjáratban. Majd visszavonult koncai birtokára ahol elmélyülten tanulmányozta a növény és állatvilágot. A kiegyezés után klf. vezető tisztségeket vállalt, volt szolgabíró, alispán és főjegyző Alsó-Fehér vármegyében, de a botanikához és a madarakhoz soha nem lett hűtlen.

Értékes madár-, és növénygyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

csattogó begyes (Böhmische Flügelschecken - Saxon Fairy Swallow): a Cseh-Morva medencéből, ill. Sziléziából származó házigalamb, mely a jellegzetes röptéről kapta a nevét.

Felszálláskor a szárnyait a teste felett összecsattintja, s tapsolásszerű hangot hallat.

38-42 cm nagyságú, rövid lábú, meredek tartású (45 fok), oldalról kissé lapított fejű galamb keskeny homlokkal.

Az írisz gyöngyfehér, a keskeny szemgyűrű pergamenszerű, v. élénkpiros. A csőr a közepesnél kissé hosszabb, vékony és mindig viaszszerű.

A nagyon hosszú nyak kissé hátra hajlik, a begy hosszúkás, két oldalról lapított. Legnagyobb kiterjedését előre és felfelé éri el, csaknem a fejtető magasságáig ér.

A farok hosszú, de a kormánytollak a szárny vége mögé csak 2 cm-el érnek.

A láb rövid, a színe élénkpiros.

A színváltozatai: egyszínű

feketék,

vörösek,

sárgák,

fehérek és

kékek lehetnek.

Meg kell jegyezni, hogy a régebbi szakirodalomban vannak utalások ennek a fajtának a magyar voltára, de ezek nem állják ki a komoly kritikát. Csak arról van szó, hogy a XX. sz. elején nagyon népszerű volt az Alföldön.

Viszont a 10-es évektől hanyatlásnak indult, s majdnem teljesen eltűnt.

csattogó galamb (gal.): →oszlopozó galamb.

csáva: vegyszeres, rendszerint mérgező lé, mellyel pl. a vetőmagról elpusztítják a károkozókat.

csávázás: a vetőmagvak felületére tapadt, v. a belsejükben megbújt kórokozók elpusztítása vegyszeres úton.

E szerek mérgezőek, ezért nagyon kell óvakodnunk attól, hogy madarainknak csávázott magvakat adjunk.

csecsemőmirigy (thymus): madaraknál az egyik páros belső elválasztású mirigy, mely a nyak tövében, a begy közelében, a bőr alatti kötőszövetben helyezkedik el.

Fotó: http://biology.clc.uc.edu/fankhauser/

Tekintve, hogy a fiatalkor fontos szerve, s a testhez viszonyított legnagyobb fejlettségét a születés (kelés) idejére éri el, nevezik magzatmirigynek is.

Az ivarérésig valamelyest növekszik, de attól kezdve hanyatló, s a helyét felnőttkorban zsírszövet tölti be.

Galamboknál az 5. hónapos korra a legnagyobb méretnek már csak felét teszi ki. (Meg kell viszont említeni, hogy ivartalanított hímeknél a hanyatlás nem következik be!)

Madaraknál fűzérszerűen egymásba kapcsolódó szürkés sárga lebenyekből álló szerv. A mirigy által termelt hormonnak a fejlődésben van szerepe. Emlősöknél abba is marad a szervezet fejlődése, ha eltávolítják. A madaraknál ezzel szemben az eltávolított csecsemőmirigy szerepét átveszi az ún. →Fabricius-féle táska.

A vérbe ürülő váladéka a fejlődő szervezet csontképződését szabályozza. Hiányos működése miatt alakul ki törpenövés, v. a csontok puhasága, ill. törékenysége.

csecsemőtápszer: a lágyeleségek legtartalmasabb adalékanyaga, igaz, egyben a legdrágább is.

De a nagytapasztalatú hazai tenyésztők nem "lopják ki" a lágyeleségből, s a legszívesebben az ORIZÁT alkalmazzák.

cseh bagdetta: a század elején alakult ki a török galamb, az indus és a mezei keresztezéseként ez az orrdudorosok csoportjába tartozó házigalambfajta.

Közepes nagyság, jól izmolt, kikerekedő mell, vízszintes testtartás, sima, széles fej, lapos homlok, kissé dülledt szem, kör alakú, széles, élénkvörös szemgyűrű, jól fejlett, szív alakú, fehérrel porozott, sima felületű csőrdudor jellemzi.

A szivárványhártya a fehéreknél és a fehér fejű rajzolatosoknál sötét, egyébként gyöngyszínű.

A vastag és a színét tekintve világos csőr a fej ívét követve mérsékelten lefelé hajlik. A fej felé elvékonyodó nyak közepesen hosszú, függőleges állású, v. egy kissé előre hajlik.

A farok felé fokozatosan keskenyedő hát vállban széles, hátra enyhén lejt. Az erős szárny a testhez simul, a hegye a farok szélén nyugszik.

A színváltozatai:

egyszínűek

kék,

fehér,

fekete,

vörös és

barna;

pikkelyesek és

pajzsosok;

fehér szárnyszalagos

sárga,

kék és

vörös;

fekete szárnyszalaggal pedig csak a kékek fogadhatók el.

cseh dobos: ezt a házigalambfajtát a laikus nem nagyon tudja megkülönböztetni a német duplakontyos dobostól.

A formáját tekintve annál testesebb, izmoltabb, rövid és feszes tollazattal.

Minden galambszínben ismeretes, rajzolatokban is vég nélkül gazdag, még tükrösben is előfordul.

cseh fácán: a közönséges fácánt így is nevezik, tekintve, hogy ott a szárnyasvad-állomány nagyobbrészt ezekből áll.

cseh galamb (Böhmentauben): a színes galambok egyike, melyet, mint azt a neve is jelzi, Csehországban hozták létre. Olyan, mintha a strasszer csapos testvére lenne.

Már a XIX. sz. elején nagy népszerűségnek örvendett Bajorországban, ezért nevezték bajor strasszernek is

Erős parlagi galamb küllemű, vízszintes testtartású madár. Középmagas láb, sima fej, tollatlan láb, jó röpképesség, izmos testfelépítés jellemzi.

A fej közepesen nagy, szépen ívelt. Az írisz narancsvörös, v. rubinpiros. A szemgyűrű egy-, v. kétsoros, a sárgáké, vöröseké és feketéké vörös, másutt szürke.

A hosszú, erős csőr hússzínű, v. szaruszíntől a feketéig a tollazat színéhez igazodik.

A mell lekerekített, erős. Az enyhén lejtő hát széles.

A szárny a testhez simul, a vízszintes tartású farkon nyugszik. A tollatlan láb közepes hosszúságú, világos karmokkal.

A színváltozatai:

fekete,

vörös,

sárga,

barna,

fekete szalagos kék,

kovácsolt kék,

világoskék

fehér szalagokkal, v.

fehérrel pikkelyezetten,

sima kék,

kék fakó,

vörös fakó,

sárga- és barna fakó kovácsolt.

A színek legyenek teltek!

Az alapszín fehér. A fej a tarkó középvonaláig, az előke (a nyak eleje a közepéig - tojóknál valamivel lejjebb), a szárnypajzs, a fiókszárny és a farok színes.

A hát végső szakasza és 7-10 evező színe szintén fehér.

cseh kanik: a →pracheni kanyik (dél-cseh) színesgalamb cseh változata, mely csupán annyiban tér el a pracheni kaniktól, hogy itt a farok fehér.

cseh lúd: a házilúd Csehországban kitenyésztett egyik fajtája.

Nagyon hasonlít a szintén hófehér diepholzi lúdhoz, se itt a láb és a csőr színe kevésbé élénk.

Ezen túl a csőr kecsesebb és a farok nem hegyesedik el a végén, hanem vágott.

A testtömeg kisebb.

A gúnár max. 5,5 kg, a tojó egy kilóval kevesebb.

A tojó 15-18 tojás után rendszerint megkotlik. A tojások átlagsúlya 130 g.

cseh nyerges begyes: mindenben megegyezik a morva nyerges begyes házigalambbal, kivéve a színét, ugyanis itt színes homlokfoltot találunk, amely a felső káva tövétől a fejtetőig ér.

Ezzel egyező színű a begy, a nyereg és a farok.

cseh (rakovnik) roller: cseh röpgalamb, http://www.youtube.com/watch?v=xi4z5O0VUFU&feature=related.

cseh színesszárnyú: a →szász színesszárnyú galamb egyik változata.

cseh szürke begyes: a sziléziai begyes közeli rokona. Jól fúvó, rövid lábú, sötét szárnyszalagos házigalamb-fajta.

A fej viszonylag nagy, szépen ívelt. A homlok közepesen magas, domború.

Az írisz narancsvörös. A keskeny szemgyűrű finom szövetű és sötét szürkés.

A nyak hosszú, helyet biztosít a felfelé kissé nyújtott begynek.

A színváltozatai: alapszíne a jeges, v. ezüstfényű fehér. Az evezők és a fej viszont szürke.

cseh tyúk: fűrésztarajú házityúkfajta, kékes lábbal.

A fejtető magasságáig érő, felül kihegyesedő, sötét farok, hosszú, csaknem vízszintes hát, enyhén lógó szárny jellemzi.

A kakas 2,1-2,5 kg; a tyúk 1,8-2,2 kg.

Mintegy 170 db, krémszínű, átlagosan 55 g-os tojást termel.

Legkedveltebb piros arany színben, de ismeretes fehérben, fekete színben és fekete-fehér tarkában is.

cseljabinszki fehér (kék) galamb [Челябинские белые (голуби)]: a dél-uráli régió fontos ipari centrumában kitenyésztett három díszgalamb közül kettő fekete farkú, ez a fajta egész tollazatában fehér.

Mindemellett is rendkívül karakteres az apró, kerek fejével, meredek homlokával, hosszú, vékony, kecsesen ívelt nyakával.

A kicsiny fejen a sötét, arányosan nagy szem a fehér szemgyűrűvel rendkívül látványos. Akit mindez nem győz meg, az tekintsen a gömbölyded, magas mellre, melyen a fodros tollak elegáns „nyakkendőt” alkotnak.

Az apró csőr is kifejezetten egyedi – a meredek homlok vonalát alig töri meg. Az orrviasz és a szemgyűrű fehér.

A hát rövid és ívelt, a szárny hosszú, szorosan fűződik a testhez, de lóg és eléri a földet.

A farok emelt, 12-14 toll alkotja. A láb fehér karmokkal tollas.

Kimondott díszgalamb, nem a röpteljesítménye nyűgözi le a hozzáértőket. Csoportosan, kis magasságokban, rövid ideig repül.

Újabban elfogadják sárga színben és fehér tollazattal, de sötéten spriccelve is.

cseljabinszki hattyú (Челябинские "лебеди"): 35-36 cm testhossz, hosszú (8-12 cm) tollakkal díszített, fekete karmos, rövid lábak, sötét szem, rövid fekete, a tövénél széles csőr, fehér orrviasz jellemzi ezt a különösen szép röpgalambot.

A mell széles és domború, a váll rövid, de széles.

A szárny közepes hosszúságú, szorosan tapad a testhez, a vízszintestől 25-40 fokban emelt farok alatt végződik.

A nyak, a mell, a has és a farkfedők fehérek. Viszont az 5-7. elsőrendű evező fekete. A nyak legfelső része, az arc, a homlok és kis részben a fejtető is fekete-fehér tarka.

A gatya szintén fekete-fehér, s különösen azokat a példányokat tartják nagyra, melyeknél a láb tarkasága szimmetrikus.

Röpteljesítménye nem kelt bennünk ámulatot: kis és közepes magasságokban mindössze 1 órát köröz a falka.

Kisebb hibának számít, ha az arci részről vagy egyáltalán a fejről hiányzik a fekete. Súlyos hiba a 7 cm-nél rövidebb lábtollazat.

csempészet: a természeti értékek - közöttük a madarak ill. azok származékainak a - csempészete csaknem annyira jövedelmező, mint a kábítószereké. Viszont nem annyira veszélyes, ezért sajnos egyáltalán nem ritka, hogy a határokon megdöbbentő szállítmányok csusszannak át. A bűncselekmény látenciája nagy. Sokkal több esettel kell számolni, mint amennyire fény derül.

Nálunk elsősorban az exkluzív fogyasztásra szánt, Olaszország felé irányuló konyhakész, v. fagyasztott "termékek" csempészése gyakori. 2009-ben egy megdöbbentően nagy szalakótaszállítmány csempésze bukott le - lásd fotó!

Ezen kívül a ragadozó madarak tojásainak, fiókáinak fosztogatása reális veszély.

csenderes: mezőn v. nagyobb tisztáson kisebb, rendszerint körülárkolt cserjés, facsoport vadak számára létrehozott terület, ahol a vad árnyékot, nyugalmat talál. Idegen szakirodalomban remiz néven szerepel és használják fácánok részére képezett vadföldre is. Olyan menedéket biztosító területre, ahol az etetés és táplálékbőség miatt könnyebb a vadat fellelni.

A szakszerűen kialakított csenderes oltalmat nyújt a metsző szél ellen. Az oda telepített vadrózsa, berkenye, bodza, kökény, olajfűz termése táplálékul szolgál a vad számára. →fácán

csendes-óceáni aratinga (Aratinga (holochlora) strenua - Pacific Parakeet): nevezik nicaraguai zöld aratingának is, s ennek az alapja, hogy mindössze Nicaragua egy kis területén előforduló madárról van itt szó - endemikus.

A csendes-óceáni aratinga önálló státuszát sok rendszerező vitatja és a →zöld aratinga papagáj alfajának tekintik.

csenevész: a fejlődésben kórosan visszamaradt, satnya egyed. A rendellenes fejlődés hátterében rendszerint

1. örökletes terheltség,

2. tartási, takarmányozási (ill. táplálkozási) anomáliák, v.

3. betegség lelhető fel.

csengőmadár (Anthornis melanura - New Zealand Bellbird): a mézevőfélék 20 cm nagyságú, kevéssé látványos faja új-zélandi elterjedéssel.

Egyedüli dísze a piros szem.

A csőr és az arci rész, a szemet körülölelve fekete. Feketék a nagy tollak is.

A láb kékesfekete, az ujjak hosszúak és feltűnően erőteljesek.

Az alsó farkfedők piszkosfehérek, másutt a tollazat gesztenyebarna.

Az ivarok között külsőleg nem lehet felfedezni különbséget.

Nektár, gyümölcs és rovarevők. A virágzó fák körül gyakran nagyobb csapatokban mutatkozik.

Esetenként kimerészkednek az erdőszéli kertekbe is.

A nevét a kellemes hangjáról kapta.

Csésze alakú fészkét magas fa ágvillájába építi, puha fűvel és tollakkal béleli.

Fotó: Midori Iwashita - http://bird.incoming.jp/38/7403.htm

csengőréce: a →kerceréce (Bucephala clangula) egyik népi neve.

csengvegördülő (klingelrolle): közép hangfekvésű, egyszerű, összefüggő (megszakítás nélküli) GÖRDÜLŐ énekfutam a harzi roller kanári énekében.

A mássalhangzói: a h, az r és ritkábban az f, ill. a c.

A magánhangzói: az i, gyengén hangzik az ü és az e.

Négy egész hangot ölel fel. Hangzása: riririri vagy rürürürü. Érces, tisztán hangzó magánhangzóval értékes, de a magánhangzó nem nyomhatja el a mássalhangzót, mert ez is hiba.

Amikor a mássalhangzó elnyomja a magánhangzót, akkor kemény csengvegördülőről kell beszélni. 1-től 3 pontig értékelhető, de az úgynevezett széles (hangzása: rierierie), a karcoló (hangzása: chrichrichri), v. a széteső, lapos csengvegördülő nem érdemel pontot.

csenkesz (Festuca): a pázsitfűfélék egyik nagy fajszámú nemzetsége.

Többnyire évelő, mérsékelt égövi fajok. Félérett, érett kalászkáin örömmel bogarásznak a díszpintyek és a pintyfélék.

csepeli magasröptű hófehér keringő: a budapesti magasröptűből keletkezett házigalamb fajta, melyet 1941-ben ismertek el.

Csak tiszta fehér, tömött, feszesen simuló tollazattal fogadható el.

A fej mérsékelten nyújtott homlokkal a tarkó tájékán lekerekített, a fejtetőn viszonylag lapos.

A szem kissé dülledt, az írisz sötétbarna. A keskeny, kétsoros szemgyűrű sárgás, v. sápadt.

A tőben vastag csőr a homlok ívéhez törésmentesen csatlakozik, rózsás árnyalatú világos. Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.

Csepeli Színkanári Klub: a csepeli Radnóti Művelődési ház adott otthont az első hazai színkanári-tenyésztőknek, ezért a közvélemény Radnóti Színkanári Klubként is ismerte a szervezetet. Sajnos a klub vezetői és tagsága befelé fordult, nem volt nyitott a kanáritenyésztésben jelentkező új felismerésekre (pl.: intenzív, nem intenzív, és azok párosítási lehetőségei).

Péter Géza beszámolt róla, hogy számos tévedésük - egy ilyen tipikus tévhitük: azt tartották a →harzi (ejtsd: hárci) kanáriról, hogy az zöld színű, és viadalokra tenyésztették ki - túlhaladott, sok tekintetben megalapozatlan ismereteik mellett kőkeményen kiálltak, ami a tenyészetek leromlásához, végül a felmorzsolódásához vezetett.

cseppvér bevitele, cseppvérkeresztezés: tenyésztési eljárás, mely során fajtatiszta tenyészetbe egy alkalommal idegen vért viszünk be, hogy a fajtát általában jellemző tulajdonságokat egy újabbal kiegészítsük, v. valamilyen kedvezőtlen tulajdonságot megszüntessünk.

A cseppvérkeresztezés tehát nem a fajta egészét érinti, mert akkor kerül rá sor - ezt a módszert akkor vesszük elő - ha általában a fajtával elégedettek vagyunk, de annak egy tulajdonsága javításra szorul.

A bevitt "vérnek" a kérdéses tulajdonság tekintetében kimagaslónak kell lennie, s nagyon jó, ha a keresztezés előtt meg tudunk győződni a bevinni kívánt "vér" átörökítő képességéről.

Ennek legbiztosabb módja az ivadékvizsgálat, amely az öröklődő betegségek tekintetében is nyújthat támpontokat, hogy elkerüljük káros hatások bevitelét az állományba.

csér (nép.): a →küszvágó csér (Sterna hirundo) és jelenti a kis csért is.

cserebogárfélék (Melolonthidae): 3-7 fényesen csillogó csáplemez, erős ásólábak és jól látható légzőnyílások jellemzik a potroh hasi lemezeinek kitines oldalszegélyén ennek a bogárcsaládnak a fajait.

A többségük növényevő. A pajorok, v. csimaszok (lásd fotó!) a gyökerek, a kifejlett bogarak pedig a lombozat rágásával okoznak kárt.

Legismertebb közülük a 23-30 mm nagyságú, barnásvöröses színű, de a finom bordák közötti szőrzet miatt szürkésnek látszó MÁJUSI (v. közönséges) cserebogár (Melolontha melolontha - fotó: Stanislav Krejcik), amely oldalán három, fehér színű, háromszög alakú folt látható.

Forrás: http://www.meloidae.com/exchange/scarabaeidae1.htm

http://www.aaff.org/BEETLES/Melolontha_melolontha.htm

A pajor leginkább a szamóca, a saláta gyökerét és a burgonya gumóját fogyasztja, de mindenevő. Hazánkban 2-3 év alatt fejlődik ki és a kifejlett bogarak április-május folyamán tömegesen lepik el, legszívesebben a tölgy lombját.

Hajnalban, amikor még az éjszakai hidegtől dermedtek, a fák ágainak erőteljes rázogatásával, a fa alá terített ponyváról könnyen és rengeteget lehet gyűjteni.

A 30-35 mm nagyságú fekete vagy vörösbarna szárnyán fehér márványszínű rajzolattal díszített KALLÓ (v. csapó) cserebogár (Polyphylla fullo - foto Stanislav Krejcik) a lombos fákon kívül a feketefenyő lombját is károsítja. A májusi cserebogárhoz hasonlóan lehet gyűjteni ezt is, meg a közönséges SÁRGA cserebogarat (Amphimallon solstitialis) is. Forrás: http://www.insektenbox.de/kaefer2.htm és http://www.tagem.gov.tr/

Utóbbi 16-20 mm nagyságú. 8 csápíze van. A lárvája 2 év alatt fejlődik ki, az imágó nem táplálkozik.

A cserebogár élve nagy élmény a nagyobb díszmadaraknak és a baromfiudvar lakóinak. Szárítva is nagy érték, 34% fehérjét és 8,7% zsírt tartalmaz vagyis takarmányozás szempontjából egyenértékű a hússal és a jó minőségű halliszttel.

Forrázással (10-15 perc) célszerű a begyűjtött anyagot elpusztítani, ezt követően szellős helyen (pl. szúnyoghálóra kiterítve) kell megszárítanunk.

A csontszáraz bogarakat mozsárban törjük porrá! A por rendkívül értékes adalékanyag a →lágyeleség legértékesebb része lesz.

Némileg hashajtó hatású, ezért Dr. Pásztor Lajos azt ajánlja, hogy például egy fácánnak ne adjunk naponta 2-4 cserebogár tömegénél több rovarport.

A rovarport is veszélyeztethetik a →készletatkák. Védelmet nyújthat ellenük, ha időnként 50 fok Celsiusra melegítjük az anyagot.

Ha valaki fészekből kiesett fióka megmentését vállalja fel, annak is jó szolgálatot tehet egy kis rovarpor tartalék!

csérek (Sterninae): a sirályfélék alcsaládja, más rendszerekben a →CSÉRFÉLÉK.

A sirályokkal rokon, azokhoz hasonlatos, halakkal táplálkozó, karcsú tengeri madarak. elterjedési területük mind az északi mind a déli sarkvidéket magában foglalja.1-1 csér naponta 3-4 halacskával éri be. Zsákmányát magasból, zuhanórepülésben, a víz alá merülve ejti el.

Bátorságuk tiszteletet ébreszt, a jegesmedvét is megfutamítják: fölé repülnek és zuhanórepülésben az orrára koppintanak, ha a fészküket veszélyezteti.

Híresen kitartó repülők, vonuláskor több ezer kilométert megtesznek. A sarki csér mozgása ilyenkor - a mértékadó becslések szerint - mintegy 35 ezer km.

A fajok többnyire telepesen költenek. A jellemzően 2-2 tojásból álló fészekaljban kelő fiókákat a két szülő együtt neveli.

Jellemző viselkedésmódjuk, hogy a nász során rendszerint halacskával kedveskedik a hím a leendő párjának. Ezt tekinthetjük afféle →nászajándéknak. A fiókáik a sirályokéhoz hasonlóan sem nem fészeklakók, sem nem fészekhagyók.

Sűrű pihés tollazattal kelnek, a fészket azonnal elhagyják, de csak kis távolsága és ott megbújva várják a szülői gondoskodást, ami félig emésztett táplálék formájában érkezik hozzájuk. Érdekes, hogy az ún. bóbitás csérek (pl. kenti csér) a fiókáikat "óvodába" járatják.

E védett területeken a kicsik nagyobb biztonságban vannak, s a szülők amikor táplálékkal visszatérnek, akkor a hangja alapján ismerik fel a saját kicsinyüket.

Más fiatalt nem etetnek.

Néhány idetartozó faj mind a színét, mind a fészkelési helyét tekintve kiválik a csoportból: →kormos szerkő; →fehérszárnyú szerkő; →fattyúszerkő.

(→füstös csér; →hosszúcsőrű csér; →inka csér; →kenti csér; →kis csér; →küszvágó csér; →rózsás csér; →sarki csér lásd fotó, más családban a →SZÉKICSÉRFÉLÉK, pl. a →fehér tündércsér)

cserény: a tetőre szerelt többnyire 2 m hosszú, 1 m széles, és mindössze 1/2 m magas röptetőnyílás, ketrec – amely egy részét elől hálós ajtó zár. Ezt a bejárati nyílást pl. az udvarról, az ún. cserénymadzag segítségével lehet mozgásba hozni, és csapóajtó módjára működik: szükség szerint felnyitható és lecsapható.

Olykor az udvar felőli oldalán még egy kisebb ajtót is építenek rá, amelyen át a galambok elhagyhatják a ducot. Amikor a galambok nem szállhatnak, akkor a cserényben napozhatnak, nézelődhetnek.

A nyitott cserényen át idegen galamb is szívesebben bemegy a padlásra, amikoris a cserényajtó lezárásával a menekülés lehetőségétől megfosztjuk, s elfoghatjuk. Ilyenformán a kódorgó galambok befogására is szolgál.

cserényépítő madarak: →LUGASÉPÍTŐ MADÁRFÉLÉK.

cserepes (gal.): a kívánalomtól eltérően világosabb, v. sötétebb árnyalattal tarkított tollazat, nevezik felhősnek is.

cseresznye (Cerasus): a rózsafélékhez tartozó növényfajok.

A vad-, v. madárcseresznye erdeinkben gyakori.

Csonthéjas gyümölcséért már a kőkorban termesztették. Nálunk a kisázsiai eredetű fajták terjedtek el, mint a szív alakú cseresznye és a kemény ropogós fajták.

A legkorábban érő gyümölcsünk, amelyet szinte minden dísz-, v. kedvtelésből tartott madár örömmel fogad.

CSÉRFÉLÉK (STERNIDAE, v. Sterninae): a lilealakúak rendjében a sirályfélékhez hasonló, de azoknál karcsúbb madarak családja.

Más rendszerben csupán a sirályfélék egyik alcsaládja (Sterninae), mintegy 40 - többnyire trópusi - fajjal.

A nagyságuk 20-56 cm közötti. Hatalmas telepeken, általában talajmélyedésben költenek, gyakran sirályok, v. más madarak társaságában.

A kicsik rendszerint a fészek közelében várják az élelemmel visszatérő szüleiket.

A testük karcsúbb, a szárnyuk keskenyebb, a reptük könnyedebb, mint a sirályoké. A farkuk villás, v. hegyes, aminek a repülés közbeni manőverezésben van kiemelkedő szerepe.

Úszóhártyájuk nem tűnt el, de többnyire csak a fiókákon látszik, úszás közben.

A legtöbb csér fehéres, a hát minden esetben fehér, viszont a fejtető fekete. Télen a homlokuk fehér.

Karcsú és hegyes csőr jellemzi az ide tartozó fajokat.

A földön általában ügyetlenül mozognak, de a levegőben pontosan tudják, mit, hogyan kell tenni. Gyakran szitálnak egy helyben, majd a szulákhoz hasonlóan, kő módjára zuhannak a vízbe, s a víz alól hallal bukkannak elő.

A hím és a tojó egyforma.

A földre, v. tavak felszíni növényzetére fészkelnek.

Nálunk a →székicsér (Glareola pratincola) költ a szikeseken. A röpte a sirályokéra emlékeztet.

Ebbe a családba tartozik a különleges életmódú →krokodilusmadár (Pluvianus aegypticus).

Jellegzetességeik alapján ide soroltattak az édesvízi tavak, mocsarak lakói, a könnyed röptű, kis testű →szerkők is. (→csérek; →nászajándék, más családban a →SZÉKICSÉRFÉLÉK)

cserfoltos prinia (Prinia subflava - Tawny-flanked Prinia): a poszátafélék családjának 12 cm nagyságú faja jávai elterjedési centrummal. A telet Afrika déli tájain tölti

A testméretekhez képest nagy és vastag csőr fekete. A láb élénkpiros. A szem pirosas barna.

A tollazat felül, a homloktól a hosszú farok végéig (vöröses farkfedőkkel) sötétbarna.

Hasonló a kantár, mely felett a hosszú szemöldökcsík halvány szürkésbarna. Ugyanilyen az áll és az arci rész.

Valamelyest világosabb a mell, vöröses árnyalatos a testoldal.

http://mangoverde.com/birdsound/picpages/pic139-63-2.html

cserjebújó gyümölcsevő tangara (Euphonia affinis - Scrub Euphonia): a 26 gyümölcsevő tangarafaj egyike d-amerikai elterjedéssel.

Csinos madárka, noha nélkülözi a tangarák színpompáját. A test alul sárga, felül barnászöld.

Fotó: Gaby Schulemann-Maier - http://www.fotoreiseberichte.de

cserla (nép.): a →székicsér (Glareola pratincola).

cserreg: madárra alkalmazott hangutánzó kifejezés. Pl. a szarka cserreg, amikor éles, csörgésszerű hangot hallat.

cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus - Teichrohrsänger - Reed Wabler), v. nádiveréb, nádifülemüle: a nádirigóhoz feltűnően hasonló, de annál sokkal kisebb, 13 cm nagyságú rozsdabarnás poszátaféle, mely árnyalatai egészen a fehérig világosodnak.

A farcsíkja rozsdás, a háta egyszínű barna. A test alul fehéres.

Az énekes poszátától a sötétebb, szürkés sárga lába (csüd: 22-24 mm) különbözteti meg, de ez eléggé megbízhatatlan jegy, így leginkább a hangjára vagyunk utalva.

Ennek a hívóhangja a foltos nádiposzátáéra, az éneke - április közepétől hallható - a nádirigóéra emlékeztet: tiri-tiri-tir-tir-ter-ter..

A foltos nádiposzátától a fejét vizsgálva tudjuk megkülönböztetni: ennek nincs sem a fején, sem a hátán sávozás, és a szemöldöksávja sem olyan határozott, mint amazé.

Aki a láttára nádi rigóra tippel, az becsülje meg a nagyságát, s rögtön eloszlik a kétség, mert ugye a nádi rigó (19 cm) lényegesen nagyobb.

Itt a szárny 64-72, a farok 51-56 mm-es, a barnássárga csőr pedig 14-16 mm-es.

Leggyakrabban nádasokban, v. vízparti növényzetben bukkan elénk, ahol rovarokra vadászik.

A mi nádasainkban szintén gyakori. Előfordul, hogy egymástól kisebb távolságra több pár is fészkel.

Legszívesebben nádhoz erősíti, a víztől 80-100 cm-re a mély, csésze alakú fészkét.

Évenként kétszer 4-6 db, zöldesszürke alapon sötéttel sűrűn tarkázott tojásból álló fészekaljat nevelnek.

A kelés a 14. napon következik be. A kicsik 14-16 napos korukban repülősök.

Augusztusban, szeptember elején távoznak az afrikai telelőhelyeikre.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

cserregő rigó (nép.): a →léprigó (Turdus viscivorus).

cserszínkoronás lombjáró (Hylophilus ochraceiceps - Tawny-crowned Greenlet): a vireófélék családjának vékony, hegyescsőrű faja.

A tollazat felül sötét, alul világos.

csertorkú avarkotró (Sclerurus mexicanus - Tawny-throated Leafscraper): a fazekasmadárfélék családjának 15 cm nagyságú faja Mexikótól Brazília déli részéig.

A családra jellemző hosszú, kissé lefelé hajló csőr rózsaszínű. A tollazat vörhenyes világosbarna. Csak a melli részen mutatkozik némi díszítés: kék-sárga árnyalat formájában. A szem egészen sötét bordó. A láb feketésbarna.

http://www.tresorrainforest.org/frame_nl/fauna.html

csetteg: madár rövid, éles hangot hallat.

csettegető gébics (nép.): a →tövisszúró gébics (Lanius collurio - Red-backed Shrike).

cséve (calmus): a tollgerinc alsó, áttetsző, üreges, hengeres alakú része.

A fiatal toll a cséve végén helyezkedik el, s az ún. köldökön át a tollhüvelyszemölcsből táplálkozik.

Tokos állapotban véres, nedvdús. A kifejlett toll csévéje levegővel telik meg a véres részt felváltja a szarusejtekből álló elem, amit a toll lelkének szoktak nevezni.

A cséve végén, az irhában a tollhoz izmok tapadnak, amelyek révén mozgathatóak a tollak.

Érdekes, hogy pl. a trogonok tollcsévéje egészen lazán ül a foszlós bőrükben.

csibe: a tyúkalakúak fiókái kelés után. Pelyhes kiscsirkék.

Fészekhagyóak, s rögtön követik az anyjukat (kotlós), és néhány kivételtől eltekintve önállóak.

De nem lehet figyelnem kívül hagyni, hogy a jó kotlós nem csak megmutatja nekik a táplálékot, hanem a szárnya alatt melengeti is őket. A természetben a csibék nem nélkülözhetik a kotlós védelmét sem.

Velük született ösztöntől hajtva éles hangon csipognak, ha valami miatt nem érzik jól magukat, v. riadtan összebújnak. A fényes tárgyakba belecsípnek, kapirgálnak.

Fotó forrása: http://www.sano.hu/index.php?pg=89

Kezdetben piheszerű tollazat védi a testüket, s először a szárnytollaik fejlődnek ki.

A sok más faj, így pl. a vízityúk kicsinyét is csibének nevezzük - a fotó Annette Cutts felvétele. (→naposállat; →fácáncsibék; →naposcsibe)

A http://chickscope.beckman.uiuc.edu/explore/embryology/day20/chicks.html honlapon 8 klb. házityúkfajta naposcsibéjét tekinthetik meg. Aki ennyivel nem éri be, az kattintson a http://www.feathersite.com//Poultry/BRKBabyChicks.html hivatkozásra!

És egy horrorba illő: tehén eszi csibe

http://www.youtube.com/watch?v=oXhElaGCZVU&feature=related

http://volaillepoultry.pagesperso-orange.fr/poussins

csibeegység: kelési kimutatásokban, ha a házityúk tojása mellett más baromfiféléket is szerepeltetnek, akkor azokat csibeegységben hozzák "közös nevezőre". Eszerint

a gyöngyöscsibe 1,

a kacsa 2,

a pulyka 2,

a liba pedig 4,1

csibeegységnek felel meg.

csibehúr (Spergula arvensis): alacsony hőfokon csírázó, rövid tenyészidejű zöld, szénakészítésre nem alkalmas takarmánynövény. (Nem azonos a →tyúkhúrral !)
Csapadékos tájainkon, a homokos szántókon termesztik másodveteményként. A lovak kivételével valamennyi növényevő háziállat kedveli.

Kétfajtáját hasznosítják:

a közönséges csibehúrt, amely viszonylag jól tűri a sovány talajt és a rövid ideig tartó szárazságot is;

az óriás csibehúrt, amely igényesebb és a tenyészideje is hosszabb.

Másodveteményként júliustól, jól előkészített, ülepedett magágyba folyóméterenként 300 magot vessünk 1-1,5 m mélyre!

Díszmadaraknak télen saláta helyett érdemes ládába, cserépbe vetni a zöldeleség-ellátása biztosítására.

Fotó forrása: http://www.agf.gov.bc.ca/cropprot/weedguid/cornspur.htm

csibejelző: →naposcsibe-pedigréjelző.

csibeszárítás: természetes körülmények között a kikelt fiókák pehelytollazatát a tojó segíti elrendeződni, a kicsik megszáradását ösztönösen segíti.

Igazgatja, gyámolítja őket. Ugyanez a feladat gépi keltetés mellett az emberre hárul.

A csibeszárítás keltetőházakban a külön e célra rendszeresített helyiségben történik, ahová a bujtatóból kiszedett apróságokat a megfázás veszélye nélkül kell átszállítani.

A csibeszárítóban gondoskodni kell ún. teremhőmérsékletről és műanya alatti hőmérsékletről. Fácán esetében 70% relatív páratartalom mellett az előbbi 20-22 fok, az utóbbi 36-37 fok.

A szárítóban a csibék 2-12 órát tartózkodnak, etetésükről, itatásukról ilyenkor még nem kell gondoskodni.

csicsereg: madár, főként fecske, éles, magas hangot hallat.

csicsimémadár: az erdei pinty (Fringilla coelebs) régies neve. Forrás: A madarak hasznáról és káráról - http://mek.niif.hu/00500/00550/html/index.htm

→erdei pinty

csicsóka (Helianthus tuberosus): É-Amerikából származó, a napraforgóval közel rokon gumós növény.

A nyirkos, üde talajokat kedveli, de viszonylag jó szárazságtűrő, s így vadtakarmányként is széles körben hasznosítják.

Az első évben adja a legbőségesebb gumótermést. Ennek érdekessége, hogy keményítő helyet 14-16%, vízben oldódó összetett cukrot, ún. innulint tartalmaz. A burgonyáénál kisebb (itt körte-, tojás-, orsó-, v. szabálytalan alakú, fehér, rózsaszínű, v. füstszínű) gumókat parabőr fedi.

Rendkívül igénytelen, amit magyaráz, hogy tápanyagszegény talajban óriási gyökérzetet képes fejleszteni.

Régebben pontosan ezért haragudtak a csicsókára, és nem szívesen ültették, mert a talajban maradt gumó- és sztólórészekből folyton újrakelt. Elterjedt, hogy csak évelőként szabad vele foglalkozni.

Ma már tudjuk, hogy a 2,4-D hormonhatású gyomirtóval el lehet vele bánni.

Októbertől áprilisig mély művelésű talajba kell ültetni az 5 dkg-os gumókat, 5-6 cm mélyre, 60 cm sor és 40 cm tőtávra. Kelés után a sorok irányában fogasolandó, később sorközi kapálással művelendő.

A mi éghajlatunk alatt a szeptemberben nyíló virágai nagyon hiányosan kötnek és ritka eset, hogy magot érlel. Viszont a gumó hótakaróval a mínusz 30 fokot is kibírja.

Októbertől egy-egy sort kiszántással hasznosíthatunk a vadon élő fácánok részére. November-december folyamán szedhető. Konyhai felhasználásra a földből lehet frissen kiásni. A sertés örömmel túrja ki magának.

Zöld részét szívesen fogyasztják a baromfifélék frissen, főként, ha a levelek fonákja levéltetves.

A gumója főzve, darálva kiváló takarmány-kiegészítő baromfifélék számára. A fácánok nyersen is boldogulnak vele.

Csak a csírázó gumókkal kell vigyázni, mert a csíra emésztési zavarokat okozó mérget tartalmaz.

http://botany.cs.tamu.edu/FLORA/hdwimages1/hdw057519.jpg

csicsörke (Serinus serinus - Girlitz - European Serin): a pintyfélék egyik, a füttyéért kedvelt, és a kanárival való keresztezésre alkalmas, a csízhez sokban hasonló, 11-12 cm nagyságú, 11-13 grammos faja. Így elviszi az Európa legkisebb magevője címet.

A Földközi-tenger vidékéről származik, de a XIX. század közepétől folyamatosan terjeszkedik észak felé.

A hím melle, begye fényes sárga, ugyanilyen a farcsík is. A fejtető egészen világos.

A homloka és a torka élénksárga.

A kormánytollak feketék. A szárnyhossz 63-71 mm.

A szürkés szaruszínű csőr (6-8 mm) rövid, kúpos, magevőkre jellemző csőr.

A fekete farok 44-47 mm-es, a szürkés szaruszínű csüd pedig 13-15 mm hosszú.

A tojó sűrűbben sávozott. Alul a test szürkés árnyalatú.

A fiatalok is sűrűn sávozottak. A farcsík csak az ivaréréssel sárgul ki.

A tartása nem problémás, de a tenyésztése komoly próbatétel.

Az MDOE az OTvH-tól kapott egy 100 kontingenses madár tartására engedélyt, meghatározott feltételek mellett.

A csicsörke hangja üvegcsengéshez hasonló, kellemes ének. A röpte gyors és hullámzó.

Márciusban érkezik haza, de csak májusban fog a költéshez. Leginkább a parkokat, réteket kedveli.

Fenyőre, v. bokorba egyaránt fészkel.

A fészekalja 4-5 kékeszöld tojásból áll, amelyeket 13-14 napig ül meg a tojó. Érdekes, hogy ilyenkor a hím szinte vég nélkül dalol.

A hangja jellegzetes: "zr´r´rilitt". Meghallgatható a http://www.nabu.de/m01/m01_11/03731.html honlapon.

Gyommagvakat fogyaszt. Különösen kedveli a lósóska, a kamilla és a kakukkfű félérett magvait. A fiókák neveléséhez igényel rovareleséget is. Fotó: Kékesdi L. Gyula

A →kanárimadárral való hasonlatossága miatt régebben a kanárit a csicsörke alfajaként sorolták rendszerbe. Nem csak hasonlítanak egymása, hanem kanárival viszonylag könnyen keresztezhető is.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

(→mozambik csicsörke; →szürke csicsörke; →piroshomlokú csicsörke)

csicsörkék: nemzetség (→Serinus) a pintyfélék családjában. Kicsiny, rövid, vastag és tompa hegyű csőr jellemzi őket. A tollazatuk leginkább sárgával díszített barnásszürke.

Afrikában, Európában, Kis- és Közép-Ázsiában fordulnak elő, egészen Ény-Indiáig.

Legismertebb fajuk a kanárimadár, amely háziasítva az egyik legkedveltebb díszmadár.

csiga: a

puhatestűek törzsének egyik osztályába tartozó sajátos állatok neve. A fajok többsége kifejlett állapotában meszes héjat, csigaházat visel, amelybe veszély esetén a teljes terjedelmében el tud tűnni.

Fotó: Lengyel

Érdekes, hogy a madarak többsége nem mutat irántuk érdeklődést, viszont mások direkten ezek fogyasztására specializálódtak. Történetesen a kis kócsag is fogyaszt, természetesen vízicsigákat (lent) -

fotó David Blank.

csigaevő madarak (Rostrhamus): a vágómadárfélék családjába tartozó madarak egy sajátos csoportja, melyek kizárólag csigákkal táplálkoznak. A táplálkozás szolgálatában állnak az erősen görbült, hosszú karmok, és a szintén hosszú, csaknem derékszögben megtört, rendkívül hegyes csőr.

Főként, v. kizárólag tüdős csigákkal (Ampullaria) táplálkoznak. A zsákmányt az erős karmaikkal ragadják meg.

Egy ágra ülve várják meg, hogy a csiga előbújjon, amikor is a hegyes csőrükkel ott döfik át a csigaházat, ahol a csiga mozgásközpontja található. Az ekként megbénított csigát kirázzák a házából és elfogyasztják. (→erdei csigászölyv; →csigászó ölyv)

csigaforgató (Haematopus ostralegus - Austernfischer - Palearctic Oystercatcher): tengerpartok, lagunák és belföldi sóstavak, ill. mocsaras rétek lakója.

Fotó:

Házigalamb nagyságú, fekete-fehér tarka tollazatú, hosszú, korallpiros csőrű, társaságkedvelő faj.

Európában az Északi-tenger partvidékén a leggyakoribb csigaforgatóféle, a család 42 cm nagyságú névadója. Belső-Ázsiában a tengerparttól távol is költ. Sőt, előfordulnak Új-Zélandon, Afrikában és Ausztráliában is.

Jóllehet, itt támad egy kis zavar, mert a rendszerezők egy része pl. a sötétebb, fekete csigaforgatók (Új-Zéland) esetében alfajról, mások önálló fajról beszélnek.

A fészkét kavicsok, v. fűcsomók közé építi.

Ritkán, de házak tetején is látni csigaforgató-fészket. Gyakran kagylókkal keríti azt körbe.

A fej, a nyak, a hát és a szárny feketésbarna. A farok szintén matt fekete.

A szeme piros.

A nagyon hosszú mégis erőteljes csőr, ill. a hosszú lábak szintén élénkpirosak. A csőr hegye világosabb, inkább narancsos.

A test, a melli részt és az alsó farkfedőket is beleértve, hófehér.

A hullámok által partra vetett csigákkal, rákocskákkal, kagylókkal és szárazföldi rovarokkal táplálkozik. Hosszú hegyes csőre ehhez a táplálkozásmódhoz idomult.

A kissé megnyíló kagylókba halálos biztonsággal döfi a csőrét, éppen oda, ahol az erős záróizmokat megbéníthatja.

A táskarákokkal úgy bánik el, hogy a prédát villámgyors mozdulattal a hátára fordítja, majd a mell alatti idegdúcát (ganglion) egyetlen, pontos csőrvágással szétroncsolja.

A hangja hangos kvilip-kvilip.

A tengerparton, esetenként folyók, v. tavak mellett, magas fűben fészkel.

A kicsinyei a 21. napon kelnek, fészekhagyók, de a szülők gondoskodására szorulnak. A táplálkozási különcségek ismeretében ez nagyon is érthető.

Meg kell említeni, hogy a gyűrűzések tanúsága szerint a csigaforgatók feltűnően magas kort (36 év) érnek meg. Egy ilyen példányról feljegyezték, hogy nem csak a születési helyéhez maradt hű, hanem élete végéig nevelt fiókákat is a saját születési helyén.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

CSIGAFORGATÓFÉLÉK (HAEMATODODIDAE - Oystercatchers): a lilealakúak rendjében az egyik család. Az ide tartozó gázlómadarak mérsékelt égöviek, v. trópusiak.

A legtipikusabb faj a →csigaforgató (Haematopus ostralegus), amely a tengerpartok feltűnő színű, hangosan rikoltozó madara. Egy-egy példány nálunk is elő szokott fordulni a szikes tavakon.

A fajok számát illetően némi bizonytalanságot okoz, hogy a rendszerezők között vannak, akik egyes esetekben alfajról, míg mások fajról beszélnek.

Mindent egybevetve a családot 4-6 (másutt 11) fajra szokták felosztani.

Főként csigákkal táplálkoznak, de a kagylót is feltörik erőteljes csőrükkel. Parti mélyedésekben fészkelnek. 3 tojásuk elégé védtelen a ragadozókkal szemben. Ha elpusztul a fészekalj, akkor rendszerint új költésbe kezd.

(→amerikai csigaforgató; /eurázsiai / →csigaforgató; →fehérlábú csigaforgató; →fekete csigaforgató; →feketés csigaforgató; →kormos csigaforgató)

csigászkánya: →csigászó ölyv (Rosthramus sociabilis).

csigászó ölyv (Rosthramus sociabilis - Everglade, v. Snail Kite): a →csigaevő madarak csoportjának jellegzetes képviselője a vágómadárfélék családjában. Sajátságosan a vízhez kötött madárfaj Közép-Amerikában.

A nádas mentén, v. sekély mocsarakban gázolva keresi, főként öklömnyi hólyagcsigákból álló táplálékát. Szinte kizárólag tüdős csigákkal táplálkoznak.

Az életmódja nagyon hasonlít az →óriásguvatéhoz.

Mintegy 40-45 cm testnagyság, ölyvszerű testalakulás, a hímeket palafekete tollazat, fehér farktő, piros csüd, viaszhártya és szem jellemzi. Az élőhelye Floridától Argentináig és Uruguayig terjed.

A tojók tollazatára a barna szín a jellemző, a test alul sötétebbel harántsávozott.

csigolyák (vertebrae): a →csontos váz részei a test tengelyében. Valójában a gerincoszlop gyűrűszerű csontjai

Madaraknál

9-24 mozgékony →nyakcsigolyákat, kevésbé mozgatható

6-10 törzs vagy (→hátcsigolyákat) és

9-20 ágyék, ill. keresztcsigolyát, továbbá

8-10 általában összeforrt farkcsigolyát találunk.

Az utolsó farkcsigolya egészen különleges, erre támaszkodnak ugyanis a sok madárnál rendkívül nagy kormánytollak.

Galamboknál a

nyakcsigolyák száma: 12;

a hátcsigolyák száma: 8;

az ágyéki szakasz 12 csigolyából áll, de előfordul mind lefelé, mind felfelé eltérés (11-14);

a farkcsigolyák száma 7-10.

(→TÜSKÉSSZÁRNYÚ MADÁRFÉLÉK)

csík: madarak tollazatában is a környezeti színektől eltérő vékonyabb sáv.

A több ilyen sáv által kialakuló csíkozottság rendszerint a táji környezetbe való beolvadást segíti.

csikónyak (gal.): a magyar óriás begyes hosszan ívelt nyakát nevezik így.

csikorgó bagoly (nép.): a →macskabagoly (Srtix aluco).

csíkos amerikai poszáta, v. bibirke (Mniotilta varia - Black and White Warbler): Észak-Amerika keleti részén a fenyvesekben és a lomberdőkben fordul elő ez a 13 cm nagyságú amerikai poszátaféle.

A tollazata fekete, fehér, szürke csíkos. A fejen a csőrtől 5 fehér csík ível a tarkó felé, s magyarázza a nevét.

A tojó alul fehér, felül egészen világos szürkésbarnával csíkozott.

Érdekes, hogy noha a fák kérge alatt megbúvó rovarokkal táplálkozik, a fészkét a földre, rendszerint egy göcsörtös fatörzs tövébe rakja.

Kellemes éneke viszonylag egyszerű: viszi-viszi - énekli szorgalmasan.

Vonuló, a telet a nyugat-indiai szigeteken, Közép-Amerikában, esetleg Floridában tölti.

csíkos aranykantáros ökörszem-timália (Kenopia striata - Striped Wren-Babbler - Goldzügeltimalie): a timáliafélék családjában a monotipikus Kenopia családnem egyetlen faja.

14-15 cm nagyság mellett nagyon hasonlít a csíkos ökörszem-timáliára, de itt a német elnevezés a lényegre tapintva kiemeli az aranyszínű kantárt.

Előfordulási helyei: Thaiföld, Szumátra, Borneó továbbá Malajzia mocsarainak és nedves trópusi erdeinek aljnövényzete.

Rövid farok, rögbilabdaszerű testalakulás, erőteljes lábak és rigószerű csőr jellemzi.

A tollazat alul fehéres. Felül a fejen kékesfekete, a háton, a szárnyon és a farkon hátrafelé világosodó barna, de cseppformában fehérrel díszített.

Az élőhelyek vészes fogyatkozása miatt az IUCN Vörös Listás veszélyeztetett fajként tartja nyilván.

csíkos asztrild (Pytilia /phoenicoptera/ lineata - Red-billed Aurora Finch): 1863-ban Heuglin írta le, s az azóta megszüntetett Pytelia nemzetségbe sorolta. A hiba korrekciója csak felemás módon sikerült.

A csíkos asztrild azóta is a díszpintyfélék egyik vitatott faja, v. az auróraasztrild Etiópiában fellelhető (vitatott) alfaja.

A törzsalaknál valamelyest kisebb, a farka határozottan rövidebb, a tollazat egyértelműbben szürkés (a tojóknál szürkésbarna) és a csőre piros.

Nem minden rendszerező ismeri el, de tény, hogy a németek még külön nevet is adtak neki: Streifenastrild.

csíkosbegyű partfutó: →vándor partfutó (Calidris melanotus - Graubruststrandläufer).

csíkos berki veréb: →berki veréb (Passer hispaniolensis).

csíkos bölömbika (Tigrisoma fasciatum - Fasciated Tiger Heron):

az Amerika trópusi mocsaraiban előforduló három ún. tigris bölömbika egyike a gémfélék családjában.

A hosszú, hegyes, tőben lapos és széles csőr felül kékesszürke, alul sárga.

A homlok és a fejtető sötétszürke pettyekkel díszített csokoládébarna.

A kantár feketésbarna. A szemcsík fehér.

Az arci rész rozsdabarna. Az áll és a torok fehér. Ugyanilyen a begytájék, a mell és a has, de ott már mutatkozik a jellegzetes "tigriscsíkozás".

A hullámvonalban lefelé tartó csokoládébarna csíkok széle szaggatott és feketével szegélyezett.

A hát és a szárnyfedők fehérrel és szürkével tarkázott barnák, a nagy tollak sötéttel gyöngyözött szürkék.

Veszély esetén ugyanúgy viselkedik, mint az európai névrokona.

http://www.zeledonia.org/galeria/fotos/Tigrisoma_fasciatum_Fasciated_Tiger-Heron.jpg

csíkos bülbül (Ixos malaccensis - Streaked Bulbul): a szubtrópusi, trópusi esőerdők lakója Thaiföldön, Mianmarban, Szingapurban, Indonéziában, de soha sem hatol fel a hegyekre.
Az élőhelyek zsugorodása miatt veszélyeztetett fajnak kell tartanunk.

csíkos díszpinty: 1. →barnacsíkos pinty nemzetség (Aidemosyne); 2. →ceresz asztrild; 3. →csíkos asztrild (Pythilia /phoenicoptera/ lineata).

csíkos egérmadár (Colius striatus - Speckled Mousebird): az egérmadárfélék 30 cm nagyságú faja Kongó bozótosaiban.

A csőr fénylő ólomszürke. A csőr körül a tollazat barnás fekete, de az állon vízszintes fehér vonalkákkal díszítve.

Ez a tollazati minta elhúzódik a torokra is, de lefelé finom átmenettel barnacsíkos sárgára vált.

A fültájék hófehér. A fejtető fehér, de a szőrszerű bóbita végén drappos árnyalat mutatkozik.

A mell, a has és a testoldal barna árnyalatos krémszínű.

A nagy tollak barnák. A szem sötét.

csíkos erdőjáró (Philydor subulatus - Striped Woodhaunter): a fazekasmadárfélék 16,5 cm nagyságú faja a rigókénál erőteljesebb, feketésbarna csőrrel.

Az alsó káva töve narancsos árnyalatú. A feltűnően nagy szem sötét. A zöldes khaki színű fej szabálytalan elrendeződésben szürkés sárga hosszanti csíkozású. A nyakon a csíkozás szétfolyik, s hátrafelé a tollazat finom átmenettel rozsdabarna árnyalatossá válik. A farok már egyértelműen vörösesbarna.

csíkos fahágó (Xiphorhynchus obsoleatus - Striped Woodcreeper): a fahágófélék családjának 20 cm nagyságú faja az Amazonas menti erdőségekben.

A hosszú, egyenes csőr halvány kékesszürke.

A fej, a hát és a szárnyfedők zöldesbarnák, de már a feketés homloktól rövid, keskeny, sárga csíkokkal díszítettek.

A nagy tollak gesztenyebarnák.

csíkos ökörszem-timália (Napothera brevicaudata - Streaked Wren-Babbler - Stutzschwanztimalie): a timáliafélék családjának faja Kína, Laosz, Malajzia, Vietnám, Kambodzsa, Mianmar, Thaiföld és India szubtrópusi és trópusi síkvidéki erdeiben.

De érdekes, hogy Laoszban nem költ!

A Napothera brevicaudata brevicaudata alfajai:

- griseigularis: régen Corythocichla griseigularis,

- leucosticta: régen Corythocichla leucosticta,

- proxima,

- rufiventer: Corythocichla brevicaudata rufiventer,

- striata: régen Turdinus striatus,

- stevensi: régen Turdinulus brevicaudatus stevensi,

- venningi: régen Turdinulus brevicaudatus venningi.

A tollazata egyáltalán nem hivalkodó, sokkal inkább hozzájárul a lomb között rejtve maradáshoz a zöldes szürke tónusával, mely mindössze felül világossal, alul sötéttel csíkozott.

Nagy rovarpusztító.

Táplálékáért sokszor leszáll a földre.

Az IUCN vöröslistás fajként jegyzi.

A vietnámi Ba Be nemzeti parkban készült hangfelvétel egzotikus csattogás a magyar fülnek.

http://www.youtube.com/watch?v=epn-4eeL88s

csíkosfarkú fácánok (Syrmaticus - Langschwanzfasanen): hosszú, díszes farkukkal a legnagyobb és talán a legszebb fácánok.

A rézfácán természetes körülmények között csak Japánban fordul elő. A többi faj és alfaj Hátsó-India hatalmas területein szórványos.

Az ide sorolt fajok és alfajok a fácánfélék alcsaládjába vannak sorolva:

→Elliot-fácán (Syrmaticus ellioti - Elliot-Fasan),

→Hume-fácán (Syrmaticus humiane - Hume-Fasan),

→Hume burmai fácánja (Syrmaticus humiane burmanicus - Burmanische Hume-Fasan),

→királyfácán (Syrmaticus reevesii - Königsfasan),

→mikádófácán (Syrmaticus mikado - Mikadofasan -

Fotó: Horst Bielfeld -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm),

→pompás rézfácán (Syrmaticus soemmerringii - Sommerring-, v. Kupferfasan),

északi rézfácán (Syrmaticus soemmerringii scintillans - Nördliche Kupferfasan),

sikokui közép rézfácán (Syrmaticus soemmerringii intermedius - Schikoku-Kupferfasan),

rézfácán (Syrmaticus soemmerringii subrufus - Pazifische Kupferfasan),

fehérhátú rézfácán (Syrmaticus soemmerringii ijimae - Weissrücken-, v. Ijima-Kupferfasan).

csíkosfarkú szürkefejű gyümölcsevő galamb (Ducula radiata - Grey-headed Zone-tailed Pigeon): Indonézia endemikus, monotipikus galambféléje a szubtrópusi és trópusi nedves erdőkben.

csíkosfejű billegetőposzáta: →narancssapkás amerikai poszáta (Seiurus aurocapillus).

csíkosfejű bozótpinty (Buarremon torquatus - Stripe-headed Brush Finch): régebben a többségi vélemény szerint a faj az Atlapetes nemzetségben szerepelt (másutt: Arremon), de hosszas viták eredményeként 2007-ben a három Buarremon-faj egyikeként 14 alfajjal került rendszerbe:

Buarremon torquatus torquatus: csíkosfejű bozótpinty (Stripe-headed Brush Finch),

- torquatus assimilis:

- torquatus atricapillus:

- torquatus basilicus:

- torquatus borellii: Borelli bozótpintye,

- torquatus costaricensis: costaricai bozótpinty,

- torquatus fimbriatus:

- torquatus larensis:

- torquatus nigrifrons: feketehomlokú bozótpinty,

- torquatus perianus:

- torquatus phaeopleurus:

- torquatus phygas:

- torquatus poliophrys:

- torquatus tacarcunae.

csíkosfejű füzike (Phyloscopus coronatus): a poszátafélék egyik vitatott faja.

csíkosfejű gyémántmadár (Pardalotus striatus - Striated Pardalote): a virágjárófélék családjának 11 cm nagyságú faja. Egész Ausztráliában és Tasmánián is fellelhető. Az utóbbi populáció a hidegek elől a kontinensre vonul.

A csutakszerű feketés farka és a rövid, szintén fekete csőre, vm. a befűződés nélküli nyaka miatt olyan, mint egy kis rugby-labda.

A kantár és a szem mögött a kiszélesedő szemcsík fekete.

A kantár felett és alatt élénksárga, a szemcsík alatt és felett fehér jelzés díszíti.

A homlok és a fejtető feketésszürke. A hát és a szárnyfedők bíborossal árnyalt szürkék.

A nagytollak feketék, de az evezők keskenyen fehérrel szegettek, és a szárnyat fehér szalag ékesíti.

A test alul egészen világos szürke.

A tojó tollazata világosabb, a kantár felett már-már eltűnik a sárga. Viszont az állon és attól lefelé egészen halványan, de jelen van. A szárny bordóval díszített. A szárnyfedők és a hát barnás.

Odúban, v. partoldalba vájt, gondosan bélelt üregben fészkel.

csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola - Seggenrohrsänger - Aquatic Wabler): 13 cm hosszú, a foltos nádiposzátához nagyon hasonlatos madárkánk a poszátafélék családjában.

Sajnos csak a Hortobágyi Nemzeti Parkban talál számára alkalmas háborítatlan fészkelőhelyet.

Az alacsony növényzetű nyílt mocsarakat kedveli. Érdekes, hogy nem a nádban, hanem a nádast övező sűrű fűben fészkel.

Ha kétségünk van, vizsgáljuk a lábát! Itt narancssárga, míg a nádiposzátánál szürkés. Hosszú szemöldöksávja a nádiposzátával ellentétben nem fehér hanem sárga és a tarkóig ér.

A fej szintén sárga, és határozott sötét csíkok díszítik. A hátoldala is feketével csíkozott, de ezek a minták a farok felé elmosódnak.

Nyáron a mellén is mutatkozik csíkozás. Általában a sárga szín ötlik a szemünkbe.

A tojó a 4-6 tojásán maga kotlik meg.

A kicsik a 12 napon kelnek, és 2 hetes korukban már röpképesek.

Afrikában telelnek.

Védett, az eszmei értéke 50 000 Ft.

http://www.grsu.by/~zbtap/belarus_nature_zbtap_warbler.html

csíkosfejű sármány (Emberiza chrysophrys - Yellow-browed Bunting): a sármányfélék kevéssé ismert faja Eurázsiai elterjedéssel.

Nálunk nem fordul elő.

csíkosfejű sitke (Acrocephalus paludicola /Calamodus aquaticus/): →csíkosfejű nádiposzáta.

csíkos feketefácán (Lophura /Gennaeus/ leucomelanos lineatus - Strichelfasan): a →fekete fácán, v. nepáli fácán alfaja.

Az areája nagyjából fedi a Crawfurd-fácán élőhelyét, a centruma Ény-Thaiföld. Különösen a bambuszerdőket kedveli.

A nyak és az alsó farkfedők feketék. A felső farkfedők fekete-fehér csíkosak.

A farok és a szárny is csíkozott, de a farok (230-345 mm) világosabb és a tollak vége izabell színű.

A csőr zöldes fehér. Az írisz sárgásbarna. A láb zöldes. A felső farkfedők gesztenyebarnák fehérrel csíkozva.

A kakas 630-740 (a tojó 540-560) mm-es, a szárnyhossza 220-260 (a tojóké 203-235) mm.

Van egy színváltozata (a németeknél Kalij-Muster), amelyen a fehér részek mustársárga árnyalatúak.

A fészekalj 5-10 db, világos izabell tojásból áll.

A londoni állatkertben már 1864-ben bemutatták.

csíkos földöncsúszó (Upucerthia serrana - Striated Earthcreeper): a fazekasmadárfélék családjának nagyobb testű, lapos testállású faja

A test felül, a fejtetőt is hozzáértve, sötét, alul világos, de csíkos díszítéssel. Az arc sűrűbben csíkozott.

csíkos guán, v. sanzsan csacsala, v. guán (Ortalis motmot - Spackled Chachalaca): a búbostyúkfélék családjának egyik, 53 cm nagyságú faja a Venezuela és Brazília középső része közé eső erdei sűrűségekben.

A rövid, a felső ormán félkörívű csőr kékesszürke. A felső kávára félig ráboruló búb, v. bóbita deres szürke. A torok élénkpiros.

A fej másutt szürkésbarna, de mindenütt mutatkozik deresség, sőt, a nyakon már csíkozottság formájában a fehér. Itt ettől kékes árnyalat alakul ki, amely a klb. irányból ráeső fényben sanzsanos hatást kelt.

A váll, a hát és a mell barna, de ott a tollak vége fehérrel szegett, így pikkelyezettség mutatkozik. A hát fénylő barna, az evezők sötétebbek.

A farcsík és a farkfedők barnák. A hosszú vékony farok barna árnyaltos szürke, a fonákján vöröses díszítéssel. http://filin.vn.ua/birds/cracidae.htm

csíkos guvat (Rallus dieffenbachii): valaha a Chatham-szigeteken élő 28 cm nagyságú guvatféle volt, melyet az ember által behurcolt macskák és patkányok pusztítottak ki. (→Chatham-guvat.)

csíkos gyepi ökörszem (Amytornis striatus - Striped Grass Wren): a létrafarkú madárfélék családjának 15 cm nagyságú faja Ausztrália mezőségein.

A csőr fénylő zöldes fekete. A fej, a nyak és a mell fehérrel sűrűn csíkozott zöldes barna.

A szemcsík narancsos, s ez a tónus mutatkozik a szárnyfedőkön és a fiókszárnyon is.

A farok zöldes fekete. http://www.michaelmorcombe.com.au/striatedgrasswre.html

csíkos hangyászökörszem (Myrmotherula surinamensis - Streaked Antwren): a hangyászmadárfélék családjának 9,5 cm nagyságú faja Panamától Peruig.

A kissé lefelé hajló csőr kékesszürke. A szem barna. A láb világos kékesszürke.

A tollazat alapszíne - a fehérrel szegett fekete nagy tollak kivételével - kékesfehér, de felül fényes feketésszürkével sűrűn csíkozott. A fejen a csíkok keskenyek, a nyak alján szélesebbek, a háton és a szárnyfedőkön szélesebbek, mint a fehér.

Az erdei sűrűségek aljnövényzetében bogarászik.

csíkoshátú bronzpinty, v. ékfarkú bronzpinty (Lonchura striata acuticauda - Spitzschwanzbronzemännchen - Sharp-tailed Mannikin): alfaj a díszpintyfélék családjában. Az élőhelye rendkívül kiterjedt - megtalálható Indiában, Ceylon szigetén, Dél-Kínában, Szumátrán, Tajvanon, Indokínában, és számos szigeten -, így szinte magától értetődő, hogy a változatokban gazdag →hegyesfarkú bronzpinty alfajaként széles körben ismert.

11-12 centiméteres madár.

A csőre ezüstös. A test tollazata fehér, a hátán barna csíkozással.

A farka, a torka fekete. A feje, a tarkója barna, ugyanígy a szárnya is.

A hím és a tojó egymástól csak az éneke alapján különböztethető meg. Társaságkedvelő.

Erdei tisztásokon, fákkal tarkított füves területeken, rizsföldek közelében, még költési időben is kisebb-nagyobb csapatokban keresi főként magvakból álló táplálékát.

Fákra, bokrokra építi fűszálakból gömb alakú fészkét.

Fogságban könnyen költésre bírható, a kínaiak már többszáz évvel ezelőtt tartották, s a bronzpintyből tenyésztették ki a ma legközönségesebb díszmadarukat, a →japáni sirályka néven.

Fogságban szívesen veszi igénybe az elől nyitott odút.

A fészekaljanként 4-4 tojást a hím és a tojó felváltva melengeti.

A fiatalok 2 hét alatt kelnek ki, 21 napos korukban repülnek ki és gyorsan, 4-5 hetesen önállóvá válnak.

10 hetes korukra kiszíneződnek, amikor már nehéz őket megkülönböztetni a kifejlett madaraktól.

csíkoshátú törpegém (Ixobrychus involucris - Stripe-backed Bittern): a pocgémek nemzetségének dél-amerikai faja Venezuela és Brazília déli vizei mentén.

A nagysága 30 cm.

Csodálatos pasztellszínek jellemzik.

A csőr halványsárga, a felső ormán szürkés árnyalattal, alul krémszínnel, a sárga szemig érő csőrszegletben narancsos folttal.

A fejtető halvány szürkésfekete. A háton és a szárnyon ugyanilyen csíkok szolgáltak alapul a nevéhez. A sötét csíkok között drappos, zöldes árnyalatú hosszanti csíkok mutatkoznak.

Az arci rész a homlokkal és a fültájékkal, vm. a nyakkal halványzöld árnyalattal szürkés drapp. Az áll krémszínű. Ez a tónus a torkon hosszanti csíkokban jelentkezik, s végigfut a mellen és a hason. A csíkok egyre szélesebbek és a test alján már domináns színként mutatkozik a krémszín.

A láb halvány narancsos árnyalatú sárga.

Fotó: Dr. Harald Kocksch

csíkos hőcsik (Picoides): a harkályfélék É-Amerika déli részein fellelhető faja.

A homlok fekete. A fejtető élénkpiros.

A szemöldöksáv világos szürke.

A szakáll és a szemsáv, mely a fültájékon megtörve a nyak oldalán egészen a vállig fut le, fekete.

A test alul szolidan feketével pettyezett szürkésfehér. A hát barnás fekete, de a nevének megfelelően csíkos. A csíkok fehér színűek.

Hatalmas pálmák vastag törzsébe ácsol költőüreget.

csíkos karvaly: éles csüdű karvaly (Accipiter striatus).

csíkos kakukkgébics (Campephaga flava): a tüskésfarúfélék családjának 5 fajt felölelő tüskés kakukkgébicsek nemzetségébe tartozik, de helyzete bizonytalan, vita folyik arról, nem alfaja-e a Petit-kakukkgébicsnek.

Egyszerűségében is gyönyörű madár. A khaki tónusú alapszínen rendkívül tetszetős a barna hullámcsíkozás.

Fotó: http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/

csíkos kertészmadár (Amblyornis subalaris - Striped Gardener Bowerbird): a lugasépítő madárfélék egyik faja, melynek turbánszerű, pirosas bóbitát viselő hímjei barlangszerű lugast építenek.

Közepes termetű, tömzsi madár, mely az élőhelyéül a csapadékos erdőket részesíti előnyben.

csíkos kivi: nevezik barna kivinek is az angol tükörfordítás miatt, csakhogy időközben kiderült, hogy valójában az alfajának tartott, ma már önálló faj rangjára emelt Apteryx mantelli-re illik a barnajelző. Általában véve is, a nemzetség új fajokkal bővült, ennek nyomán a →déli kivi elnevezés helyénvalóbbnak bizonyult (Apteryx australis). A →barna kivi nevet az Apteryx mantelli “vitte “ magával.

csíkos kúszóbanka (Upucerthia ruficauda): a fazekasmadárfélék családja kúszóbankákat felölelő nemzetségében a 9 faj egyike.

Meredeken feltartott keskeny farokkal, viszonylag homogén, sárgásbarna tollazattal, amely jól beleolvad a sziklás élőhelyek hátterébe.

Fotó: Dr. Harald Kocksch

csíkos légykapó todi (Todirostrum maculatum - Spotted Tody Flycatcher): a tirannusféléknek - a hosszú, keskeny farkával is csak mindössze - 9,5 cm nagyságú faja Venezuelában és Bolívia irtáserdeiben, ill. ártéri sűrűiben.

Sötétbarna íriszű, nagy, sárga, de a szélén narancsos szeme riadt, fenyegető tekintetet kölcsönöz. A barnás fekete csőre feltűnően erőteljes. A láb kékes árnyalatú világosszürke.

Az áll és a torok világossárga, de apró, vonalpettyekkel csíkozott. A mell és a test alul kanárisárga árnyalatos.

A fej, a tarkó és a hát világosszürke.

A nagy tollak sötétbarnák, de sárgával szegettek

csíkos lóri (Eos reticulata - Strichellori - Blue-streaked Lory): 30-31 cm nagyságú monotipikus papagáj a vörös lórik nemzetségében Tanimbar-szigeten.

A csőr élénk piros, a felső káva sárgás véggel. A fej és a nyak a csőrrel egyező piros, de a szemgyűrű feketésszürke, a szem mögött a szemcsík pedig fénylő égszínkék és fekete csíkozású.

A hát és a szárnyfedők szintén kékkel csíkozottak. A piros szárny feketével díszített, az evezők feketék. A test alul és felül, a farkfedők és a kormánytollak fonákja egyaránt fénylő piros.

A tojók feje és csőre kisebb, de ez nem 100 százalékos jel.

Táplálása a többi lóriéhoz hasonló: gyermektápszeres, gyümölcsturmixos, mézes kásák, túró, rovarlárvák és áztatott, főtt, ill. csíráztatott magvak.

Költetéshez a szakirodalomban 25x25x45 cm-es odút ajánlanak. 26 nap kelési időre lehet számítani. A kicsik a 8. héten hagyják el az odút.

A san diegó-i állatkertben kereszteződött kék-vörös vagyis gyémántlórival.

Fotó: Iggino -

http://s4.photobucket.com/albums/y107/Iggino/

csíkos lúd (Streifen gänse): →indiai lúd (Streifengans - Barheaded Goose).

csíkosmellű bolyhosfarkú (Coturnicops boehmi - Streaky-breasted Crake): a guvatfélék családjának egyik faja.

csíkosmellű gébicsrigó (Colluricincla boweri - Stripe-breasted Shrike-Thursh): a vaskosfejű légyvadászok családjának egyik faja, a gyümölcsrigók nemzetségében.

csíkosmellű kardcsőrű timália (Pomatorhinus rufus, v. ruficollis - Streak-breasted Scimitar Babbler): a timáliafélék családjának sarlóscsőrű faja, rigószerű testalakulással.

A farok rozsdaárnyalatos, ezért nevezik rozsdás sarlósrigónak is.

csíkosmellű Weber-küllő (Picus viridanus weberi - Streak-breasted Woodpecker): Banglades, Malajzia, Burma erdeiben fellelhető fakopáncs, a csíkosmellű küllő alfaja.

csíkos mézevő (Canthagenys rufogularis - Spiny-cheeked Honeyeater): a mézevőfélék családjának 22 cm nagyságú faja Ausztrália bokros, cserjés szavannáin, ligeteiben.

A hosszú, hegyes csőr vége alig láthatóan lefelé hajlik és feketés. Hátrább piros. A kantár fekete, s körülöleli a világoskék szemet. Alatta az arci rész széles csíkban fehér.

A homlok és a fejtető sötéttel pontozott khakiszínű. Az áll és a torok narancsos árnyalatú sárga.

A mell drapp, de barnás feketével hosszanti csíkozott. A farok szürkés, a szárny szürkésbarna.

csíkosnyakú galamb (Columba guinea - Guineataube - Specled Pigeon): Afrika nagyobb részén előforduló, szürke, vörösesbarnával díszített galambféle a nagy gerlék csoportjában.

Az elterjedési centruma Gambia és Dél-Szudán.

Fotó: Ben van den Broek -

http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/

A nagysága 320-370 mm, ebből a farok 113-138 mm. A szárnyhossz hozzávetőleg 215-230 mm. A testsúly 250 g.

A fej szürke, de a szem körül nagy élénkpiros, dudoros gyűrű ékesíti.

A nyak pirosasbarna, de szürke, függőleges, ecsetvonásszerű vonalkák és zöldes fény ékesít, innen kapta a nevét. A szárnyfedők is ék alakú, világos pettyekkel díszítettek.

A hát barnás borpiros. A fartájék és a felső farkfedők szintén szürkék. Az evezők és a farok feketés, de utóbbi fehérrel szegett.

A csőr feketés, az írisz sötét. A láb szintén.

Vagyis talán a legszebb galambféle!

A fészekalj 2 db fehéres, feltűnően hosszúkás tojásból áll: 37x27 mm. A kicsik rendszerint a 16. napon törik fel a tojást.

Ám szaporulatra csak nagy volierben lehet számítani. Rutgers szerint az ideális röpdeméretek: 4 m hosszú, 2 m magas és 1,5 m széles.

A táplálása búzával, aprószemű kukoricával, díszpintykeverékbe szokásos magvakkal (csíráztatva is!), gyümölcsökkel és zöldeleséggel megoldható.

(http://www.hbw.com/ibc/phtml/votacio.phtml?idVideo=6833&tipus=1)

csíkosorrú galamb (Phapitreron leucotis - Ohrstreiftaube): a galambfélék egyik ritka faja délkelet-ázsiai elterjedéssel.

csíkos sárgarigó (Oriolus szalayi - Brown Oriole): a mi sárgarigónknál valamelyest termetesebb új-guineai gyümölcsevő madár, ennek megfelelően valamelyest durvább csőrrel.

Hím és tojó egyforma, szürkésbarna.

csíkos szajkó (Garrulus lanceolatus - Strichelhäher - Lanceolated Jay): a szajkó közeli rokona a varjúfélék családjában Afganisztán keleti részétől Nepálig.

A fehér torok kivételével a fej fekete. Ezen túl kék-fekete harántcsíkolt még a farkán is.

Valószínűleg a mi szajkónk egyik déli alfajából keletkezett.

csíkosszárnyú szarkapinty: →kétszínű szarkapinty (Lonchurabicolor - másutt Spermester - Black and White Mannikin).

csíkos szövőmadár (Ploceus manyar - Streaked Weaver): a szövőmadárfélék családjának 15 cm nagyságú faja Pakisztántól Jáváig, a trópusi erdőségekben, ahol legszívesebben a pálmafákra szövi, növényi rostokból a fészkét.

A csőr matt fekete. A homlok és a fejtető feketével tarkán csíkozott narancssárga. A szemöldökcsík kanárisárga. Az arci rész barnás fekete, némi penészezettséggel.

A szárnyfedők fehérrel keskenyen szegett sötétbarnák. A világosabb tónusú evezők alul sárgával szegettek.

Az áll és a torok drapp árnyalatos fehér. Hasonló a test alul, de halvány rozsdaszínűcsíkokkal szolidan díszített.

A nyakoldal rozsdásbarna, fekete cseppfoltokkal. A farok világosbarna.

A láb piros, sötétszürke karmokkal.

csíkostorkú bülbül (Pycnonotus finlaysoni - Stripe-throated Bulbul): Kína, Malajzia, az indokínai félsziget és Burma trópusi tájain, a síkvidéki nedves erdőkben fellelhető bülbül.
A tollazat itt eléggé egyhangú barnássárga, de a szürkésbarna torkon a narancsos csíkozás mégis különös hangulatot kelt, amikor ránézünk.
Kellemes éneke miatt kedvelt kalitmadár.
Az élőhelyek zsugorodása miatt a státusza: veszélyeztetett

csíkostorkú fecske (Hirundo abyssinica - Lesser Striped Swallow): a fecskefélék 17 cm nagyságú, egyik leggazdagabban színezett faja. Afrika déli részén fordul elő.

A piciny csőr feketés. Az áll és a torok krémszínű, de hosszanti fekete csíkokkal díszített.

A homlok, a fejtető és a tarkó vöröses narancsszínű. A farcsík és a felső farkfedők ugyanilyenek. A váll és a hát, ill. a szárnyfedők fémfényű feketés kékek.

A sarló alakú, nagy evezők barna árnyalatos feketék. A villás farok úgyszintén.

csíkostorkú remetekolibri (Phaethornis striigularis - Stripe-throated Hermit): a remetekolibrik népes nemzetségének egyik pompás faja. Costa Rica páradús erdeiben egészen közönséges.

Fotó: Jane Carlson - http://www.biology.lsu.edu/labpages/harmslab/web/

csíkos törpepinty (Sporophila americana - Streifenpfäffchen - Variable Seedeater): az Amazonas vidékén és Tobagón előforduló, 11,5 cm nagyságú sármányféle.

A csőr szürke. A szem sötétbarna. A láb vöröses fekete.

A test felül fekete. A fej és a hát fénylő zöld.

A fejtető közepén feltűnő, fehér csík mutatkozik, amely a nevéhez szolgált alapul.

Az arc fehér, a mell és a has szintén. A begy fekete.

A farok fekete, de a tollak hegye szürkés.

A tojó felül olajbarna. A farcsík vörösesbarna. A teste alul okkersárga. A láb és a csőr itt szaruszínű.

Németországban kanári helyett tartották.

Fotó: Peter Sheikhli

csíkos tücsökmadár (Locustella certhiola - Streifenschwirl - Pallas's Grasshopper Warbler): Dél-Szibériában és Közép-Ázsiában előforduló, 13 cm nagyságú poszátaféle, amely leginkább a mi foltos poszátánkra és kissé a tücsökmadarunkra emlékeztet, akár a küllemét, akár az énekmódját vizsgáljuk.

A csőr sötét, a láb pirosas. A széles szemöldöksávja piszkosfehér.

A homlok világosabb, a fejtető viszont lényegesen sötétebb. A torok és a begy fehér.

A fiatalok begye elmosódott sávos.

A vizenyős réteket kedveli. Nálunk még nem figyelték meg.

csíkos ugrómadár (Saltator albicollis - Streaked, v. Lesser Antillean Saltator - Strichelsaltator): eléggé jellegtelen d-amerikai sármányféle khaki színű felső és világosszürke testaljjal. legfeltűnőbb a világossárga szemöldöksáv.

A Panamában, Perun és a Kis-Antillákon előforduló populáció genetikai vizsgálata három különböző csoportot sejtet, de jelenleg még csak egy alfaja van elismerve.

Alfaja a

Saltator albicollis

- guadelopensis.

Fotó: Father Sanchez - http://www.kingsnake.com/westindian/

csíkos uhu (Bubo virginianus - Great Horned Owl): a mi hosszanti csíkozású uhunkétól eltérően ennél az amerikai fajnál keresztcsíkozást találunk. Különösen érdekes az elterjedése. É-Amerika nagyobb részén fellelhető, és mutatkozik D-Amerikában is, de csak egy keskeny csíkban, illetve foltokban.

Ezen túl feltűnő a hosszúkás fehér torokfoltja és a hangja, amely 3-8 tagú.

A kicsiny arcfátyol rőtes drapp, s feketével keretezett.

Van egy északon élő alfaja, amely könnyen összetéveszthető a hóbagollyal, olyan világos.

Mint már említettem, az egész kontinens hosszában előfordul Alaszkától csaknem a Tűzföldig. A klf. élőhelyek és azok iszonyú távolságai magyarázzák, hogy a csíkos uhu alfajokban gazdag:

Bubo virginianus

algistus,

colombianus,

elachistus,

elutus,

deserti,

heterocnemis,

mayensis,

mesembrinus,

nacurutu,
nigrescens,
pacificus,

pallescens,

saturatus,

scalariventris,

scotinus,

subarcticus.

Rendkívül erőteljes madarak, amelyek mosómedvék zsákmányolására is képesek.

Az éjszakai látásuk hihetetlenül fejlett: harmincszor jobban látnak, mint az ember.

http://www.alaskazoo.org/willowcrest/hoonah.htm

csíkosvállú gerle, v. réznyakú galamb (Geopelia /v. Chrysauchoena/ humeralis - Kupfernackentaube - Bar-shouldered Dove): Ausztráliában és Új-Guineán fellelhető, 27,5-29 cm nagyságú gerle.

A szem sárgásbarna, a szemgyűrű bíboros. A csőr kékesszürke. A láb piros.

A fej, a torok és a nyakoldal szürke. Utóbbi másutt aranyos barna, v. rézszínű, de e terület sötétebb szürkével keretezett és fekete vonalkákkal díszítettek.

A hát feketével csíkozott sötétbarna. A test alul fehéres. A has egészen világos. A szárny vörösesbarna, de itt is mutatkoznak a vízszintes fekete csíkok.

A farok szürkésbarna. Az alsó farkfedők fehéresek.

A tojót nehéz a hímtől megkülönböztetni, mert a különbség csupán a mell szürkéjében mutatkozik: itt sötétebb.

Európában 1964-77 között vált közismertté, amikor több mint 500 példányt importáltak. Viszonylag könnyen sikerült őket beszoktatni, és rövidesen kedvelt díszgalamb lett.

A fészekalj rendszerint egy tojásból áll, s a kelésre a 12. napon lehet számítani.

Mageleség mellett igényel sok zöldet és gyümölcsöt. Az egészséges tápláláshoz hozzátartozik az állati fehérje biztosítása is, amelyet legalább lisztkukaccal próbáljunk megoldani.

Tudni kell, hogy a csíkosvállú galamb költéskor a fészke környékén agresszívvé szokott válni, amikor is a volierbeli társbérlők veszélybe kerülnek.

csíkos xenops (Xenops rutilans - Streaked Xenops): a fazekasmadárfélék családjának 11,5 cm nagyságú faja Közép-Amerikától Argentináig A rövid, de erőteljes csőr rendkívül érdekes. Az orma egyenes, viszont az alsó káva felfelé hajlik. Matt fekete színű, csak az alsó káva tövében mutatkozik határozott kivilágosodás.

A kantár zöldesszürke, s a tarkó felé szemcsíkban folytatódik. A homlok ugyanilyen. A szemöldökcsík világosszürke.

Az áll szürkésfehér, s eza szín a világosszürke mellen és hason már csak elmosódott csíkok formájában látható.

A szárny barnás, szürkével, egészen világos fiókszárny mellett. A farok világosbarna.

csíkozott lóri (Charmosyna multistriata - Vielstrichellori): a díszlórik nemzetségében a rokonsági körtől leginkább eltérő faj.

A csőr itt kivételesen lila, csak az alsó káva, ill. a hosszan lenyúló felső vége narancspiros. A láb furcsamód fekete.

Ezen túl a tollazat mérgeszöld, de a test alján és a fej első részén a tollak közepén egy-egy hosszanti sárga csík van, amely díszítés mintegy vakítóan világít a tollazatból.

A szemgyűrű lilás, s a szem fölött, a fejtetőn át is egy lilás szalag díszíti ezt a fajt.

Itt a farktollak fonákja is némileg eltér attól, amit várunk, ti. hiányzik a sárgás árnyalat.

A nagyság 18-19 cm.

A tojók valamivel kisebbek, és náluk a színek kevésbé élénkek, de ezek a különbségek nem igazán meggyőzőek.

Megjegyzésre érdemes, hogy ennek a fajnak az egyedeit Új-Guineában 1800 méter magasságban is megfigyelték.

Európában egy alkalommal a nápolyi és egy alkalommal a walsrodei madárpark mutatta be.

Fotó: Iggino - http://s4.photobucket.com/albums/y107/Iggino/

csilcsal: a →csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) egyik népi neve.

csili pergő (Чили бойные): közepes méretű, azeri házigalamb, Baku környékéről származik, s a múlt század 70-es éveiben árasztották el vele a volt Szovjetuniót. Sikerét az igénytelensége, könnyű taníthatósága és a szépsége magyarázza.

A fej üstökkel vagy a nélkül meglehetősen hosszúkás, a homlok kerek. A halványsárga szem nagy, a szemgyűrű keskeny, a színe fehér. A csőr szintén fehér, lehajló véggel. A nyak közepes hosszúságú, kis görbülettel. Széles, domború mellkas mellett hosszú, a farok felé keskenyedő hát jellemzi.

A szárny hosszú, szorosan tapad a testhez, a végek a farkon nyugszanak. A közepesen hosszú láb ujjai vörösek, a karmok fehérek.

A széles farok 12 tollból áll.

Teljesítménye kiváló. Röpképessége irigylésre méltó, beleértve a pergő bukfenceket, a függőleges emelkedést.
http://www.kalitva.ru/2009/12/21/page/1/

http://archivedove.ru/books/domestik/rom/7.htm

csillag (gal.): házigalambnál a homlokon mutatkozó rajzolati minta.

csillagdíszes begy (Pogonocichla stellata - White Starred (Forest) Robin): a rigófélék családjának 15-16 cm nagyságú faja fokföldi elterjedéssel.

Poszátaszerű alkat és csőr jellemzi. Utóbbi fénylő fekete. A fej - hozzáértve az álli rész és a torkot is - sötét kékesszürke, de homlokon egy a nevére okot adó fehér csillagszerű díszítés mutatkozik.

A hát, a szárny és a farok szintén szürkeárnyalatos, viszont a mell, a testoldal, a test alul, a farkfedőket is beleértve ragyogó narancstónusú kanárisárga.

csillagfürt (Lupinus): A Földközi-tenger mellékéről származó, hüvelyes takarmánynövény. Már a rómaiak termesztették, kezdetben zöldtrágyázáshoz.

Többféle csoportosításuk ismeretes:

tenyészidő szerint

egyéves,

kétéves;

virágzat szerint

fehér-,

sárga- és

kékvirágú;

alkaloidatartalom szerint

édes,

keserű.

A parlagi, nem nemesített változatok, noha a fehérjeértékük magasabb (csaknem 100 százalékkal) a borsóénál, sajnos klf. alkaloidákat tartalmaznak. Ezek mennyisége a fehér csillagfürtben a legnagyobb (1,6%) , a kékvirágúban 0,6-1%, a sárgában 0,6-1,1%. Az évelő csillagfürt mérgezőanyag-tartalma 0,8-1%.

A lupinózis betegséget okozó ictrogen, ill. a lupinidin keserű íze miatt a madarak nem fogyasztják szívesen az ilyen magvakat, s ezeket a fajtákat leginkább zöldtakarmányozásra, v. halak etetésére termesztik.

A növénynemesítők munkája nyomán keletkezett édes csillagfürt alkalmazásával valamelyest javult a helyzet. A legjobb csillagfürtök alkaloida-tartalma 0,1% alatti, így ezek minden előkészítés nélkül etethetők haszon- és díszállatokkal.

De tudni kell, hogy az édes csillagfürtök könnyen kereszteződnek a keserűekkel, és ennek folytán gyorsan elveszíthetik a kedvező tulajdonságaikat.

Takarmányozási szempontból kifogástalan csillagfürtre is csak viszonylag türelmes szoktatással lehet rákapatni pl. a galambokat. Viszont, ha sikerült, attól kezdve aztán szívesen fogyasztják.

Fotó: http://www.botany.wisc.edu/courses/

csillagos galamb: →szívenszúrt galamb (Gallicolumba luzonica - Dolchstichtaube).
csillagos jégmadár (Ceyx argentatus - Silvery Kingfisher): a 10 fajt számláló nemzetség legismertebb faja. A Fülöp-szigeteken otthonos.

A nevét a sötétkék háti színezetéből kivilágló fehér tollacskák okán kapta, mely eleganciáját fokozzák a selymes, fehér háti csíkok.

A has itt fekete, de kékes árnyalattal. A mell leheletszerűen rózsás.

csillagos kövirigó (Monticola gularis - White-throated Rock Thrush): Északkelet-Kína és az Amur-vidék hegyes fenyveseiben élő rigóféle. Szívesen tartózkodik mocsarak közelében is.

A hát és az arci rész fekete, de a fejtető, a tarkó és a szárnyhajlat égszínkék.

A farcsík és a test alul rozsdavörös. A begy közepén van egy fehér foltocska, olyan ez, mint egy kis csillagocska, erről kapta a nevét.

A tojó a kövirigó tojójához hasonló, de a test rajzolata alul sötétebb.

csillagos rozsdafarkú (Phoenicurus schisticeps - White-throated Redstar): a rigófélék családjában az egyik legtarkább rozsdafarkú, noha éppen a farka nem rozsdás.

A farok pontosan olyan fekete, mint a szárnya, a torka és a hát felső része.

Nevét arról a kis fehér, háromszög alakú rajzolatról kapta, amely a torkát díszíti. A váll szintén fehér. A test alul és a hát rozsdabarna.

A fejtető világoskék.

Rovartáplálékát ágakon keresi, nyugat felé egészen Nepálig, a kékhomlokú rozsdafarkúéval csaknem egyező élőhelyeken, leggyakrabban folyóvizek partján, ritkás erdőkben és bozótosokban.

Érdekes, hogy a hímek gyakran a legnagyobb hidegekben is kitartanak a fészkelő helyeken, a tojók viszont a tél elől levonulnak a mélyebben fekvő szárazabb völgyekbe.

csillagos tragopán, v. szatírtyúk (Tragopan satyra - Satyr-Tragopan): délnyugat-tibeti fácánféle a →tragopánok nemzetségében, felfújható bőrképletekkel a homlokán és a torkán.

A hegyek 1800-3900 m magas régióiban tanyázik.

A kakas 690 mm, ebből a farok 250-345 mm. A szárny 245-285 mm. A súlya 1360-1860 g között mutatkozik.

A hangja: vah-vah-vah, oah, oaah.

A homlok és a fejtető elől fekete. Hátul a fejtető élénkpiros, s ezt a területet a tarkó feketéje zárja le.

Az áll a torok és az arci rész feketével keretezett liláskék. A szem körül 2 kis kékesszürke szarvacska irányul hátra, ezért nevezik szarvasfácánnak is.

A fültájék téglapiros, s ez a szín lehúzódik a hátra, ill. elől egészen az alsó farkfedőkig.

A nyak tövétől sötétbarnával keretezett fehér pettyekkel gyöngyözött a tollazat.

E gyöngyök a hason és a testoldalon nagyobbak, de a szélük elmosódottá válik.

A szárny, a hát és a farkfedők is határozott kontúrokkal gyöngyözöttek, de kakaóbarnával díszített rőtes barnák. A végükön sötétbarna kormánytollak viszonylag rövid farkot alakítanak ki.

A tojó fejéről hiányzik a szarvacska, továbbá a kék és a sötétbarna színezet. Egységesen sötéttel és sárgával tarkázott barna a tollazata.

A tyúk 575 mm, melyből 195 mm a farok. A szárny cc. 215-235 mm.

A fészekalj 6-8 db vöröses izabell, de barnáspiros pettyekkel díszített tojásból (55-43 mm) áll.

Már 1863-ban bemutatták a londoni állatkertben. http://www.ratsab.lv/dazadi_putni.htm

http://www.gbwf.org/featured/april05.html

csillagos tündérkolibri: →tündérkolibri (Oreotrochilus estella).

csillagos veréb, v. sármány (Pooecetes gramineus - Vesper Sparrow): a sármányfélék 14-16,5 cm nagyságú faja a bokros mezőkön, prériken, É-Amerika középső, déli és nyugati területein.

Az ember hirtelen azt hiheti, hogy veréb került elé, de aztán rájön, hogy itt a tollazatból teljesen hiányzik a fekete.

A csőr és a láb hússzínű.

A fej halvány rozsdabarna, de világos szemgyűrűvel. A test alul krémszínű, s az összes díszítés az a csillag alakban szétfutó, lefelé vékonyodó csíkozottság, amely a fej rozsdabarnájával megegyezik, s az állon és a torkon, ill. a testoldalakon mutatkozik.

csillámló lóri, v. schimmerlóri (Chalcopsitta sintillata - Schimmerlori, v. Schimmellori, Stichellori - Yellow-streaked Lory): a legszínpompásabb feketelóri, mégsem lehet mondani, hogy a legszebb.

A természet csúfot űzött vele, mintha csak egy részeg festő pacsmagolta volna be.

A csőre, az orrviasza, a lába és a csupasz szemgyűrűje fekete, de a homlok sárgásfehér. A fekete fejen, a szem előtt egy fekvő V-alakú piros folt "díszíti".

A fekete nyak és a tarkó zöld, a fekete mell és a zöld has pedig narancssárga csíkokkal díszített. A szárny fémfényű méregzöld, a kormánytollak fonákja vörös, sárgásbarna tollvégekkel.

A tojó nem sokban különbözik a hímtől, de kevésbé intenzív a feketéje.

Mintegy 30 cm nagyságú.

Új-Guinea déli részén és az Aru-szigeten fordul elő. Két alfaját írták le:

Chalcopsitta

- s. chloroptera: zöld csillámló lóri (Grünstrichel Schimmerlori),

- s. rubrifrons: aru-szigeti csillámló lóri (Aru Schimmerlori).

A zöld alfaj Új-Guinea délkeleti és középső részén otthonos. A tollazatában kiterjedtebb a zöld. Az aru-szigeti alfaj piros színei halványabbak, a méretét tekintve nagyobb a törzsalaknál.

E faj hőmérsékleti optimuma 20 fok, valószínűleg ezért nem figyelhető meg az eredeti élőhelyén sem 800 méter felett.

Eddig Dániából és Angliából röppent fel szaporítási sikerről hír.

Mindkét helyen ecsetnyelvű módjára tartották, tehát gyermektápszeres gyümölcs-, tej- és mézturmixszal, sok gyümölccsel.

csillangó: →érzékszőr.

csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita - Zilpzalp - Chiffchaff), csilcsal, v. fűzfamadár: a poszátafélék családjának 11-11,5 cm nagyságú, egyik közismert faja a füzikék nemzetségében.

A három füzike közül hazánkban a leggyakoribb. A fitisznél valamelyest szürkésebb. Különösen a ritkás erdőségek kisebb fácskáin, de mindig a koronaszintben szeret tartózkodni.

A kicsiny, nyurga madárka tollazata a lehető legprózaibb. A fejtető, a tarkó, a nyak, a farcsík és a hát szürkés árnyalatú barnás zöld. Sárgászöld szemcsík díszíti.

A test alul szürkésfehér, a begyen sárgászöld árnyalattal.

A nagy tollak olajos barnás színűek. A farok 47-52 mm, a szárny valamivel hosszabb: 52-63 mm. Jó tudni, hogy a 2. kézevező itt rövidebb a 6. számúnál, ez a legbiztosabb elkülönítő jegye a többi füzikefajtól.

A szürkés szaruszínű csőr 10-12 mm-es. Az ugyanilyen színű csüd hossza 19-21 mm. Érdekes, hogy a lapi részén viszont sárga a bőr.

Észak felé ritkul, dél felé sűrűsödik az állomány. Afrikában telelnek, s hozzánk március végén érkezik az előőrs.

Miután akkortájt még kevés a rovar, rákényszerül a vizek feletti szúnyogvadászatra, amikor is gyakran látni a tavak felett szitálni.

A neve hangutánzó, szinte vég nélkül hallatja: csilpcsalp. Érdekes, hogy a Kanári-szigeteken, Szibériában, ill. Spanyolországban költő csilpcsalp füzikék hangja ettől eltér, dallamgazdagabb.

A boltozatos fészkét rendszerint a földre, sűrű gazba építi.

A fészekaljanként 5-6 db, fehér alapon téglavörössel pettyezett tojást mindkét ivar üli. A költési idő 13-14 nap. Kirepülés a 14. napon várható.

Nálunk a dombvidékeken és az ártéri bozótosokban gyakori.

Vonuló, s ősszel ráfanyalodik a bodzára is.

A csilpcsalp füzike alfajai:

Phylloscopus collybita

- abietinus

- brevirostris

- caucasicus

- fluvescens

- menzbieri

- tristis: szibériai csilpcsalp füzike -

nálunk is megfigyelték már, s folyamatban van az önálló fajjá minősítése;

- sardus.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

Fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/

csimangók: a sólyomfélék családjának egyik nemzetsége 2 fajjal (→Milvago). A csimangó rokona a →sárgafejű karakara.

csimborázói kolibri, v. chimborázói kolibri (Oreotrochilus chimborazo - másutt alfaj): a →tündérkolibrik nemzetségének 12,5 cm-es, legpompásabb faja. Élőhelyén, Ecuador hegyein, leggyakrabban a Chimborazo hegyen 4-5 ezer méter magasságban is előfordul.

A vulkáni kráter környékén a táj eléggé kietlen így semmi nem indokolja a pompázatos tollruhát, mégis díszesebb, mint a sorstársai.

A fej és a torok ibolyakék, de az utóbbi közepén háromszögletű zöld folt ragyog, s ezt alul bársonyos fekete szalag határolja. A test felül és oldalt szürkés olajbarna. A hát fémfényű zöld.

A test alul fehér. A két középső farktoll sötétzöld, a szélsők zöldes feketék, de a belső élük fehér. Az evezők bíboros barnák. A csőr és a láb fekete.

A tojó felül olajos zöld, alul olajbarna.

A tollak szegélye világos, így hullámozottság jellemzi.

A mell itt fehér, de minden egyes toll hegyén van egy-egy barna folt.

csipasz (gal.) galambászoknál a fiatal galamb neve.

csimasz: a cserebogár lárvája, a →pajor. A házityúk csemegéje.

csípésrend: csípési sorrend, a madaraknál, a társas létben a dominancia, erősorrend elnevezése. (→csipkedés)

csipkebogyó, hecsedli (Cynarrhodium): alsóállású magházakból fejl

ődött aszmagos terméscsoport, amely a meghúsosodó vacok belsejébe ágyazódik.

A rózsák jellegzetes áltermésképződménye. Az első dércsípés után kell leszedni, amikor megpuhult a héja és a húsa.

Lekvárt, likőrt, bort, szörpöt is készítenek belőle, és természetesen felkínálhatjuk madarainknak is. C-vitamin tartalma vetekszik a citroméval.

csipkedés (bar.): 1. a madarak a csőrükkel szedegetik fel táplálékukat a földtől, levelekről. Az alsó és a felső kávát összezárva csippentik fel a rovarokat, v. magvakat. Csipegetik a zöldet, v. a bokrokról, fákról a bogyókat, rügyeket.

Megcsipkedik a nagyobb gyümölcsöket is.

A ragadozók sem marcangolják a prédát, hanem csípnek a húsából, vagyis a csípés, a csipegetés a táplálkozás módja a madaraknál;

2. a csőr fegyverként is használható. Az egymásra támadó madarak a csőrükkel csípve okoznak egymásnak fájdalmat, v. védekezve csípnek az emberbe.

Ha papagáj csíp (harap) az ember kezébe, akkor annak erőteljesebb fajok esetében sebészeti következményei is lehetnek. Ezért fogáskor törekedjünk a madár hátulról való megmarkolására és a fejnek két oldalról, a mutató-, ill. a hüvelykujjal való fixálására.

Gyakorlati megfigyelés, hogy a tojók erőteljesebben védekeznek a megfogás ellen, mint a hímek, és a csípésük is fájdalmasabb;

3. társasan élő madaraknál a csípés a fegyelmezés eszköze is. A csapat erősebb, tekintélyesebb tagja csípéssel fejezi ki a rosszallását, fejezi ki a nemtetszését.

Ennek során valóságos →csípésrend alakul ki, ami a a gyakorlatban azt jelenti, hogy az erősebb (v. annak elismert) madár csíphet a gyengébbe, de az nem csíp vissza.

Érdekes, hogy a baromfiudvarban a kakas néha akkor is csíp, amikor arra nincs semmi oka. Ilyenkor arról van szó, hogy megmutatja, ki az úr, nehogy a gyengébb vetélytárs elfelejtkezzen magáról;

4. a csípés, csípkedés nem mindig okszerű. Rendszerint zárt tartásban, nagy állománysűrűségnél előforduló rossz tulajdonságként is jelentkezhet, amely, v. a baromfi unalmában következik be, v. valamilyen hiánybetegségre utal.

Súlyos a helyzet, ha a kloáka csipkedésében is megnyilvánul. Ezt úgy előzhetjük meg, ha a tojatófészket az ól legsötétebb részére állítjuk fel.

Ezen túl teljesen zárt tojatófészket kell alkalmaznunk, amelybe a tyúknak a farka is befér, így ugyanis a többi állat nem láthatja a tojáskor kiforduló kloákát, s nem támad fel a csípési inger.

A vadászatra előkészített fácánoknál is előfordulhat.

A fácánok tárolását megelőzően, már a nevelőben, a 20-40. nap között orr-, v. csőrkarikát szoktak feltenni. A legbiztosabb, ha az orrkarikát csőrvágással kombinálják. A csőr kurtítására a 40. napon kerítenek sort.

Az 51. napon, amikor a fácánok megkapják a baromfipestis elleni védőoltást, eltávolítják az orrkarikát és helyette szemellenzőt helyeznek fel.

A szemellenzővel ellátott fácánok 15-20 hetes korukig nem tesznek kárt egymásban.

1 állat számára még így is 2 m² a helyigény. Ha 20 hétnél tovább marad a telepen a fácán, akkor a 20. héten újra időszerű a csőrkurtítás.

Ha előfordul,

- igyekezzünk kiemelni az agresszív egyedeket,

- csökkentsük a takarmány fehérje- és növeljük a vitamintartalmát,

- az etetési időn kívül csökkentsük a fényt,

- szüntessük meg a zsúfoltságot,

- tegyünk az itatóvízhez és a takarmányhoz 3% sót,

- használjunk orrkarikát, szemellenzőt, esetleg végezzünk csőrkurtítást!

A szakirodalom szerint hatásosnak ígérkezik a C-vitamin adagolás (1 l vízhez 0,5 g C-vitamint ajánlanak ivóvízben.

Ezen túl eredményeket lehet elérni nyugtatószerekkel. (→tollcsipkedés; →ásványi anyagok)

csipkemadár (nép.): →vörösbegy (Erithacus rubecula - Rotkehlchen).

csipogás: madarak hangja. Vannak, amelyek felnőttkorukban is csipognak, mások hangja felnőtt korukra átváltozik. Ilyenek a házityúk és egyebek között a galamb.

csípőbél (intestinum ileum): a →középbél végső szakasza, s egyben a legrövidebb bélszakasz.

Az éhbélből nyílik, s a vakbélcsonkig tart.

A testüreg középső részén, az éhbéllel együtt, a légtömlők által közrefogva a bélfodron lóg.

csípőcsontok (os ilium, vagy os ischii): madaraknál futás közben a hátsó végtagok viselik a test egész terhét, ezért a medence terjedelmes.

Különösen a csípőcsontok nagyok.

csíra: a tyúk farka tövén elhelyezkedő faggyúmirigy, ill. annak a kóros duzzanata.

csíra: 1. a megtermékenyített petesejtből többszörös osztódással keletkező,

a növényi, v. az állati, ill. emberi szervezet kifejlődését magában rejtő képződmény;

2. növénytanban a magnak a kis növénykezdeményt tartalmazó része. Rövid tengelyének alsó vége a gyököcske (radicula), ebből alakul ki a gyökér. Felső vége a rügyecske (plulula), ebből lesz a hajtás.

A csíratengelyhez kapcsolódik a táplálóanyagokat raktározó egy vagy két sziklevél;

3. nagy tápértékű, a korszerű emberi táplálkozásban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő malomipari termék. Tulajdonképpen a lisztkészítés mellékterméke a vitaminokban gazdag étkezési búzacsíra. Képek 1. szárított búzacsíra; 2. búzacsíra dara; 3. búzacsíra liszt.

Forrása: http://www.szentesinfo.hu

Az étkezési búzacsírát a lágyeleségbe alkalmazva a madárkedvencek egészséges táplálásához is jó szívvel lehet ajánlani. A lágyeleségbe kevert csírát minden mag-, és lágyevő, ill. galambféle elfogadja.

Ez az értékes adalékanyag sokat javít a lágyeleség állagán, és növeli annak a tápértékét;

4. (átv.) →kórokozó;

5. ivarsejt.

csírafolt, (macula germinativa): a madarak tojássárgájának felszínén elhelyezkedő megtermékenyített petesejt.

csírahólyag: →tojásképződés.

csírahordozó: olyan állat, amely valamilyen →kórokozót ürít, bacilusgazda. (→fertőzés)

csírakorong: →tojásképződés.

csíralemez: soksejtű állatok korai embrionális szakaszában a sejtek egymásra rétegződve hozzák létre a csíralemezeket.

Legkorábban a bélcsírában jelenik meg. Ekkor még csak két sejtrétegből álló csíralemez van:

a külső ektoderma és

a belső endoderma.

Később, ill. magasabb fejlettségi fokon a két csíralemez közé egy közbülső harmadik, a mezoderma ékelődik.

A csíralemezek a nagyobb szervrendszerek első kezdeményeinek tekinthetők.

csírasejt: →ivarsejt.

csírátlanítás: a csíra elavult fogalmából klb. tárgyak, ivóvíz, stb. fertőző baktériumoktól történő megszabadítása.

Fő formája a sterilizálás és a fertőtlenítés.

csíraürítő: olyan állat, amely valamilyen →kórokozót ürít. (→fertőzés)

csírázás, germanitio: azoknak a részben élettani, ill. biokémiai, részben pedig morfológiai folyamatoknak az összessége, melyek során a magban levő, nyugalmi állapotú csíra (embrió) aktivizálódik.

A növények aktív életműködésének kezdete vízfelvétellel indul be, amikor is a protoplazma hidratálódik, s az enzimtevékenység révén a mag keményítője fehérjékké, az aminosavak vitaminokká alakulnak.

A növényi csíra fejlődésének alapvetően még két feltétele van: oxigén, vagyis levegő, továbbá 0 és 50 fok Celsius között fajspecifikus csírázási hőmérséklet.

Az optimális hőmérséklet a legtöbb fajnál 25 és 35 fok között van. Ezen felül az egyébként érett és életképes magvak csírázásához egyéb körülmények is szükségesek.

Bizonyos fajok, mint a fagyöngy, v. a réti füzény magjának a csírázásához például a fény nem hiányozhat, más fajok - mint a maszlag a tök, a mézontófű, a kandilla, és a disznóparéj - csak sötétben csíráznak, de a legtöbb faj a fényre nem érzékeny.

Egyes magvak csírázásához a magot hosszan tartó fagyhatásnak kell érnie.

A csírázás BELSŐ FELTÉTELEI: a csíraérettség, v. például a nedvdús termésekben levő →csírázásgátló anyagok kimosódása.

A növényi csíra fejlődésének első látható jele a mag megduzzadása.

A hidratálódott sejtek protoplazmájában ekkor beindul az anyagcsere, megkezdődik a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok enzim hatására történő lebontása, a keményítők korrodálódása, majd az emiláz enzimkomplex hatására a teljes szétesésük.

A csíra kezdeti fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a sziklevelek és a magfehérje szolgáltatja.

A csírázott mag takarmányozási tápértéke sokszorosa a száraz magénak.

csírázásgátló anyagok, blasztokolinok (gör.): az érett magvak csírázását gátló, akadályozó klf. vegyületek. A természetben igen széles körben elterjedtek.

Előfordulnak mind a húsos, mind a száraz termésekben, ezeknek köszönhető, hogy a magvak a termés belsejében nem csíráznak ki. Ezek az anyagok a csapadék által kimosódnak, v. a talajban elbomlanak.

A csírázásgátló anyagok szerves, v. szervetlen oldószerekkel (víz, híg szódabikarbóna, etilalkohol, éter) a növényi szövetekből eltávolíthatók.

csírázóképesség: az egészséges magban rejlő azon lehetőség, hogy a megfelelő körülmények hatására, meghatározott idő alatt ki tud csírázni.

A csíraképtelen mag táplálkozás-élettani szempontból is csaknem értéktelen.

csíráztatás: a magban csírázáskor lejátszódó élettani, morfológiai, biokémiai folyamatok mesterséges úton való beindítása abból a célból, hogy a csíráztatott maggal etetett madarak ezáltal értékesebb tápanyagokhoz jussanak, v. meggyőződjünk a magvak csírázóképességéről, vetésre való alkalmasságáról.

Utóbbi esetben 4x100 magot nedves itatóspapíron, a magvak keléséhez szükséges optimális hőmérsékleten, az egyéb feltételek (→csíra) biztosítása mellett csíráztatunk.

Megfelelő az eredmény, ha legalább 4x75 magban (75%-os csírázóképesség) indul be a csírázás.

A madarak számára a szárazon etetett magvakat adjuk csíráztatva is!

Csíráztathatunk egy-egy magféleséget, v. magkeveréket.

A csíráztatás menete mindkét esetben:

1. szobahőmérsékleten egy 24 órára áztassuk tiszta csapi vízbe az egy napra szánt mennyiséget;

2. a 24 órás áztatás után sűrű lyukú szűrőben folyóvízzel mossuk át a beáztatott magvakat, amelyek ekkorra hidratálódtak, jelentősen megduzzadnak;

3. az átmosott magvakat csurgassuk le, s tegyük edénybe, az edényt takarjuk le, hogy a felső magvak se száradjanak ki, s a következő 24 órában szintén szobahőmérsékleten (18-22 fok Celsius) hagyjuk párolódni;

4. a 48. órában a magvakon látszódnia kell a csíráknak, nincs is más tennivalónk, mint alaposan újra átmosni, most már a csírázott magvakat, és feletethetjük a madarakkal.

Ballagó Emánuel nagyon szellemes megoldást ötlött ki és valósított meg a csíráztatáshoz. Két-két edényt alkalmazott, melyek közül kettő perforált és beleilleszkedik a vizet át nem eresztő nagyobb edényekbe.

A perforált edényeken a lyukak éppen akkorák, hogy rajtuk a legkisebb csíráztatásra szánt mag, a muhar se férjen át. A lyukak szerepe, hogy a mag átmosása folyó vízben gyorsabb és hatékonyabb legyen.

Az egyik, vizet át nem eresztő edény, a nagyobbik arra szolgál, hogy az előző nap az egyik lyuggatott edényben beáztatott mag abban párolódjon. A másik pedig a beáztatáshoz kell.

Hasonló okokból látunk Helmut Klucken illusztrációján (http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm) is két edényt, két szűrőt (csak a fedő maradt le)!

Ha egyáltalán nem, v. csak a magvak egy része csírázik ki, akkor a mag túlságosan öreg, v. éretlenül lett betakarítva, ill. tárolási hiányosságok miatt veszítette el a csírázóképességét.

Az ilyen mag szárazon feletetve sem nyújt teljes értékű élelmet a madarak számára, mi több, előfordulhat, hogy kifejezetten a kárukra lesz!

csiriki-fürjgalamb (Geotrygon linearis chiriquensis - Chiriqui-Wachteltaube): a fehérarcú fürjgalamb Panamában és Costa Ricában fellelhető alfaja.

Nagyon hasonlít a perui fürjgalambhoz, de annál kisebb.

A német szakirodalom említi Los-Angeles-i sikeres tenyésztését, és egy 1988-as európai importját.

csirke: fiatal, kitollasodott tyúkféle. Csibe és a tyúk között.

csirkefogó: hasztalan, semmirekellő ember. Bizalmaskodva pedig a csintalan gyerekre használatos kifejezés.

csirkegalamb: a Tiszántúl déli részén kedvelt, de nem sztenderdizált haszongalamb-fajta, mely a máltai és a tyúktarka között foglal helyet.

Békéscsabán és környékén - ahol gyakran keresztezik tyúktarkával - tyúkos névvel illetik. Makón a fehéreket kedvelik, Apátfalván a vörösek és a sárgák divatosak.

A fiókái választáskor 40-45 dekások, s a jobb párok gond nélkül felnevelnek évenként 10-12 fiókát.

Szűcs-Szécsényi úgy említi ezt a fajtát az 1965-ben megjelent könyvében, mint amely alapja lehetne egy versenyképes magyar haszongalamb-fajtának.

csirkepelenka: a kifejezést szó szerint kell érteni! Bolondos ötlet a házityúk ürülékének a felfogásához, melyet az amerikai gyártó pedáns kerttulajdonosoknál kapirgáló díszbaromfi "kártevésének" megakadályozásához ajánl.

csirkeitató: a csirkék részére, rendszerint agyagból kialakított, lapos, kúp alakú, oldalt környílásokkal ellátott edény.

CSIRÖGEFÉLÉK (ICTERIDAE - Stärling - New World Blackbirds): a veréb-, v. énekesmadár-alakúak rendjének egyik családja 95 fajjal.

Csak az amerikai kontinensen fordulnak elő. Legtöbb faj a trópusokon, de egyesek északra a fahatárig, mások délen a Falkland-szigetekig is fellelhetőek.

Erdei, mezei és mocsarakban élő fajok egyaránt előfordulnak közöttük.

A nagyságuk 15-55 cm közötti. Alkatuk a rigókéra emlékeztet.

A tollazatukat, mint az a latin nevükből sejthető (Icteridae=sárgás) a sárga és a barna jellemzi, némi feketével, amely esetenként fémfényű. A pintyek és a tangarák rokonai, de itt a tangarákra jellemző zöld és kék színek nem fordulnak elő.

Hosszú, hegyes szárnyuk nem véletlenül utal a jó röpkészségre. Vannak fajok, melyek nagy vándorutakat tesznek, s akadnak telepesen költők, monogámok és poligámok, sőt fészekparaziták.

Érdekes, hogy a poligámoknál - ezek leginkább a telepesen költők - kétszer annyi a tojó, mint a hím.

A táplálkozás szempontjából nem kevésbé változatosak: rovarevők, nektárevők, magevők, halevők.. Ennek megfelelően nagyon szélsőséges csőralakulásokat láthatunk.

Az Icterinae és a Dolichonychinae alcsaládban a következő nemzetségek tartoznak ide (zárójelben a fajok száma):

Agelaius (csapatmadarak - 9 - a fotón kékes csiröge, Agelaius cyanopus

Pablo Rodríguez felvétele - www.art-natura.com.ar),

Amblyramphus (skarlátfejű csiröge - 1),

Cacicus (kacikák - 10),

Curaeus (ausztrál csirögék - 2),

Dives (bokorjáró csirögék - 3),

Dolichonyx* (bobolink - 1),

Euphagus (2),

Gnorimopsar (vágócsiröge - 1),

Gymnomystax (sárgahasú csiröge - 1),

Hypopyrrhus (piroscsőrű csiröge - 1),

Icterus (trupiálok - 25),

Lampropsar (bársonyhomlokú csiröge - 1),

Macroagelaius (pamatos csapatmadarak - 2),

Molothrus (gulyajárók - 5),

Nesopsar (jamaikai négercsiröge - 1),

Oreopsar (bolíviai csigöge - 1),

Psarocollius (sapuk - 12),

Pseudoleistes (mocsári csirögék - 2),

Quiscalus (csónakfarkúak - 5),

Scaphidura (bobolink - 1),

Sturnella (réti csirögék - 7),

Xanthocephalus (sárgafejű csiröge - 1),

Xanthopsar (sáfrány csiröge - 1).

Más rendszerekben további nemzetségek: Zarhynchus, Gymnostinops, Xanthornus.

* másutt Scaphidura.

csirögék (Agelaius, Sturnella, és Euphagus nemzetség): a csirögefélék családjának egyik népes csoportja, számos, díszmadárként is kedvelt fajjal.

Rendkívül mozgékony, gyorsan szelídülő madarak.

Művészi fészket építenek, s néhány faj az evezőivel kelt furcsa hangokat.

(→CSIRÖGEFÉLÉK; →bíborcsiröge; →kékfejű csiröge; →narancstrupiál, v. →Baltimore Trupial; →pirosmellű csiröge; →pirosvállú csiröge; →hosszúfarkú réti csiröge; →rozsdás csiröge; →sárgafejű csiröge)

csivitel: madár (fecske, veréb) zajosan csipog, csicsereg.

csíz (Carduelis spinus - Erlenzeising - Spruce Siskin), v. csízik, csízike, egérpinty: csupán téli vendégünk északról ez a 106-114 mm nagyságú, kedves pintyféle a kúpcsőrűek nemzetségéből, de olyankor előfordul, hogy tömegesen lepi el az égerfákat, melyek magvait különösen kedveli. Fotó: Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm és Faragó András MEPISZ

Egyébként Írországtól Japánig költ.

A hangjuk, a "tettetett" és a tompa, elnyújtott "csiiiz" messzire hallatszik. Kellemes éneke van, de nem egy operaénekes.

A fejtető, az állfolt (leginkább a hímeken) és a tarkó fekete.

A farktollak (kissé kivágott farok 41-47 mm) töve sárga, a végük szintén fekete. Másutt a tollazat a zöld, a szürke és a sárga színeket mutatja.

A szárny 62-72 mm-es. A csüd 15-16 mm hosszú. A hegyes csőr 9-11 mm-es, a színe tőben világos szaruszínű, elől fokozatos átmenettel egészen sötét, fekete.

A tojó fejéről hiányzik a fekete és ált. sápadtabbak a színei. Alul a sávozás sűrűbb. A sárgái kevésbé tolakodóak.

A súlya 12-14 g.

Érdekes hogy a nagy elterjedés ellenére alfaja nem ismeretes.

Eredeti élőhelyén évente kétszer költ, először áprilisban majd júniusban.

A fészkét magas fákra építi, ágvillába, mohából, gyapjúból és tollakból.

Fészekaljanként 5-6 kékeszöld tojásra lehet számítani. csak a tojó kotlik. A fiókák a 12-14. napon kelnek.

Kirepülés a 10. naptól várható.

Robiller szerint 10-12 év az élettartamuk.

Tápláléka zömében fák magvaiból áll, de a fiókanevelés idején rengeteg rovart pusztít. A hernyóirtásával jelentős hasznot hajt.

Télen gyakran látni bogáncson, v. lósóskán és égeren, amelyek termését különösen kedveli.

A fogságot jól bírja, és viszonylag könnyen költésre bírható. Kínáljuk fenyőmagvakkal is!

Az MDOE a OTVH-tól kapott mintegy 100 madár tartására lehetőséget, az engedélyben meghatározott feltételek mellett.

Ősszel és télen - nem ritkán zsezsékkel együtt - csapatostul jár.

Különösen a magas fekvésű fenyveseket kedveli, így hazánkban eléggé ritka. Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

csíz(2): a csíz (Carduelis spinus), v. csízike mellett számos pintyféle nevében szerepel a hárombetűs kifejezés, s gyakran lemarad mellőle a magyarázó kiegészítés, ezért sokkal gyakrabban halljuk a csíz nevet, mint ami indokolt volna. (→PINTYFÉLÉK; →aranycsíz; →citromcsíz; →gyászos csíz; →kapucinus csíz; →Magellán-csíz; →sárgahasú csíz)

csízik, csízike: a →csíz (Carduelis spinus - Erlenzeising) egyik népi neve.

csizma: a rigófélék csüdje elől összefüggő lemezekkel borított. Ezt is csizmának nevezzük.

csodakolibri (Loddigesia mirabilis - Marvellous Spatuletail): a kolibrifélék családjának egyik legkülönösebb faja, az egész madárvilágban egyedülálló a farokalakulásával.

A 10 kormánytolla közül kifejlett korában csak négyet visel: a középső kettő egészen rövid marad, a szélső kettő pedig zászlósan meghosszabbodik. Természetesen csak a hímnél, így alakul ki annak a kolibrik között tekintélyes hosszúsága: 29 cm.

Amikor a hím a tojót (10 cm) meg akarja hódítani, előtte lebeg, s a kopasz csévén ülő két, ibolyakék tollát előre lendíti, s velük furcsa, érdekes hangokat kelt.

A fejtető bíborfényű kék, a torok aranyos zöld, a hát és a test fémfényű zöld.

Az evezők fehér szegélyű barnák. Az arci rész lilás rózsaszínes.

A hazája Észak-Peru.

csodálatos nektármadár (Nectarinia pulchella - Beautiful Sunbird): a nektármadárfélék családjának még a hosszú, nyársszerűen megnyúlt középső kormánytollakkal és a hosszú, kissé lefelé hajló csőrével is csupán 12-15 cm nagyságú faja. Az area Szenegáltól Etiópiáig terjed.

A csőr zöldes fekete. a szem sötétbarna.

A fej, egybeértve az álli részt és a torkot: irizáló zöldes fekete fémfénnyel. A nyak és a váll ugyanilyen. A szárny és a farok sötét kakaóbarna.

A mell középen kárminpiros. A testoldal aranyos zöld.

A tollazat mindenütt fénylő és sanzsanos.

csóka (Corvus /régen: Coloeus/ monedula - Western Jackdaw), v. csakli, kimódi galamb: az énekesmadarak rendjének a →VARJÚFÉLÉK (Corvidae) családjába tartozó, felül kékesfekete, alul szürkésfekete, szürke fejű 32-34 cm nagyságú madarunk. Egész Európában és Ázsiában a közép-szibériai, ill. a nyugat-indiai területekig előfordul.

A tollazat összességében fekete, a fejen kékfényű sapkácskával.

A fültájék és a nyak oldalt palaszürke.

A szárny (220-251 mm) és a farok (118-154 mm) fémfényű zöldes fekete.

Erőteljes, 26-38 mm hosszú, fekete színű csőr jellemzi.

A csüd 40-49 mm-es. A láb is fekete.

A szeme eléggé egyedülálló, un. csókaszem: egészen világos, esetleg kékes árnyalatú írisszel.

Főként rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt magvakat, vagyis mindenevő. Kiássa a lótetűt, elfogja a pockot.

Tesz kárt a tejes érésben levő gabonában is.

A gyümölcskártevéséért nem szeretik, pedig könnyen barátkozó, kedves madár, amelynek a viselkedése hasonlít a szajkóéhoz. A hangja erőteljes csak-csijjokk. Áprilisban költ, legszívesebben odvakba, de az ember közelségét is elviseli, s gyakran ver tanyát magas építményeken, ahol gallyakból tákolt fészkével okoz bosszúságot.

Találtak már csókatojást földi lyukakban és elhagyott varjúfészekben is.

Fészekaljanként 5-6 kékeszöld tojásán a tojó 17-18 napig ül. A kicsik 30-35 napos korukban repülősek.

Társasan él. S a megfigyelések szerint a csapatban szigorú rangsor uralkodik. Rendszerint a legidősebb hím a főnök. Probléma csak akkor adódik, ha ez elveszti a párját és egy fiatalabb tojóval áll össze.

Ekkor a fiatal tojó - függetlenül a testi erejétől és az életkorától - a "királynő" jogán zsarnoki uralomra tesz szert. És a hatalmával vissza is él.

Hogyan teheti ezt?

A dolog magyarázata, hogy bár a csókáknál sem násztánc, sem nászruha, a hosszantartó eljegyzés időszakát sírig tartó, hűséges párkapcsolat jellemzi.

A párok önfeláldozóan, minden mérlegelés nélkül kiállnak egymás mellett. Ha tehát a "főnök" párját akár valami alattomos disznóságáért meg akarná egy, a kolónia másik tagja leckéztetni, végül is a klán főnökével találja szembe magát.

Fotó: Vanezigy62 és Annette Cutts -

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk

/index.htm →intelligencia, →hűség.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

http://www.youtube.com/watch?v=1JRSR2JlpBQ&feature=related

csóka(2): összetételekben: →havasi csóka.

csókaszem: embernél a kicsiny íriszű, nagy fehérjéjű, kifejezéstelen szem.
csókatelep: a hazai varjúfélék legkisebbike, a csóka is társas madár, s ahol van lehetősége, ott csapatosan fészkel. Érdekes, hogy az ilyen telepeken szigorú rend uralkodik.

A →rangsor olyan sorrend, melyben az előbb állók megrendszabályozhatják a hátrább állókat, s ez az ún. →csipkedés rendje valójában nem erősorrend.

A rendhez hozzátartozik, hogy ha a kolónia valamelyik tagja bajba kerül, s ezt vészkiáltásával jelzi, akkor előbb a házastársa, majd a telep többi egyede is úgy érzi, hogy kötelessége segíteni.

csokoládébarna: galambtenyésztésben a barna alapszínű galambok egyik változata. Akkor jön létre, amikor a barna (S)-faktorral párosul. →(d)

csokoládébarna faktor (gal.): az ivarhoz kötött öröklésű Ba faktor recesszív allélje, mely házigalamboknál világos bőrt, karmot és csőrt eredményez.

Ha csokoládébarna hímet más színű tojóval párosítunk, akkor minden lány csokoládébarna lesz, a hímek pedig az anyjuk színét öröklik. (→criss-cross)

csokoládéflipp: →tojáslikör.

csokoládéréce: a →cigányréce (Aythya nyroca) egyik népi neve.

csombókos harangozómadár (Procnias /régen: Chasmorhynchus/ niveus - White Bellbird): a kotingafélék egyik különös faja Dél-Amerika északkeleti részén, mely nagyon hasonlít a közönséges →harangozómadárra.

A különbség csak annyi, hogy itt a csőr felső kávája tövén fekete, néhány tollal benőtt izmos csimbókokat találunk.

Ezeket a madár összehúzhatja, v. elernyesztve megnyújthatja, akár a nyugalmi állapotban jellemző méret háromszorosára. Ernyesztett állapotban a csimbók a csőr oldalán csüng le.

Minden hím külön revírt próbál birtokolni. Ott egy magasabb ágon fáradhatatlanul hallatja énekét, s a tojó, ha eljön a párosodás ideje, akkor meglátogatja.

csomó (gal.): főként a bagdettákon és a máltainál előforduló rendellenesség a nyakon, amely görcsszerűen előre álló nyakcsigolya miatt keletkezik.

csomós ebír (Dactylis glomerata): a pázsitfűfélék egyik faja. Évelő, szürkés színű, oldalról lapított hajtású fű.

A nevét a bugája tömött csomókban álló füzérkéiről nyerte. Ha gondozzák, akkor értékes, jó hozamú takarmányfű.

A levele jó fészekanyag, félérett, érett bugái pedig értékes tápanyagot, jó szórakozást nyújtanak a díszpintyeknek.

Fotó forrása: http://runeberg.org/

csónakcsőrű légykapó: →laposcsőrű légykapó (Machaerirhynchus flaviventer /Megarhynchus pitangua/).

csónakfarkúak (→Quiscalus): a csirögefélék családjának egyik nemzetsége, melybe ragyogó fekete színű madarak tartoznak.

Nevüket a csónakszerűen tartott, különleges szerkezetű, lépcsőzetes farkukról kapták.

A varjakhoz hasonlóan mindenevők. Gyakran zsákmányolnak gyíkokat, s a sekély vízbe kimerészkedő halak sincsenek tőlük biztonságban. A fészekrablásban is mesterek.

A csőrük belseje is egészen eredeti. A szájpadláson csontos élek találhatók, amelyek a csónakfarkúak segítségére vannak a keményebb héjú magvak feltöréséhez.

Rigó nagyságúak, társaságkedvelők.

A rendszerint pálmára épített, csésze alakú fészekbe a tojó 3-5 foltos tojást rak.

csonkítás, csonkolás: valamely testrész, függelék, v. szervrészlet szakszerű eltávolítása. Nem csak az egészség helyreállítása érdekében jöhet szóba. Pl. számos kutyafajtánál csonkolják a farkat, a fület.

Madaraknál leggyakrabban a csipkedés rossz szokásának megakadályozása céljából csonkolják a csőrt (→csőrkurtítás), v. a csonkolás a röpképesség megszüntetésére irányul.

Apró műtéti beavatkozás, mely során a szárny első percét lecsípve lehet elérni a kívánt eredményt. E szolid műtét nem okoz semmiféle gondot, ha a sterilitást sikerül biztosítani, s a beavatkozást fiatal (3-4 napos) korban végzik el.

A tapasztalatok szerint az esti csonkolások gyorsabban, s probléma mentesebben gyógyulnak.

Viszont nem hallgathatjuk el, hogy pl. récéknél a csonkolt példányokat nehezebb költésre bírni! (→röpkészség)

csont (os: lat.): eltekintve a fogaktól, a szervezet legkeményebb képződményei a csontok.

A felületüket sajátos hártya, ún. csonthártya borítja. A hengeres csontok üregét kocsonyás anyag, csontvelő tölti ki.

A csontok a test szilárd vázát képezik. Csontszövet és szervetlen sók alkotják.

Három alaptípusuk ismeretes:

a./ a hosszú (combcsontok [lásd: ÁBRA], bordák) csontok csövesek, v. abroncs alakúak;

b./ a rövid csontok (csigolyák, lábtőcsontok) és

c./ a lapos csontok (pl.: homlokcsontok és a falcsontok).

Az emlősök testtömegének mintegy negyedét a csontok súlya teszi ki - ezek a csontok lépsejtszerű hálózatot alkotnak.

A madarak csontozata ezzel szemben részben üreges, és csupán a testtömegük 13-15%-át adják. A madarak számos csontja nyálkával bélelt, üreges, ezeket csöves, v. pneumatikus csontoknak nevezzük. Üregei lyukakon, a foramina pneumaticákon át összeköttetésben állnak a légzsákokkal. Bennük sem velőállomány, sem zsírszövet nem található és összességében a jó repülő madarakban relatíve nagyobbak mint a futómadaraknál. Utóbbiak csöves csontjaiban van velőállomány.

Madaraknál a csontsűrűség az emlősökénél kevesebb: 1,8. A váz tömege a testtömeg 34%-a. Ami a csontok színét illeti, madaraknál sárgásfehér, bár ettől is akad eltérés, tudniillik pl. a japán tyúkban feketés árnyalatú. Érdekes, hogy a házi madarak több sót tartalmazó csontja világosabb, mint az emlősök csontjai; a pneumatikus csontok pedig fehér színűek.

Megemlítendő még, hogy a madarak csontos váza szilárdabb, ez annak köszönhető, hogy a madarak csontozata szivacsos, többségében üreges, mégis a belül található merevítő szerkezetek tartást adnak a madárcsontoknak.

A madárcsont szerkezeti vázlata

1. üreges szövetszerkezet,

2. szilárdító szerkezet,

3. a csont külső felülete.

(→oszteomalakia; →tibiotarsus; →csigolyák; →csontváz)

csontevő szakállas keselyű: a vágómadárfélék családjának egyik különös faja; →szakállas keselyű.

A nevében jelzett furcsa táplálékának megfelelően bámulatosan tágulékony a nyelőcsővel.

csontkukac: →legyek nyűi, nyűvei.

csontlágyulás: →anyagcserezavar, v. anyagforgalmi betegség következménye. (→oszteomalakia)

csontnövekedés: a madaraknak nem csak a csontozata sajátos, hanem a csontozat növekedése is. Nincs diafizisük, amely porcos zónából az emlősöknél kiindul a növekedés hossz- és keresztirányban.

A madaraknál elméletileg csak hosszirányú növekedés van. A csontozat növekedéséhez, fejlődéséhez az optimális kalciumforgalmat egyebek mellett a D-vitamin szabályozza.

Hiányában a madaraknál is kialakul az angolkór.

A csont szerves állományához pedig C-vitamin szükséges, de ennek hiánya a madaraknál ritkán okoz gondot, mert az egészséges szervezet előállítja a szükséges C-vitamin mennyiséget.

csontnyílás: csak a madarakra jellemző képződmény a nagy csontokon.

Az ún. légzsákok ezeken keresztül hatolnak be a csontokba, s így jöhet létre a pneumacitás, amely a fajsúly könnyítésére hivatott.

Érdekes, hogy némely madárnál (siketfajd, homrai stb.) a koponyacsontokon is található csontnyílás, s ezeken át oda is behatolnak a légzsákok.

csontos tollak: módosult tollak.

csontosfogú madarak (Pelagornithidák): az ősmadarak különösen érdekes fajai, rendkívül vékony csontozattal, és a hosszú csőrükön fogakkal (a kihalt Pelagornithidae családból). Szinte az egész világon el voltak terjedve, de cc 2,5-3 millió évvel ezelőtt kipusztultak. A madárpaleontológia egyik nagy rejtélyének számítanak. A kutatók még abban is bizonytalanok, hogy a Pelagornithidák a szulákkal és a pelikánokkal, vagy inkább a kacsákkal állnak-e rokonságban. Egy meglepően ép, perui lelet alapján a paleontológusok most abban bíznak, hogy a Pelagornithida-maradványok révén sikerül majd tisztábban látni.

(→ősmadár)

csontozat (gal.): a →postagalamb esetében a küllemi bírálat tárgya. Olyan súllyal esik latba, hogy a 25 pontos bírálati rendszerben külön tétel.

Kiemelve vizsgálják a mellcsonti tarajt, a tojócsontot és a felkart. A bírálat során a csontozat fejlettségét, szilárdságát, testnagysághoz viszonyított arányosságát ítélik meg.

A mellcsontot a három középső ujjal vizsgálják.

A mellcsonti tarajt az egész hosszában az ujjpárnákkal tapogatják ki. Követelmény az izomzatba való jó beágyazottsága. Legyen minél hosszabb, mert ez korrelációban van a rajta megtapadó izmok hosszával is.

Előírás szerint a kifogástalan mellcsonti taraj elől lekerekedő, hátul pedig egybe esik a tojó-, v. fancsontok végződésével.

A tojócsontok akkor tekinthetők hibátlannak, ha egymással kis szöget zárnak be, szilárdak, s a végük csaknem egybe esik a mellcsonttaraj végződésével. Elvárás, hogy a két csontvég között az izmok tartsanak fenn szoros kapcsolatot.

A tojók fancsontjának két vége kevésbé zárt, mint a hímeké.

A karcsontot is tapintás útján bírálják el. Követelmény, hogy a felkarcsont legyen minél rövidebb, a két alkarcsont pedig minél hosszabb. Ha fordított az eset, akkor annak büntetőpont a következménye. (→csontváz; →csonttörés)

csontos váz: a gerincesek szilárd váza, valamennyi →csont összessége. Genetikailag, akárcsak a törzs alakja és az ágyék, ill. a farkcsigolyák száma, számos kis hatású és döntően additív gén által meghatározott.

Érdemes ellátogatni a http://bantams.the-kozaks.com/Bones/index.html honlapra, ahol a madarak csontos váza egyben és részleteiben is tanulmányozható.

(→csontváz; →csonttörés)

csontrendszer: →csontos váz; →csontváz.

csontszín: sárgásfehér szín, mely leginkább a csontokból készített tárgyak színére emlékeztet.

csonttaraj: madaraknál (kivéve →laposszegycsontú madarak) a mellcsont jellegzetes része, a tengelyében kiemelkedő nyúlvány.

A jelentősége könnyebben érthető, ha tudjuk, hogy a madarak mellcsontja már nem elsősorban a bordákat tartja össze és azokkal együtt a mellkast alkotja, hanem új szerep hárul rá: tapadási felületet biztosít a hatalmas repülőizmoknak.

Ezek az izmok a mellcsont közepéről felmeredő mellcsonti tarajon erednek, s értelemszerűen a szárnnyá módosult mellső végtagon tapadnak.

A taraj a röpképtelen madaraknál eltűnt, s ez az előbbiek tükrében nem szorul magyarázatra.

CSONTTOLLÚFÉLÉK (BOMBYCILLIDAE, régen Ampelinae - Waxwings and allies): az énekesmadár, v. verébalakúak egyik családja három alcsaláddal. Ezek:

Bombycillinae (a fotón csonttollú madár, fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/),

Hypocolinae és

Ptilogonatinae.

A nevüket az öreg példányok másodrendű evezőin és a kormánytollak végén található lemezszerű csontos függelékről kapták.

Ezek a lemezecskék a külső zászló végső tollsugarainak összeolvadásából keletkeznek. Az első evező csenevész, a 2. vagy a 3. evezőjük a leghosszabb.

Család fajai kisebb rigó nagyságúak. Selymes tollazat, finom pasztellszínek és nagy bóbita jellemző az ide tartozó fajok egy részére. A csőrük tövén nagyon apróak a serték, v. teljesen hiányoznak. A csüd oldalát apró vértek borítják.

A farok rövid, alig éri el a szárnyhossz felét. A csüd rövidebb a középső ujjnál.

Az északi félteke hidegebb tájain élnek. Nyáron rovarokat, télen bogyókat fogyasztanak.

Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy az emésztőcsatornájuk a feladathoz módosult. A könnyen emészthető bogyók gyorsan végighaladnak a bélrendszeren, anélkül, hogy a nehezebben emészthető rovarokat magukkal sodornák.

Az ide sorolt nemzetségek (zárójelben a fajok száma):

Bombycilla (csonttollúak - 3),

Hypocolius (selymes gébics - 1),

*Phainopepla (fényes selymes légykapó - 1),

*Phainoptila (sárgaoldalú selymes légykapó - 1),

*Ptilogonys (hosszúfarkú selymes légykapó - 2).

(→cédrus csonttollú; →csonttollú madár; →japán csonttollú)

* másutt a selymes légykapófélék családját alkotó nemzetségek.

csonttollú madár (Bombycilla /régen →Ampelis/ garrulus - Seidenschwanz - Bohemian Waxwing), v. fenyőmadár, más néven selyemfarkú: a csonttollúfélék családjába tartozó, seregély nagyságú (17,5-18,5 cm), rendkívül szép madarunk. Bár tudni kell, hogy a sarkköri fenyvesekben költ. Fotó: http://www.birds.kz/

Az első evezője csökevényes, hasonló a szalonkák ecsettollához; a 2-3. evező hosszabb; a farok rövid, a szárny felénél alig hosszabb; a csőrről a serték hiányoznak; a csüd rövidebb a középső ujjnál; a fej bóbitás; a másodrendű evezők hegyén többnyire csontszerű lemezkéket találunk; a tollazat porcelánszerű, finom, lesimuló.

Nem minden évben láthatjuk, mert csak a legkeményebb tél űzi el az eredeti élőhelyéről. Régen azt tartották, hogy 7 évenként bukkannak fel, s a nyomukban járványok, háború, döghalál jár. Rendszerint december elején jelennek meg.

Az alfajai (zárójelben az elterjedési centrum):

Bombycilla

g. centralasiae (Észak-Urál),
g. pallidiceps (Észak-Amerika északnyugati része).

A törzsalak teste vöröses szürke. A torok és a fekete kantár között fehér sáv mutatkozik.

Az evezőtollai feketék, de az elsőrendűek külső vége sárga folttal díszített.

A farkon is sárga csíkot alkot a kormánytollak sárga vége.

A másodrendű evezők zászlajának külső éle fehér, s ezeken a tollgerinc folytatásában lándzsa alakú, fényes, piros szarulapok ékeskednek.

Az öregebb hímek farktollain is előfordulnak ezek a "csontos" képletek. A bóbitás, nagyon szép madár sarki tájakon fészkel, nálunk csak kemény teleken mutatkozik.

A tojók színei sápadtabbak, s legfeljebb 5 evezőjükön van csontos képlet.

Bizalmas természetű, mi több, egy kissé bamba, mert amikor a sarkköri erdőségekből a hideg elől délre húzódó madarak közül egy-egy csapat az ostorfa és legfőképpen a japánakác termését fogyasztja, akár többet is lecsúzlizhat közülük valami vásott gyerek, anélkül, hogy menekülésre fognák a dolgot.

Rendkívül falánk, Naumann szerint naponta legalább annyi rovart elfogyaszt, mint amennyi a maga súlya. Érdekes, hogy a fogságban tartott példányok mégsem mutatnak érdeklődést az élő rovareleség iránt.

Zuzmókból magas fákra építi, ágak közé rejti a fészket.

4-7 db, kékes alapon világosbarna, v. fekete, ill. ibolyaszín foltokkal díszített tojásából álló fészekalja általában június második hetére alakul ki.

Régen a szépsége miatt sokan tartották, de ma már oltalom alatt áll, így erre nincs lehetőség.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

csonttörés: a madarak kalcium- és foszforháztartása rendkívül intenzív, ennek megfelelően a csontozatuk ún. keménycsontozat.

A csonttípusnak hátránya, hogy rendkívül törékeny. Előnye viszont, hogy gyorsan forr össze. (Az emlősöknél egy csonttörés általában 4-6 hét alatt gyógyul, a madaraknál azonban már 2-4 hét hozhat gyógyulást.) Sajnos a madaraknál (a hártyás üregek és a légzsákokkal való közvetlen kapcsolat miatt) gyakran előfordul, hogy a törések szeptikusak, és a madarak számára a fertőzés végzetes.

A törések a végtagok szabálytalan használatából ismerhetőek fel, v. arra figyelünk fel, hogy a végtagot a mozgásból kikapcsolja a madár. Különösen gyakoriak a törések a tollváltás idején, mert olyankor az átépülési folyamat hatására a csontok fokozottan merevek. Szárnytörés esetén iktassuk ki a mozgásból a szárnyat. Igazítsuk helyre a csontokat és szilárdan rögzítsük a testhez. 2-3 hét alatt várható gyógyulás.

A lábtörések szabályos illesztéssel és rögzítéssel gyógyítandók. Rögzítéshez dr. Szűcs Lajos kibelezett bodzaágat javasol, de ajánlja, hogy a bodza és a tört csöves csont közötti részt béleljük vattával. A kötést 12-24 nap múlva lehet eltávolítani. A USA-beli natures-nursey szervezetnél http://www.natures-nursery.org/ ugyanolyan módszerrel látják el a csonttöréses sérültet, mint az embergyógyászatban

Az ujjtörést legcélszerűbb ragtapasszal rögzíteni. Az enyhébb esetek már 8-10 nap alatt gyógyulnak.

csontváz: a madarak csontos vázában a célszerűség csodálatos átalakulásokhoz vezetett.

A nagy csöves csontok szilárdságát a bennük lerakodó ásványi sók biztosítják.

A fiatal madarak vérben bővelkedő csontvelője lassanként felszívódik, s a csont üressé válik.

Tehát a felnőtt madarak csöves csontjai nem tartalmaznak velőt, hanem azok üregeibe behatolnak a tüdővel összefüggő légzsákok, így a csontok fajsúlya anélkül csökken, hogy az a szilárdság rovására menne.

A lapos csontok közül legnagyobb változás a szegycsontot érintette. Tarajos mellcsonttá nagyobbodott, és szilárd alapot szolgáltat a repülést biztosító erőteljes izmoknak.

Madaraknál a csontváz részei:

- koponya (erősen domború, több csontból forr össze),

arccsontok (kicsiny, megnyúlt képződmények:

két felső állcsontból, ún. szárnycsontból,

négyszögcsontból,

összekötőcsontból és

alsó állcsontból áll);

- csőr;

- nyakcsigolyák (számuk - a gémeknél 16-17, a hattyúknál 25 is lehet - 9-24, rendkívül mozgékonyak). A madaraknál az egyetlen olyan rész, amely több csontból áll, mint az emlősök hasonló képlete. A hosszúságának a táplálékszerzésben és pl. a tollászkodásban van szerepe;

- törzscsigolyák (összeforrottak, a számuk 6-10);

- lapockák (a vállöv részei, hosszúak, keskenyek és a gerincoszlop mellett a bordákra simulnak, elől az ún.

h o l l ó o r r c s o n t t a l együtt a vállízületet alkotják);

- orsócsont (az emlősökéhez képest gyönge);

- ágyékcsigolyák (v. keresztcsigolya 9-20 db., alig mozgatható;

- medence (az emlősökénél lényegesen hosszabb);

- csípőcsont;

- ülőcsont;

- farkcsík;

- farkcsigolyák (8-10 db. vagy összeforradás révén még kevesebb, az utolsóra támaszkodnak a nagy kormánytollak, ez három, v. négylapú csontlemez);

- farokcsont;

- combcsont (az alsó combcsont csontjai között az elkorcsosult szárkapocs az erős sípcsonttal összeforrt);

- hüvelykujj;

- kézcsontok;

- felső karcsont;

- villacsont (elülső végükön összeforradt kulccsontok együttesen alkotják);

- alsókar singcsontja (az emlősökéhez képest erős);

- mellcsont (hatalmas pajzshoz hasonlatos, a közepéről kisebb, v. nagyobb taraj emelkedik ki, annak függvényében, hogy a madár jól, v. kevésbé jól repül - a stuccoknál hiányzik, a sólymoknál rendkívül magas és erősen íves;

- térd;

- szárcsont;

- bordák (vékonyak és szélesek, a számuk a törzscsigolyák számának kétszerese, azokkal, ill. a mellcsonttal csontbütykök révén ízesülnek; az első és az utolsó kivételével a hátsó szélükön kampószerű nyúlványuk, ágacskájuk van, amelyek a következő alsó bordának felső szélére simulnak, lényegesen hozzájárulnak a mellkas megerősítéséhez, s különösen a kiváló repülőknél jól fejlettek),

- szárkapocs;

- sípcsont;

- sarok;

- csüd (hosszú, csöves csont, melyhez a lábujjak ízesülnek);

- ízek, ujjak

három többnyire előre, egy hátra irányul;

egyes madaraknál a hátulsó ujj is előre nyúlik,

másoknál a hátulsó ujj csökevényes,

míg másoknál az egyik ujj

a külső, v.

a belső hátrafelé irányul, sőt,

előfordul, hogy csak két ujj látható;

a hüvelyk rendesen 2,

az első előre álló ujj 3,

a második 4,

a külső 5 ízű;

- karom. http://bantams.the-kozaks.com/Bones/index.html

(→csonttörés; →csontozat)

csoport: madaraknál egymással laza kapcsolatot tartó egyedek. (→mob)

csoportos tartás: →húsgalamb-tenyésztés.

csorda szövőmadarak: az igazi szövőmadarak egyik csoportja, a →Textor nemzetség, amely fajai a rokon Ploceus nemzetség fajainál nagyobbak, s legszívesebben legelőkön mutatkoznak.

csórényakú tyúk: Erdélyben a →kopasznyakú tyúk népies neve.

csóvinka: a →mezei poszáta (Sylvia communis, v. sylvia) és a kisposzáta (Sylvia curruca) egyik népi neve.

csőcselék: →mob.

csökevény: funkcióját veszített, s emiatt elsatnyult szerv, v. szervrészlet. Madaraknál pl. a farok, v. azon belül a pingvineknél a szárny, struccoknál kettő kivételével a többi ujj, stb.

csököttszárnyú kárókatona, v. kormorán (Nannopterum harrisi - Flightless Cormorant): a kormoránfélék családjának csupán a Galápagos-szigeteken előforduló, barnás fekete faja.

Általában véve a mi kárókatonánkhoz hasonlít, azzal a számottevő különbséggel, hogy itt a szárny teljesen elcsökevényesedett. A kisebb akadályok felett is inkább szökelléssel megy át. Az evezők puhák, számszerűen is kevesebbek. A faj anatómiailag is módosult, eltűnt a mellcsonti taraj.

csőr, rhamphotheca, v. rostrus: a madarak és egyes alacsonyabb rendű emlősök szarukávával borított, fogatlan állkapcsi szerve, a →bőr, cutis, sajátos képződménye.

(A kacsacsőrű emlős csőre másodlagos képződmény, csak kevéssé szarusodott, és a fiatalok később szarulemezekkel felváltódó fogakat viselnek.)

A csőr

alsó és felső kávából áll.

A felső káva tövénél az epidermisz sokszor lágy marad, ez a, →viaszbőr (ceroma). A szarukávák több darabból alakulnak ki, ami olykor külsőleg is látható, így pl.

négyrészes az albatrosz,

háromrészes a kivi, a pelikán és többek között a kanalasgém felső kávája. (→GÖDÉNYFÉLÉK)

A szaruréteg folyamatosan kopik és megújul.

Ha a kopás nincs arányban a növekedéssel akkor a csőr felső, v. az alsó - esetenként mindkét - kávája, főként a papagájoknál (→hullámos papagáj) a normálistól eltérően túlnő, amit sok rágnivaló (rügyes, v. édes háncsú ágak pl. fűzfa, ill. szépia, v. malterdarab) biztosításával meg lehet előzni.

Ha mégis bekövetkezik, akkor a túlnőtt részt le kell vágni, esetleg körömreszelővel utána igazítani. Mindkét káva túlnövése különösen veszélyes, mert a kávák fájdalmas ferdüléséhez vezet, s okvetlenül szakember beavatkozását igényli.

Olykor a rendellenes túlnövés a beltenyésztettség következménye, ez esetben a madarat (de a szülőegyedeket is!) okvetlenül ki kell zárni a tenyésztésből.

A galamboknál ilyen túlnövés ritkán fordul elő, de az életkor növekedésével párhuzamosan tapasztalható (más madaraknál, elsősorban fácánoknál) a csőr hosszának növekedése, s szerepe lehet az életkor meghatározásában. (→sarkantyú)

Tudnunk kell azt is, hogy a madarak többségénél a csőr hegyén a táplálék kiválogatását szolgáló idegvégződések vannak.

A galambok csőrének színe összefügg a fej tollazatának színével

a fehér fejűeké rózsaszínes árnyalatú fehér;

a fehér fejű, de színes homlokúak felső kávájának gerince sötét;

a színes fejű, de fehér homlokúaké rendszerint rózsás fehér, ritkán színes, ám a végén ez esetben is világos;

a sárgáké és a sárga fakóké világosbarna;

a kékeké palaszürke;

a feketéké fényes fekete;

de a gyöngyszeműek kivételt képeznek, ahol ugyanis a csőr rózsás fehér, esetleg a hegyén jelzett.

A kikelt galambfiókák csőrének színéből lehet következtetni a tollazat későbbi színére:

a vörös csőrkarikásokból vörös,

a sárga csőrkarikásokból sárga,

a szürke csőrjelzésűekből kék,

a fekete csőrűekből fekete tollazatú galamb lesz.

A díszpintyek fiókáinak csőre kirepüléskor fekete színű, s csak 8-10 hetes korukra érik el a fajra jellemző színt.

A csőr színének a papagájok életkorának meghatározásában is van szerepe, a legtöbb faj csőre fiatal korban szintén feketés, s csak az ivarérési kor elérésére nyeri el a fajra, nemre jellemző színt, v. árnyalatot.

A csőrvizsgálat nem csak az életkor meghatározását, hanem az egészségi állapot megítélését is segíti.

Ha a fajra, nemre, változatra jellemző színnél sápadtabb a csőr, akkor valószínűleg beteg, v. hiányosan, egyoldalúan táplált a madár.

A száj és az orrüreg csontjai egymáshoz ízületekkel, v. szalagokkal csatlakoznak. Ez teszi lehetővé a csőr több irányú mozgathatóságát, rendkívül ügyes szerszámként való használatát.

A csőr nagyságát és arányait elsősorban a csőr csontos része határozza meg.

A madarak csőre elsősorban a táplálékszerzés és az ivadékgondozás szolgálatában áll. Sokféle működésének megfelelően - fészeképítés, védő- és támadó eszköz - az alakja rendkívül változatos.

Ha figyelmesen és a dolgot logikusan végiggondolva szemléljük meg egy madár csőrét, akkor abból nagy biztonsággal következtethetünk arra, hogy mivel és hogyan táplálkozik.

Ahol elbizonytalanodunk, ott arra gondolhatunk, hogy a táplálkozásban nincs válogatásra lehetőség és sokoldalú szerszámra van a madárnak szüksége.

Pl. a sarlósfecskék és a lappantyúk csőre oly kicsiny, hogy alig látszik. Viszont a szájnyílás ott csaknem a szemig tart. Ennek oka, v. magyarázata, hogy a lágytestű rovarok elfogásához nincs is szükségük nagyobb csőrre.

Külön érdekesség a madarak világában a →sárgaszalagos küllő /és a már valószínűleg kihalt →huja/ csőralakulása. Ti. itt a két ivar a csőr hosszát és alakját tekintve is eltért egymástól.

Csőrformák

1. a hosszú, vékony, idegvégződésekben gazdag csőr (→erdei szalonka; →k olibri - fotó: phphoto.com) az avarban láthatatlan férgek kitapintását és felszedését, illetve a nektárszivogatást teszi lehetővé, http://pdphoto.org/PictureDetail.php?mat=pdef&pg=5154
2. a legelő madarak (→vetési lúd) széles csőre a füvek tépésére specializálódott, ún. →legelőcsőr,
3. a gém szinte mozdulatlanul várja be, míg hozzá csőrnyújtásnyira kerül valamelyik halacska, akkor aztán a hosszú hegyes, csőrével holtbiztosan nyársalja fel
4. némely vízimadár az erősen lapított csőrét a vízbe mártogatva és a két káva között a vizet megszűrve táplálkozik (→kontyos réce; →fütyülőludak)
5. a récék és a →flamingó csőre úgy működik, mint egy szita (→szűrőcsőr)
6. egyes madaraknál a csőrkávákon fogszerű képződmények segítik a táplálék szétmorzsolását, v. pl. (→örvös bukó) a halak zsákmányolását
7. a →kárókatona hosszú, erőteljes csőre, s a csőr végén a horogszerű kampó a sikamlós halak megragadásának kiváló eszköze (Fregata magnificens)
8. a pelikánok, ill. →gödények csőre is egészen egyedülálló, ún. merítőhálószerű csőr 9. a magevők (zöldike) erőteljes, kúpos csőre különösen a tövében nagy erő kifejtésére alkalmas, így lehetővé teszi a keményebb maghéjak lehántását is (Paradoxornis guttaticollis)
10. a lefelé hajló, hosszú, csőr (→nagy póling; →ÍBISZFÉLÉK) az iszap mélyén rejtőző férgek kiásására alkalmas
11. a →gulipán csőre szokatlanul, felfelé hajlik, s azt a madár a vízbe dugva jobbra-balra mozgatva mintegy kaszálva gyűjtögeti a vízirovarokat
12. a közepesen fejlett, hegyes csőr (→feketerigó) akárcsak egy csipesz: alkalmas az apróbb magvak felszedésére, feltörésére és a nagyobb zsákmány, mint giliszta megragadására
13. a →CINEGEFÉLÉK apró hegyes, csőre a rovarok megragadására "tervezett" célszerszám
14. a →sirályok csőre ún. mindenes csőr: fogásra és a zsákmány feldarabolására is alkalmas
15. a →ragadozók (parlagi sas - fotón sea eagle) csőre horgas, aminek a zsákmány széttépésében van jelentősége http://pdphoto.org/PictureDetail.php?mat=pdef&pg=5681
16. a →papagájok csőrének hegye a gyümölcsök kikanalazására és kapaszkodásra alkalmas, a töve pedig iszonyú erejű magtörő,
17. a hosszú, vékony és hegyes, csőr (→fakusz) a vékony résekben megbúvó rovarok felnyársalását és a hasadékokból való előhalászását teszi lehetővé
18. egészen egyedülálló csőrük van a csérek közé tartozó ollóscsőrű madaraknak: az alsó káva hosszabb, mint a felső és a vége hasított. A felső káva éppen beleillik e hasítékba, így ez a rendkívül éles csőr ollóként működik
19. a tukánok közismerten hatalmas csőre fűrészes, gyümölcsök felaprítására, lecsipegetésére alkalmas; http://pdphoto.org/PictureDetail.php?mat=pdef&pg=6656
20. dögevő csőr (marabu)
21. nincs még egy madár, melynek oldalra hajlana a csőre, mint a →ferdecsőrű lile csőre.
22. a nagy keresztcsőrű különös "célszerszámával" a fenyőtobozokból bontja ki a magvakat;
23. a gödény csőre rendkívül jellegzetes, az alsó káva szélei között feszülő rugalmas bőr valóságos halfogó "háló"
24. s végezetül a lappantyúk csőre ún. szájszerű csőr,, már szinte nem is látszik - csupán levegőben röpdöső, puhatestű rovarok "lehalászására" alkalmas

Meg kell említeni, hogy J. C. Welt, angol ornitológus szerint a csőr és a tojás alakja egymással összefüggést mutat. Mások szerint az összefüggés mélyebb: a csőralakulás az életmód által meghatározott, s az életmód egyben meghatározza a költési lehetőségeket is, amelyekhez logikusan igazodik a tojások alakja.

Az Európai madarak c. kötet nyomán a csőr lehet:

a. kicsiny és karcsú (poszáta),

b. vaskos és rövid (veréb),

c. hegyes, tőr alakú (csér),

d. éles és kampós (vércse).

A csőr tövétől lefelé induló - a fej színétől - sötétebb rajzolatot bajusznak nevezzük.

Némely madárnál a csőr a tapintás szerve. Pl.: a szalonka az iszap mélyén a csőrével érzékeli - a táplálékául szolgáló - az ott megbúvó gilisztákat, álcákat, rovarokat.

A házigalambfajták csőralakulása nagyban eltér az eredeti ősre jellemzőtől, amelyet szokásos normál csőrtípusnak nevezni.

Ez a változatosság a tudatos tenyészkiválasztás eredménye. Ha normál csőralakulású egyedet keresztezünk attól eltérő alakú és méretű csőrt viselő egyeddel, akkor az F1 generációban a nemzedék a normál csőrtípushoz fog közelíteni, miből következik: az utóbbi típus a domináns.

Mindemellett is csaknem biztos, hogy genetikailag mind a csőralakulás, mind a fejalakulás multifaktoriális. Tehát a szelekció révén a gének összegeződve (→additív) alakítják ki a szélsőséges formát.

A csőr nagyságát tekintve az ausztrál pelikán 45 cm hosszú csőre kétségtelenül a leghosszabb a madárvilágban. Viszont, ha figyelembe vesszük a madár testméreteit is, akkor relatíve a kardcsőrű kolibri a csúcstartó: itt hosszabb a csőr, mint a testhossz. →PBFD, →Hemignathus; →SZARVASCSŐRŰ MADÁRFÉLÉK; →kalapácsfejű szarvascsőrű madár; →szarucsőr; →bagolypapagáj; →szűrőcsőr)

csőrdudor: a →bőr képződményei közül az egyik, melynek különösen a galambtenyésztésben van jelentősége. Nevezik orrdudornak is, mert a felső káván befedi az orrnyílásokat. Nagysága, alakja, púderozott volta a fajtajellegnek megfelelő. Lehet:

1. finom szövetű,

durva szövetű;

2. szív alakú,

szárnyszerűen elhelyezkedő,

háromszögletű,

laposan fekvő,

hosszúkás;

3. osztott,

mérsékelten osztott,

V-formában osztott;

4. fejlett,

fejletlen,

mérsékelten fejlett;

5. porozott, v.

nem porozott,

sötéttel futtatott;

6. sima, v.

barázdált felületű,

7. egysoros,

kétsoros,

háromsoros.

(Papagájoknál: →orrviasz)

csőrfog: egyes vágómadaraknál a felső káva oldalain két-két hegyes, fogszerű nyúlvány található, mely a rovartáplálék kitinjének szétroncsolásában van segítségükre.

Ilyen csőrfogas madár a →szalagos ölyv és néhány Madagaszkáron, Dél-Ázsiában, ill. Ausztráliában élő rokona, továbbá a szintén rovarokkal táplálkozó kányák.

Csörgey (Uhlig) Titusz (1875-1961): ornitológus, bajor és amerikai díszdoktor, világhírű illusztrátor.

A soproni bencés gimnáziumban, Fászl István tanítványaként ismerkedett a hazai madárvilággal és már akkor ragyogó rajzokkal dokumentálta a látottakat.

A Magyar Ornitológiai Központ gyakornokaként - Herman Ottó megbízására - feldolgozta Petényi Salamon János töredékes kézirathagyatékát, és az az ő illusztrációival jelent meg.

Herman Ottó még ma is élményszámba menő munkájának (A madarak hasznáról és káráról) 100 ábráját is Csörgey készítette, s ettől kezdve számos külföldi felkérést is kapott.

E munkássága mellett a gazdasági madártan hazai megalapozása és a gyakorlati tennivalók szervezése is az ő nevéhez fűződik. Munkájához az 1903-ban a türingiai Seebachban tett tanulmányútja adott lendületet.

Híressé vált brossurái:

Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához,

Madárvédelem a kertben stb.

Előadásai, cikkei nagyban formálták a közgondolkodást, számos madárvédő egyesület megalakításánál bábáskodott.

Megszervezte az első hazai mesterséges fészekodú-gyártó üzemet. Úttörő munkássága a gyomortartalom-vizsgálatok (varjú) terén sok kérdés tudományos eldöntéséhez nyújtott segítséget.

Így nem okozott meglepetést, hogy Chernel István halála után (1922) rábízták a Magyar Ornitológiai Központ vezetését. Az Aquila megjelenését nem csak szerkesztőjeként, hanem a tiszteletdíjainak e célra való felajánlásával is segítette.

Nyugdíjas éveit a Balaton északi partján töltötte, hagyatéka a keszthelyi Balaton Múzeum anyagát gazdagítja.

csörgő (bell): a solymászat eszközei közül az, amely a madár megtalálását segíti. Természetesen ez is több méretben (1-2-3-4-5-6.) készül és a madár súlya, fizikai ereje alapján dől el, melyiket szereljük fel a madarunk lábára.

A legnépszerűbb csörgők pakisztáni ötvösök munkái, természetesen rézből, ezüstből, v. bronzból. Összepréselt, v. összeforrasztott 2 félgömbből állnak, bennük acélgolyó ütközik a gömb falának, ez adja ki a jellegzetes csörgőhangot. Klb. hangmagasságon szólnak. Ismeretes az egyes és a páros csörgő.

És vannak valóságos ékszercsodának számító csörgők. A csörgőt lehet rögzíteni a lábra, a nyakra, v. a farokra. http://www.themodernapprentice.com/bell.htm

csörgő réce (Anas /Nettion/ crecca - Krickente - Green-winged Teal), v. apró kacsa: Északról nagy csapatokban érkező (főként átvonuló) vendégünk ez a 32-37 cm nagyságú (25-45 dekás, tehát legkisebb európai réceféle) madár az úszórécék alcsoportjában.

A nádas tavakat és a nagyobb folyóvizeket kedveli.

Az őslénytani leletek tanúságai szerint É-Amerikában már mintegy 10 millió évvel ezelőtt is elégé gyakori volt. Az Atlanti-óceán és a Bering-tenger közötti tundrákon, lápokon, növényzettel sűrűn benőtt tavakon költ a legszívesebben.

Bár ezt aligha találja ki első pillantásra a felületes szemlélődő, a csörgő réce mégis a →nyílfarkú réce legközelebbi rokona A hímek nyaka és fejbúbja vörösesbarna, a zöld szemgyűrűje a tarkó felé elnyúló, az azt szegélyező sárgásfehér csík pedig előre fut a szájzugig. A gácsér összecsukott szárnya felett egy hosszanti fehér vonal mutatkozik. A gesztenyebarna fejet zöld szemfolt díszíti.

A begy világosbarna, szürke pettyekkel.

A hát és a testoldalak fehérek, de feketével sűrűn harántcsíkoltak.

A válltollak fehérrel szegett feketék.

A kormánytollak (65-77 mm) és az evezők (a szárny 165-193 mm) barnák, a test alsó része hátul sárgásfehér.

A fehérrel szegett szárnytükör a gácséroknál és a tojóknál is aranyoszöld csillogású fekete.

A hím csőre (32-40 mm) fekete, a tojóé pedig sötétbarna. Az ólomszürke lábak (a csüd 29-30 mm) is tetszetősek, az úszóhártya fekete.

Az élőhelyén májusban költ. Előfordul, hogy vizektől messze, mocsaras erdőségekben.

A fészekaljanként 7-13 sárgászöld, v. fehéres tojáson 23 napig kotlik a tojó.

Érdekesség, hogy a tojó a melléről tépett tollakkal takarja be a tojásokat. Régen ezeket a tollakat élelmes emberek összegyűjtötték, és belőlük a legfinomabb pihepaplant készíthették.

A csörgő réce növényekkel, rovarokkal és klb. férgekkel táplálkozik.

Hazánk fölött nagy csapatokban vonul át, de a Duna-deltában is bizonyított a költése.

A 2012-es FEHOVE megállapodásban leszögezték, hogy a csörgő réce hazánkon átvonuló állománya erőteljes csökkenést mutat, a hazai költőállomány pedig „elhanyagolható méretű, mindössze 0-10 pár közötti, de pontos száma nem ismert. Az európai állománynál az állományalakulás trendje enyhén csökkenő (az állománycsökkenés mértéke 10 év, vagy 3 generáció alatt 10% alatt van). A faj populációja csökkenő tendenciájú Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban és Ukrajnában is. A faj terítéke ennek megfelelően erőteljesen csökkenő tendenciájú. Terítéke 2010/11-ben mindössze 1539 példány volt.

A faj a veszélyeztetett fajok közül főleg a böjti récével téveszthető össze, illetve a cigányrécével, mely hasonlóan kisméretű.

A fentiek miatt a csörgő réce vadászhatóságát meg kell szüntetni.”

http://www.kormany.hu/download/d/58/70000/vadaszhato%20fajok%20megallapodas.pdf

http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm

csörgő réce(2): a →böjti réce (Querquedula, v. Anas querquedula) egyik népi neve.

csörgőkígyó-galamb: →pikkelyes galamb (Columbina squammata - Scaled Dove).

csőricse: →acélzöld csőricse, v. (hosszúfarkú) fényseregély (Lamprotornis caudatus).

csőrkarika, v. orrkarika, (Beak Bit): a baromfitenyésztésben használatos eszköz, melyet a tollcsipkedés és a tojásevés ellen alkalmaznak. A szó szoros értelmében karika (vagy ahhoz nagyon hasonló) műanyag kis folytonossági hiánnyal. A két vég között akkora a távolság, hogy ha a madár (csirke, fácán) orrlikába pattintják, akkor szilárdan rögzül.

A karika alsó félköríve az alsó és a felső csőrkáva közé kerülve gátolja meg a csőr résmentes összezáródását, ez által a csipkedést, v. a tojás feltörését.

(→csőrpajzs; →tolltépés, →csipkedés, →kauter)

csőrkáva: a madarak →csőre alsó és felső csőrkávából áll. A kettő találkozásában a szájzugot találjuk. Ha a felső csőrkáva túlnyúlik az alsón, akkor ezt az ívvel az alsó csőrkávára boruló részt →kampónak nevezzük. A kampós csőrű madaraknak a felső csőrkávája tövét ún. →viaszbőr vonja be. A récefélék felső kávája is túlér az alsón. De az alsó nem hajlik rá ívesen az alsóra, viszont egy kis szarulemezke van rajta. Ezt csőrkörömnek nevezzük. (→csőr)

csőrköröm: →csőrkáva; →kampó.

csőrkurtítás (bar.): nagyüzemi baromfitartás esetén a jobb helykihasználás végett sok állatot zsúfolnak egybe, s ezek unalmukban is rabjává válhatnak a →csipkedés rossz szokásának. Hogy ne tudjanak egymásban komoly kárt tenni, az intenzív tartást igénylő házityúk hibrideknek le szokták csípni a csőrkáva felső, v. mindkét hegyét.

Ezt a direkten e célra kifejlesztett eszközzel (elektromos készülékkel) végzett műveletet, csonkolást nevezik csőrkurtításnak.

A sérülés hamar gyógyul, s az állat életében nem okoz semmilyen károsodást, de az állatvédők tiltakozására már sok országban beszüntették.

A vadászatra előkészített fácánoknál is alkalmazzák a →csipkedés ellen, rendszerint szemellenzővel és orrkarikával kombinálva.

Tudni kell, hogy az ollóval kurtított csőr újra kifejlődik. (→csőrpajzs; →tolltépés, →kauter)

csőrkürt: →nürnbergi bagdetta.

csöröcsir: →kis lile (Charadrius dubius).

csőrpajzs: a →tolltépés és →csipkedés megakadályozására kifejlesztett, baromfiállománynál alkalmazott eszköz. A madár a felhelyezés után 2-3 nap alatt megszokja, s a számára semmiféle kellemetlenséget nem okoz. A legkorszerűbb ilyen eszköz a csőr teljes záródásának meggátolásával is lehetetlenné teszi a tolltépést.

csőrrózsa (gal.): a galambtenyésztésben használatos kifejezés, mely egy sajátos tollképződményt jelöl.

A dobos, a színes és számos keringő fajtánál megfigyelhetjük. A homlokot díszíti, előre boruló, v. körkörösen futó, hosszú tollakból áll. A csőrrózsa tollacskái szélsőséges esetben a szemet is takarják, elől pedig a csőr hegyéig érhetnek.

csőrserte: a legegyszerűbb tollak. A csőr körül képződnek, s szőrszálszerűek.

A lappantyúknál és főként a légykapóknál lelhetőek fel.

Tulajdonképpen csak a száruk fejlődik ki, s leginkább a baglyok szemhéján található pillatollakra hasonlítanak.

Csörsz vezér Galamb- Díszmadár- és Kisállattenyésztő Egyesület: 2000-ben, Kerek László kezdeményezésére alakult szervezet Jászárokszállás centrummal, mely az MDOSZ-hez csatlakozás során a H14-es, az MGKSZ-hez kapcsolódás során a V-277-es számot kapta.

csőrzacskó: a gödényfélékre jellemző képződmény az alsó csőrkáva közepén.

csővájó féreg (Tubifex tubifex): a férgek sajátos családjának névadó faja. Magát az iszapba fúrva él.

Ennek az akvaristák által rendszeresen alkalmazott tápláléknak hasznát vehetik a madarászok is. A madarak számára az állati fehérje pótlásában van jelentősége. Petri-csészében célszerű felkínálni. (kevéssertéjűek)

csöves csontok:

a madarak csontozata a repülés igényeinek megfelelően könnyebb, mint bármely más gerincesnél, ugyanakkor ellenállóképesnek és hajlékonynak is kell lennie.

E hármas célhoz a csontok légkamrái vezetnek, amelyek egyszerre biztosítanak könnyűséget és szilárdságot. E mellett a nagy csöves csontokba behatoló →légzsákoknak az oxigénellátásban is komoly szerep jut.

csövesorrúak (érvt.: Tubinares): a viharmadáralakúak rendjébe tartozó madarak, melyek csőre több szarulemezből áll, s az orrnyílásuk csövesen megnyúlt.

Sok vitát kavart már ez a különös képződmény. Vannak akik szerint a repülőgépekben is használt légnyomásmérő természetes megfelelője, amely a madarak számára pontosan jelzi a szél sebességét.

Mások a szaglásban tulajdonítottak neki kiemelkedő jelentőséget, de ez az elmélet megdőlt.

Lehet szerepe a toll olajozásában, ugyanis az ún. gyomorolaj a toll tisztogatásakor ennek a redőjében valóban megjelenik. Ezen túl az orrcsövek az orrmirigyek váladékát is elvezetik, ami a viharmadár-alakúaknál nagyon bőséges, ugyanis sós vizet isznak, s a fogyasztott víz sóját az orrmirigyük választja ki.

csöves sarlósfecske (Panyptila cayennensis - Lesser Swallow-tailed Swift): 14 cm nagyságú kékesfekete madár a sarlósfecskefélék családjában, közép-, és dél-amerikai élőhelyekkel.

A torok, a tarkóörv és a farcsík széle fehér.

A nevét a különös fészeképítési módjáról kapta. Valóságos csövet épít növényi rostokból, tollból.

Ragasztóanyagként a nyálát használja. E fészekcsövek gyakran 60 cm hosszúak, sziklafalakra, fatörzsekre tapasztják.

A bebúvónyílás lefelé lóg, s a cső felső végében kialakított fészekben a kicsik mintegy fél évet töltenek.

CT: (Tpattern): házigalambnál a →színre ható faktorok egyike, mely sötét kovácsoltságot eredményez. Vagy nemzetközi genetikai jelölés a galambtenyésztésben. Jelentése: bársonypajzsos (ún T-mintás).

CSÚFOLÓRIGÓ-FÉLÉK, v. →GEZERIGÓFÉLÉK (MIMIDAE - Mockingbirds and Thrashers): a verébalakúak rendjébe tartozó család. Kizárólag az újvilágban élő (30, v. 31) fajokkal, vagyis Észak- és Dél-Amerikában honosak.

A legismertebb képviselőjük a csúfolórigó (Mimus polyglottus). A neve mimus=színész és polyglottus=soknyelvű nagyon kifejező, mert ragyogó énekes és sok más madár hangját is átveszi, megtanulja. A többi 30 idetartozó faj a rigókkal mutat rokonságot.

A költésbiológiájuk teljes mértékben megegyezik a rigókéval, és általában véve azokhoz nagyon hasonlóak. A legnyilvánvalóbb különbség a láb alakulásában és a csüd pajzsosságában mutatkozik.

Érdekes, hogy a földi gezerigó esetenként fészekrablásra vetemedik, ami más rigóféléktől idegen.

A család egyik nemzetségének, a sarlós gezerigók 10 faja között vannak, amelyeknek rövid, egyenes a csőre, s éppen hogy csak beleszúrnak a földbe a táplálékukként szolgáló férgekért, másoknak vékony, sarlóként görbülő szerszám a csőre, mellyel a mély avarból is képesek előhúzni a rovarokat.

A nagyságuk 20-30 cm közötti.

Az idetartozó nemzetségek (zárójelben a fajok száma):

Allenia (pikkelyesmellű cséplőrigó - 1),

Cinclocerthia (barna reszketőmadár - 2),

/Crateroptus (bújórigók - 2)/

Dumetella* (macskamadár - 1),

Margarops (gyöngyszemű csúfolórigó - 1),

Melanoptila (ércfényű gezerigó - 1),

Melanotis** (kék gezerigók - 2),

Mimodes (soccoroi csúfolórigó - 1),

Mimus (énekes gezerigók - 9),

Nesomimus (földi gezerigó - 4),

Oreoscoptes (bölcs csúfolórigó - 1),

Ramphocinclus (fehérmellű csúfolórigó - 1),

Toxostoma (sarlós gezerigók - 10),

(továbbá más rendszerekben a Donacobius /barátgezerigó - 1/).

* másutt a 2 Crateroptus faj egyike.

** másutt timáliák.

(→azúr gezerigó; →amerikai gezerigó; →barátgezerigó; →ércfényű gezerigó; →földi gezerigó; →kék gezerigó; →macskamadár; →vörhenyes gezerigó)

csuhukolás: a fajdfélék dürgéskor hallatott hangjainak megnevezése, a →durukolás. Hangutánzó.

csuk (Saxicola): →csukok. (→cigánycsuk; →rozsdásfarkú csaláncsúcs).

csukamájolaj, oleum jecoris aselli: a tőkehalfélék friss májából kiolvasztott, v. kipréselt zsiradék.

Főleg olaj- és palmitinsavas glicerinészterből áll. A jó minőségű csukamájolajat még nemrégiben is gyógyszernek használták, angolkór megelőzésére.

A hámosodást is elősegíti, de ma a gyógyszerészet már korszerűtlen, mi több; →vitaminok veszélyes kombinációjának tartja.

csukár (Alectoris chukar - Chukarhuhn - Chukar Partridge): 33 cm nagyságú, a szirti foglyok csoportjába tartozó fácánféle. Bulgáriától egészen Kínáig fellelhető, még a Himalája 5000 m-es magasságaiban is.

Nagyon hasonlít a szirti fogolyra, de az füttyent, ennek a hangja pedig leginkább a házityúkéra emlékeztet.

Valósággal kotkodácsol: kaak-kaka-kaak, csuk-csukor. A neve tehát hangutánzó.

A fejtető zöldesszürke, amely szín hátrafelé, a tarkón barnába megy át. Az arci rész sárgásfehér, de az orrnyílástól egy fekete kantár díszíti, mely a szemnél szemcsíkban folytatódik.

A szem mögött egy kis gesztenyebarna díszítés mutatkozik. Majd a fekete szalag a fület kerülve övezi a torkot. A mellen kiszélesedik és az alsó része felszakadozva finom átmenettel galambszürkévé válik.

A hát sötétebb barna, a fartájék felé szürkésre vált, a farkon pedig már kékes árnyalatú szürke.

Az alsó farkfedők gesztenyebarnák. Az oldalán függőleges irányban, ritkásan, de hosszan és szélesen sávozott. A világossárga, a fekete és a barna szalagok fogolyruhás mintázatot alkotnak.

A csőr, a láb és a szemgyűrű piros. Az írisz barna.

A kakas szárnyhossza 173 mm (a tyúké 155 mm), a súlya 540- 765 g (a tojóé 360-540).

Betelepítették az USA-ba és Új-Zélandra is.

Van egy színváltozata, amely a fejtetőn világos csokoládébarna, a hátán sötétbarna. A test tollazata ennél alul sárgásszürke, míg a csőr és a láb sárgás.

A fészekalj 7-12, viszonylag nagy (168x125 mm-es, 20 g súlyú) tojásból áll, ritkán előfordul 20 tojás is. A színük világossárga, v. szürkésbarna alapon vörösesbarnával, v. bíborral spriccelt.

A kelés a 24. napon várható.

A csukár (Alectoris chukar) külföldről jogszerűen megszerzett trófeájának tartása, országba történő behozatala, országból való kivitele, országon történő átszállítása esetén a jogszerű megszerzést a tulajdonosnak igazolnia kell.

Vagyis a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (10)-(13) hatályát veszíti, helyette a 2012-ben létrejött megállapodásban rögzítettek érvényesek –

http://www.kormany.hu/download/c/58/70000/vadaszhato%20fajok%20megallapodas.pdf

http://www.youtube.com/watch?v=QMSSOqhBozw&feature=related

csuklya: 1. ha a nyakat és a fejet egyszínű, a test többi tollától eltérő tollazat fedi, akkor csuklyáról beszélünk;

2. (gal.) kalapból, láncból és sörényből álló tollképződmény a fejen, más néven →paróka;

csuklyás azúrszajkó (Cyanolyca cucullata - Azure-hooded Jay): a varjúfélék 29 cm nagyságú faja közép-amerikai élőhelyekkel a hegyi erdőségekben.

Az erőteljes csőr ezüstös fekete. A homlok és a fej matt fekete, de a fejtető elől keskeny, hátul széles sávban fehér.

A fej feketéje a nyakon finom átmenettel vált azúrkékre, amely szín a tollazatot mindenütt másutt - beleértve a hosszú farkot is - jellemzi.

csuklyás bukó (Mergus cuculatus - Kappensäger - Hooded Merganser):

észak-amerikai réceféle a bukók csoportjában. A kontinens teljes szélességében előfordul, de csak az USA és Kanada határvidékein, keskeny csíkban.

A has itt fehér, a testoldal rozsdásbarna. A gácsér a fején sajátos tolldíszt visel, felfelé meredő fejbúb- és tarkó-, oldalt pedig sisakot képező fehér tollakat.

Egyébként a fej a fültájék fehérjét leszámítva matt fekete, amelyben gyönyörű a sárga szem.

A nyak és a mell is fekete, de ujjnyi széles hosszanti fehér csíkokkal díszített. A szárnyán is van feketével szegett, 2 meghosszabbodott, fehér dísztoll.

A fészekaljanként 6-12 tojás kelési ideje 30-32 nap.

Annette Cutts felvételei

csuklyás csíz: →tűzpinty (Carduelis cucullatus - Red Siskin).

csuklyás hantmadár (Oenanthe monacha - Hooded Wheatear): a rigófélék családjában a 20 hantmadárfaj egyike.

A rokonságra jellemző csőr és formák mellett fehér sipka és testalj, a kettő között pedig fekete tollazat hökkenti meg az embert.

Fotó: Jeff Blincow - http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm

csuklyás keselyű (Necrosyrtes monachus - Hooded Volture): Afrika déli részén, a Szaharát szegélyező ritkás erdőkben (leggyakrabban pálmán), ágakból tákolt fészekben költő dögevő vágómadár, monotipikus nemzetségben. Az óvilági keselyük között a 70 cm nagyságával (2-2,5 kg) a csoport legkisebbike.

A városi hulladékot sem veti meg, különösen kedveli a vágóhídi szemetet. Ahol táplálékbőség áll rendelkezésére, ott előfordul, hogy laza költőtelepeket alkotnak.

A táplálék után kutatva is csapatokban jár.

Barnás tollazata eléggé "unalmas", így s látképét csupán a fej teszi érdekessé: a csupasz terültek rózsaszínesek.

Fotó: Gabriel Buissart

csuklyás lóri (Eos squamata - Kapuzenlori - Violet-necked Lory): 27 cm nagyságú papagáj a vörös lórik nemzetségében, viszonylag nagy, és egymástól elszigetelt elterjedési területtel Új-Guinea nyugati részétől Indonéziáig.

A csőr narancssárga.

A tollruha változatos. A piros és a fekete egyedenként másutt és más kiterjedésben jelentkezik.

A legjellemzőbb az összességében piros tollazat, a nyakon és a hason széles fekete szalaggal. Előbbi klb. mértékben kékes árnyalatú lehet.

A szárnyfedők is feketefoltosak.

A felső farkfedők élénkpirosak, az alsók feketék.

A láb szürke.

A tojók jóformán csak abban különböznek a hímektől, hogy valamelyest mindig kisebbek. Ábra: CITES

Az alfajai:

Eos

s. guenbyensis: érvénytelen,
s. riciniata: weda-szigeti csuklyás lóri (Bechstein Kapuzenlori),
s. obiensis: malukui csuklyás (Obi Kapuzenlori),
s. atrocaerulea: érvénytelen,
s. insularis: Guillemard csuklyás lórija (Guillemard Kapuzenlori),
s. attenua: érvénytelen.

A weda-szigeti alfajnál a nyaki szalag világos kékesszürke. A maju-szigeti alfajnál szembeötlőbb a tollazat kék tónusa.

Az 1783-as leírása óta számtalanszor került Európába, de igazán kirobbanó tenyésztési sikerrel sehol sem büszkélkednek. Viszont figyelemreméltó, hogy San Diegóban sikerült keresztezni a sokszínű lórival.

A kicsik a 61, ill. 63. napon bújtak elő a 22x34 cm alapterületű odúból, melyen a röpnyílás 9 cm-es volt.

Dost 100x40x50 cm-es volierben ért el sikert az ecsetnyelvűekhez hasonlóan táplált madaraival: sok gyümölccsel, a turmixba Ostermilk-kel, vitaminkiegészítőkkel.

csuklyás papagáj (Psephotus dissimilis - Hoodedsittich): az →aranyvállú papagáj, v. aranyszárnyú papagáj alfajaként lett besorolva, majd önálló faj rangjára emelték. Állománya rendkívül csekély, ezért felvették a CITES I. függelékébe.

Ugyanakkor vita folyik arról, hogy újra kapjon alfaji besorolást, ilyenformán Psephotus pulcherrimus dissimilis lenne. Rendkívül hosszú farka miatt 28 cm a testhossza (53 g testtömeg mellett).

A testi tollazat tengerkék. A fej, a szem alatti vonalig, a szárny - az élénksárga szárnytükör kivételével - és a farok felül koromfekete. A tojóról hiányzik a fekete és a sárga vagyis olyan, mint az énekespapagáj tojója.

A grassparrot.free.fr szerint tenyészetekben mutatkozik a csuklyás papagájnak a pirosszárnyú továbbá a fekete kivilágosodása miatt keletkező ún. olajos, a recesszív tarka, a sárga és az ún. fahéj változata.

http://www.ornithomedia.com/magazine/img/livre_perruches.jpg

http://grassparrots.free.fr/hooded/hoodeddescrip.htm

csukok (Saxicola): a rigófélék családjának nemzetsége. Kerülik az erdőt és a bokrosokat, de a földön sem érzik magukat jól, így a leggyakrabban gyomokon, kórókon látni őket. A furcsa hangzású nevet a népnyelv ezért változtatta csaláncsúcsra. (→rozsdás csuk; →cigánycsuk)

csumiz (Setaria italica convar. maxima - Foxtail Millet), v. óriás muhar: a közönséges →muhar rövid szálkás és a szálkátlan óriás változata csumiz néven ismert a díszmadár-tenyésztésben. Régebben, tegyük hozzá, tévesen, hívták szibériai kölesnek is. Talán azért ragadt rá e név, mert az egykori Szovjetunióban nagyban termelték.

A közönséges moharnál nagyobb termést ad és jobban tűri a száraz meleget.

Hántolva emberi fogyasztásra is értékes, egyéves, nem pillangós, szálas növény.

Magtermesztéshez 35-40 cm (v. ikersorban 12+45+12 cm) sortáv, 2-4 cm mélység, folyóméterenként 100 mag ajánlott. (Vadtakarmánynak 12 cm a sortáv.)

Aratás viaszérésben.

Fotó: faq.gardenweb.com

Az egzoták számára külön szórakozás csüngeni rajta, s szemezgetni a fürtös kölest - a képen kis kubapinty Helmut Klucken állományából,

forrás: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm

csung keringő: →ciung keringő.

csunja: kevéssé ismert faj a kígyászdarufélék családjában.

csupasz: meztelen, szőr, v. madarak esetében toll nélküli testfelület.

A fajok többségénél a fiókák meztelensége természetes. Ugyanígy több faj kifejlett példányain is vannak örökletesen csupasz részek.

Máskor valamilyen betegség, v. vedlési rendellenesség jele.

(→pászmák, dűlők; →bibircs; →harangozómadár; →csupaszság)

csupaszarcú bülbül (Pycnonotus hualon - Bare-faced bulbul): a Reuter 2008 végén adott hírt egy Laosz középponti, száraz, karsztvidéki, satnya és eléggé ritka cserjékkel, lombhullató erdőségekkel fedett meredek hegyein fellelt rigó nagyságú új madárfajról, mely eléggé furcsamód az arci részen, pontosabban a fejen szokatlanul csupasz.

A melbourne-i egyetem és a Wildlife Conservation Society közös kutatócsoportjának megfigyelések szerint főként a fákon tartózkodik, a sziklákra ritkán száll. Rendszerint egyedül, v. párban mutatkozik, keresi fügéből, bogyókból álló táplálékát.

A sötét csőr mögött a fej, csaknem a tarkóig csupasz, a bőr rózsaszínű, kivéve a szemgyűrűt, amely kékes.

A tollazat javarészt zöldes.

A történethez hozzátartozik, hogy az új faj egy példányát néhány másodpercre már látta R.J. Timmins, de a jegyzeteit elhagyta és a szóbeli jelentésével nem foglalkozott senki.

Ezen a fajon kívül azt énekesek között nincs is több csupasz madár Ázsiában, Ausztráliában is mindössze a Philemon corniculatus-on mutatkozik csupasz terület, Afrikában 2 Picathartes-faj ilyen. Dél-Amerikában a Gymnocichla nudiceps illetve néhány antbird kopasz.

A csupaszarcú bülbül kopaszságára a kutatók azt a magyarázatot hozzák fel, ami a keselyüknél helyt áll, tudniillik, hogy azok fején a tollazat a dögökben való turkálás miatt miatt válik felesleges akadállyá, itt pedig a gyümölcsökben való gyakori tocsogás csupaszította le a fej tollazatát.

csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata - Bare-faced Curassow):

a hokkófélék családjában a mitu nemzetség reprezentánsa (másutt Mitu), kékesfekete tollazattal, erőteljes szaruszínű csőrrel.

A csupasz arci rész szintén kékesfekete.

A feji tollak bodrosak, s a hegyük előre pöndörödik.

Fotó: Horst Bielfeld -

http://www.horst-bielfeld.de/

és Pabló Rodríguez - http://www.art-natura.com.ar

csupaszfülű mitu: →mitu (Crax,

v. Mitu mitu - Razor-billed Curassow):

csupaszfejű atzel: →kopaszfejű atzel (Sarcops calvus - Kahlkopfatzel - Bald Starling)

csupaszfejű papagáj [Pionopsitta (Gypopsitta) vulturina - Kahlkopfpapagei - Volturina Parrot]: dél-amerikai papagájnemzetség egyetlen faja alfajok nélkül a valódi papagájok alcsaládjában.

Az areája az Amazonas menti őserdőben van, Északkelet-Brazíliában. Mindjárt hozzá is tesszük, hogy rendkívül ritka madár.

A német Kuhl írta le 1820-ben. Aztán sokáig semmi hír nem érkezett felőle, míg egy expedíció a múlt század végén a Gurupi folyó partján egy nyolc egyedes csapatot figyelt meg.

1919-ben az angol Goodfellow látott egy indiánnál egy fiatal madarat, amely meglepően intelligensen viselkedett, s az indiánok nyelvén beszélt. Ezen kívül Grahl révén került egyetlen preparált példány Európába, amely Frankfurtban tekinthető meg.

Ez a 23 cm nagyságú papagáj nagyon hasonlít a Pionopsitta nemzetség fajaira. Csakúgy zöld a szárnya, mint amazoké, s éppen úgy más színű a szárny elülső éle, mint azoknál: piros, akárcsak a tűzszemű papagájnál.

A sötét, de sárgával jelzett felső csőrkáva és a szemgyűrű között éppoly csupasz a feje, mint a barnafejű papagájé.

Pontosan úgy üt el a tollazat egészének zöld színétől a fej színe, mint ott. Mégsem kerültek egy nemzetségbe, ugyanis vannak határozott eltérések is.

Vagyis, hogy pontosak legyünk: vannak rendszerek, amelyekben a faj a Pionopsitta családnemhez tartozik, másutt a Gypopsitta nemzetséget nyitották számára, míg pl. a BirdLife Pyrilia néven tárgyalná a fajt - következésképpen a faj besorolása nem egészen problémamentes.

Egyebek mellett a széles és erős csőr ugyan szaruszínű, de a felső káva gerincén, egészen a kampó végéig egy fekete sáv húzódik. Az alsó káva sárgával keretezett, mint amilyen a szemgyűrű és a csupasz arci rész színe.

A fej sötétbarna, s szőrszerű tollak fedik, aminek a magyarázata, hogy ez a madár a szó szoros értelmében nyakig turkál a táplálékául szolgáló, lédús gyümölcsökben. E táplálkozási mód következtében a tollazat szabályosan lekopik a fejről.

Az áll alatt egy keskeny sárga sáv indul, a fültájékon határozottan kiszélesedik, s a fejtetőn át egy szabályos gyűrűt alkot.

A sárga gyűrűt a nyak felé ugyancsak barna gyűrű határolja. A madár torka narancsos sárga, de a tollak vége gesztenyebarnával díszített, így hullámos hatású.

A test alul és felül fűzöld. Ilyen a szárny is, de a már említett piros éllel, s az evezők sötétkékek. A farktollak fonákja citromsárga, de a külső kormánytollakat halvány kékeszöld szegélyezi, s ilyen a farktollak vége is. A láb szürkésfekete.

A hím és a tojó között rátekintéssel nem lehet különbséget tenni.

Érdekes, hogy a 2003-2010 közötti időszakban a fajt nem találta veszélyeztetetnek az IUCN.

http://www.superpopugai.ru/?page=show_birds&ParentID=107

csupaszkoronás hangyász, v. kapucinus hangyász (Gymocichla nudiceps): a hangyászmadárfélék családjában monotipikus családnem 16 cm nagyságú faja, melynek példányai Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Panama, Kolumbia, és Nicaragua trópusi és szubtrópusi síkvidéki, nedves erdeiben fordulnak elő.

A nagy és egymástól többé-kevésbé elszigetelt előfordulási területnek megfelelően az alfajai:

Gymocichla nudiceps nudiceps

- chiroleuca: karibi hangyász,

- erratilis: nyugat costa ricai hangyász,

- santamartae: santamartai hangyász.

Fotó: Scott Olmstead

csupaszság: ivari kromoszómához kötött tulajdonság, mely házigalamboknál azonos a hígító színfaktorral (d=short down).

Hatására a kelő fiókák fiókatollazata hiányos, s az csak a növekedéssel küszöbölődik ki.

Recesszív a sűrű fiókapelyhekkel szemben. Ennek tudatában határozhatjuk meg a teljesen fehér tollú fajták nemét, ugyanis a rövid pelyhű, csupasz hímek a normál pehellyel kelt tojókkal párosítva olyan utódokat nemzenek, amelyek valamennyi sűrű pelyhű fiókája hím, a csupaszok pedig tojókká fejlődnek.

csupaszszemű fogolygalamb (Geophaps smithii - Bare-eyed Partridge Bronzewing - Partridge Pigeon): 24-29 cm nagyságú (160-245) leggyakrabban a földön megfigyelhető galambocska Ausztráliában.

A tollazatában főként az olajbarna, v. szürkésbarna dominál - a mellen és a szárnyon díszítéssel -, ami kiváló rejtőzködést biztosít számára. A csőr feketés, az állfolt hosszan nyúlik hátra az arci részt keretezve. A csupasz arcbőr piros.

A szemet a csőrtől induló vöröses folt emeli ki, ezt is egy keskeny fehér csík keretezi. A láb szürke, v. barna, de előfordulnak rózsaszín lábú példányok is.

Általában párokban mutatkozik, de előfordulnak 20-as csapatok is. Főként fűfélék magvaival táplálkozik. Fogyaszt hüvelyeseket és gyógynövények magvait ill. rovarokat, hernyókat, apróbb csigákat is. Az itatóhelyeket kora reggel és késő délután keresi fel. szívesen tartózkodik utak, patakok mentén, s a leégett területeken is élvezettel bóklászik.

Alfaja

G. s. blaauwi - nyugati csupaszszemű fogolygalamb - itt a csupasz arcbőr sárga.

Az alfajhoz tartozó példányok számát 5000-re becsülik. és tekintve, hogy az élőhelyük határozottan elkülönül a déli alfaj (v. törzsalak) areájától, nem lehet tapasztalni keveredést.

A csupaszszemű a földön fészkel. Száraz fűvel béleli a költőalkalmatosságát, s rendszerint március-július között költi ki 2 fehér vagy krémszínű tojását. A kicsik a 19. napon kelnek és 10 napos korukban hagyják el a fészket.

Mind a déli, mind a nyugati csupaszszemű fogolygalamb előfordul díszmadártenyésztőknél. A szépsége és az igénytelensége teszi kedveltté. Fogságban a tojások elvételével többszöri tojásrakásra lehet ösztönözni, de előfordul, hogy a tojó nem üli ki végig a az inkubációs időt.

A fajra nézve a dingók, a macskák és a patkányok mellett a területeken előforduló túllegeltetés és a gyakori tüzek jelentenek veszélyt.

csupaszszemű galamb (Columba, v. Patagioenas corensis - Nacktaugentaube - Bare-eyed Pigeon): Venezuelában és Észak-Kolumbiában előforduló 23-25 cm nagyságú galamb világos csőrrel, hússzínű lábbal és sötét szemmel, mely körül a nevének megfelelően a csőr színével harmonizáló, kétsoros, csupasz szemgyűrű mutatkozik.

A fej és a nyak világos drapp. A has halványabb, a nyak hátul sötétebb.

A szárny barnásvörös, fehér alsó éllel és sötétbarna evezőkkel.

Az alsó farkfedők csaknem fehérek, a kormánytollak vége barnás.

A hangja kellemes roo-oo-koo búgás.

Fészekaljanként egyetlen tojásából a kicsi szokatlanul hosszú időre, a 17. napon kel.

Alapvetően búzával, borsóval, apró magvakkal, zöldeleséggel kell táplálni.

csupaszszemű hegyi galamb (Gymnophaps albertisii - Papuan Mountain Pigeon): Indonézia és Pápua Új-Guinea trópusi és szubtrópusi esőerdeiben előforduló galambféle, 2006-tól az IUCN Vörös Lista Veszélyeztetett fajai között.

Alfaja:

G. a. exsul.

csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea - Nacktaugenkakadu - Little Corella): Új-Guinea déli peremén és Ausztrália nagyobbik részén előfordul a kakaduk nemzetségének ez a - lehet mondani -, rút faja.

Ami ijesztően hat, az a nevéből is kiderül: a szemgyűrűje csupasz, viszonylag nagy és miután kékesfekete, nem igazán mutatós.

Az összhatást csak kissé tudja javítani a rózsaszínes, nagyon széles kantár.

A csőr sem egészen esztétikus: sárgás szaru színű, de a kávák széle kékes árnyalatú. A láb szürkés fekete. A tollazat egységes: fehér.

A tojónál a fej és a csőr kisebb, az írisz világosabb.

A nagysága 38 (Forshaw mérései alapján 39,4-35,2 cm), a súlya pedig 530-860 g (a tojó 530-750 g) közötti.

A csupaszszemű kakadu alfajai:

Cacatua sanguinea

- gymnopsis,

- normantoni: csupaszszemű kis kakadu,

- transfreta,

- westralensis.

Az utóbbi szóról szóra megegyezik a törzsalak leírásával, de a méreteit tekintve kisebb - Új-Guineában lelhetjük fel.

Európában először az angolok mutatták be, 1865-ben Londonban.

Már nem túl nagy volierben (2x0,8x1,8 m) is viszonylag hamar sikerült szaporítani.

San Diegóban 33 év alatt 50, R. Low pedig 40 év alatt 103 fiatalt fogott csupasszemű kakaduitól.

E teljesítményeket különösen akkor értékeljük, ha tudjuk, hogy a faj a fiókáit gyakran termeszhalmokban költi ki. A fátlan tengerpartokon sziklák repedéseit veszi igénybe költés céljából.

A 40x40x100 cm-es odú vált be. A röpnyílás legyen 12 cm-es.

3-4 tojásra lehet számítani. A kicsik a 24. napon kelnek, s 8-9 hetes korukban hagyják el a fészket.

A tartása, táplálása és költésbiológiája átlagos a kakadunemzetségben.

Fotó: Dagmar Heidebluth

és Dr. Paddy Ryan - http://www.ryanphotographic.com

csupaszszemű rigó (Turdus nudigenis - Bare-eyed Thrush - Yellow-eyed Thrush): a rigófélék

dél-amerikai faja, a mi feketerigónk tojójára hajazva. Viszont, mint a nevéből sejthetjük: itt a sárga szemgyűrű feltűnően nagy.

Máskülönben a tollazat eléggé unalmas, barnás szürke a mellen némi pikkelyezettséggel, a test alján határozott kivilágosodással.

A nagysága 23-24 cm, a súlya mintegy 60 g.

A nyitott erdőket kedveli, azoknál is leggyakrabban a tisztások szélén mutatkozik. Pontosabban nehéz megfigyelni, mert félénk, s ember láttán menekülőre fogja.

Gyümölcsökkel, rovarokkal, bogyókkal táplálkozik. Kedvence a földi giliszta.

terjedelmes csésze alakú fészket épít, rendszerint alacsony fára.

Fészekaljanként 2-3 db vörösfoltos kék tojását a tojó költi ki.

2008-ban az IUCN listáján veszélyeztetett fajnak jelölve.

Fotó: Father Sanchez és Gaby Schulemann-Maier - http://www.fotoreiseberichte.de

csupaszszemű szemüveges galamb (Metriopelia morenoi - Bare-eyed Ground Dove): Argentina endemikus földi galambja a magashegyi trópusi, v. szubtrópusi erdőségekben. Az élőhelyek fogyatkozása miatt az ezredfordulóra veszélybe került.

Nagyon szép fotó látható róla itt:

http://ibc.lynxeds.com/node/104113

csupasztorkú tigris-bölömbika (Tigrisoma mexicanum - Bare-throated Tiger Heron): a Mexikó és Panama közötti mocsaras erdőségek lakója ez a bizalmas természetű gémféle.

Fekete fejtető, fahéjbarna has jellemzi, ezen túl az egész tollazat feketésbarna, de fehérrel harántcsíkolt.

Ellentétben az európai rokonával, ez barátsággal fogadja az embert, ami sok helyütt a vesztét okozza.

Éjszaka bömbölésszerű, ugató, v. horkolásszerű hangokat hallat.

Ágakból, magas fára építi a fészkét.

csuri (nép.): →házi veréb.

csuri madár: a →házi veréb (Passer domesticus) egyik népi neve.

csuri veréb: a →házi veréb (Passer domesticus) egyik népi neve.

csuszka (Sitta europaea /caesia/ - Kleiber, v. Spechtmeise - Eurasian Nuthatch), más néven cinke harkály, kék külü, hazánkban is gyakori, főként, mint itt telelő madár a csuszkafélék 132-136 mm nagyságú (mások szerint eléri a 14,5 cm nagyságot is), névadó faja. Számos népi neve van: köcsögmadár, poncz, kéregszutyóka, kéregszűcs, kurtakalapács.

Fotó: Annette Cutts, Jeff Blincow és Askar Isabekov

A Marokkó-Norvégia vonaltól a Csendes-óceánig, ill. Délkelet-Ázsiában él egy viszonylag elszigetelt csoportja. (Utóbbiak hímnemű példányain a test alul sötétebb barnásvörös, s mindig voltak rendszerezők, akik a csoportról, mint önálló fajról beszéltek. Ilyenkor a nevük: Sitta castanea, barnás, v. fahéj csuszka. Végül ez a megoldás vált elfogadottá!)

Így a csuszka alfajai a ma elfogadott rendszerekben:

e. advena,

e. albifrons,

e. amurensis,

e. arctica,

e. asiatica (fotó: http://www.birds.kz/),
e. bedfordi,
e. caesia: európai csuszka,

e. caucasica,
e. cisalpina,

e. hispaniensis,

e. levantina,

e. persica,
e. roseillia,

e. rubiginosa,
e. sakhalinensis,

e. seorsa,

e. sinensis,

e. typica.

Meg kell jegyezni, hogy a S. e. caesina számos rendszerezőnél önálló faj, a közép-európai csuszka, amikor is annak van egy alfaja, a

c. advena, vagyis orosz csuszka. De ez a besorolás megdőlt.

Valamennyi itt felvetődött csuszka feje busa, és ezzel együtt a rövid farok (45-49 mm) mókás külsőt kölcsönöz a madárnak.

Az életmódjuk a harkályéra emlékeztet.

Ugyanúgy boldogul fejjel lefelé a fák törzsén, mint a fakopáncs, bár a farkát nem használja. Ilyenkor az egyik lábával (csüd 20-21 mm) kapaszkodik, a másikra pedig támaszkodik.

A külleme viszont a cinegékkel való rokonságára utal.

A teste felül kékesszürke, alul halvány rozsdabarna.

A szárny 82-91 mm.

A kantár és egy a sötétbarna szem mögé is húzódó csík a fején fekete. A sötét szaruszürke csőr 16-18 mm.

A torka fehér. Ellenben a farok gesztenyebarna, de fehér foltok díszítik. Ez utóbbinak a kövi csuszkától való elkülönítésben van jelentősége.

Évenként kétszer költ, áprilisban és júniusban. A tojó 6-8 fehér tojást rak, s 14 napig üli meg azokat.

Főként rovarokkal, bábokkal, petékkel táplálkozik, de fogyaszt apróbb magvakat is, mint mák, repce, és kender.

Érdekessége, hogy a túl bő odúnyílást sárral tapasztva szűkíti. Így eléri, hogy nálánál nagyobb fajok számára az odú ne legyen kívánatos. Kép és hang: http://www.nabu.de/m01/m01_11/03695.html

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

(→barnás csuszka; →közép-európai csuszka; →Krüper csuszkája; →szirti csuszka; →Whitehead csuszkája)

CSUSZKAFÉLÉK (SITTIDAE - Spechtmeise - Nuthatches): a veréb-, más néven verébalakúak rendjébe tartozó,

kicsi testű, harkályra emlékeztető, kurta, zömök testalkatú énekesmadarak.

Mindazokon a helyeken előfordulnak, ahol a széncinegét felleljük: Marokkó és Norvégia vonalától a Csendes-óceánig, délen Jáváig és Észak-Amerikában is.

Erős láb, kis test jellemzi az idetartozó fajokat. Érdekes, hogy a rövid farkukat sohasem használják támasztékul, mint a harkályok, pedig sokszor a hasznát vehetnék. Nevüket onnan kapták, hogy a fa kérgén sokszor fejjel lefelé csúszkálva haladnak, bár erre nem mindegyik faj képes.

A rövid, de hegyes végű csőrük erős, egyenes (kivéve a hajnalmadár). A lábuk is erőteljes, s az ujjaik hosszúak és nagy karmokat viselnek. Nyelvük oldala fogazott, a vége ecsetszerű. A dión és más olajos magvakon kívül csak rovarokat fogyasztanak.

Érdekes, hogy az északabbra költő csuszkák készletet is szoktak raktározni a szűkösebb időkre.

A hím és a tojó hasonló. Van egy csoportjuk, amelyet hajlanak a rendszerezők a fakuszok közé sorolni, ezek fészkelési módja is eltér a csuszkákétól.

Mások ezeket önálló családba sorolnák: Neosittidae. Lehet, hogy a hasonlóságokat csak az életmódbeli azonosságok hozták létre, mint amit láthatunk a csuszkavangák, a vangagébicsek, és az új-zélandi pitták esetében, melyek szintén nagyon hasonlítanak a csuszkákra. (→barátcsuszka; →bársonyhomlokú csuszka; →csuszka; →hajnalmadár; →korzikai csuszka; →kövi csuszka, →szirti csuszka, →tükrös csuszka, →vöröshomlokú csuszka)

csuszkák (Sitta): nemzetség a →CSUSZKAFÉLÉK családjában 21 (másutt 17) fajjal. A nagyságuk 10-18 cm.

Valamennyi faj nagyon hasonlít a mi csuszkánkra, de nem mindegyik képes fejjel lefelé sétálni a fák törzsén.

Érdekesség, hogy az északabbra élő fajok élelemkészleteket szoktak raktározni.

csúszkáló lábujj: →párizsi trombitás kanárinál hibás lábalakulás, mely miatt a madár képtelen tartósan átfogni az ülőrudat. (Tenyésztésből kizáró ok).

csuszka vanga (Hypopsitta coralliirostris - Coral-billed Nuthatch): oly mértékben hasonlít a csuszkára, hogy még nemrégiben is a csuszkák közé sorolták, v. legalábbis önálló családi rangot kapott.

Az új felfogás szerint a koponyaalakulás miatt a vangák közé sorolják, vagyis a vangagébicsek közé került.

Zöldeskék tollazat, hosszú, kampós, korallpiros csőr jellemzi.

Rendszerint a fa tövére száll, s onnan kúszik felfelé a kérget tisztogatva.

Támasztófarka nincs, s lefelé nem is tud kúszni. Viszont felfelé jól boldogul, lévén erős, hosszúkarmos lába.

csutakbóbitás paradicsommadár (Cnemophilus macgregorii):

a paradicsommadarak egyik kevésbé látványos faja piciny bóbitával. Ábra: CITES

csutakfarkú poszáta (Urosphena squameiceps - Scaly-headed Stubtail): a poszátafélék családjának leginkább az ökörszemre emlékeztető faja az Usszuri vidékén, Koreában, ill. Északkelet-Kínában, sőt Japánban és a Szahalin-szigeten is.

Kis termet, feltűnően rövid farok és vörösesbarna tollazat jellemzi.

csutakos vöcsök (Podiceps /Rollandia, v. Centropelma/ micropterum - Short-winged Grebe):

feltűnő módon, miközben a többi vöcsök kozmopolita, ez a 40 cm nagyságú faj csupán a bolíviai Titicaca-tónál fordul elő. Aminek egyszerű a magyarázata: elveszítette a röpképességét.

Viszont kitűnő búvár, s a vízbe merülve menekül az ellenségei elől.

Szép bóbitás feje rőtesbarna.

csuvik: →gatyáskuvik (Aegolius funereus).

csuvik(2): a →kuvik (Athene noctua) egyik népi neve.

csücsüke: a →réti cankó (Tringa glareola) egyik népi neve.

csüd, v. csüdcsont (tarso-metatarsus, v. os tarsometatarsale): 1. a madarak →lábára jellemző csont, mely a lábtő és a középső három lábközépcsont összeolvadása révén keletkezik.

A csüd hossza az életmód és a helyváltoztatás módja szerint különbözik. Vagyis az életmód nem csak a csőr, a karom és az ujjak alakulására nyomja rá a bélyegét, hanem a csüd milyenségét is jelentősen befolyásolja. Ha egy madárnak a magas fűből kell kiragadnia a prédát (rétihéják), akkor egyértelmű, hogy a hosszabb csüd számukra kedvezőbb, míg a pontyokra vadászó ráró beéri a rövidebb, ám vaskos, erőteljes csüddel, amely egy a vízből kiragadott hal fogásához nagyobb biztonságot kínál.

A legtöbb madár csüdjét pikkelyek, szarutáblák és pajzsok borítják, ezek neve vért, pajzs, v. tábla.

A baglyok és a fajdfélék csüdjét toll fedi.

2. Az ujjon járó emlősök lábának a boka és a pata (v. csülök) közötti szakaszát is csüdnek nevezik.

csüdízület: az ember sarkának megfelelő képlet a madaraknál.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy a madarak kifejezetten az ujjaikon járnak.

csüdvédő (chaps): a solymászat eszköze, melyet akkor használnak, amikor számítani lehet a madár veszélyesebb ellenfeleire (mókus, patkány, farkas, stb.), amely a védekezése során harapásával kárt tehet a madár lábában.

A jó chaps egyben kiváltja a béklyót. Anyaga a céljának megfelelően puha, de rendkívül ellenálló. A legjobb csüdvédők anyaga kengurubőr. http://www.themodernapprentice.com/chaps.htm

csüllő, v. háromujjú csüllő (Rissa tridactyla - Dreizehenmöwe - Black-legged Kittiwake): az északi, nyílt tengerek madara ez a 40 cm nagyságú sirályféle, mely leginkább a viharsirályra emlékeztet.

Meredek szirtfalakon tömegével fészkelnek. A "madárhegyeken" több százezer pár költ. Az Északi-tenger partvidékein eléggé gyakori.

Rendszerint a hósirály szomszédja, de fellelhető a Kurili-szigeteken, Új-Fundlandnál és Franciaország északnyugati partjainál is. A grönlandi állományt 100 000 párra becsülik.

A költési időn kívül legszívesebben a nyílt tengereken tartózkodik.

A hangjuk erős rikoltás: kitti-vé-ék..

A fekete szárnycsúcsa és lába alapján könnyű elkülöníteni a viharsirályoktól. A csőre halvány sárga. A teste fehér, a dolmánya és a szárnya világos, kékesszürke. A nagy evezők vége fekete. E jel alapján már messziről könnyű őket megkülönböztetni az északi óceánok többi sirályától.

A fiatalok tarkóján sötét keresztsávot találunk, a dolmányuk szürke, a szárnyukon pedig átlós irányban sötét szalag húzódik a fekete kézevezőkig.

Meredek sziklafalak párkányain találnak védelmet a számtalan fészekkártevőjük ellen. Persze mindez semmit sem érne, ha a kicsik izgágák volnának. Tehát a viselkedés is idomult a hajmeresztő költési helyekhez.

Öröklött minták alapján már a fészeképítésük is sajátos: iszapból, guanóból szilárd alapot ragasztanak a sziklához, s rá moszatokból nagy bemélyedéssel készül a fészek.

A kicsik nem marakodnak. S ha ellenséget látnak, akkor sem fészkelődnek, menekülnek, hanem éppen ellenkezőleg: elfordítják a fejüket.

A tenger felszínéről - halakkal, rákocskákkal, tintahalakkal - táplálkoznak, v. csérként csapnak a vízre. A csüllő nyáron legyekre és más rovarokra is vadászik.

Ritkán vetődnek hazánkba, és leginkább csak 1-2 madár, maximum néhány fős csapat.

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

Fotó: Jan Ole Krieg és Jeff Blincow

Partnerek	Tojó	Tojó	Tojó
Kakas	Duplán fodros	Fodros	Normál
Duplán fodros	100% duplán fodros	50% duplán fodros 50% fodros	100% fodros
Fodros	50% duplán fodros 50% fodros	25% duplán fodros 50% fodros 25% normál	50% fodros 50% normál
Normál	100% fodros	50% fodros 50% normál	100% normál

1. Chalcopsitta atra: →fekete lóri, v. gyászlóri, - atra bernsteini: Bernstein feketelórija (Bernstein's Schwarzlori), - atra insignis: →gyászlóri (Sammetlori - Rajah Lory), atra spectabilis: nyugati feketelóri (Van Oort Schwarzlori),
2. Chalcopsitta cardinalis: →kardinális lóri (Kardinallori - Cardinal Lory)
3. Chalcopsitta duivenbodei duivenbodei: →barna lóri (Braunlori - Duyvenbode's Lory), - d. syringanuchialis: Neumann-barnalóri, v. keleti barnalóri (Neumann's Braunlori)
4. Chalcopsitta insingis: gyászlóri (másutt a Ch. a. alfaja - Rajah Lory)
5. Chalcopsitta sintillata: →csillámló lóri, v. schimmerlóri (Schimmerlori, v. Schimmellori, Stichellori - Yellow-streaked Lory), s. chloroptera: zöldcsíkos csillámló lóri (Grünstrichel Schimmerlori), - s. rubrifrons: aru-szigeti csillámló lóri (Aru schimmerlori)

1. Charmosyna amabilis: →piroslábú lóri (Rothöschen - Red-throated Lorikeet),
2. Charmosyna aureocincta: →vöröstorkú lóri (Rotkehllori - Red-chinned Lorikeet)
3. Charmosyna diadema: →diadémlóri, v. kaledóniai lóri (Diademlori - New Caledonian Lorikeet)
4. Charmosyna josefinae: →josephina-lóri (Josephinenlori - Josephine's Lory), j. cyclopum: Küklopsz-lóri (Cyclops Josephinenlori), - j. sepikiana: sepik-hegyi lóri (Sepik Josephinenlori)
5. Charmosyna margarethae: királyi, v. →margaretalóri (Margaretenlori - Duchess Lorikeet)
6. Charmosyna meeki: →zöld karmazsin lóri (Meek's Zierlori - Meek's Lorikeet)
7. Charmosyna multistriata: →csíkozott lóri (Vielstrichellori - Striated Lorikeet)
8. Charmosyna palmarum: →pálmalóri (Plamzierlori, v. Zwergzierlori - Palm Lorikeet)
9. Charmosyna papou: →pápua lóri, v. nyársfarkú lóri (Papualori - Papuan Lory), p. goliathina: →góliáth-hegyi lóri, v. nagy pápualóri (Mont Goliath Papualori), p. stellae: hegyi pápualóri (Stella Papualori): - p. wahnesi: Wahne pápua-lórija (Wahne's papualori),
10. Charmosyna placentis: →széplóri (Schönlori, v. Schöner Ziellori - Red-flanked Lorikeet), pl. intensior: piros széplóri, pl. occidentalis, pl. ornata: pápuai széplóri, pl. pallidior: bismarck-szigeti széplóri, pl. subplacentis: →guineai széplóri,
11. Charmosyna pulchella: →aranycsíkos lóri (Goldstrichellori - Fairy Lorikeet), p. bella: díszes aranycsíkos lóri (Prachtgoldstrichellori - érvt.), - p. rothschildi: nagy aranycsíkos lóri (Hartert's Goldstrichellori)
12. Charmosyna rubrigularis: →vöröstorkú lóri (Rotkehllori - Red-chinned Lorikeet) r. krakari: nagy vöröstorkú lóri
13. Charmosyna rubronotata: →pirosszárnyhajlatú lilafülű lóri (Rotbürzel-, Rotstirnlori - Red-spoted Lorikeet), Ch ru. kordoana: biaki lilafülű lóri
14. Charmosyna toxopei: →burulóri (Burulori - Blue-fronted Lorikeet)
15. Charmosyna wilhelminae: →wilhelmina-lóri (Wilhelminenlori - Wilhelmina's Lorikeet)